"A déli eredetű, minden bizonnyal ősiráni nyelvet beszélő népcsoportok északon az ugorsággal és keleten a szamojédok elődeivel közösen alkották a bronzkorban az andronovói kultúrát. A kultúra régészeti emlékei azt bizonyítják, hogy a háziasított állatok között a lónak kitüntetett szerepe volt. Az ugor nyelvek megőrizték a lótartás emlékeit az ebből a korból származó ló, nyereg, fék, másodfű ló, illetve harmadfű ló szavakban. Az ugor együttélés korának másik fő jellemzője a bronzművesség felvirágzása. Ennek emléke az obi-ugorokkal közös ón szavunk."
Az andronovói kultúrát László Gyula többször körbejárta.
"Sokatmondóak ebből a szempontból azok az ugor korban meghonosodott szavak, amelyek mind az obi-ugor nyelvekben, mind a magyarban megőrződtek. Ezek az új típusú gazdálkodás kialakulásának forrásvidékeit is jelzik. Ősiráni eredetű tehén és nemez szavaink tehát nem csak az ugor szarvasmarha- és juhtartás egyértelmű bizonyítékai, hanem arra is rávilágítanak, hogy az állattartással és általában a termelő gazdálkodással őseink déli szomszédaik révén ismerkedtek meg. Az ősi ugor földművelésnek is van nyelvi nyoma: horol (sekélyen kapál, szánt) szavunk őrzi az ugor kori szántás-vetés emlékét. Igen fontos, hogy a lótartás és lovaglás szinte teljes szókincse megvolt ugor őseink nyelvében: fék (=zabla), nyereg, kengyel, ló, másodfű ló (=kétéves csikó), harmadfű ló (= hároméves csikó). Mindez pontosan ráillik az andronovói műveltség fejlett lótartásáról kialakított képre. Az elmondottak értelmében igen lényeges, hogy ekkoriban került át az ősiráni nyelvből szekér szavunk is, amely egykor ugor rokonaink nyelvében is ezzel a jelentéssel volt meg, ma azonban már csak az északon használatos szánt jelenti."
Lásd Fodor irodalomjegyzékében bőven 1990 előtti források is.
"...régi írásos források egészen mást állítanak a manysikról..."
Lássuk ezeket!
Majd szépen ki lesznek elemezve, mint tegnap Rubruk meg Carpini. Ki is derült, hogy Adorján bácsi konfabulált
egy méreteset.
"...felesleges és értelmetlen Bakay Kornélt szidalmazni."
Ki szidalmazta őt???
Rámutattam egy konkrét hibájára. És a kritikám megfelelő mennyiségű forrással lett alátámasztva.
Ilyen helyzetben karaktergyilkosságot emlegetni masszív csúsztatás, mivel nem a személyét támadtam,
hanem az állítását, azt is megalapozottan. :-P
Arról nem is beszélve, hogy miközben a manysik középkori lótartásáról szóló első szakcikk 1969-es, a monográfia 1987-es, utána is folyamatosan jelentek meg cikkek, Bakay meg 2004-ben írta a könyvét, plusz megismételte a tarthatatlan állítását 2010-ben. És ez az igazán szomorú...
Kanca törökben is megvan, de kiterjedt szóbokra van magyarul, görbe pályán végzett mozgással kapcsolatban:
A kanca egyértelműen szláv. Hogy te erről tetszőlegesen leválasztasz néhány hangot, és önkényesen tövesíted azokat -- miközben "rokon" hangokkal csencselsz -- majd rá bazírozva szóbokrosítod, ez a szubjektívizmus maga.
A baloldali történészek és a holtak „meggyalázása”
Dienes István régész, a honfoglalás korának nagy tekintélyű kutatója fél évszázaddal ezelőtt ásatást vezetett egy tiszavasvári homokbányában. Jómagam rajzolóként vettem részt az itt előkerült sírok bontásában, dokumentálásában, és jól emlékszem annak a viszonylag gazdag női sírnak a bontására is, amelyet Dienes különösen nagy műgonddal tárt fel.
A homokból kibontott női csontváz nyakcsigolyái körül ívesen elhelyezkedő pitykék, illetve csüngők sorakoztak. Amikor Dienes az ecsetjével óvatosan lesepregette róluk a homokot, tisztán kivehető volt a pitykéket és a csüngőket hordozó két bőrszalag, amelyek keresztezték egymást, s követték a nyakkivágások alakját. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert a korábbi feltételezések szerint a honfoglalás kori női ingekre két sorban varrták fel a ruhadíszeket. A sírmelléklet viszont egyértelműen bizonyította, hogy a ruhadíszek egy kisebb és egy nagyobb nyakkivágású ingre voltak varrva.
A homok által konzervált, több mint ezeréves bőrszalagok maradványait rövid ideig, lényegében a fényképezés és a rajzolás időtartamáig láthattuk, utána menthetetlenül elporladtak. Dienes nagyon örült a felfedezésnek, én pedig megtanultam tisztelni és becsülni a régészek aprólékos, lelkiismeretes munkáját, hiszen ez a jelentéktelennek tűnő felfedezés is hozzáadott valamit a korábbi tudáshoz.
Mindez onnan jutott eszembe, hogy ránéztem a 444.hu internetes hírportálra, ahol is egy történész amiatt méltatlankodik, hogy a horvátországi Lepoglavában exhumálták Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak, valamint unokájának, Kristófnak a maradványait azért, hogy magyar szakemberek a székesfehérvári csonttemető összekeveredett csontjaiból azonosíthassák nagy királyunk csontjait. Miféle történész lehet az, akit annyira zavar ez a művelet, hogy ilyen címmel jelenteti meg írását: „Akik már a halottakat sem bírják békében hagyni”?!
