Én nem érzem annak. Népekről beszél, amelyek ilyenek-olyanok - ezt az elemzési módot módszertani kollektivizmusnak hívják, amikor egy országról, népről, stb. állít valaki valamit.
Ezzel a módszertani individualizmust szokták szembeállítani.
Persze lehetnek olyan jegyek, amelyek értelmében valóban egységként lehet embercsoportokat kezelni, róluk érvényesen értekezni. De egyrészt fontos, hogy mi az oka a közös jellemzés lehetőségének (genetika, közös kultúra, történelem, gazdaság), másrészt a jellemzés nem lehet túl általános.
Vegyünk egy tipikus példát: társadalmi tudat. Van ilyen? Milyen értelemben van? Milyen állításokban használható fel? Hogyan kutatható?
Tudtam, hogy "ideálrealizmusnak" nevezték filozófiáját. De az Eletronikus Könyvtár nálam tájékozottabb:
"Böhm szubjektív idealizmusa és Pauler objektív idealizmusa után Brandenstein Béla ideálrealizmusnak nevezett rendszert alkotott. A rendszerét adó hatalmas ifjúkori művével, a Bölcseleti alapvetés eredeti német kiadásával (Grundlegung der Philosophie) már igen korán elismerést szerzett magának. Hosszú pályáján terjedelmes életművet hozott létre. Brandenstein szerint a bölcseleti megismerés lehetőségeire irányuló kérdések nem előzetesen, hanem csak a filozófiai vizsgálódások menetében tisztázhatók, a filozófia tételei saját tárgyuknak megfelelően kereshetők meg. Brandenstein alapvető módszerre a dolgok fenomenológiai megragadása, majd az ezek fennállását biztosító elvek reduktív-regresszív, visszakövetkeztető feltárása, amely bizonyos értelemben indukciót és dedukciót is tartalmazhat. Brandenstein rendszerének megalapozó elve a dolog fennáll legáltalánosabban elgondolt tétele. Ezt tárgyalja a Fennállástan (ontológia). A dolog három valóság-előtti alaphatározmánya a tartalom, a forma és az alakulat. A Tartalomtan (totika) az egyedi minőséggel, a Formatan (logika) a vonatkozásokkal, az Alakulattan (matematika) a mennyiséggel foglalkozik. Míg az ontológia a dolgot legáltalánosabb fogalma szerint vette, magát a világot realitásként a Valóságtan (metafizika) vizsgálja a változás, erő, anyag és Isten témáin keresztül. A valóság ismét három vonatkozást mutat, s eszerint tagolódik tovább a rendszer a gyakorlati valóságot megvilágító Cselekvéstanra (pragmatika), az elméleti tevékenységet leíró Tudománytanra (teoretika) és az esztétikumot megragadó Művészettanra (poietika). Ezeket egyesíti és a rendszert lezárja az Erkölcstan (etika), amelynek tárgya a teljes szellem és élet. Az erkölcsi érték nemcsak a gyakorlati jó fogalmát tartalmazza (mert beszélünk tudományos és művészi erkölcsről is), hanem egyesítve az igaz, a jó és a szép elvét, a valóság és érték újkori kettészakadásával szemben szellemi élettökéletességet jelent. Brandenstein hangoztatta a keresztény humanizmus mindenkori jelentőségét. Az ember az életfejlődés betetőzése, akihez a személyes szellemi lét a méltó. Az ember természeti és természeten kívüli lény egyszerre, akinek egysége és kettőssége együtt adja hiteles képét. Végső belátásként állítja, hogy az emberi természet csak természetét meghaladó módon lehet teljesség. Az ember és a világ Istenre mutat, vele lesz teljes. E teocentrikus világfelfogásban a filozófia így a teodiceához s a katolikus teológiához vezet."
1939. október 10. Egyéniség és sors. Noszlopi László referátuma után a hozzászólók: Dékány István, Hamvas Béla, Joó Tibor, Zempláén György, Báró Brendenstein Béla.
Igen. Az, amit GAZPROMnak neveznek... (Leányzó korában Molotov-Ribbentrop- paktum néven ismerték...). De abban Neked sem osztanak lapot, marad a Lehet Más, ami ugyanolyanolyan szarevés, mert nem is lehet, meg nem is más, csak 2 lében 1 kanál...
Révay gróf és Hamvas Béla között lehetett pályatársi, személyes kapcsolat, Hamvas ugyanis, ha jól emlékszem, írt az Athenaeumba.
Zolnay László csodálatos könyvében (Hírünk és hamvunk, Magvető, 1986) ír Révayról akit kiváló sportemberként, erkölcsös, tiszta filozófusként jellemez (egyébként etikus is volt, ezt a Wikipedia is írja).
Révay egyébként, mint filozófus, a kor spekulatív irányzatát képviselte, a német idealisták utóda volt.
Mai szemmel kissé avítt, hiszen ez Carnap, Wittgenstein, Adorno, Russell, Heidegger kora!
mert ki olvas mostanság Spenglert, Ortegát, Ciorant, Huizingát
Én ugyan mindegyiküket olvastam, és nem érzem ugyanolyan színvonalúnak őket. Spenglert például nem is nagyon kedvelem, történeti pesszimizmusa ma irreleváns (nem a pesszimizmus - lehet így gondolni, hanem az érvei).
Ortegát sokan Heideggerrel párosítják, volt is köztük egy kis "elsőbbségi vita", intellektuális arisztokratizmusa nekem bizony nem ellenszenves (nem jár demokráciaellenességgel).
Cioran népszerű! Volt is ilyen topik itt, a fórumon, ha jól emlékszem.
Pontosan... Ez a gróf (nehogy "izé gróf EP", a frnkfurtihős jusson az ember eszébe...) az Athenaeum főszerkesztője volt azt hiszem egészen meggyilkolásáig...
