Pár éve úgy döntöttem, hogy leszállítom a toleranciaküszöbömet, tehát aki elfogadhatatlanul viselkedik velem vagy nekem kedves emberrel, rögvest elküldöm a halál faszába.
Értelek, meg talán nem is erről kéne szólnia ennek a fórumnak, aminek egyébként lelkes olvasója vagyok. De azt sem zárnám ki, hogy velem is megesett már, hogy elkéstem, siettem, áthágtam néhány szabályt, egy ilyen esetből nem vonnék le nagyívű következtetéseket. A számlás eseted az más sztori, az nyilván maga az ember. Peace! :-)
Abban még semmi döbbenetes nincs, hogy ilyen emberek (is) vannak. Az a döbbenetes, hogy ez egy ún. köztiszteletben álló, híres borász, akit emberileg is nagyra szoktak tartani, akik ebből élnek.
Irtózatos erkölcsi állapotban van ez az ország, ez remekül látszik a vezetőink kiválasztódásán, meg most például azon, hogy ez a szégyenletes, permanens moszkovita hecckampány sem csökkentetette Potroh népszerűségét, mint ahogy Gyurcsótányt is újraválasztották anno, vagy a kurvákat sikkasztott pénzből, yachton likas zokniban hátulról digó polgármestert.
Rendezvényen én is olyannak láttam, ezért is lepett meg (némileg), hogy utcán, autósként pont úgy viselkedik, mint a fuxos, egybenyakú, gyúrós "vállalkozók".
Sajnos a köznek mutatott viselkedés gyakran abszolúte nem alkalmas a személyiség feltérképezésére. Mesélek egy egyszerű sztorit. A jótollú újságíró, mellesleg borszakértő és nagyon kicsit haverom, G. A. pár éve egy közös borkóstolás alkalmával beszélt az interjújáról, amit kissé korábban készített az ismert déli borásszal, T. Edével, és elmondta, hogy milyen jó élmény volt beszélgetni a szimpatikus borásszal. Én meg elmeséltem neki, hogy a rendszerváltás után kevéssel volt egy pár mondatos beszélgetésem az illetővel, amiben valószínűleg jobban megismertem őt, mint G. A. a majdnem egész napos interjúban.
Történt, hogy a 90-es évek elején szponzoráltam egy rendezvényt Villányban. A szponzorok különféle ajándékokat ajánlottak fel sorsolásra, az egyik drágább darab tőlem származott. T. E. lett a szerencsés nyertes (a sorsolást valószínűleg manipulálták, mert a helyi hírességek közül szinte mindenki nyert valamit). A szünetben T. E. odajött a pultomhoz. Gondoltam, esetleg vesz is még valamit, de nem, hanem számlát kért az ajándékról. Erősen elcsodálkoztam és elmondtam neki, hogy félreértette, nem kell fizetni érte. Ő meg elmondta, hogy értette, de számlát szeretne róla, el akarja számolni. Mondtam, hogy ne haragudjon, így többe kerülne nekem, be kell fizetnem az ÁFA-t utána. Mondta, hogy ez őt nem érdekli, adjak számlát róla. Adtam.
Nos, ez akkor volt, amikor még - ex egyetemi oktatóként és pályakezdő vállalkozóként - valamelyest tiszteltem azokat, ismeretlenül is, akikről mindenféle csodás írásokat olvasok az újságokban és neten. Ma hasonló esetben valószínűleg az lenne, hogy megkérdezném az illetőtől, hogy "A barátnőm pinája még esetleg nem köllene ingyen, te szarzsák?"...
Fine dining ügyekben ez így ebben a formában nem igaz, nem kell mindenhol azt enni, amit a szakács megálmodott, mert akkor a válogatósságom okán én se mehetnék soha. :) És egyébként ha amúgy olyan konyhatechnológiai eljárások nevét ismeri az ember, hogy mondjuk pl. konfitálás-szuvidálás, meg pár Mo.-n nem annyira szokásos hozzávaló nevét, akkor szerintem ritkán kell csak megkérdezni bármit is. Ahol kérdeznem kellett régen, azok a hülye magyar nevek, hogy ilyen-meg-olyan módra, na azok aztán nagyon informatívak.
"Meggyőződésem, hogy a fine dining helyeken se érdekelne, hogy ki a tulajdonos, ki űl a szomszéd asztalnál és kinek milyen autója van."
