Kedves Szjózsi! Azért a topic kapcsolat is kapcsola. Nem mondhatod, hogy egyetlen kapcsolatod sincs. A haverságból lesznek a barátságok, ha valakinek igénye van rá. Csak sok embernek nincs rá igénye. Megelégszik a haversággal.
Persze, hogy van megoldás, de nem a pia meg a nyugtató. Pillanatok alatt el fogod veszíteni amit eddig felépítettél , jól látod, ha nem hagyod azonnal abba. A férjem hasonló hangulatban volt sok évig mint Te . Sajnos csak most egy hónapja sikerült elrángatni őt pszichiáterhez. De sikerült és ez a lényeg. Kapott olyan gyógyszert, ami nem okoz függőséget és nem is szokja meg a szervezete, tehát hatásos marad. Már pár nap után érezhető volt a javulás. Most kicsit több mint egy hónapja szedi és újra tud nevetni boldog , kiegyensúlyozott. Ő úgy fogalmazott, hogy olyan mintha kijött volna egy sötét pincéből. Kár ezért a jópár évért, amíg nem volt hajlandó orvoshoz menni. Az a baj, hogy sokan azt hiszik, hogyha pszi8chiátrián kezelik akkor valamiféle bolond státuszt kap. Ez persze nincs így és ezt a doktornő megértette a férjemmel. Nem jelent ez a dolog megbélyegzést. Az, ha nem kezelik viszont valóban odáig sodorhatja az embert, hogy valamiféleképpen megbélyegződik, alkoholista drogos , lecsúszott ember lesz. Óriásit fejlődött már ez a tudományág. Kérlek menj el pszichiáterhez, ha lehet ne egyedül ! Nagyon nagy dolog, hogy lejöttél a piáról, kevesek képesek ezt segítség nélkül megtenni, ne kezd előlről. Ott a megoldás, csak meg kell lépned!
DOKI!! Méghozzá minél gyorsabban, és ott mondj el mindent ugyanúgy ahogy ide leírtad! Valószínűleg egy jó mélyre ásós terápia kell és megfelelő gyógyszerezés. De inkább ezt a szakember mondja meg. Én nem hagynám a szőnyeg alá söpörni az ilyen fokú gondomat.
És most attól félek hogy ezekkel a nyugtatókal visszalépek és kitörlöm azt a négy évet amit eddig felépitettem. De tényleg nem tudok már mibe kapaszkodni. Olyan mintha egy űrkapszulában lebegnék a Mars meg a Föld között. Jó érzés közben amikor napi 3-4 órákat lefutok, de előtte és utána kb2-3 órával már rámtör a pokol. Magányosság, szorongás csak a tablettákra gondolás mert az perpill segít. De amint hozzászokok az adagokhoz az sem fog. És attól félek hogy akkor sokkal csúnyább dolgok fognak jönni amiből már nem lesz kiút. heroin etc....
Kapcsolati vonalról nem írtam még. Kezdeti kapcsolatok 16 éves koromban kezdődtek, önbizalomhiányra legjobb példa hogy az első csókomnál a csaj csókolt meg engem:). Jöttek mentek ahogy ilyen korban lenni szokott, de szinte mindig ők szedtek fel(állítólag nem vok rosszképű). Aztán a fősulin megismerkedtem egy lánnyal. jól éreztük magunkat egymással de persze anyunak nem felelt meg. mi az hogy csak tanár az anyja meg épp munkanélküli az apja??? A helyi városban 3 lakóingatlanunk van ebből kettő teljesen üres lakható. Ennek ellenére kapcsolatunk 4 éve alatt 3.5 évet ugyanabban a városban albérletben éltünk. a kifogása az volt hogy állítólag nem muatttatm be neki a lányt amikor összeköltöztünk. az utolsó fél évben a baleset miatt ideadta a házat, de utána szétmentünk. Nem az ő tevékenysége nyomán egyszerüen így alakult.Azóta magányos vok, de nem azért mert nem keresek hanem mert egyszerüen teljes közönnyel vagyok kapcsolatok iránt. Legjobb gyakorlati példa talán hogy a telefonomban összesen 7 darab telszám van ebből egy a 112... Nem érdekele senki és semmi, csak hogy felejtsek. de mindent el akarokörökre. Valakinek van ilyen vagy ehhez hasonló problémája itt? És ha igen mit javasoltok
Folyamatos bűntudat kínoz, nem tudom az okát. Régi hibám ugranak be egyik pillanatról a másikra aza agyamban. Pl volt akit 10 évvel ezelőtt bánotttam meg emlékeztem rá hogy nem kértem bocsánatot..és most kértem tőle az iwiiwen. Nem kívánom a nőket(nem vagyok homoszexuális) Nem érdekel semmi. ki szeretnék lépni. De nem tudom hogyan és hova. Egyik pillnatban még meg akarom büntetni azt aki valaha ártott nekem és beugrik,eközött 10 másodperc telik el mésik pillnataban sajnálom, hiszen tudom hogy ő nem miattam hanem valószínüleg elbaszott egyerekkora vagy akármi más problémája volt velem agresszív. Nem bírok az agyammal együtt élni. Félek az emberektől. napszemüveget viselek akkor is ha borult az idő mert azt érzem ha látják a szemem akkor tudnak bántani. Autóba legalacsonyabbra teszem az ülsét és baseballsapkát huzok. legszívesebben egy lovagi páncélban mennék hogy senki ne lásson. Csak itthon a négy fal közt érzem magam biztonságban..De azon agyalok hoggy az egyetlen kutyámat nehogy lemérgezzék. pedog nem szökik el nem ugat és imádnivalóan aranyos.
