Itt egy nagyítható kép róla. A kínai neolitikus kultúra kb. i.e. 3300-2250 között virágzott, amúgy meg 20 000 évvel ezelőtt indult, tehát volt idő a megmunkálást mesteri szintre emelni. Hatalmas mennyiségben készültek rituális tárgyak.
A neolitikum (kb. ie 4000–2300) a nagy társadalmi és technológiai változások időszaka volt Nagy-Britanniában. A földművelést a kontinensről érkezett bevándorlók i.e. 4100 körül vezették be, a kerámiával és a nehezen hozzáférhető helyekről történő kőkitermeléssel együtt, hogy megépítsék (akusztikus kőépítményeiket) köreiket.
Az első utalás Grime sírjára, (ami a neve ellenére nem sír, csak mitológiailag ráragadt) Edmund Gibson Britannia című művéhez (1695) írt kiegészítéseiből származott, ahol „egy dombként írta le bizonyos kis árkokkal… Gimes-síroknak hívják”. 1761-ben John Parker készített egy térképet, amely 25 körben ábrázolja a helyszínt, egy további körrel a Grimshoe-halomhoz.
i.e. 2600 körül, a késő neolitikum idején az emberek felfedezték és elkezdték bányászni a gazdag, sötét kvarcot. A kő
értékes áru volt, amiből mindenféle szerszámot készítettek: vadászatra és fegyvernek szánt nyílhegyeket; fejszék fakivágáshoz; valamint vágó-, kaparó szerszámokat bőrök kikészítéséhez, növényi rostok feldolgozásához és fa formázásához. Kereskedelmi hálózatok voltak, így az innen származó finom fekete kvarc nagy távolságokba is eljutott.
A Grime's Graves területén több mint négyszáz függőleges aknát ástak amelyek elérték a föld alatti kovakő (kvarc) konkréciókat, csomósodásokat. A legnagyobbak több mint 14 méter mélyek és 12 méter átmérőjűek a felszínen. A méretek lenyűgözőek, tekintve, hogy a neolitikus bányászok csak agancsot használtak° csákányok és lapátok helyett. A gödrök aljáról oldalsó galériák nyíltak sugárirányban. Gyakran csatlakoztak a szomszédos aknákból származó galériákhoz, és alagutak hálózatát alkották.
Becslések szerint egy közepes mélységű tengely akár 60 tonna kovakőt eredményezhetett, amelyből akár 10 000 csiszolt kőbalta is keletkezhetett. A lelőhelyre kiterjedő extrapoláció azt sugallja, hogy a bánya körülbelül 16-18 000 tonna kvarcot termelt az eddig feljegyzett 433 aknában. Bár a ma látható földművek 433 aknát és gödröt képviselnek, az ásatások és a legújabb geofizikai felmérések arra utalnak, hogy a bányák sokkal nagyobb területet fedtek le.
Míg a lelőhely felszínén rengeteg kovakövet lehetett találni, a Grime's Graves harmadik rétegét – „padlókőként” ismerték – az őskorban nagyra értékelték kiváló minősége és fényes fekete színe miatt. A felszíni kovakő tökéletesen megfelelt a legtöbb gyakorlati célra, és nem járt potenciálisan veszélyes mélységben végzett ásással. Akkor miért tették ezt a bányászok? Ebben az időben a speciális anyagokat a táj nehezen megközelíthető helyeiről szerezték be, például a hegyek tetejéről vagy a föld mélyéről. Ezeknek a különleges köveknek gyakran olyan figyelemreméltó színe és textúrája volt, amely megkülönböztette őket a mindennapi anyagoktól.
Bizonyos hiedelmek kapcsolódhattak az "alvilágba" való ásáshoz. Mind a modern, mind a történelmi bányásztársadalmak néprajzi bizonyítékai azt mutatják, hogy a bányászat előtt és után végeztek bizonyos rituálékat, szertartásokat.