Dettó. Kulináris élményért megyek... de ahogy írtam is, én vakegér vagyok, befele nézek, jó ha anyámat észrevenném a szomszéd asztalnál. :)
Enni mindent szabad. De én csak olyat szeretek rendelni, amiről tudom, hogy micsoda. Külföldön megkérdezem, ha nem értem az étlapot, de itthon???? Ezen kívűl én, mint ős öreg, ahhoz szoktam, hogy kapok egy lehetőleg nagy étlapot és arról kiválaszthatom, hogy mihez lenne gusztusom. Ez manapság már nem divat. Jobb helyeken azt kell enni amit a szakács megálmodott. Nem biztos, hogy egyezik az izlésünk.:-)
Ezért csak olyan, egyesek szerint, vacak helyekre járok, ahol értem az étlapot.
Meggyőződésem, hogy a fine dining helyeken se érdekelne, hogy ki a tulajdonos, ki űl a szomszéd asztalnál és kinek milyen autója van. Továbbá nem győzőm hangoztatni, hogy Pesten se azért élek, mert szeretek bárkit is a közéleti személyiségek közül, hanem mert imádom a várost.
Nem értek egyet, mert nincsenek kitiltva azok, akik nem szeretik a fine dining-ot, és a Costes létéről amúgy biztos tud már Boszorka az itteni beírásokból. :) Bár biztos minden emlegetésénél kap tőle egy pár keresetlen szót, mert csak 'értelmezhető' ételeket szabad enni. :)
Hát én pl. sajnos mindennap többször olvasok híroldalakat, de már nagyon sokszor kivántam, hogy bárcsak ne tenném, mert nagyon rosszat tesz az ember idegrendszerének, és ezt a sok
szemétkedést, bunkóságot és szürreális történést még csak főcímben olvasni is rossz. A Fidesz előtt én se foglalkoztam semmivel (mert rendben levőnek éreztem a magam körül levő világot),
és őszintén megmondom, sokkal jobb volt. :)
Séfek, vendéglátóipari vállalkozók és tévécelebek ismerete meg abszolút nem tartozik hozzá az általános műveltséghez. Én is inkább a Szigetes-Beach-es nyilatkozataiból ismerem Gerendait,
bár tudom, hogy köze van (vagy csak volt?) a Costeshez.
Én dolgoztam egyszer Attisnál, akkor egy Toyota Supra-ja volt, mondom, hogy ez egy autó, ha valaki nem tudná...
Úgy nézett ki, mint egy rali autó, pedig nem az volt, de alig látszott a színe a sok reklám-matricától.
Vicces volt.
Az viszont lehet kortünet, hogy miközben azon sajnálkozunk, hogy a magyar ember nem látja a nyilvánvalót, nem tud semmiről és nem is érdekli semmi, egyesek minden adandó alkalommal (holott évek óta tisztában van vele mindenki, így tehát információ értéke nulla) azzal kérkednek, hogy nem ismernek senkit és semmit, aki pedig netán felismeri a főpolgármestert, esetleg az egyik legismertebb vendéglátóipari vállalkozót, azzal nyilván valami gond van.
Általában véve is az az álláspont, hogy a világról pontosan annyit kell tudni, mint amennyit mi tudunk.
Aki kevesebbet tud, az hülye, aki többet, az meg feleslegesen terheli magát lényegtelen információkkal.
Nem is tudtam, hogy P.A. énekel mulatós nótákat. :)
Én szerettem az Eddát valaha, de akkor, amikor az Ifiparkban léptek fel sokszor miskolci zenekarként, és P.A. még Patakinak írta a nevét. :) /Bizonyítékom is van, egy aláírt fénykép./ De a magyar zenekarokat már régesrégen nem érdekelnek, most pl. (a 34.000-től 42.000 forintos mapijegyig tartó ideje :D) Imagine Dragons koncerten gondolkozom. (Csak az én koromban - először - Sziget némileg riasztónak tűnik.)
De igazad van, persze, ha valakiben csalódtam, akkor az a Feró. De ez is csak mérsékelt, mert látni az utóbbi évtizedekben csak egyszer láttam a Tabánban Beatriceként, tévében soha, csak híroldalakon látom, hogy miket nyilatkozik.
De a lényeg amúgy az, hogy mindenki sokkal jobban kikapcsolódik, és jobban tud az ételre koncentrálni :), ha nem azzal foglalkozik, hogy mellette az étteremben ki ül., és annak mennyi pénze vagy milyen szája van, meg milyen autóval jár.
Többször összefutottam vele valamilyen rendezvényen vagy teljesen véletlenül, minden egyes alkalommal udvarias volt, laza és kulturált. A általad látott eset ellenére bőven elfogadnám, ha ilyen lenne a magyar elit.