Valahova írnom kell. 28 vagyok,férfi. Problémám van. Írom a száraz tényeket. Apám munkamániás napi 12-14 óra vállalkozó ebből napi öt óra mobilozás minimum(tisztességes nem fukszos bmw-s x5ös, és egyéb előítéletek sem illenek rá)), anyám is, bár fontosságimániának hívnám. Ő az az eset amikor mindig pörög, a tökéletes sem elég jó mindenki rossz csak amit ő csinál az a korrekt. Nagyapám az egyik alkoholizmusban halt meg a másikat nem ismertem. Ezeket azért írtam le előljáróban mert én is ehhez hasonló problémákkal küzdök. A helyesírásért, időrendért, vesszőért bocs ahogy jönnek a gondolatok úgy ütöm a billentyűt. Nos 11 éves koromig egész rendben voltam bár ahiogy emlékeszem 10 évesen már rágtam a körmöm és az akkor divatos szokás szerinti lófarkamat tépkedtem és tekergetttem. Anyám akaratom ellenére 7 éven át magántanárhoz járatott(véleményem nem számitott) rettentően gyűlőltem hogy oda kellet járni plussz szombat angolóra 2 órában ez 11-18 éves koromig történt hatása alól nem tudtam kikeveredni, sajnos apu pedig üzleti ügyeivel volt elfoglalva, így elmaradt a segítség. A magántanárhoz járás azt jelentette hogy du 1 kor vége a sulinak 2 kor tanár este 6ig. utána tv és alvás. elitgimnáziumba járatott anyu amit nem igazán bírtam így 3ik osztály félévében felültem egy vonatra és leléptem 2 napra átgondolni a helyzetet és leugrani valahonnan. gyáva voltam, nem mertem. Beírattak egy szakközépbe amit elvégeztem, de az érettségimet anyu megvette úgy szégyelltem magam miatta hogy utána hánytam de nem mertem szólni. 4.6 lett nekem kellett elmondanom az elnöknek a beszédet aki a négy osztályból egyedül az én jegyeimet bírálta felül természetesen a 3-ast 4esre a 4est pedig ötösre. Ezeket azért írom hogy nagyvonalakban képet kapjatok hoygy a szülői háttér tulajdonképpen kirakati életet élt és él mai napig.Nagyon büszkék hogy a 80as évek elején lóval huzattak és onnan hova jutottak. 16 évesen elkezdtem inni. először csak péntekenként haverokkal, aztán elvonultam a saját kis garzonomba anapi ké-3 üveg jófajta kis boromat lecsorgatni. Persze jöttek a kifogások hogy sajthoz meg szalámihoz ecetere hogy száraz nem száraz édes ementáli hozzá egyebek. de a lényeg maga az alkohol volt. 19-20 évesen elküldetek főiskolára fél évet maradtam. kirugtak.(hozzáteszem teljesen obejektív próbálok lenni amennyire lehetséges ez) Ezek után anyu írt egy levelet a katonasághoz tudtom nélkül hogy önkéntesen szerettnék belépni. Apu pedig vett egy helyi nb3-as focicsapathoz protezsált be de mivel 3-4 éve ekkor már masszívan szerettem a bort így a játék természetesen nem ment abbahagytam. Problémáinkat soha, de ezt most nem úgy kell érteni hoyg elsiklattunk néhány fölött hanem hogy tényleg SOHA nem beszéltük meg részükről nem volt idő.Pl nem tudják hogy ki volt az első barátnőm első csók... Mivel anyám szült maradt bennem az ő "hitleri" stílusából így olyan "barátokat" gyűjtötem magam köré akik soha nem kritizáltak mert nem mertek. Közben át kellet vennem egy vállalkozást mert olyan nincs anyám szerint hogy nem csináltam semmit. Ez olyan 21 évesen volt egy vendéglátóipari egység "főnőke" lettem ahol 50 éves embereket kellett osztogatnom.Teljes csőd, nem ment nem volt tekintéyem. időben még visszaugorva a fősulihoz kiléptem banki státuszt kaptam hordtam a pénzt,átutalásokat számlákat könyvelést etc ez volt a feladat megbízható nagy felelősségü munka, ezt sikerült teljesítenem de nem éreztem semmi megnyugvást hasznosságot vagy hasonlót. 