Találtam egy jó videót, az első része a '91-es belga verseny időmérő edzésének leggyorsabb köre, a másik meg az egy évvel ezelőtti futamról, a pilóták eligazitásán egy vicces jelenet. Kár hogy a nagyközönség előtt az ilyen megbeszélések felvételei nem kerülnek napivlágra, mert sok érdekes dolog történhetett, pl : aki eddig csak képeken látta Jean Marie Balestre-t, az talán nem tudhatta hogy mennyire unszimpatikus (enyhén szólva) figura, a Senna filmben van egy jelenet egy másik megbeszélésről, ott elég jó jellemképet lehetett látni róla ("Best decision is my decision"), vagy a '90-es japán versenyen, amikor Senna kiment a megbeszélésről, merthogy most már nem lett volna büntetés azért ha az történik mint tavaly, merthogy akkor nyilván Balestre szerint az lett volna a jó megoldás, ha megfordul Senna a kocsijával és úgy megy vissza a pályára, dehát nyilván akkor meg azért büntette volna meg hogy milyen veszélyes manőver csinált.
Tudom hogy ez akkor nagy szám volt és Prost sérelmezte is, de am mennyit változott már a világ, pontosabban az f1 :) Manapság lassan mindennaposak az ilyenek vagy legalábbis a hasonló leszorítósdik. De ott van pl. a tavalyi Magyar GP-n Schumi és Bari esete, na az sztem még durvább is volt ennél:
Igaz, ezért Schumi kapott is ha jól emlékszem egy 10 rajthelyes büntit. Am is mintha jobban büntetnék a jelenben az ilyen megmozdulásokat, ennek ellenére mégis úgy látom, hogy egyre őrültebb ez az f1 mezőny, egyre több a balhé :) Annyira biztonságos már a mai f1 (szemben 1988-cal, szal én tul.képpen megértem Prostot), és ezt a versenyzők is tudják, ezáltal egyre többet engednek meg maguknak. Semmi félelemérzetük nincs, de Barinak se, azért ő se volt szívbajos ahogy kicentizte Schumi és a palánk között :O :)
Szerintem Te a '91-es ausztrál futamra gondolsz, de ott elrajtoltatták a mezőnyt, a 17. körben szakították félbe piros zászlóval, és ekkor Senna valóban beszélt néhány pilótatársával, hogy ekkora esőben nem lenne értelme folytatni, és nem is folytatták tovább a versenyt.
Volt egyszer egy futam, nagy esö volt a startnál, Senna kiszált a kocsiból és próbált mindenkit meggyözni, hogy ne induljanak el, mert nagyon esik. Melyik futam volt ez? Emlékszik erre valaki?
Na igen, ez egy nagyon emlékezetes rész a könyvből. És Prost azzal a mondatával annyira a fején találta a szöget, amennyire talán akkor még mindig nem sejtette :)
Köszönöm, még nem olvastam ezt a Prost interjút. Sztem is nagyon érdekes volt Prost szemszögéből látni a dolgokat. Talán a legérdekesebb, legelgondolkodtatóbb rész ez volt benne:
"Hát ez volt a magyarázat szerinte, és én boldog voltam, hogy elmondta, mert most már biztosan tudtam, hogy jól érzem, nem korrektek velem szemben. A legnagyobb problémám az volt, hogy nem tudtam, Senna gyorsasága mennyiben a sajátja és mennyiben a Honda érdeme. De a Kawamoto úrral való beszélgetés után legalább megnyugodtam, hogy nem vagyok hülye, valami tényleg folyik a hátam mögött."
Hát igen, azt már soha nem tudjuk meg hogy mi lett volna akkor hogyha valóban egyenlő feltételek mellett indulhatnak. Könnyen lehet hogy akkor 88at is behúzta volna magának Prost a nagyobb rutinjának köszönhetően (és 89et még így is sikerült).
Mert legyünk akármekkora Senna fanok, azért azt mi is ismerjük már be, hogy 1 körön rendszeresen annyival kikapni, és a csúcs, amikor Monzában (főleg hogy Monza, az egyik leg1xűbb pályán :) ) 2 mp-t kapott az már a LOL kategória.
Mert azért Prost is egy fantasztikus képességű pilóta volt, pontosan ezért tudott ő (és csak ő, leszámítva Mansellt 91-92ben, amikor fényévekkel jobb kocsival mehetett mint Senna) méltó ellenfele lenni Ayrtonnak. Nemhiába volt úgy vele Ayrton már a pályafutása legelejétől kezdve, hogy először mindig Prostot kell legyőzni, és ha az megvan, a többi már gyerekjáték :)
Estoril, 1988 szeptember 23., péntek. Senna volt a leggyorsabb, Prost mögötte, de szombaton Prost szerezte meg az első helyet, Senna mindössze harmadszor nem tudta azt biztosítani a rajtrácson a maga számára. És szombaton Prost pszichológiai nyomást kezdett gyakorolni - a legnyilvánvalóbb módon. Tizenöt perccel az edzés lefújása előtt elment, utcai ruhát húzott, pulóvert dobott a vállára és elindult a bokszutca felé, hogy körülnézzen. Ezt mondta Sennának: "1 perc 17,414-es időt mentem, és tudom, hogy ennél jobbat nem fogsz tudni menni. Senna valóban nem tudott jobb időt elérni". Ekkor Prost tovább fokozta a nyomást: "Nem akartam mindenáron megszerezni az első rajthelyet, annyira nem érdekelt a dolog. Semmi értelme nem lett volna egyetlen tizedmásodperc kedvéért bármilyen kockázatot is vállalni. Hosszú ideje először vagyok teljes mértékben elégedett a motorommal, ahogy az időmérő edzésekre beállították és felkészítették." Senna: "Az első garnitúra gumimmal már l perc 17,8-at mentem, amikor a gumik már meg voltak kopva. Normális körülmények között a második garnitúrával arra számítottam volna, hogy gyorsabb leszek. De sajnálatos módon nem sikerült egy tiszta kört mennem."
