Budapest ősidők óta lakott település, már a neandervölgyieknek is megtetszett e hely. A leletek tanúsága szeint azóta is folyamatosan lakott. A prehisztorikus világ számtalan kultúrái után letelepültek itt a szkíták, várost alapítottak a kelták, felépítették Aquincumot és a környező erődöket a rómaiak, ide tették székhelyüket a hunok, gepidák, longobárdok, avarok. Nem meglepő, hogy Magyarországnak is kezdetektől az egyik, majd később a kizárólagos központi városa. Sajnos fontosnak tartották a "városnézést" a mongolok és a törökök is. Végül, a XIX. és XX. század fordukóján, sok áldozattal, erőfeszítéssel és veszteséggel felépült a modern Budapest. Az idő természetesen nem állt meg, azóta is sokat válatozott a város. Azt csak remélni lehet, hogy a jövőben is sokat fog változni, előnyére:)
Pest helynevünknek egyébként 'barlang' és 'kemence' jelentése is ismert, s a két jelentés jó eséllyel összefügg.
-----------
A magam részéről kétségesnek tartom a feltevést.
"Váctól 30 mérföldre ugyanazon a parton fekszik Pest, Új- Budával szemben, mely az egykori itáliai Paestum város nevét utánozza és alighanem még a hajdani római birodalom virágkorában építették a paestumi katonák."
Bonfini, A magyar történelem tizedei I.1.70, 16. old
A Munuhpest sziklája és a pest köznév jelentése hegyek, sziklák nevében
In: B. Gergely Piroska–Hajdú Mihály szerk.: Az V. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai – Miskolc, 1995. augusztus 28–30.; Magyar Nyelvtudományi Társ.–Miskolci Egy. Bölcsészettud. Int., Bp.–Miskolc, 1997, A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 209., 284–8.
V. István ifjabb király 1266-ban 3 ekényi földrészt hasított ki a Gömör megyei Rás határából, és a szomszéd birtokosnak, Sánknak adományozta, aki azt saját birtokához, a Turóc-folyócska túlpartján fekvő Sánkfalvához csatolta.
A birtokadományozó oklevél, amelynek szövege IV. László király 1283. évi megerősítő oklevelében szerencsésen fennmaradt (Dl 611; ÁÚO 8: 144), leírja az adományozott földrész határait. Ebben a határleírásban szerepel egy határpont, amelyet a Turóc-patak partján emelkedő, nyilván jellegzetes kőszikla tövében jelöltek ki, „sub rupe Munuhpest vocata”, magyarul ’a Munuhpestnek nevezett kőszirt alatt’.
A szóban forgó oklevélnek a Munuhpest földrajzi nevet magában foglaló részletét a századfordulón említi a Magyar Oklevél-szótár (OklSz 768), és azóta gyakran idézik nyelvészek, történészek és más szakemberek is. De ezen Árpád-kori földrajzi nevünk jelentésének megfejtése tekintetében – megítélésem szerint – nem jártak helyes úton.
A Munuhpest nyilvánvalóan összetett földrajzi név. Mindkét eleme, a munuh és a pest egyaránt köznév.
A munuh, utóbb monó Árpád-kori köznevünkről nyelvészeink rég megállapították, hogy az a görög nyelvből eredő, egyházi latin monachus szóból származik, amelynek jelentése ’egyedül, magányosan élő szerzetes, barát, remete’ (TESz 2: 950), és ez német – Moór Elemér szerint szláv (NéNy. 10: 93) – közvetítéssel került be az Árpád-kori magyar nyelvbe. A közvetítő nyelv tekintetében volt ugyan nyelvészeink között véleményeltérés, a szó jelentése azonban nem képezte vita tárgyát, mert egyes földrajzi nevek kétnyelvű előfordulásai (például 1449: Terre Symonremethefeldew aliter Monohfeldew vocato – OklSz 267) vitathatatlanná teszik a munuh > monó középkori szavunk ’remete, szerzetes, barát’ jelentését.
A Munuhpest földrajzi név etimológiáját utótagja, a pest köznevünk tette problémássá, amely köztudottan ószláv (óbolgár, ómacedón) eredetű, és ott kettős jelentése volt: ’kemence’ és ’barlang’ (SadAitz. 85), ugyanilyen kettős jelentéssel vette át a honfoglalás után a magyarság is. A szó ’barlang’ jelentését azonban még a hegyet vagy sziklát jelölő magyar földrajzi nevekben is számosan nem vagy csak egy-két kivételes esetben ismerik el.