Ennek bizonyítékai – faragványok a bányák aknafalain, a helyszínen hagyott szerszámok, felajánlások – mind arra utalnak, hogy a bányászati folyamat körül itt is zajlottak rituálék.
Egy másik gödörben cornwalli zöldkőből készült baltát találtak a galéria padlóján, óvatosan elhelyezve két agancs mellett, amelyek fogaikkal befelé néztek egymással párhuzamosan. Közöttük egy phalarope, egy ritka parti madár koponyája feküdt. Sem a koponya, sem a fejsze nem volt mindennapi tárgy, és mindkettő nyilvánvalóan bizonyos távolságból jött. Nem véletlenül eldobott leletcsoportról van szó: bizonyára szándékosan rendezték be valamilyen rituális célból, amikor a bányászok elhagyták a bányát.
A gödrökben talált műtárgyak ceremoniális tevékenységek vagy szándékos felajánlások bizonyítékai lehetnek.
1971-ben két magasan díszített Grooved Ware edényt fedeztek fel egy akna tövénél egy magasított platformon. A 15-ös gödör feltárása során hét agancs csákányt találtak és sok vájat tartalmazott csészéket, labdákat, és egyéb tárgyakat.
A Greenwell's Pit-ből (a Grime's Graves-nél feltárt legmélyebb gödörből) vezető galériában egy kutyacsontvázat fedeztek fel, amelyet gondosan eltemettek. Sok aknaszinten találtak kandallót. Ezeket nem világításra vagy főzésre használták, hanem rituális funkciójuk lehetett.
A bányászat kb. ie 2100-ig folytatódott. Körülbelül fél évezredes kihagyás után rövid időre ismét újraindult
Ezután véglegesen megszűnt, valószínűleg a bronz fémművesség megjelenése miatt. Kr.e. 1400 körül a bányaaknákat nagy szemétlerakóként (middens) használták. Szarvasmarha-, birka-, kecske-, sertés-, ló- és szarvascsont, valamint búza és árpa maradványai mellett textilgyártásra, bőr- és fafeldolgozásra utaló bizonyítékokat fedeztek fel. Ez arra utal, hogy Grime's Graves-nél létesült település először, bár házakra nem találtak bizonyítékot.
A middens több mint 8000 kerámiatöredéket, fémmegmunkálásra utaló bizonyítékot és 6 tonna megmunkált kovakőt is tartalmazott (a korábbi hulladéklerakókból újrahasznosított, nem pedig bányászott követ). Jelentős, hogy ezekben nagy agyagformákat találtak lándzsahegyek öntéséhez, jelezve, hogy a helyszínen fontos bronzmegmunkálás is folyt. Sok ilyen nagy lándzsahegyet találtak a Fensben – egy nagy mocsaras terület Kelet-Angliában –, ami lehetséges regionális kapcsolatokra utalhat.
A bányák feltöltése közben állati – sőt esetenként emberi – maradványokat is felajánlottak. Az egyik gödörben egy kutya teljes csontvázát gondosan elásták. Akárcsak a Krétaistennő és más rituális tárgyak esetében, csak találgatni tudjuk, mi volt a célja ezeknek a maradványoknak, de lehetséges, hogy az ilyen felajánlásokat annak reményében mutatták be, hogy biztosítsák a bőséges kovakő utánpótlást a jövőben. (Vagy kibékítsék a törpéket.)
A Grime's Graves padlókőzetéből készült tárgyak közül sok speciális vagy tekintélyes eszköztípus volt, például korong alakú (lekerekített) kés, amely a bányászati és tárgykészítési folyamat speciális ismeretére utal. Néhány kőbaltát például soha nem használtak, és gyakran kincsekbe temették őket, ami inkább ünnepi, semmint funkcionális célt szolgált.