Estoril, 1988 szeptember 25., vasárnap. Senna megszerezte a vezetést az első kanyarban, de amikor a jobb ívű kanyarból ráfordultak a hosszú bokszutca-egyenesre, Prost közvetlenül mögötte volt. Amikor elérték a rajt-cél egyenest, Prost kivágott jobbról és elhúzott. 300 km/órás sebességgel száguldottak és Senna ekkor befelé húzódott, kényszerítette Prostot, hogy közelebb menjen a bokszutca falához. Számos információs táblát rántottak pánikszerűen a falon túlra, az emberek pedig fedezéket kerestek, hiszen ha a két kocsi összeér, darabjaik mindenfelé elrepülhettek volna. Prost: "Nagyon veszélyes volt. De semmit nem tehettem. Ha hátrahúzódom, nagyon lemaradtam volna, vagy esetleg nekimehettem volna a hátsó kerekének. Ha ilyen kockázatot kell vállalnia világbajnoki cím eléréséért ... nos, akkor az engem nem is érdekel. Világos? Ha ennyire akarja a győzelmet, akkor legyen az övé."
Senna csak annyit mondott, hogy dühös volt, mert a rajtnál Prost hajszál híján a fűre kényszerítette őt. A nyomás elérte Sennát. A dühe miatt elkövetkezett egy olyan pillanat, amikor teljesen cserbenhagyta a józan ítélőképessége, és valami az őrültséggel határosat csinált. Ismétlem: ha nekiment volna Prostnak, ha a két autó összeütközik, akkor azok darabjai ágyúgolyóként repültek volna szerteszét. Prost nyerte meg a versenyt, Senna a hatodik helyen végzett, mivel az üzemanyag-fogyasztása nagy volt, és túlkormányzott volt az autója. Prost 81, Senna 76, Berger 37, Boutsen 25, Alboreto 24.
Később, a lakókocsi nyugalmában Prost leült és magához intette Sennát. "Ayrton - mondta nagyon halkan és nagyon gyengéden - nem tudtam, hogy ilyen nagyon akarod a világbajnoki címet..."
7:30: Sennát egy ismerős hang ébresztette telefonon. „Csomagszolgálat”. O’Mahony volt az, aki szerette volna tudni, hogy mikor viheti el a csomagokat a szállodából. Ő volt egyben Senna korai ébresztője is. Senna helikopterrel ment a pályára, és kényelmesen megfutotta a leggyorsabb időt a bemelegítő edzésen. Utasította David Brown-t, hogy semmit ne változtassanak az autón. Magáénak tudhatott egy közvetített kört is, melyet a TF1 francia csatorna adott le, ahol Alain Prost is dolgozott. „Üdvözölni szerettem volna régi barátomat, Alain Prostot.” - mondta Senna a rádión keresztül. „Mondjátok meg neki, hogy nagyon hiányzik nekünk.” Mivel ők ketten hosszú ideig ellenségek voltak, és alig beszéltek egymással pár szót éveken keresztül, a gesztus eléggé váratlan volt. Prostot ez nagyon mélyen megérintette, és beszélgettek, „valóban beszélgettek” hosszú időn keresztül azon a délutánon a paddockban, mondta Prost.
Na igen, érdekes egy cikk és nyilatkozat, de az ebből is látszik, hogy tisztelték és elismerték egymást, még ha egymás ellen is harcoltak.