2002-2003 környíékén enduromotort vettem és atomrészegen(és tényleg nem túlzás) száguldoztam kietlen földutakon mert így éreztem magam igazán szabadon éa nem gondoltam semmire. De már olyan szintekkkel hogy 2 liter igazi 50 fokos házi négy napig volt elég... Böjtje meglett 2006ban összetörtem magam. 3hét kórház két hónap felépülés.
Körülbelül ezt a 9 évet folyamatos öngyilkossági gondolatopk kísérték.
Itt elhatároztam hogy változtatok. elmentem egy 1000 kilométeres gyalogtúrára ahol éreztem valamit hogy jó lesz. Persze ital körömrágás maradt de elhatároztam hogy piáról lemondok(óriási szerencsém hogy drogot a havaeri társaság nem alkalmazott így soha nem próbáltam ki, a füvet se).
2007végére teljesen lejöttem a piáról, teljesen magamtól igaz fél éven keresztül csak 3-4 sörrel tudtam elaludni, de sikerült. Családi helyzet nem változott és ez már nem is fog:( . Ezután elkezdtem komolyan sportolni.A komoly alatt 3:10 alatti maratonokat értem. 2009 végére már maraton és ultramaraton értsd 30-50 kilométeres terepfutásokon és ritkán aszflton vettem részt. De a versenyek eredmények egyáltalán nem érdekeltek csak az hogy futhassak ugyhogy csak magamnaka futok azótaNAGYON jól éerztem mAGAM közben bár továbbra is magányos voltam, de a kémia vagy akármi is segitett. mai napig 100-120 kilométereket edzek hetente.
Viszont 1 hónapja egyk napról teljesen összerogytam.Sírásrohamok görcsrohamok feszitő érzés melkkas tövig rágott köröm hajtépkedés,sportadagomat már órákba számolom heti 14-16 óra(jelenleg épp talpi bőnye gyulladásom van de azzal is megyek mert meghülyölök és már nem segít:(:(. Apámba vetett minimális hitem is elszállt( kiváncsi volt kutakodott saját dolgaim után, amit megbeszéltünk,talán az első az utobbi tíz évben részemről végig bőgve és el is ismerte a tettét) Házam van, tehermentes. készpénz gondjaim nincsenek. foglalkozásom van amiből meg tudok élni. Május közepén találtam itthon rivotrilt. 50 szemesből volt vagy harminc. anyámé természetesen hasonló gondjaira szedi ő is gondolom. Megettem. Vettem fusiba 300 feles xanaxot most per pillnat mai nap eddig 4 millinél tratok és egy fél bacardinál. A piát azért küldtem rá mert nem éreztem a tompulást. Nem tudom mi lesz így. Pszihodikonál nem voltam és nem is akarok. Ezt nem önsajnáltatás végett írtam csak mert jólesett.Nem volt kinek, így szétkürtöltem az éterbe.
Köszönöm a pozitív hozzászólásodat. Tudod én mindig megpróbálom az élet pozitív részét keresni. Mert van! Nem szabad hagyni, hogy leereszkedjen a köd, mert az egy hamis állapot. Minden amit akkor teszel, érzel Csak önmagad ellen van. Ha pedig van aki Szeret, legyen az egy kapocs. A SZERETET a világmindenség legnagyobb energiája. Olykor csak ez tör át a sűrű felhökön!
