Saját családomat - úgy értem, hogy a felmenőimet és gyerekeimet - megfigyelve, arra a megállapításra jutottam - bárki, bármit is mond -, hogy többet számít a genetika, mint bármilyen külső körülmény a pszichiátriai megbetegedéseknél. Kötve hinném, hogy akár engem félreneveltek, akár én a gyerekeimet "elneveltem" volna, mert mindannyiunknál már egészen kicsi kortól kezdve megjelentek a tünetek.
Úgy gondolom - és erre számos, nem éppen etikus pszichológiai kísérlet történt már -, egy-két kivételtől eltekintve szinte bárkiből lehet szorongóst nevelni. Viszont fordítva, szorongósból nem-szorongóst "nevelni" nagyon nehéz, majdnem lehetetlen, mint ahogyan azt a pszichoterápia számos ilyen irányú kudarca mutatja is.
Tudom, és hidd el, nem gúnyból írtam, amit írtam. Inkább azokat próbáltam meg kifigurázni, akik szerint elég jó erősen akarni, és máris nem lesz az ember depressziós. Bocsánat, ha félreérthetően fogalmaztam.
Azok az ismerőseim,akik úgymond vitték valamire,jellemzően nagyon szigorú,teljesítményközpontú szülői nevelést kaptak.
Ne feltétlenül irigyeld őket, mert a sikernek, teljesítéskényszernek súlyos ára is lehet: mindig másokhoz méred magad, sosem tudsz valaminek csak úgy önmagában örülni. Nyilván itt is van egy arany középút a megfelelési kényszer és az "úgy vagyok jó, ahogy vagyok" felfogás között, csak nehéz megtalálni.
Én ebben okosat nem tudok mondani,mert nem velem él a fiam.
De elismerem,nehéz feladat nagyon. Ez a kérdés könyveket tölthetne meg. Azok az ismerőseim,akik úgymond vitték valamire,jellemzően nagyon szigorú,teljesítményközpontú szülői nevelést kaptak.
Kivéve egy két extra tehetséget,de az ritka.
Én nem tudnám ezt megkövetelni, hiteles sem lenne,meg indokolni is nehéz.
Sok szeretettől meg gyengécske lesz ha kilép az életbe,de jó szívű.
Tudod, az utóbbi években nem magam miatt vagyok rosszkedvű vagy szomorú, hanem a gyerekeim miatt. Nem elég, hogy ők is depressziósok és szorongósok - tehát az átlagnál érzékenyebbek -, hanem még itt ez teljes mértékben jövőellenes magyarországi helyzet. Nekem már mindegy, úgy értem, hogy talán csökkennek a hangulatváltozásaim, a jövőmet is kijelöltem, de velük mi lesz?
Ne is mondd, pontosan erről van szó. Emiatt már nem nézek tévét, újságot sem olvasok, és a hírektől is igyekszem magam minél távolabb tartani. Ennek ellenére, mindenhol belebotlik az ember az összes visszásságba.
Pl. tőlünk nyugatabbra nem mászik bele az emberek életébe ennyire a politika, az átlagembernek gyakorlatilag majdnem mindegy, hogy ki kormányoz. A többi egyébről már nem is beszélek...
De tényleg jobb, ha nem megyünk bele, mert még depressziósabbak leszünk mindentől :) Örüljünk, hogy legalább tavasz van, süt a nap, virágoznak a fák, csicseregnek a madarak :)
Kelet európában mindenhol ez van, szöveg,néphülyítés,manipuláció, lopás csalás.
Vadkelet.
Voltam néhány éve pár hónapot St.Louis ban,dolgoztam egy helyi cég fejlesztési osztályán egy projecten helyiekkel,haza sem akartam jönni,és nem csak a 6 ezer dolláros havi nettó miatt nem,hanem a mentalitás miatt nem.
Ami itthon van,az TRAGÉDIA.Egymástól félve tapossák egymást fostos 100-300 eurókért az emberek,
senki nem tisztel senkit,eléggé lesújtó ez.Korrupció mindenhol,intézményesített tolvajlás,annyi hogy olcsó minden,kivéve a kaja.Már nem itteni fizetéshez,persze.