Ki tudja mi lett volna, ha nem kerül Senna a McLaren-hez, vagy nincs ez az erős rivarizálás, de a sort még sok mindennel lehet folytatni. A vége sajnos mindig az, hogy mi lett volna, ha nincs az a bizonyos hétvége, és az a bizonyos pillanat...:(
"Az igazat megvallva, nagyon nehéz Ayrtonról beszélnem, és nem csak azért, mert már nincs köztünk. Annyira más volt, teljesen más, mint a többi versenyző és mint bárki, akit valaha ismertem." Alain Prost nincs könnyű helyzetben, ha Sennáról kell beszélnie. Nevük örök időkre összekapcsolódott, generációjuk legnagyobb pilótái voltak és egymás legnagyobb vetélytársai. Amikor Senna a téma, Prost véleménye nem lehet nyerő, és ezt jól tudja. Ha dícséri Ayrtont, azt mondják, amikor még élt, egészen más stílusban beszélt róla; ha szidja, szemére vetik, hogy olyasvalakit kritizál, aki már nem tud védekezni. "Ezért nem beszéltem róla soha" – mondja Prost. "Amikor meghalt, azt mondtam, úgy érzem, mintha egy darab belőlem is meghalt volna, annyira kötődött egymáshoz a sorsunk. Tényleg ezt gondoltam, bár tudom, néhányan kételkedtek őszinteségemben." Senna 1984-ben debütált a Forma 1-ben, és rögtön lehetett látni, hogy a benne feszülő, és mindent elsöprő bizonyítási kényszer útjában leginkább Prost állt, aki a legmenőbb volt akkoriban. Már első találkozásuk története is jól érzékelteti mindezt. "Tisztán emlékszem rá. A Nürburgringet '84 tavaszán nyitották meg, és az első futamot aktív és visszavonult F1-es pilóták futották, utcai Mercedesekkel. Mivel Ayrton is a frankfurti repülőtérre érkezett, akárcsak én, megkértek, hogy vigyem ki a pályára. Útközben jól elbeszélgettünk, Ayrton nagyon kedves volt. Aztán elkezdődött az edzés. Megszereztem a pole positiont, Ayrton pedig a második helyről indulhatott – és ettől kezdve nem szólt többet hozzám! Elég furcsa volt. A start jól sikerült, aztán az első kör felénél lelökött a pályáról. Szóval jól indult a kapcsolatunk." Senna 84-es Toleman-Hart Formula-1 autója nemigen tudta felvenni a harcot az élmezőnnyel. Ennek ellenére az esős monacói nagydíjon a táv felénél már éppen az élen haladó Prost McLarenjét készült megelőzni, amikor félbeszakították a versenyt. "Már a kezdetektől fogva tehetségesnek tűnt, bár ezt nem lehet azonnal eldönteni valakiről, aki egy kisebb csapatnál versenyez. Abban az időben nem volt ritkaság, hogy egy szerényebb képességű kocsi vizes pályán sokkal jobban ment. Szóval elismertük a képességeit, azzal a fenntartással, hogy korábban sok, lassabb autóban kiugró tehetségnek tűnő fiatalról kiderült, hogy a gyorsabb kocsiban semmivel sem több az átlagnál. De Ayrtonnak kétségkívül jó adottságai voltak. Van még valami, amit nem szabad elfelejteni. Tizenöt évvel ezelőtt sokkal több nagyon jó pilóta volt a Forma 1-ben, mint most. Ayrton ügyes volt, de Monaco előtt semmi egyedülállót nem produkált. Monaco volt nála a fordulópont: utána mindenki róla beszélt. Ha akkor nem sikerül neki az a futam, valószínüleg egy kicsit tovább tartott volna míg befut. Engem az nyűgözött le a legjobban, hogy Ayrton akkor tudott kitűnni a tehetségével, amikor rajta kívül annyi nagyszerű versenyző volt még." Senna sosem volt tekintettel mások hírnevére, ami sokaknak nem tetszett. A Lotus-Renault csapatfőnökének azonban igen, és az 1985-ös évadot náluk versenyezte végig. Egész idény alatt fantasztikusan ment, és az egyébként esős, Portugál Nagydíjat meg is nyerte.Azért voltak más érdekes mozzanatok is ebben az évben, például, amikor Hockenheimben megcsúszott, lelassult, és a ráfutó Michéle Alboretót csak úgy tudta maga mögött tartani, hogy jobbra-balra kacsázva egyszerűen nem engedte előzni. "Hmmm, igen, Senna ilyen téren mindig nagyon kemény volt. Sokszor gondolkoztam ezen, és szerintem nem jó az a kifejezés, hogy kemény volt, inkább azt mondanám, hogy a saját szabályai szerint játszott. Kitalálta őket, hitt bennük, és ennyi. Rendkívül vallásos volt, amiről sokat beszélt. A neveltetéséről, a hitről, és ilyesmikről. Akkoriban azt gondoltam, hogy néhány dolog, amit a pályán tesz, nem igazán passzol össze ezekkel. Ma már inkább azt hiszem, nem is vette észre, hogy néha tilosban járt. Ahogy mondtam, megalkotta a saját szabályait, aszerint játszott, és más nem érdekelte. Olyan volt a pályán is, mint az életben, meg volt győződve róla, hogy mindig az igazat mondja és a jó oldalon áll." Mindezek ellenére kettejüknek nem volt különösebb problémája egymással 1988-ig, amikor Senna Prost csapattársa lett a McLarennél.Az előző szezonban a Lotus-csapat Honda-motort használt, és Ayrton nagyon szoros kapcsolatot alakított