Olvastam valahol, hogy valaki - pár száz évvel ezelőtt - rúdmágnest pörgetett, és észrevették, hogy a fölötte lévő - dróton lelógatott réztányér forgásba jött. Egyesek ördögi mesterkedésre gyanakodtak. (Azt nem tudom, hogy vizsgálta-e az esetet a szent inkvizíció.)
Ez indukció, nincs sok köze a tárgy mágneses tulajdonságaihoz. A mozgó mágnes elektromos áramot indukál a vezetőben, az pedig mágneses teret hoz létre, ami ellene hat a mágnes mozgásának. Így persze erő hat a tárgyra is.
Pl. gyakran bemutatott iskolai kísérlet, hogy egy erős mágnest beleejtenek egy függőleges alumínium csőbe. A mágnes nagyon lassan esik át a csövön.
Egy nagy nehéz ezustpénzre ràhelyeztem egy nagyon eros neodimium màgnest és hirtelen folemeltem...egy pillanatra az ezustpénz felemelkedett .A keményre osszehajtott vastag aluminiumfolia ugyanigy viselkedik.
Ha az asztalra helyezett neodimium màgnes folott kézzel gyorsan elhalad az ezustpénz tisztàn érezheto egy pillanatnyi ellenàllàs pedig nem is érinti ....
...ja....bocs.... nem így értem, hanem minden felület paramágnes, ahogy aprítjuk egyre nagyobb felület esik egységnyi tömegre. Gondolom érzékeny műszerrel ki lehetne mutatni, hogy ha csak ketté vágunk valamit, annak is csökken a diamágnes tulajdonsága, vagy nem mindegy, hogy gömb vagy kocka ugyan abból az anyagból.
Mindegy hát, ebből a szempontból nem érdekes, minden diamágnes paramágnes ha kellően apróra van őrölve. De hát ott van maga az anyag, mikor megőrölték az apróbb szemcsék lettek mágneses térre reagálóbbak mint a nagyobbak. Ezt nem is tudom hogyan, de ki lehetne számolni, ismerve a proton és elektron tömegét és átmérőjét, kíváncsi lennék ugyan azt adja e mint két test ami egyik 1g másik 2000 g.
.... egyáltalán egyenes arányban van e a paramágnes jelleg érvényesülése és a tömeg/felület hányados?
érdemes lenne pályázni és méréseket végezni, legyenek adatok.
Az is érdekes, vagy nem? A ferromágnesek úgy lógnak ki a többi elem közül, hogy legtöbb a térfogat egységben a mólok száma. Amúgy csak párat számoltam ki, ráfogtam, hogy biztos mindre igaz (-: érdemes lenne sorba rendezni az elemeket növekedő szuszeptibilitással és mellé növekedő mol/cm3 hányadossal.
Ebből a szempontból mindegy, diamágnes, taszítja a mágnes. Egyéb anyagokkal is meg lehet csinálni, de körülményesebb az ólom a leglátványosabb. Egyébként kis méretben a ferromágnesség is megszűnik, úgy látszik az anyagok felülete csak paramágnes lehet. A szupravezetőkön kimérték e vagy valami elmélet, hogy a felületük nem diamágnes, azt nem tudom.
Felmerül a gyanú, hogy nem e ezért nagyobb az elektron mágnes momentuma mint a protoné, nagyon eltér a tömeg/felület hányadosuk.
Az ólom taszítással reagál a mágnes közelítésére, ahogyan kell, de a pora az nem, ha az üveggel kapargatunk le szemcséket (azért van felfüggesztve az is, meg akartam győződni, hogy az is diamágneses, ha be is szennyezte, diamágnes a szennyező is) A port behelyezzük a fecskendőbe akkor az üres végét taszítja a mágnes, ahol az ólom szemcsék vannak azt határozottan vonzza.
A szupravezetőkről írják, hogy a felületük nem diamágnes, de úgy látszik ez minden anyagra igaz.
Tehát? az anyagok felületén csak párosítatlan elektron spinek lehetnek? Vagy tud jobb magyarázatot valaki?
Ahogy a vas úszik a vízben, úgy tud úszni a kő a levegőben, a hatást már felfedezték. Kő ami lebegni tud, miért is nincs rendszerbe téve e hatás? 1957 óta volt idejük már rá.....
