A fel:föl páros biztos hogy nem két szó. Minden körülmény közt egyenértelműen felcserélhető, azaz egy szó két formája.
A fenn:fönn:fent:fönt nem minden helyzetben felcserélhető (pl. *fönnkölt, fentkölt), de még ez önmagában sem zárja ki az egyszóként való elemzést: ahogyan a az /n/-nek, /h/-nak több, pozíciófüggő allofónja van, úgy csupán a környezettől függő disztribúciót lehet hasonlóan elemezni.
Igen, erős hagyománya van a szótagértékű szóvégi /-l/-t /-li/-vel feloldani a magyarban.
Ezt közszavaknál (régen német eredetűek voltak) a helyesírás is tükrözi (sámli, spakli, stb.).
A problémás dolog az, hogy újonnan főleg angolból, és főleg _tulajdonnév_-ként kerül át hozzánk (Google, Kindle, stb.) -- Tehát az írás megőrzedő, ráadásul az angolban az utolsó hang néma.
Ezért nehéz feloldani, hogyan is írjuk? Google-lal, Google-val, *Google-ival, Google-t, *Google-it?
Egy megoldás lenne vagy az e > i-re cserélése, vagy az e i-ként való kezelése, v.ö. az idegen szóvég ékezetítését (idegen Anna > Annát, Haneke > Hanekét), itt is megváltoztatjuk az utolsó betűt, hogy fonetikailag illeszkedjen a magyar nyelvhez.
Így talán javasolható (! figyelem, hatályos helyesírás szerint nem korrekt) a Kindlet vagy Kindlit alak is.
Köszönöm a reflexiót, amely tanulságosan példázza, milyen előnyös, ha ismerjük egy kérdés kontextusát.
Más: mindig is tudtam, hogy mennyire átitatja nyelvünket a német hatás. Azt azonban nem tudtam, hogy még a "felülni valaminek" kifejezésünk is német eredetű: aufsitzen + Dativ,* pedig ez kézenfekvő is lehetett volna (vö. es liegt auf der Hand). Most olvastam ezt a kifejezést egy német hetilapban, emlékezetem szerint eddig még soha nem találkoztam vele, de eszerint létezik sőt él a mai német nyelvben is. Mi mindent determinálhat még nyelvünkben a német? Bizonyára van erről tudományos kimutatás, amely %-os értékeket is konstatál az egyes recepciós jelenségekre lebontva. Az idiomatikus kifejezések determináltsága számomra sokkal érdekesebb, mint az egyes szavak, pl. polgár német eredete. Az etimologikus és az idiomatikus recepció közötti szinten állónak érzem a pályaudvar < Bahnhof típusú tükörfordításokat.
*) Az eredeti szövegben: "Viele Firmen sitzen dem Aberglauben auf..."
Az elgondolásod annyiban téves, hogy a latin medium ruszifikálódásának eredménye медий lenne, ad analogiam criterium критерий, de lehetne медия is, de nőnemben, mint a премия. Bizonyos kifejezések ez utóbbit erősítik, pl. теория медий, ami nőnemű alapra utal.
Ez tényleg érdekes. Már a transzliterált медиа írásmód is jelzi, hogy rendhagyó (ti. indeklinábilis) szóval állunk szemben, hiszen a standard transzkripciónál az a helyett a я betű dukálna, és így egy deklinábilis semleges nemű orosz szó keletkezhetett volna, nota bene szintén plurale tantumként.
Вместе с продолжающимся проникновением широкополосного интернета книжная отрасль столкнулась с жесткой конкуренцией со стороны новых медиа за внимание читателей.
Ez azt mutatja, hogy a média, mint pluralia tantum megjelent az oroszban is, méghozzá egy nem ragozható szó formájában.
Miért kérdezed? Ha valami jogi dologhoz kell, akkor biztos van hozzá jogszabályi definíció is. Amúgy meg ennek az értelmezése nem magyar nyelvi, hanem élelmiszeripari (?), szakmai kérdés.
Az „aromásított szesz” kicsit ködös, köznyelvi fogalom, talán még ki sem találták, hogy ez mi akar lenni. Az ágyaspálinka is lehetne aromásított szesz, mert gyümölcsöt áztattak bele.
A legvalószínűbb jelentése az lenne, hogy hozzákevert ízesítők vannak benne, vagy jelenthetné az ízesített finomszeszt, vagy a kettőt egyszerre.
(A humor egyelőre az a dologban, hogy nem minden külföldi italról lehet tudni, hogyan készül. A Campari például eredetileg párlat, a recept viszont titkos. A hagyományos abszint párlat, a többi, abszintként árult pancs viszont hiába aromásított szesz, sokszor nincs rájuk írva. Ha a magyar importőrök címkéit veszik majd alapul, az szintén elég kínos lesz, mivel azokat az egzotikusabb italoknál teljesen hasraütésből szokták megírni.)
Ha az aromát itt mesterséges ízadaléknak értelmezem, akkor az ún. "szeszesitalok" (pálinkának nem nevezhető izék), kommersz likőrök és ízesített vodkák tartoznának ide. Második körben ezek bővíthetők a természetes aromát használókkal. De szerintem itt egyszerűen ízesített szeszes italokra gondoltak, tehát amihez fűszereket, gyógynövényeket, gyümölcsöket vagy más ilyesmit adtak desztillálás után. Ezeknek többnyire csak az ízanyaguk, esszenciáik vannak benne magában az italban.
Az Unicum receptje szerintem hétpecsétes titok, ki tudja, mi van benne... Azért kérdeztem, mert az "aroma" az én fogalmaim szerint ízkivonat, amit hozzáadnak valamihez. Az ágyaspálinkában lévő adalékokat kicsit nehéz ízkivonatnak nevezni. Vagy a mézet pl. a mézespálinkában. A különféle füvekből összeállított gyomorkeserűk is nehezen férnek bele ebbe a meghatározásba. A Baileys nem csokoládéval összeeresztett whisky?
Erős a gyanúm, hogy napokon belül a szeszgyártás szakértője lesz az egész ország...
a likőrök, unikum, becherovka, jägermeister, metaxa, Baileys, campari, abszint, pastis, maraschino, Malibu, curaçao szerintem mind aromásított szeszesitalok (bár most vsz. nem szeretnének azok lenni)
"Pancsolt" szesz. Mesterséges aromával csinálnak belőle pl. "rumot" (bocs, tengerész szeszesitalt) meg mindenféle más ízű rémséget. (Valamikor a 70-es években nagyanyám rendszeresen csinált így császárkörtelikőrt, a szaga pont olyan volt, mint a körömlakklemosóé.)