ki a mérnökökkel. Így a Honda vele tartott a McLarenhez. Ahogy egy akkori csapattag visszaemlékszik: "Prost McLaren pilóta volt, a kocsijában Honda motorral, Senna pedig Honda versenyző, akinek a McLaren adta az alvázat és a karosszériát." "Igen, azt hiszem találó a megjegyzés. A legnagyobb problémám az volt, hogy én tényleg imádtam a McLarent és mindent meg akartam tenni a csapatért. A 88-as szezonra Senna és Nelson Piquet volt a két jelölt, akit a csapat szerződtetni akart. Amikor Ron Denisszel Japánba utaztunk, hogy találkozzunk a Hondásokkal, azt javasoltam neki, hogy Ayrtont szerződtesse, mert ő a tehetségesebb, és számomra első a csapat. Ha visszamennék a versenyzői pályafutásom elejére, már másként tennék. Magamra és a munkámra gondolnék elsődlegesen. Nemet is mondhattam volna Ayrtonra és akkor nem jön a McLarenhez. Elvem, hogy egy döntés meghozatala után nem sajnálkozom, de azt hiszem akkor hibáztam, hogy Ayrtont választottam." A szezon előtti teszteléseket Senna és Prost Rióban végezték, és Prost megtapasztalhatta, hogy a fiatal brazil milyen komolyan veszi a dolgát. "A gumikat teszteltük, egy autót használtunk felváltva. Az enyém volt az első kör, utána Ayrton következett. Visszaértem a bokszutcába és a szerelők nekiálltak lecserélni a kerekeket. Láttam, hogy Ayrton már teljesen beöltözött, fején a sisak, fel-alá járkál és várja, hogy kiszálljak. Gondoltam nem szállok ki azonnal, maradok még egy picit a kocsiban. Ekkor ő dühöngeni kezdett és mindenkinek azt mondogatta: "Ez nem fair, ez nem fair!" Ekkor kiszálltam és nevettem, de ő nem nevetett. Egyébként mindezektől eltekintve az első szezonban egész jó volt a munkakapcsolatunk. Az egyetlen probléma Estorilban volt, az első kör végén." Olyan jelenet volt ez, amit senki sem felejt el egykönnyen. Prost a célegyenesbe vágódott a Senna mögötti szélárnyékból és jobbról előzni kezdett. Senna ekkor ráhúzta a kormányt, és szinte rátolta Prostot a pályát szegélyező betonkerítésre. Prost így is befejezte az előzést, és megnyerte a versenyt. A verseny után aztán érzékletesen kifejtette véleményét csapattársa viselkedéséről. "Rendkívül veszélyes volt az a mozdulat, és igen, nagyon mérges voltam utána. Már majdnem a kerítésen voltam és tényleg azt gondoltam, hogy rögtön összeütközünk, miközben az egész mezőny a nyakunkon liheg.. Egyáltalán nem tetszett és ezt meg is mondtam neki. Más szemszögből viszont megértem, hogy ezt tette, hiszen mindig megúszta. Hányszor büntették meg Forma-1-es pályafutása alatt Ayrton Sennát ilyesmiért? Egyszer sem. Azért ettől eltekintve az első év nem volt olyan vészes. Néhányszor elég kemény és hajthatatlan volt velem szemben, de ez minden. A Portugáliában történtek miatt egyébként bocsánatot kért tőlem." Elsöprő szezont zárt a McLaren 88-ban, és bár Prost (105 pont, hét győzelem, hét második hely) több pontot szerzett, mint Senna (94 pont, nyolc győzelem, három ezüstérem), az akkoriban alkalmazott "11 legjobb eredmény" szabály alapján Ayrton lett a világbajnok. "Igen, 88 végén nagyon elégedett voltam a csapattal. Az első két helyet szereztük meg a bajnokságban, és nem igazán izgatott, hogy nem én lettem a világbajnok. Kétszer már voltam, így nem jelentett problémát a dolog. Aztán 89-ben új problémám támadt, ezúttal a Honda miatt. Azt hiszem, az volt a fő gondom, hogy nekem nem sikerült olyan kapcsolatot kiépíteni velük, mint Ayrtonnak. Úgy éreztem, hogy ezen a téren a kezdetektől fogva nem volt rendben valami. Ha csak arról lett volna szó, hogy a csapaton belül a másik versenyzőt preferálják, az még nem zavart volna annyira, - de ahogyan tették az annál inkább gond volt számomra, hiszen Sennának egészen más volt a vezetési stílusa, mint az enyém. Nem értem, hogy a Honda miért állt annyira az ő oldalára. Azt hiszem, nem azért volt ez, mint akkor gondoltam. Akkor a brazil piac és a francia piac autóeladásaival, meg ilyesmikkel magyaráztam a dolgot. Ma már azt mondom, inkább valamilyen emberi tényező állt a dolgok mögött. Tavaly ismét a Hondával dolgoztam – most már mint csapat-tulajdonos – és megint ebbe a dologba ütköztem. Úgy gondolom a Japánok egyszerűen máshogy dolgoznak. Egy csapatban mindig favorizálnak valakit a tobbi csapattaggal szemben. Egyébként úgy hallottam, hogy a motorversenyzőknél is így van ez. Egyszer, még 88 végén, kértem a mérnököket, hogy állítsunk át néhány dolgot az autóm motorján, igazítsuk jobban a vezetési stílusomhoz. Két napig dolgoztunk rajta a Paul Ricard pályán és a tesztek végén nagyon meg voltam elégedve az eredményekkel. A következő versenyen, egy hét