Persze az idegrendszer is egy sérülékeny dolog, nem szabad hagyni, hogy túl sok negativ hatás érje. Mert akkor nem tud regenerálódni. S akkor már nem segít senki sem...
Ezért mert mindent jobb megelőzni, mint kezelni, ha teheted, mozdulj ki!
A TERMÉSZET feltölt és a mozgás élni akarást indít el a testben.
Ha teheted, nézz ki az ablakon, csak egy percre. Olykor játszó, vidám madarakat látni. Hát nem szépek? Élnek, dalolnak és ha egy perce eltöprensz rajtuk ráébredsz, hogy az élet több annál, mint amit a ,,pénzcentrikus,, világnézet hírdet.
Nagyon szerencsés vagy, hogy megtaláltad azt a dolgot ami depresszióban is feltölt. Ha ez így van, akkor olyan nagy baj nincsen és persze hogy nincs szükséged orvosra. Sajnos, mi akik itt vagyunk többségünk még nem találta meg ezt a fajta természetes gyógymódot, ugyanis én például, ha rám jön a "fekete fátyol" szinte kimozdíthatatlan vagyok otthonról, nem esik jól, nem szivesen veszem rá magam, hogy bárhová is elinduljak. Éppen elég a hétköznapokon a munkába indulás és teljesítés. Nekem ilyenkor csak az esik jól, ha otthon dögölhetek a kanapén és filmeket nézek. Csak ez nem tölt. Csak segít elviselni az életet. Hát velem ez van. De tiszta szívből örülök, hogy megtaláltad a gyógymódodat.
Azt kell mondjam, hál Istennek, hogy így van, engem a párom a lényemért szeret, azért aki és amilyen vagyok, 1x azt mondta 120 kg-san is szeretne, de azért odáig nem szeretnék eljutni! :) Ilyenkor hipomániában többet eszem, de mivel jobban pörgök szerintem elégetem azt a kajamennyiséget és leadok sok energiát. Úgyhogy nem érdekel, sosem voltam egy fogyókúra-mániás bige :) és sosem leszek.
Örülök a férjednek, csak így tovább! Szép napokat!
Szeretnék hozzászolni a témához. Csak gondoltam megosztom a tapasztalatomat. Nekem nincs konkrét behatárolásom a depressziommal kapcsolatban, mert nem hiszek az orvosokban. Bár elismerem, hogy bizonyos esetekben kikerülhetetlen az egészségünkhöz való hozzájárulásuk. S tudom, hogy súlyosabb esetekben csak a gyógyszer segít!!! De én hiszek abban, hogy van más útja is a depresszió kezelésének.
Saját példámból indulok ki!
Nekem mikor lereszkedik a ,,köd,, és ez nem csak egyfajta rosszkedv. Ez egy állapot, amikor minden rideg, rossz, semminek semmi értelme. Az élet egy nagy nyűg. S mindenkit kerülök, és mindent utálok. Mikor csak egy út tünik ésszerúnek...
Csak egy dolog segít, A TERMÉSZET! Mikor kimegyek az erdőbe és nézem a madarakat, a fákat, a virágokat. A gyönyörű lombkoronák csábítóan hívnak, a szél finoman simogat. S az élet apró mozzanatai lelket vernek a szívbe. Mikor a folyóban halak úsznak. Mellettem kutyák futnak... Ezek az apró dolgok felébresztik bennem az élni akarást.
Hogy bár minden rossz, de az életnek igen is van értelme. Egy apró fűcsomó millió titkot rejt.
Egy szép madár érdekesség és talány. Akkor miért dobjam el mindazt amim van? Nem.
Nekem ez ad erőt, hogy felálljak akkor is amikor már nem lehetne!
Tudom ez elsőre butaságnak hangzik, de elkell fogadnunk, hogy vannak olyan energiák amik túlmutatnak az ismerteken. S ezek ott rejlenek a fákban, a virágokban, a fűben, a folyóban.
Csak engedni kell, hogy megérintsenek minket!
Hát nekem ez a tapasztalatom. S senki ne hidje, hogy nem tudom mi az a depresszió. Mert tudom. Sajnos tudom... De hiszem, hogy van más út is, mint az orvos.