A Grime's Graves-i kovakőbányászat a feltételezések szerint nagyjából ugyanabban az időben kezdődött, amikor emlékműveket állítottak Stonehenge-ben és Aveburyben. Ez az az idő, amikor a kereskedelmi hálózatok kiterjedtek voltak, és a neolitikus bányászok minden bizonnyal más népekkel kereskedtek az általuk kitermelt kovakővel. A bányászat kb. i.e.1400-ig folytatódott. Ebben a későbbi időszakban a gödrök sekélyebbé váltak, és hiányoztak a földalatti galériák. A vaskorban az aknák egy része sírkamrává vált.
° Feltételezve, hogy egyszerre legfeljebb két akna volt nyitva, körülbelül 120 gímszarvast kellett a közelben tenyészteni és róluk gondoskodni, hogy folyamatosan biztosítsák a bányászok által igényelt agancsot, bőrt, élelmiszert.
A régészek szerint a Stonehenge melletti lelet egy ősi ötvös szerszámkészlet
/The Guardian-ban megjelent cikk alapján, és más forrásokból összeállítva/
Az 1802-ben talált évezredes balták, csiszolt kövek és formázott macskakövek mikroszkópos újraelemzése apró aranynyomokat és kopásnyomokat tárt fel, amelyek azt mutatják, hogy egy képzett mesterember használta őket aranylapok kalapálására és simítására.
A bronzkori temetkezési halmot 1802-ben tárták fel a wiltshire-i Upton Lovell közelében, és nagy mennyiségű áttört állatcsont-mardvány hívta fel magára a figyelmet, amelyeket a feltételezett sámánok látványos jelmezeként értelmeztek.
De a többi sírtárgyra, amelybe tűzkőpoharak, két törött harci fejsze és egy rézötvözetből készült csőr is volt, „a régészek ehhez képest nem kaptak ekkora figyelmet” – mondta Oliver Harris, a Leicesteri Egyetem régészeti docense.
Az új technológiáknak köszönhetően... a mikroszkópos elemzés öt kőeszközön aranynyomokat fedezett fel, amelyek összetétele hasonló az ismert bronzkori aranyhoz.
Bár a csonttöredéket nem rögzítettek, az aranymunkás „határozottan különleges” – mondta. „Ahogy öltözködnek, több ezer éves köveik vannak – olyanok, akik kiemelkednek. Ez egy olyan személy, aki nagyon másképp öltözködik, mint honfitársai, és csodálatos dolgokra képes. Határozottan mások és különlegesek.”
Érdekes módon a sírtárgyak között négy újkőkori balta is volt, vagyis már több ezer évesek voltak, amikor az aranyművessel együtt eltemették – és az elemzés kimutatta, hogy az egyikkel bronzkori aranyat készítettek.
„Szeretném tudni, hogy nemzedékeken át öröklődő örökségekről van-e szó, vagy a folyókba rakták le őket, és az ötvös a macskakövek mellett találta őket, – vagy esetleg maga az arany mellett” – mondta Harris. „Mert ezeknek a tárgyaknak csodálatos története van. Szeretném megtudni az összes dolgot, amit láttak, és azt a történetet, hogy miként lett valami oly becses, de mégis gyökeresen más módon használták, mint amire 2000 évvel korábban szánták.”
...
Az eltemetett sámán fémmunkás és vallási vezető volt, kapcsolatban állt a szellemvilággal. Áttört állatcsontokkal díszített ünnepi köpenyében temették el. Ezek csörögtek volna, miközben sétált és táncolt. Csodálatos, sötét színű harci baltát hordott, amely Cornwallból hozott zöldkőből készült. Egy vaddisznó agyarakkal díszített erszényt, valamint egy aranysimításhoz és csiszoláshoz használt szerszámkészletet vitt magával, ami arra utalt, hogy azon kevesek közé tartozik, akik értettek a fémek megmunkálásához. Ugyanabban a sírban mellette egy nő holttestét helyezték el egyenesen ülve, egy csiszolt palagyöngyökből álló nyaklánccal és egy finom pala kargyűrűvel temették el. Együtt temették el őket a hegygerinc tetején, kilátással a Stonehenge felé vezető folyóvölgyre. Talán ezen az úton jártak a kereskedők, ritka tárgyakat és nyersanyagokat hozva a Stonehenge-i szertartási központba.