múlva, már nem ezzel a beállítással kaptam meg az autót. Az ezután következő verseny a Francia Nagydíj volt és láss csodát, a motor pont olyan voltm amilyennek a tesztek alatt beállíttattam. Érti, hogy mit szeretnék mondani, ugye?Ayrton és én két idényt versenyeztünk együtt a McLaren-Hondákkal, és mindkét Francia Nagydíjon első helyről rajtoltam és nyertem. Mindenki azt mondta: "Ó, nézzétek, Prost a hazai közönség előtt szárnyakat kapott", meg ilyesmiket. Nem erről volt szó, azokra a versenyekre olyan autót kaptam, ami lehetővé tettem hogy eredményesen felvehessem a harcot. Ért engem, ugye? Ez nem Ayrton ellen szól! Ő nagyon gyors volt, és az időmérő edzéseken sokkal jobban ment, mint én, - sokkal elszántabban. Pont olyan volt, mint én, amikor Niki Lauda mellett én voltam a legfiatalabb pilóta. Még a 89-es szezon előtt egy genovai golfklubban együtt ebédeltem a Honda akkori elnökével, Kawamoto úrral. Elismerte, hogy igazam van abban, hogy a Honda inkább Ayrtonért van, mint értem. Azt mondta: "Tudja, hogy miért Sennát választjuk inkább? – kérdezte. – "Hát, nem lehetek száz százalékig biztos benne." Végül azt mondta, hogy azok az új generációs mérnökök, akik a motorokon dolgoznak Ayrtont favorizálják. Szerintük a csapatban Senna szamuráj, én pedig komputer vagyok inkább. Hát ez volt a magyarázat szerinte, és én boldog voltam, hogy elmondta, mert most már biztosan tudtam, hogy jól érzem, nem korrektek velem szemben. A legnagyobb problémám az volt, hogy nem tudtam, Senna gyorsasága mennyiben a sajátja és mennyiben a Honda érdeme. De a Kawamoto úrral való beszélgetés után legalább megnyugodtam, hogy nem vagyok hülye, valami tényleg folyik a hátam mögött." Bármi is folyt, a helyzete tovább romlott. Senna és Prost között teljesen megszakadt a munkakapcsolat és a McLaren-csapat és Prost viszonya sem volt sokkal jobb. "Soha senkivel nem volt problémám a McLaren-csapatnál egészen 89-ig. Mindenki tudta, hogy az év végén az én szerződésem is lejár, Ayrtoné azonban nem. Ron Dennis, a csapatfőnök pedig azt is tudta, hogy a McLaren jövője a Hondával, tehát Sennával biztosított. Meg akart győzni, hogy maradjak, de a valóságban nem tarthatott volna meg mindkettőnket, így júliusban bejelentettem, hogy a szezon végén elmegyek. Szerintem Ron nem volt fair velem 89-ben. Egyébként most is jó barátok vagyunk és a McLaren-csapatra továbbra is úgy gondolok, mint az "én csapatomra", de azért Ron jól tudja, hogy mit éreztem abban a periódusban." Senna és Prost addig is minimálisra korlátozódott kapcsolata még fagyosabb lett az imolai futam után. A verseny előtt Senna javaslatára megegyeztek abban, hogy aki a start után elsőként éri el a kanyart, az nyerje a versenyt, elejét véve így a csapattársak közötti harcnak. Alain beleegyezett. Szokásuk szerint az első és második rajtkockáról vághattak neki a versenynek. Senna jól kapta el a rajtot és ő ért elsőként a Tosa nevű kanyarhoz. Prost, megállapodásuknak megfelelően besorolt mögé. Később Gerhard Berger súlyos balesete miatt megállították a versenyt, és az újabb startot Prostnak sikerült jobban elcsípnie, ám Senna a Tosánál bevágott elé. "Később azt mondta, hogy az nem a start volt, hanem az újraindítás, és arra nem vonatkozott a megállapodásunk. Mondtam már, hogy saját szabályai voltak, amik néha nagyon, hát mondjuk azt, hogy furcsák voltak. Bár azt mondtam, hogy nem vagyok hajlandó tovább dolgozni vele, azért az elkerülhetetlen technikai dolgokat továbbra is együtt csináltuk, ám ezen kívül semmilyen személyes kapcsolat nem volt köztünk. És persze a csapatban is tovább romlott a hangulat. A monzai futam előtt körülbelül tíz ponttal vezettem előtte a bajnokságban, ám a McLaren-csapat és az én kapcsolatom a mélyponton volt. Sennának két autója volt, húsz emberrel, míg nekem csak egy, és négy-öt szerelővel. Teljesen egyedül voltam a boksz egyik részében, azt hiszem ez volt pályafutásom legkeményebb hétvégéje. A Honda teljesen ellenem fordult és ilyen körülmények között nehéz volt a világbajnoki címért küzdeni. Az időmérésnél Ayrton majdnem két másodperccel gyorsabb volt mint én. – Oké, mondtam, jobban szokott menni az időméréseken, na de két másodpercccel?! Hát az egy vicc volt!" A versenyt végül Prost nyerte, Senna kiesett. Következett Suzuka és Adelaide, az évad utolsó versenye. Prost 16 ponttal vezetett. A McLarern-Honda Team ekkorra már teljesen szétszakadt, mint két különböző csapat, akiket véletlenül egy bokszba helyeztek el. Suzukában megint a piros-fehér autók indulhattak az élről, Sennának nyernie kellett, ha ismét világbajnok akar lenni, Prost