"kitolta a 4 tonnás dömpert elsőbbségadás helyett a Jagelló útra a félvonalig, abban a sávban elakadtak, akik nem akartak belemenni, aztán ugyanígy férkőzött be a túloldalra"
Nem kell ahhoz 4 tonnás dömper, én a héten háromszor jártam hasonló módon (már hogy bunkó, erőszakos módon tolakodott be elém valaki), érdekes módon mind a háromszor skodással, és mivel mind a három Skoda rendszámtáblájának keretén egy lízingcég neve volt, valószínűleg cégesautós skodással.
Gondolom, ha a lízingelt cégesautóba belemennek, kap a fontoscsávó a segge alá rögtön egy másikat, a magánautós meg jól megszívja, ezért látni egyre többször, hogy az ilyen lízingcégkeretes rendszámú autóval némelyek "itt jövök én, takarodjon le mindenki az utamból, mert sietek" stílusban vezetnek.
Engem a tahóság különféle megnyilvánulásai érdekelnek, amik éles ellentétben állnak az elkövetőik által elvileg képviselt kulturális-stb. aspektusokkal.
Természetesen nem zavar, ha másokat az ilyen dolgok nem érdekelnek, illetve feloldódik az agyukban vagy meg sem teremtődik a kognitív disszonancia, ha pl. valaki feszt a gasztrokultúra emeléséről szövegel, közben a dömperével szinte lelök az útról másokat.
Irtó frusztráló lehet folyton azzal foglalkozni, hogy körülötte kinek milyen szája és milyen autója van. :D Én vagyok a másik véglet, vakegérként járok a világban.
Tudom, hogy téged semmi ilyesmi nem érdekel, engem viszont igen.
Schiffer Miklós "stílustanácsadó" és öltözködési szakember is erősen elszomorított pár hónapja, amikor a parkolóban az újgazdag tahóság jelképébe, egy BMW X5-be szállt be.
Én ezek után egészen biztosan nem kérnék öltözködési tanácsot tőle...
Ma nem kajáról írok, hanem Gerendai Károlyról. Róla valahogy azt gondoltam, hogy a jobb ízlésű kőgazdagok közé tartozik, M-csillagos éttermet gründolni az ilyen-olyan úton szerzett lovettából csak normálisabb dolog, mint hetente leszopatni magát 20 kacsaszájú luxuskurvával.
A Hegyvidék Központ parkolójában egy 5 méteres fehér dömper (SUV) mellett találtam helyet, de mire végeztem a postán, már egy annál is sokkal nagyobb, sötét, piros és fehér csicsacsíkokkal ékesített, különösen ízléstelen darab állt mellettem. A márkát is találgattam, mert Mercinek tűnt, de ekkorát még nem láttam, és B-betűs embléma volt az orrán. Kiderült, ez a Brabus tuningcégé, tehát valaki ezt a Merci-monstrumot, miután megvette a legnagyobb létező motorral vagy 50 milkáért, még felextráztatta a Brabussal további 20-25 milkáért.
A DM előtt láttam Gerendait a lányával, aztán nagy meglepetésemre a dömperhez jöttek. Követtem őket kifelé, megnéztem, hogy vezet a jó Károly. Nos, kitolta a 4 tonnás dömpert elsőbbségadás helyett a Jagelló útra a félvonalig, abban a sávban elakadtak, akik nem akartak belemenni, aztán ugyanígy férkőzött be a túloldalra.
Megérdemeljük az úgynevezett elitünket (szarfaszú tahók) is, nem csak a vezetőinket.
Alapvetően a vendégek tehetnek mindenről - mert nincsenek elegen hétfőn este 11 órakor! :)
Vagy menjen a fogyasztás reggel 6-ig, vagy húzzon mindenki hazafelé.
Bezzeg fiatal korunkban.... addig volt éjjel nyitva a kocsma, ameddig mi akartuk... :))) de meg is érte a személyzetnek, most nem hiszem, hogy megérné, és változnak a szabályok, a világ sajnos.
Persze, nyilván, parasztnak nem kell lenni. Az viszont nem baj, hogy leveszik a terítéket és előre dolgoznak a zárással. A számlázás előtt pedig megkérdezték a vendéget...
Hát... én a kedves postai alkalmazottakat sem értem, amikor záróra előtt 10 perccel megérkezem 5 csomaggal és arról szövegelnek, hogy miért nem jöttem előbb.
Ezer oka lehetett, hogy miért nem mentem előbb, de az ezerből egyikhez sincs közük.