A férjemmel végre sikerült orvoshoz kerülni. Most egy hónapja kezelik, és hihetetlen változáson ment át. Jól érzi magát, újra nevet, de nem szélsőséges. Újra ugyanolyan szerethető mint régen, pedig már közel voltam hozzá. hogy feladjam. Találtunk végre egy nagyon jó orvost. Szerintem neked is menni fog! A külső nem fontos! Tök mindegy, hogy hány kiló vagy nem attól vagy szerethető, vagy kibírhatatlan. Legyél belülről szép! Az megmarad, nem múlik el mint a testi szépség.
Szia, én is mindig a depiben adok le pár kilót. Ez az egyetlen előnye. :S
Azt mondja a pszichológusom, hogy fogadjam el magam és SZERESSEM magam, úgy ahogy vagyok. Ne bűntessem magam azzal, hogy ilyen vagyok. Most ezt mantrázom, de elég nehéz lesz, ha visszaesek megint a depibe. Most már 10 mg Olzint szedek, de idáig (kb. 2 hét telt el) még nem érzem, hogy bármin változtatna. Magamtól váltakozom ugyanúgy :( .
Szia kanga! Semmit nem érzek ...olyan üresnek érzem magam .Ideges vagyok és feszült .Minden rosszban van valami jó :-) .Étvágyam sincs ,hátha lefogyok .Üdv : sík..
Na ,hál' Istennek utolért a depresszió ...Szép jó estét mindenkinek.Még egy kis üldözési mánia is nyomja a lelkem .Eszem egy csokit ,hátha jobb lesz...a hájamnak biztos .Nagyon nehéz megfogalmazni mit érzek ,pontosabban mit nem érzek...
Most pénteken, 10-én 17.30-tól indítunk egy csoportfoglalkozást depressziósoknak és halálvággyal küzdőknek Budapesten a XII. kerületben, amelyen a depresszió lehetséges okai mellett szó lesz a gyógymódokról, beszélgetésre és tapasztalatok átadására is lehetőség lesz, és ami nagyon fontos: újszerű és bizonyítottan hatékony terápiás gyakorlatokat végzünk a gyógyulás elindítására! A foglalkozást két órásra tervezzük, és rendszeressé szeretnénk tenni. Érdeklődni lehet: tejutfenye@gmail.com. Szeretettel: shizandra
Nekem a Tegretol nem vált be, igaz, hogy csak 2 hónapig szedtem az alap adagot (de nekem utrarapid ciklusom van). A Rivotril sztem az egyik legerősebb nyugtató/altató, én úgy aludtam tőle, mint akit leütöttek és még másnap is kóvályogtam, amellett nem ajánlom, hogy vezessen, viszont hozzá lehet szokni és akkor már nem olyan erősek a tünetek. (egyébként szerintem nem kell elmondani az ilyen dolgokat, az orvosi vizsgálaton, kivéve, ha nagyon súlyos eset van, akkor persze, ne vezessen. De ha csak kicsit van gáz és tudja kontrollálni magát, ha nem veszélyeztet senkit az utakon, akkor sztem nem kell nagy dobra verni ezeket a gyógyszereket...)
Na, én is eljutottam a régi áteremhez és több orvosi tanácsra Olzin-t kaptam, azt mondta a dokim, hogy ez a Zyprexa újabb változata és talán nem csinál akkora étvágyat. Úgyhogy a kajára most nagyon figyelek + mozognom kell, nehogy rám jöjjenek még plusz kilók, mert azt nehezen viselném, még így is fogynom kéne. Nagyon bízom benne. Egyelőre az alap adagot 5 mg-ot szedek. Csak ezt, ill. még a Magne b6-ot kapom be néha, ha feszültnek érzem magam.
Nagyon köszönöm, a választ! A férjem végre rászánta magát a kezelésre. Tegretol-t, Rivotril-t , Citapram-ot kap.Van valakinek tapasztalata ezekkel a gyógyszerekkel? Szerintetek a mellékhatások elmúlnak idővel?
Nekem levették. Igaz ebben az is közrejátszott, hogy a gyógyszereket elég önkényesen szedem, általában sokat és mindent amit találok. Gyógyszrfüggőség. Áterem szeriten. szerintem nem, mert azért időnként tudom uralni.
Szia kanga. Áterem szerint az a gyakorlat, hogy ha már van jogosítvány, amikor diagnosztizálják a bipoláris zavart, akkor nem veszik el automatikusan, hanem a hosszabbításánál kikérik az áter véleményét. Ha a diagnózis után akarsz jogosítványt, akkor általában nem kapsz. Baromság.