pedig világosan tudtára adta, hogy nem lesz könnyű ellenfél. "Megmondtam az egész gárdának és a sajtónak is, az biztos, hogy többet nem nyitom ki neki az ajtót. Sokszor beszéltünk a csapatban az egymás közötti harcról, az első kanyarról, az első körről, Ron mindig azt mondta, hogy a legfontosabb az, hogy ne ütközzünk össze, mindig a csapatra gondoljunk először. Hát szerintem Senna csak magára gondolt és semmi másra. Vegyük például a Brit Nagydíjat, ha nem rántom félre a kormányt, akkor a két McLaren már az első kanyarban kiesett volna. És ez már nem először történt meg, elegem lett belőle. Ami a Senna és köztem történt balesetet illeti a sikánban, tudom, hogy mindenki azt gondolja, szándékosan mentem neki, amikor megpróbált belülről megelőzni. Nos, nem nyitottam ki neki az ajtót, ennyi. Én nem így akartam befejezni a versenyt, végig vezettem, nyerni szerettem volna. Jó volt az autóm, és bár az időmérő pocsékul sikerült, a bemelegítéskor már majdnem egy másodperccel jobb voltam Ayrtonnál. A verseny alatt végig biztos voltam a győzelmemben, akkor is amikor kezdett felzárkózni. A tervem az volt, hogy az utolsó tíz körben még jobban beleerősítek. Ekkor megpróbált megelőzni, szerintem lehetetlen szituációban, ráadásul sokkal nagyobb sebességgel hajtott bele a fékezési zónába, mint bármikor azelőtt. Nem is hittem volna, hogy pont abban a körben próbálja meg, hiszen amikor elértük a sikánt, eléggé le volt maradva mögöttem. Amikor belenézel a visszapillantóba és azt látod, hogy a mögötted lévő húsz méterrel le van maradva, nem gondolsz arra, hogy megpróbál megelőzni, és én sem gondoltam rá. Persze az is a fejemben volt, hogy nem adok neki még egy méter előnyt sem, de nem ám! Tapostam a gázt tehát, aztán fékeztem és bekanyarodtam." Egy évvel később megint találkoztak Suzukában, ismét a világbajnoki cím volt a tét, csak most Prostnak kellett volna mindenképpen nyernie. Bár már nem voltak egy csapatban, kapcsolatuk semmit sem változott. Senna előre leszögeztem hogy Prost meg se próbáljon befordulni előtte az első kanyarban, mert úgysem fog sikerülni neki. Úgy is lett, Senna McLaren-je 150 mérföldes sebességgel beleszáguldott Prost Ferrarijának hátuljába az első kanyarnál. "Mit mondhatnék? Mikor már visszavonultam elbeszélgettünk erről, és Senna elismerte nekem, ahogy a sajtónak is, hogy szántszándékkal tette. Azt is elmondta miért. Haragudott Balestre (a FIA akkori elnöke) úrra, amiért nem engedte, hogy megváltoztathassa a rajtkockák elhelyezkedését és balról indulhasson. Ezért elhatározta, hogy ha hamarabb érek az első kanyarba, mint őm akkor kilök a pályáról. Sohasem fogom elfelejteni ezt az ominózus japán versenyt, már csak azért sem, mert több McLaren-csapattag, sőt még a média egy része is egyetértett azzal, amit Senna tett, és ezt nem tudom elfogadni. Az igazat megvallva, majdnem abbahagytam a versenyzést akkor. Ahogy mindig is mondtam, Senna nem legyőzni akart engem, hanem képletesen értve el akart pusztítani, ez motiválta az első naptól kezdve. Már az első találkozásunkkor, a Nürburgringen észrevettem, hogy Ayrton nem akarta legyőzni Alan Jonest, vagy Keke Rosberget, ő valamilyen oknál fogva engem, csak engem akart legyőzni." Ez így is maradt egészen 1993-ig, Prost utolsó versenyéig. Ott azonban a két ősi ellenség összeölelkezett a pódiumon, mintha Senna, Prost visszavonulása után nem látott volna okot az ellenségeskedés fenntartására, hiszen már nem riválisok többé. Prost meglepődött a gesztuson. "Igen, valóban meglepett és szomorúvá is tett egyben. Ugyanis Japánban, az ezt megelőző verseny után, amikor Senna és én a sajtókonferenciára siettünk, azt mondtam neki: "Lehet, hogy ez az utolsó, hogy egy verseny után együtt megyünk nyilatkozni a médiának. Szerintem jó példát kéne mutatnunk az embereknek, kezet fogni, vagy ilyesmi." Nem válaszolt, és én azt hittem, hogy beleegyezett. Bementünk. Még csak rám se nézett egész idő alatt. Azt hiszem, ez sokat elárul Ayrtonról. Egyébként azt terveztem, hogy az Ausztrál Nagydíj után sisakot cserélünk, az utolsó sisakot, amit az egymás ellen vívott harcban hordtunk. De Japán után letettem erről a tervemről. A leghalványabb jelét sem láttam a békülési szándékának. Aztán jött Adelaide és ő első, én második lettem. Már a dobogó felé menet hozzám szólt, megkérdezte, mit fogok most csinálni. Nagyon meglepődtem, azt válaszoltam, hogy még nem tudom. "Meg fogsz hízni" – mondta, és nevetett. Aztán a pódiumon átölelt, kezet fogott velem, meg minden. Hogy miért? Mert most az ő ötlete volt és a saját szabályai szerint játszhatta. Oké, őszintén