Utolsó túrának lenni kell, bár ma már azt is tudom, hogy több utolsó is van (ld. Pygmea hozzászólásai a szomszédos topicban).
2003-ban az ALFÖLD volt a nagy attrakció, és a sors úgy hozta, hogy Gyulán tölthettem néhány napot. Mivel arrafelé szép idő volt, meg aztán a pusztáról tudjuk, hogy „Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!”
Sikerült összekötnöm a túrázást és az „egyéb” mozgalmakat, minek következtében begyűjtöttem „Geszt” érintőpont bélyegzőjét a „10/100” mozgalom füzetbe és bumliztam egyet Körösnagyharsánytól Vésztőig. (Ez a szakasz tavasszal kimaradt, mert akkor nem járt a majomringató.
Legnagyobb örömömre asszonykám velem tartott, igaz, egyedül nem is mentem volna!
Leírhatatlanul szép zúzmarás táj, az elején párás köd, majd győzött a nap és az Ugrai réten már láthattuk is az apróvadakat, na és a vonuló szárnyasokat.
Sok gond nem volt a jelzésekkel, mert a helyzet változatlan. Jelek nemes egyszerűséggel nincsenek. A talaj kellően fagyos volt, minek következtében a sár nem nehezítette a haladást. Volt egy kis szilvamag effektus az elején, de mivel sok variáció nem volt, szerencsésen eljutottunk az erdő sarkáig. (A látótávolság kb. 200 méter volt!) Itt kicsit vissza, majd egy ravasz kanyar a pusztában és már ott is voltunk a déli hídnál. A nagyon-nagyon régi jel még megvolt, bár asszonykám szerint csak azok látják, akik tudják, hogy itt van.
A változatosság kedvéért most nem mentünk ki az országútra, hisz a templom tornya mutatta az irányt. Az egyetlen pusztai úton mentünk, jelzés itt sem volt. Ki lehet kanyarodni a műútra a laktanyánál, de lehet még menni egy kicsit, ebben az esetben a szeméttelep mellett haladva érjük el a műutat, szemben a HALÁSZ kocsmával. Kedves hölgy szolgált ki bennünket, egy kicsit dumáltunk, majd irány Körösnagyharsány.
Megcsodáltuk a templom vadi új sisakját. Vörös rézből van.
Szabó Pál szülőházát kihagytuk, azt valószínűsítettem, hogy télen nincs ott senki.
A hídnál találtunk egy térképszerűséget egy táblán, mely szerint a madárfigyelő torony déli irányban van. Kb. egy kilométer lehet. Most kimaradt.
Gond nélkül navigáltunk a csatorna partján, a sár kezdett kellemetlen lenni.
Körösnagyharsányban összefutottunk Biharugra polgármesterével, hol máshol, mint a kocsmában.
Készítettünk néhány felvételt az „állomáson”, majd megkezdtük a monoton ringatózást. Nagy élmény volt a vasút és a töltés közötti erdőben látni a sok apróvadat. Őzek, hatalmas nyulak, fácánok. Tél végére kevesebben lesznek!
Gond nélkül értünk „haza”.
Ez volt ebben az évben a 95. túrám. Egészen biztos, hogy az utolsó.
Felavattam a megyei füzetet, ami ugyebár azt jelenti, hogy 2004-ben folytatás következik. Sok felkeresendő érintőpont van (Szarvas, Mezőtúr, Szeghalom, Mágor, stb.), melyek legegyszerűbben a Békés-megyei szakasz második teljesítésével kereshetők fel. Meg aztán van még pár száz kilométer a majomringatós mozgalomból is.
felazso válasz erre | adatok | e-mail 2003.12.23 17:54 (5608)
"Emberek!
Mi ez a felindulás a piros túristautak körül?
Felhomályosít6na valaki!"
Kedves FeLaZs! A felindulást az okozza, hogy felmerült az ötlet, hogy a több megyén keresztülvezető piros jelzéseket (Déldunántúli P. Középdunántúli P, Pest-megyei Piros, meg egyéb pirosok) összekötve egy új országos túristaútat lehetne összerakni, a Nagy Kék mintájára.
Győr
14 km Dunaszeg
Jánosmajor
Ásvány
13 km Hédervár
Lickó puszta
Horvátkimle
07 km Kimle v.á.
10 km Lébény
Sövényháza
Markotabödöge
18 km Bágyogszovát v.á.
Rábacsécsény
Mérges
Koroncó
Gyimót
20 km Ménfőcsanak v.á.
Jánosháza
Ravazd
28 km Pannonhalma v.á.