...
A tüskés osztrigaként ismert tengeri puhatestűt Európa-szerte a neolitikum legbecsesebb díszeinek készítésére használták. A kagylók gyűjtésének és az értékes dísztárgyak készítésének főbb központjai az Isztriai tengerparton helyezkedtek el. Így az isztriai tengerpart az emberiség első nagy luxustermék-cserehálózatának egyik kiindulópontja lett, amely a mezőgazdaság megjelenésével párhuzamosan alakult ki, és a neolitikumban kialakult új gazdasági rend hajnalát jelzi. 7500 évvel ezelőtt, a középső neolitikum ezeket a kagylókat gyöngyök, karkötők, medálok és övkészletek készítésére használták – valójában az egész európai kontinensen megtalálható nagyon népszerű dísztárgyak egész sorát. . Sok kutató úgy véli, hogy a Spondylus ékszerei a gazdagság és a presztízs jele voltak, és sokan azt állítják, hogy a neolitikus sámánok rituális tárgyként használták őket.
A szent völgy: Kimagasló és igényes írás, lélegzetelállító fotókkal !:
a., A zöld kövek világszerte kivívták a civilizációk érdeklődését és tiszteletét.
b., A szent hegyek köveinek elterjedése. Fejlett közlekedés és információátadás, (csere)kereskedelem?
Hacsak az Eu csiszolt jádékat vizsgáljuk ezek mennyisége megdöbbentő. Még ide-oda harcoltak, még hegyeket is elhordtak.
c, Művészi koncepció a pattintott kövek után rögtön.
Néha úgy tűnik az egész életük egy halálgyakorlat volt. Ahogy sok más népé és civilizációé is. Végül is jogos.
Szokásaik és felajánlásaik tükrözik az adott társadalom értékrendjét, hiedelmeit.
állítólag... már az ókori görögök és egyiptomiak is létrehoztak egy formális tudományt a kövek gyógyító erejéről, koruk vallási, asztrológiai és orvosi szemléletével összhangban. Utalásokat lehet találni arra, hogy mely köveket kell hordani, hogy elkerüljük a bolygók negatív hatásait.
Mivel Rák vagyok, az opálon és holdkőn kívül a zöld ásványok az "enyéim", vagyis amelyek nekem adják a spirituális energiát, a rendező(rezgő) erőt. Mivel átvágják az embereket most mondom: minimum diónyi nagyságú kő az, amitől már elvárhatunk bármiféle hatást. Mindez nem biztos, mindenesetre szeretem a zöld köveket (is) akár adnak valamit, akár nem. Már elmúlt éjfél látom, majd holnap hozok képeket a világszerte-egyidőben-egyforma kőbaltákról!
"A neolitikus Kínában a nefritből és más gyönyörű kövekből használaton kívüli szertartási pengéket és rituális eszközöket formáltak, amelyeket fontos emberek sírjaiba temettek el. Sok azonos típusú jáde tárgy, mint például a bi néven ismert korong alakú rituális eszköz, a következő időszakokban is használatos maradt.
...
A lenyűgöző penge egyesíti az anyag szépségét, pontosságát. Finom fényezése, és extrém vékonysága (mindössze 2 mm vastag) az ősi jade kézművesség aprólékos megmunkálásának kiváló példája. A közelmúltban előkerült hasonló pengék az északnyugat-kínai Qijia ásatási helyen mutatják, hogy eredetileg a szélükön álltak, és párhuzamos formációkba rendeződtek a rituális terepen.
A jáde tőr fejsze jelentős rituális műtárgy a történelem előtti Kínában, és sok vita tárgya volt a régészek és történészek körében. A szerzők a jáde tőr-baltát és a fejszét hasonlítják össze a morfológiai jellemzők, a megmunkálás módja és a temetkezési szertartásban való felhasználás tekintetében. Úgy tűnik, hogy a jade tőrbalta formája a fejsze tökéletesítésének eredménye.