elismerem, jól esett. Ha szívből tette, akkor jó, ha nem, akkor felejtsük el." Később Senna elárulta egy közeli barátjának, Prost visszavonulása után jött csak rá, hogy elszántsága leginkább a nagy riválissal való csatározásból táplálkozott. Néhány nappal a halála előtt, amikor az imolai pályán éppen az Elf részére készítettek egy filmet, Senna mindenkit meghökkentő kijelentést tett: "Szeretném, ha visszatérnél, Alain, barátom. Mindenkinek hiányzol." Prostot mélyen meghatották ezek a szavak. "Visszavonulásom után sokszor beszéltünk telefonon. Többször felhívott, általában a biztonsággal kapcsolatos dolgokról beszélgettünk. Azt szerette volna, ha közreműködök ebben a kérdésben, és megbeszéltük, hogy Imolában beszélünk róla személyesen. Azon a hétvégén csak beszélt, beszéltm beszélt a biztonságról, és sokkal kedvesebbnek tűnt, mint bármikor. Szerintem 94-ben teljesen megváltozott Ayrton. Mintha kihúnyt volna belőle a tűz, letörtnek tűnt. Ez a beszélgetésünk pénteken volt, legközelebb vasárnap reggel láttam, Roland Ratzenberger halálos balesete után. Rengetegen voltak a Renault lakóbusza mellett, és teljesen meglepett, amikor Ayrton ahelyett, hogy szokása szerint a bokszból rögtön a lakókocsijába ment volna, ahony mindig is tette, átverekedte magát a tömegen, csak azért, hogy beszéljen velem. Nagyon barátságos és kedves próbált lenni. Később a bokszban láttam egy pillanatra. Nem akartam zavarni, bár tudtam, hogy segítségre van szüksége. Teljesen nyilvánvaló volt. Úgy volt, hogy a következő héten újra beszélünk." Senna temetése négy nappal később São Paulóban volt, Prost mellett rengeteg versenyzőtársa kísérte el utolsó útjára. "Tudtam, hogy el akarok menni a temetésére, csak egyetlen dolog miatt voltam bizonytalan. Olyan régre nyúlt már vissza kettőnk ellenségeskedése, hogy nem tudtam, vajon a brazil nép hogyan fogadja mejd jelenlétemet. Mérgesek lesznek ha elmegyek? Vagy akkor lesznek mérgesek, ha nem megyek? A baleset másnapján Párizsban voltam, és felhívott egy barátom. Mivel a felesége brazil, elhatároztam, hogy kikérem a véleményét. Azt mondta, szerinte feltétlenül menjek el, a brazil nép örülne neki. Minden kétségem elszállt tehát. Tudom, ha nem mentem volna el, egész életemben bántam volna. Semmiféle ellenségeskedést nem tapasztaltam São Paulóban, inkább az ellenkezőjét, szeretettel fogadtak. A mai napig kapcsolatban vagyok Ayrton családjával. A temetés másnapján az édesapja meghívott a farmjára és sokáig beszélgettünk. A testvérével is gyakran találkozom, segítem az alapítványt működtetni. Ayrton kétségtelenül a legjobb pilóta volt, aki ellen valaha versenyeztem. Ilyen hatalmas elszántsággal még sohasem találkoztam. Az igazat megvallva számomra örökre Niki Lauda marad a példakép, de Ayrton messze a legjobb volt. Mindenben nagyon sikeres volt, minden célt elért, amit kitűzött maga elé. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy idővel akár barátok is lehettünk volna. Hisz oly sok mindenen mentünk együtt keresztül, és bármi is történt közöttünk, egy dolog sosem változott: az egymás iránti nagy tisztelet, elismertük egymást, mint versenyző a versenyzőt. És volt olyan időszak is, amikor jól éreztük magunkat egymás társaságában. Nem túl sokszor, de annyira furcsa volt néha. Emlékszem 88-ban a Genfi Autószalonon a Honda standjára volt hivatalos. Mivel alig 40 kilométerre lakom onnan, megkértem ugorjon fel előtte ebédre, és utána együtt elmegyünk a kiállításra. Eljött és két órát aludt nálam! Egyetlen szót sem szólt. Aztán ebéd után elmentünk sétálni. Még most is emlékszem miről beszélgettünk. Szerettem vele beszélgetni, bár hajlamos volt belelovalnia magát valamilyen témába és akkor ellaposodott a beszélgetés, de általában elragadó volt. Igen, azt hiszem lehettünk volna barátok. Amikor már nem voltunk riválisok, minden megváltozott. Visszanézek a régi időkre és azt mondom magamnak: Jézusom, mire volt ez jó? Miért kellett mindezeken átmennünk? Néha úgy érzem, hogy csak egy rossz álom volt az egész. Talán annyira a középpontban voltunk, hogy szinte elkerülhetetlen volt az összetűzés közöttünk. De miért kellett, hogy ennyire elmérgesedjen, miért kellett így élnünk? Én azt mondtam az embereknek: "Ön Senna-rajongó?" Nagyszerű, de kérem engem ne gyűlöljön." És ugyanezt mondtam a sajtónak is. Annyira nagy volt a nyomás, annyira nagy. Ha még egyszer nekikezdhetnénk Ayrtonnal azt mondanám neki: "Figyelj, mi vagyunk a legjobbak, mindenkit megeszünk!" Sok-sok megértéssel olyan szép álom lehetett volna ez. De még így is, fantasztikus egy történet volt ez, nem igaz?"