(a távolság adatokat nem göngyölítettem)
És egy kérdés:
Melyik az Észak-Dunántúli piros?
Vagy ez lenne az? :-o
akkor ezert volt tiszta a SztGyörgy hegyi belyegzo!!! Es akkor most hol van a Szigligeti belyegzo? szabadban? Mondjuk a vegen annyira siettunk egy buszhoz, hogy belyegezni sem volt idonk...
dec22-en, tegnap jartunk ott,
Joeyline,Visztula,ujfiu plusz jomagam.
Keszthelytol mentunk Badacsonytordemicig. Jo tempoban vegig, keves pihenovel, de megis sotetben ertunk Tordemicre. Es az, hogy Joeyline elerte a buszt Zalaegerszegre, kb. 1 percen mulott..
Amugy rengeteg ceges belyegzot kaptunk, Igazi kekturabelyegzot csak Valluson, meg SztGyorgyhegyen nyomtunk a fuzetbe.
Mennyiről mennyire nőtt abszolút értékben és százalékban, illetve mennyi idő alatt? Valamint van erről hivatalos vagy legalább is annak tekinthető adat?
Egyszer tényleg össze kéne hozni egy konferenciát. Bár lehet, hogy az lenne a jó megoldás, hogy a mintát a szlovákoktól átvéve mi is beszámoznánk az utakat (emellett persze a jól bevált színjelzés megmaradna). Így a vonatszámozáshoz hasonlóan itt is lehetne tudni az út számából, hogy az éppen egy adott főútvonal-e, vagy összekötő jelzés, utalhatna a turistajelzés színére és alakjára, a tájegységre, amelyben vezet. Sőt, még nehézségi besorolásra is lehetőség nyílna és így szvsz egyszerűbbé válna a jelzett túraútvonalak országos szintű nyilvántartása!
Nem írok beszámolót, de egy-két említésre méltónak gondolt történést megörökítenék.
Még mindig sok az aszfalt :o(
A ködös idő miatt kihalt volt a település (Szigliget) és hallgatagon szomorkodott a hegy. A nyeregben és a bazaltorgonák környékén hó és jég. Kisebb technikai bravúrral, leginkább négykézláb, sikerült leereszkednem a turistaházhoz.
Három mozgalom is „útba esik jövet-menet”.
Bz-motorvonattal…
VÁRAK (Szigligeten kettő és Tapolca)
TEMPLOMROMOK (Szigligeten az Avasi templomrom)
Bumliztam Csajág – Tapolca között, majd vissza két megállót a „nagyvonattal”. Fél 11-kor indultam.
Alaposan körbejártam a templomromot és a szemközti étteremben bélyegeztem. A kávé 200 pénz volt. Kicsit húzós, de meleg volt a helységben. Jól esett stabilan ülni.
Megtaláltam a házat, melyben a vár pénztárosa lakik. A bélyegzőt a bódéban hagyta, de volt nála „VÁR ALAPÍTVÁNY” bélyegző. Igen tetszetős a lenyomat.
Beírom majd a fórumba is, de a címet nem teszem közzé, elvégre magánlakás.
Ha valaki nem idényben túrázik és hozzám hasonlóan precíz, akkor írjon, a válaszban leírom a pontos helyet, címet.
Megvan még a fémbélyegző a turistaháznál.
Szépen megtisztogattam. o:)
Nagy élmény volt Tapolcán a vár. Jártam már arrafelé, de valahogy mindig kimaradt a hangulatos kis tér, az iskolával és az iskolamúzeummal, mely sajnos, zárva volt. Meglehetősen jó állapotban vannak a falmaradványok.
A nagy attrakció most is a tó volt, mely a hidegre való tekintettel gőzölgött. Felejthetetlen élményben volt részem.
Bemenetem a puccos hotelbe és láss csodát, nem néztek ki. 500 pénz volt felszolgálással együtt a fél unicum. Később kiderült, hogy csak 4 cent volt, de hoztak egy pohár szódavizet is. És kedvesek voltak. Még bélyegeztek is a váras lapomra.
Még egy kis bóklászásra is volt idő a Fő utca egyik házának udvarában („kijárat” van a tóhoz), majd irány haza.
Bizony nem csak te véled úgy hogy ez egy nagyon jó kis túra volt. A köd ellenére szép volt az erdő, a táj.
Örülök hogy megismertem jó néhány topiklakót, és hogy együtt túráztunk, beszélgettünk.
Mint jól elkéső "főrendező", köszönöm mindenkinek, aki eljött! Aki meg nem, az vessen magára, és irígykedjen, mert talán nem csak én vélem úgy, hogy egész jó kis túra kerekedett belőle.