A legkorábbi neolitikus jáde tőrbaltát Kr.e. 5600-ból fedezték fel a Lingjiatansite-ban, Hanshanban, Anhui államban. 1998-ban, a Lingjiatan lelőhely harmadik feltárása során egy jade tőrbaltát tártak fel az M29-es temetőben. Ez a fejsze szürkéssárga jáde piros pöttyökkel, és mindkét pengére lyukat fúrtak. A tompa él szimbolikusan készült, tehát ritualizált karakterre utalhat. Később a jáde tőr-balta típust keskeny és hosszú pengék, egyenes nyél jellemzi, és részletesebb. Nagyobb méretűek lettek, némelyikük meghaladta a 40 cm-t."
Hollandia
... Számos paleolit és újkőkori lelet található múzeumi és magángyűjteményekben, és ezeket tengerparti séták során, üledékkotrások vagy halászhajók által partra hozott leletek vizsgálata során találták. Hasonló munkák során rengeteg régészeti anyag került elő. ...
. .
... A Doggerland üledékeket manapság mechanikusan kotorják, és az Északi-tenger déli részének alján összegyűlt hordalékot a holland partvonal mentén rakják vissza. Ebben a folyamatban paleolit és mezolitikus leletek, de faunamaradványok és emberi maradványok is előkerülnek. Az elmúlt években Hága és Rotterdam térségében nagyszámú mezolitikus típusú leletet gyűjtöttek a strandfeltöltéseken. ...
°°°°
Utolsó három képen látható tárgyak lelőhelye: Jamaika, Mexikó Oaxaca, Kína.
"Csatornát ástak egy birtokon, a dániai Jütland-félszigeten, amikor látták, hogy valami kilóg a földből. Hosszú, sima, majdnem téglalap alakú, 50,5 centiméter hosszú kovakő volt. Figyelmeztették a hatóságokat a lehetséges kincsleletre, és a Viborg Múzeum szakértői megállapították, hogy neolitikus kőbaltákról van szó, amelyek i.e. 3800-3500-ból származnak. Akkoriban a lelőhely a Tastum-tó melletti mocsaras terület volt, amelyet azóta már lecsapoltak. A régészek úgy vélik, hogy szándékosan helyezték el a lápban a két gondosan kidolgozott baltát rituális felajánlásként. Az 50,5 cm-es fejsze a legnagyobb neolitikus kovakő balta, amelyet valaha is felfedeztek Dániában.
„Lenyűgöző, hogy képesek voltak elsajátítani a kovakő ilyen szintű megmunkálását és ilyen tökéletes fejszét készítettek. „Sok erőfeszítést tettek úgyhogy az áldozat biztosan jelentett valamit.”
A kovakő megmunkálása nagyon nehéz feladat. Az üveghez hasonlóan könnyen törik, ezért alakítása nagy odafigyelést igényel. A történelem előtti kovakőszerszámokat megismétlő modern kísérletekből ítélve ezeket a baltákat előállító mesterembereknek több száz órába telt, hogy ilyen eredményt érjenek el.
Ezek nem voltak praktikus eszközök. Egy ilyen keskeny, hosszú, vékony fejsze valószínűleg megrepedt volna az első üttésnél. Gyakran kerültek elő átjárósírokban és dolmenekben.
.
A Tastum-balták mellett más különleges leleteket is találtak màr:
A dániai Lolland szigetén található Fehmarn Belt Link alagút építkezésén feltártak egy ép, kéregnyelű kovakő tőrt, egy kovakőbaltàt és 5000 éves emberi lábnyomokat. A fejsze körülbelül 5500 éves, körülbelül egyidős a lábnyomokkal, és 2500 évvel idősebb, mint a tőr.