Ebben tökéletesen igazad van, sajnos. Én is elég sokfelé jártam, sőt, éltem is más országokban, de ami itt van, az tényleg a modern rabszolgatartás egyik módja.
Amúgy sem véletlen, hogy itt a legboldogtalanabbak az emberek - jelentsen bármit is ez a szó, hogy boldogság. És a legdepressziósabbak is.
Nézzétek,én bejártam a fél világot,komolyan mondom,nem túlzok.
A jelenlegi társadalmi rend feloszlik herékre,és dolgozókra.
Kelet-európában ráadásul nem csak a kényszer van meg,praktikus okokból, mint nyugat-európában,hanem még a jövedelem is megalázó, bérnek hívják,amit a szolgáknak szokás adni.
Dolgozó embernek értelemszerűen nem szabadna nettó 1000 euró alatt kapni a jelenlegi árak mellett,hiszen abból fedezi az egészségét,szórakozását,megtakarításait,előre gondoskodást,autóját,gyerek iskoláztatását,és a napi megélhetést.
A kényszer alatt végzett munka éhbérért definíciója a rabszolgaság,kedves elvtársak.
Nem tudom, mit értettél társadalmi nyomás alatt, nálam az, hogy dolgozni kell, egy szükségszerűség, alá kell állni, és kész. Mert ha nem, akkor nem lesz miből fenntartani magam, nem lesz hol laknom.
Arra a társadalmi nyomásra gondoltam, ahol már van választási lehetőség. Le lehet építeni azokat a haverokat, akikkel csak a szerhasználatért vagy együtt, nem kell bizonyos társadalmi szerepekkel azonosulnod, ha nem akarsz. Nyilván emiatt támadni fognak, de ez a szabadság ára. :)
Az embernek fenn kell tartania magát. Nagyon régen a földet művelte vagy állatot tenyésztett, aztán "szakosodni" kezdett. És hogy könnyebben menjen az előállított javak közti kereskedés, jött a pénz "feltalálása". Úgy gondolom, ez csak akkor válik függőséggé, amikor már valaki betegesen hajtja a pénzt, és amikor már akkor is mohón ragaszkodik hozzá, ha már annyija van, hogy meg se tudja számolni. Vagy nem jól gondolom?
A perifériára kerülésnek legalább megvan az az előnye, hogy nem kell annyira az ostoba társadalmi szabályokhoz alkalmazkodni. Kiállsz a "nyomás alól". Aztán persze mindig lesz egy-két jóakaró, aki vissza akar rántani. Még sajnálnak is, azt hiszik, te biztosan szeretnél olyan lenni, mint ők, csak nem tudsz valamiért olyan lenni.
Nem is a mennyiségre helyezném a hangsúlyt, bár az is fontos, hanem a közben megélt lelkiállapotra. Kivé válsz a szer fogyasztása közben. Pl. ismerek olyanokat, akik simán elfunkcionálnak évek óta tartó, rendszeres füvezés mellett. Nálam egy alkalmi füvezés is 1-2 hétig tartó depresszív reakciót váltott ki.
Azt olvastam valahol, hogy a légyölő galóca se rossz ilyen szempontból, csak vigyázni kell vele, mert nem tartalmaz pszilocibint, tehát a hatás elérése érdekében jobban ki kell centizni az adagot :) Majd egy szép napon hátha hozzájutunk egy kis légyölő galócához, és akkor elmúlik a depressziónk. Bár, lehet, hogy a galóca hatására akkor nekünk már minden elmúlik, nem csak a depressziónk... :)
Lehet, hogy ha naponta kétszer elszopogatok két darab száraz kenyérhéjat, és elszámolok közben tízig és erősen koncentrálok, akkor lehet, hogy nem is leszek többé depressziós? :)) Eddig ezt miért nem mondta nekem senki? :)
Sajnos a nyomás nagy manapság de sok természetes gyógynövény gonbakivonat sokat segithet sőt meg is oldhatja a hangulati ingadozásokat...ismerek olyat aki visszament dogozni pedig súlyos depresszióval küzdött.Szóval van kiút!