Képzeljük el, ha a régészek békében hagynák a halottakat, s ennek megfelelően nem lennének ásatások, nem lennének feltárva régmúlt korok temetői, nem ismernénk elődeink temetkezési szokásait, a velük együtt elhantolt tárgyi emlékeket, a csontmaradványokból nyerhető kutatási eredményeket!
Ha a halottak efféle „békében hagyásáról” egy műveletlen, kótyagos törzsvendég beszélne egy talponállóban, megértenénk, mert nincs fogalma a régészet, valamint a történettudomány egyéb területeinek szoros kapcsolatáról. Ha viszont egy történésztől olvasunk ilyesmit, nyomban felvetődik a kérdés: vajon hol s hogyan szerezte a diplomáját?
A tiszavasvári homokbánya 1971-es feltárása nem mérhető Tutanhamon fáraó sírjának 1922-es feltárásához, de mindkét eseményről elmondható, hogy a régészek nem bírták „békében hagyni” a halottakat − miként vég nélkül sorolhatnánk a gyakorlati régészet hasonló megnyilvánulásait. A 444.hu állítólag történész publicistája valamiért nem állt meg ezen a ponton, hanem nagy leleménnyel más összefüggéseket is talált:
„Miért érzi minden hazai rezsim a 19., a 20. és a 21. században is, hogy ha még nem gyalázta meg kellően a magyar királysírok maradványait, akkor súlyos restanciája van? A modern magyar történelem ugyanis tökéletes értelmezési keretet nyer azáltal, ha azt a székesfehérvári romkert leleteinek »feltárásán« keresztül szemléljük. Minden ottani kiásást ugyanis valamilyen nemzeti katasztrófa követett.”
A cikkíró tehát szerencsésen eljutott a magyar királysírok meggyalázásának gondolatáig, s ettől kezdve nyugodtan felvethető lenne az egyiptomi, a görög, a római és más uralkodók sírjának régészeti úton történő meggyalázása is. Furcsa eszmefuttatásának azonban ezzel nem lett vége, mivel történészünk a „sírgyalázásokat” összefüggésbe hozta nemzeti katasztrófáinkkal. Jó érzékkel felfigyelt rá, hogy az 1830-as feltárások után jött az 1848−’49-es szabadságharc, a dualizmus kori ásatások után az első, az 1930-as évekbeli munkálatok után pedig a második világháború.
Ezek után nem nehéz továbbpörgetni a sajátos gondolatmenetet. Ha Kásler miniszter úr és a Magyarságkutató Intézet nem állítja le a királysírok DNS-vizsgálatokkal is terhelt meggyalázását, akkor kitör a harmadik világháború, amelynek végső soron a jelenlegi magyar kormányzat lesz az okozója.
Már csak abban bízhatunk, hogy a szóban forgó publicisztika szerzője nem e szerteágazó témakörből írta a szakdolgozatát.
Nem vehettük át. Szerves része a magyar nyelvnek, láthatod.
A hozott forrásod szerint, az ős-szkítában és a perzsában azonos a mén, mint a magyar nyelvben és rokonaiban.
Az ős-szkíta nyelvet nem ismerjük, így az átvétel a perzsából történt (ha tényleg ott a szó, amit én nem tudok). MI nekik nem adhattuk át, mert csak ide kölcsönzés van onnan, tucatnyi szavunk tanúságaképpen. Éppen ezért a szómagyarázatod megint bukik, akármennyire is "logikus". A logikus szómagyarázatok általában ide vezetnek ...
A mént többféleképpen mondták: mén, monyas, csődör
mén/megy eredete, nem vettük át.
monyas eredete a mony (here/tojás), nem vettük át. Tatárban is megvan, "az angol és a német nyelvben a man (kiejtve men) is férfit jelöl. Megtaláljuk ebben a formában az ógörög, szanszkrit és a perzsa nyelvben. Egyszóval az indoeurópai nyelvekben". - A manysi népnév név innen jöhet, a here, mint férfi jelentésből.
Nem vehettük át. Szerves része a magyar nyelvnek, láthatod. Logikusan kapcsolódik más szavaink véghangzótlanított, képzőitől megfosztott szóalaki jelentéséhez, tehát a gyökéhez. Mint ahogyan a "nem", "nemz" szavunk is, pedig az indoeurópaiban is benne van, de láthatod, nálunk logikailag összekapcsolódó szócsaládot alkot az élőlények származására vonatkozóan, olyan régi.
Ennyire régi:
"ne", melyből a nő, nem, nemz, nevel, nevelkedik, nevendék, továbbá a nép, népség, név, nemes stb. szavaink származnak.
Nyilván azért, mert Bakay valamikor leírt egy ilyen badarságot:
"...sohasem tenyésztettek, nem hátalták, magyarán: nem voltak lovas nép."
-----------------
Csak úgy mellékesen, 1990- ben a debreceni finnugor kongresszuson még senkinek sem volt tudomása ezekről az adatokról, régi írásos források egészen mást állítanak a manysikról, felesleges és értelmetlen Bakay Kornélt szidalmazni. Nem hazudott a forrásaival a könyvében akkoriban.
Nem egyéb mint tudatos karakter gyilkosság.
A régészeti könyvei tele vannak az akkori orosz adatokkal, hivatkozásokkal.
Egyébként jelen voltam némely előadáson, amelyen pl. orosz régészek Fodor István állításait is cáfolták, nyelvészeti és régészeti témában , valahol könyvem is van a témáról.