Dániában ez idáig mindössze nyolc teljes kőkorszaki baltát találtak, teljes fa nyéllel. Mindezeket tőzeglápokban fedezték fel. Ez az első példa, amelyet egy egykori fjord-lagúna helyén fedeztek fel. A tengerfenék sűrű agyagjába szorult fejszét homok- és talajrétegek borították, és épségben tartották. A régészek függőleges helyzetben találták a baltát és nem ez volt az első eset.
Máshol két evezőt, két íjat, nyolc lándzsát és 14 fejszét találtak ebben a helyzetben. Egy csoportban 60 különböző állatból származó állkapcsot és két gímszarvas agancsából készült fejszét fedeztek fel.
A fejszék fontos eszközök voltak a kőkorszak emberei számára, de különösen abban az időben, amikor a mezőgazdaságot bevezették a régióba. ( Mese habbal.)
...A vizes élőhelyek következetes helyszínei voltak a kultikus gyakorlatoknak, a temetések és az áldozati felajánlások pedig arról tanúskodnak, hogy a víz és a szárazföld közötti határvonal mennyire fontos volt a közelükben élő emberek számára.
A feltárt függőleges objektumok elterjedése kiváló példája annak, hogy a part menti területeket felajánlásokra használják fel. Ezeket a tárgyakat, amelyek mindegyike jelentős gyakorlati hasznot és értéket képvisel, rituális áldozás keretében helyezték el az agyagba. Szándékos elhelyezésük és a haszonelvű cél hiánya, hogy a kőkorszak emberei holmijukat és állatcsontjaikat a sekélyben temessék el, vallási indíttatást azonosít."
„Én legalábbis a töredék töredékét adnám értem. Gyakorlatilag egy trashnak tartom az egészet. „
Ízlések és pofonok különbözők.
A túlárazással arra szerettem volna utalni, hogy egy „műalkotás” lehet szemétből is összehordva, ha van rá vevő, aki ezzel a nagy összegű számlával igazolja a költségeit az adóhatóság felé. Van az a pénz, (persze nem az ami a számlán szerepel,) amiért még a neves, befutott művészek is gyatra művet alkotnak. Így legalább nem lesz lelkifurdalásuk miatta.;-)
"Az lehet, hogy nagyon túlárazzák a „művet”, de a művész annak csak töredékét kapja."
Hát, majdnem el is kezdtem sajnálni ezeket a művészeket. Én legalábbis a töredék töredékét adnám értem. Gyakorlatilag egy trashnak tartom az egészet. Idegenkedem is a 20. század termékeitől...
Azért nem egészen. Az lehet, hogy nagyon túlárazzák a „művet”, de a művész annak csak töredékét kapja. (még így jó üzletet kötött) A lényeg abban áll, hogy egy festményről, műalkotásról nehéz eldönteni a valóságos értékét. Annyit ér, amennyit hajlandóak fizetni érte. De a pénzmosásra kiválóan alkalmas, mert legális számlát lehet kiállítani róla. Az eladó is, meg a vevő is jól jár. Az utóbbi még jobban.;-)
Ezek mind a degeneràlt muvészethez tartozo "alkotàsok"....Alkotoik képtelenek muvészi értékkel biro képeket létrehozni de mindenàron pénzt (sokat) akarnak ok is nyerni....