Pénteken mutatják be a nagy-britanniai mozikban az Ayrton Sennáról készült egész estés dokumentumfilmet, s a premier alkalmából a Top Gear magazin arra kérte Alain Prostot, Ayrton Senna legnagyobb riválisát, beszéljen közös élményeikről. A négyszeres világbajnok francia, aki 1988-ban és 1989-ben Senna csapattársa volt a McLarennél, és ezalatt óriási riválisokká váltak, első közös élményükről beszélt, amely cseppet sem volt kellemetlen.
Ayrton Senna és Alain Prost viszonya nem volt felhőtlen, de akadtak kellemes perceik (Foto: Action Images)
„A Mercedesnek volt egy nürburgringi versenye 1984-ben, utcai autókkal versenyeztünk, és mindkettőnket meghívtak rá – kezdte Prost. – Amikor a repülőtérre érkeztem, már ott várt az autóm, és azt üzenték a Mercedestől, hogy várjam meg Ayrton Sennát, aki kicsit később érkezik, és vigyem el a Nürburgringre."
„Ekkor találkoztunk és beszélgettünk először. Két-három órán át tartott az út, ő nem gyakran szólalt meg, de lenyűgözte, milyen gyorsan vezetek az autópályán, és meg is jegyezte, hogy nagyon gyorsan megyünk. Kellemes találkozás volt, és mivel senkit sem ismert, ezen a néhány napon sok időt töltött velem. Nagyon nyitott és kedves volt, így utólag belegondolva vicces is talán."
„Aztán elkezdődött a körözés, az időmérőn egymással csatáztunk a pole pozícióért, és kicsattant belőle, mennyire nyerni akar. Az övé lett az első rajtkocka, és amikor a rajtnál már a jelzés előtt elindult a kocsival, tudtam, hogy erre a srácra nagyon oda kell figyelni. Pedig akkor még sejtelmem sem volt, mit hoz a jövő."
„Aztán a mikor az F1-be jött, tisztán láttam rajta, hogy az a célja, hogy engem legyőzzön. Mások a csapattársukat akarják megelőzni, csupán győzni akarnak vagy világbajnokok lenni, vagy egyszerűen örülnek, hogy ott lehetnek. Ő viszont már az elején kipécézett magának, és a vb-cím mellett az volt fontos neki, hogy engem legyőzzön, ez motiválta. Ez számomra mindig is nagyon furcsa volt" – fejezte be Prost.
Adrian Newey, a Red Bull technikai igazgatója, aki azt a Williams-Renault-t tervezte, amellyel versenyezve Senna 1994. május 1-jén halálos balesetet szenvedett az imolai San Marinó-i Nagydíjon, elmondta: nem akarja megnézni a Sennáról készült filmet, mert túlságosan is megviselné az élmény.
„Nem sok hajam volt, de az is kihullott a tragédiát követő hónapokban – mondta Newey. – Borzasztó volt, megváltoztatott engem. Patrick Headdel komolyan elgondolkoztunk azon, hogy kiszállunk, és nem térünk vissza az F1-be. Itt ugyanis meghalhatnak emberek amiatt, amit mi készítettünk."
„Az olaszországi bírósági tárgyalás nyomasztó volt, de igazából sohasem izgatott, mit gondol az ügyész, csak saját lelkiismeretemmel kellett megbirkóznom. Emlékszem, még az ünnepnapokon is bent voltunk a gyárban, hogy kiderítsük, mi is történhetett, de sohasem kaptunk választ. A kormányrúd nagy kérdés volt, de nem tudtuk meg, hogy azért csúszott ki, mert eltörött a kormány, vagy akkor törött el a kormányrúd, amikor nekiütközött a falnak. Kétségtelen, hogy rosszul volt megtervezve, de úgy tűnik, nem a kormánymű hibája miatt sodródott ki az autó a pályáról."
„Nem akarom megnézni a filmet, nem lenne könnyű" – mondta Newey.