„A legújabb elmélet: Miroslav Provod szerint gyakran előfordul, hogy távoli ismeretlen tények keresése közben az emberek figyelmen kívül hagynak néhány alapfogalmat, amelyek kéznél vannak. A bonyolult misztikus megoldások felismerésének vágya sok tudóst vezetett egyszerű utakra, miközben valami szinte lehetetlen megoldásra próbáltak választ találni. Ebben az esetben emlékezni kell a legalapvetőbb fizikai alapelvekre és törvényekre. "Ismétlődő kísérletekkel igazoltam és bizonyítottam azt a tényt, hogy a Nílus előkészítette az évezredes titkait. Hamarosan rájöttem, hogy az érben lévő „élő" vér megegyezik a vezetővel, és az Ankh-kereszten elsődleges szálat alkot, elektromosan vezetőképes, míg a bőr és az érfalak szigetelők, egyfajta szigetelés a huzal körül (hajók). " Az átlagember teljes ereinek hossza eléri a 96 millió métert, ezért a fáraó ujjai a szekunder tekercs által előállított szál körül több kilométer hosszúak, és egy menetes heggyel vannak kiképezve, az elektro-fizika szempontjából létrehozva egyfajta transzformátort, amely a fáraó testéből az űrbe mutat. A transzformátor csúcsát az ismert fizikai törvény írja le, amely meghatározza a „szívócsúcs" energia jelenségének lényegét a környező területről, hogy megszerezzék és átalakuljanak a fáraó testébe vagy a fáraó testéből - ez az egyszerű eszköz képes csökkenteni a felesleges energiát a fáraó testében, és ezért ellentétes irányban bocsátja ki a káros energiát az űrbe.
Azok az emberek, akik több energiát szereznek, könnyen elküldhetik a Nílus- kereszten keresztül, hogy továbbadják egy másik személynek, állatnak, növénynek vagy bármilyen gyengébb töltésnek. Az ókori egyiptomi Ankh-kereszt más körülmények között is képes volt működni. A Nílus-kereszt egyfajta transzformációs antenna, amely képes közvetíteni a statikus töltés transzportját, és teljesen közömbös a homogén vagy heterogén anyagok összetételével szemben. A kép ábrázolja a statikus töltésnek a Nílus-kereszten keresztüli mozgását fémtől a szikláig, amely gömb alakú. Ebben az esetben érdekesnek bizonyulhatom, hogy bár a gömbnek a térfogatához viszonyítva a legkisebb felszíne van, a golyó alakja több energiát vesz fel, mint az azonos térfogatú és súlyú más formák. Az energia átadása a testhez, és fordítva, alapvető tudásként írható le. Megválaszolatlan marad, hogy testünk energiaszintje optimális, elégtelen vagy túl magas-e. Természetesen ez nem közvetlen arányosság - minél több, annál jobb. A túlzott energiafogyasztás negatív egészségügyi hatásokat okozhat. Tegyük fel, hogy az optimális fizikai energiamennyiség a statikus töltés egyéb, még ismeretlen tulajdonságainak ismeretéből származik. Egy elmélet nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy a testünkben nincs ideális elektromos töltés.”:-)
„Ezektől a cromagnoni jégkori ember vágtázó lovai a barlang falán sokkal gyönyörűbbek...”
Teljes mértékben egyet értek veled.
Véleményem szerint, az említett képek nagyszabású pénzmosás eszközei. A tiltott dolgokból befolyó jövedelem legalizálása céljából.De egy drogbárótól nem várható el, hogy egyben művészettörténetből diplomázzon, ha egy lepedő méretű képet akaszt a falára.
Amikor nem volt más módja a „megörökítésnek”, mint a festészet és szobrászat, akkor a megrendelő döntötte el, hogy milyen színvonalú az alkotás. Aki fizet, annak lehet elvárása is. Ez, meg a konkurencia mindjárt előhozta a tehetséget is a művészek körében. (pl. Leonardo da Vinci)
Ez a könyv lehetett a XVII. szászad GPS-e a Holland kereskedők és a királyuk számára. Annyit fejlődött a technika, hogy ma a farzsebünkben lévő mobilon van a GPS.;-)
Véleményem szerint, a művészi alkotásokat két csoportra lehet osztani. A megbízásból, jókora összegért készülőkre, és az „önmegvalósítás” céljából születőkre. Ez utóbbit csak azok értékelik igazán, akik empátiával vannak a művész iránt. Lehetséges, hogy az őskori alkotás, egy oktatóanyag, (prezentáció) volt a sikeres disznóölés többszöri megvalósítására.;-)
. 
. 
. 
. 