Lássunk a Munuhpest helynév jelentésének megfejtésére tett néhány kísérletet, illetve lássuk, hogy egyes szerzők hogyan értelmezték ezt az Árpád-kori földrajzi nevet!
Hefty Gyula Andor 1911-ben a térszínformák neveit vizsgálva (Nyr 40: 340) felsorol egy sor pest elő- vagy utótagú földrajzi nevet, köztük az Oklevél-szótárra hivatkozva az 1266. évi rupes Munuhpestet is, azzal, hogy e helyneveknél a pest szó ’szikla’ jelentését tartja valószínűnek.
Melich János 1926-ban (HonfMg 139) ugyancsak az Oklevél-szótárra hivatkozva említi a rupes Munuhpestet azok között a régi földrajzi nevek között, amelyekben a ’kemence’ jelentésű középkori pest szavunk előfordul.
Bátky Zsigmond etnográfus 1930-ban (NéprÉrt 22: 80) szintén említi a Munuhpest helynevet, csak azt nem tudja eldönteni, hogy annak pest utótagja a házon belül vagy az udvarban épült kemencét jelenti-e.
Vladimir Šmilauer cseh helynévkutató 1932-ben (Vodopis 178) idézi az 1266. évi határjárás földrajzi neveit, és a Munuhpesthez fűzött jegyzetében azt Melichre hivatkozva ’Mnichova pec’-nek fordítja szlovákra, ami magyarul ’Barátkemence’ vagy ’Remetekemence’ jelentésű.
Melich János 1938-ban (MNy 34: 129–40) korábbi felfogását módosítja, és azt írja, hogy pest köznevünk „nemcsak ’kemencé’-t jelentett és jelent, hanem földrajzi neveink s más régi adataink tanúsága szerint ’verem, barlang, hegy, kőszikla’ értelme is volt”. Ezek után sorra véve a pest elő- és utótagú földrajzi neveinket, ezt írja: „Kétségtelen, hogy Munuhpest alárendelő összetétel, benne pest a. m. ’kőszikla, kőszál’ … Azt tartom tehát, hogy az 1266/1283-ból való gömörmegyei „rupes Munuhpest” a. m. ’Baráthegy’ vagy talán inkább ’Remetehegy’.”
Ila Bálint történész 1944-ben (Gömör II, 291) idézi az 1266. évi határjárás földrajzi nevei közt a rupes Munuhpestet is, munuh előtagját Pais Dezsőre hivatkozva (MNy 8: 398) ’remete, szerzetes, barát’, pest utótagját pedig Melichre hivatkozva (HonfMg 139) ’kemence’ jelentésűnek tartja.
Kniezsa István 1963-ban (StudSl 9: 29) szintén vizsgálja a pest elő- és utótagú helyneveket, és a Munuhpest előtagjáról megállapítja, hogy az ’Mönch’, azaz ’szerzetes, barát, remete’ jelentésű, a pest utótagnál viszont kérdőjellel jelzi, hogy bizonytalan abban, hogy ez a szó vajon ’Ofen’ azaz ’kemence’ vagy ’Fels’ azaz ’szikla’ jelentésű-e. Megjegyzi, hogy bár a bolgár nyelvből a pest szó ’szikla’ jelentése nem ismert, de a „sub rupe Munuhpest” összefüggésben mégis megfontolandó.
Györffy György történész 1987-ben, az Árpád-kori Gömör megye leírásában (Gy II, 461–2) az 1266/1283. évi oklevél rupes Munuhpest adatára hivatkozva „a két Turóc közti vonulatban” említi a Monópest sziklát (NB, a Munuhpest > Monópest szikla nem a két Turóc közti vonulatban, hanem a Nyugati- vagy Ratkai-Turóc jobb, déli partján emelkedik). A következő oldalon, nyilvánvalóan az imént idézett 1266/1283. évi Munuhpest adatra utalva azt írja Györffy, hogy „bolgár-szláv hatás, hogy a XIII. századi gömöri magyarok … a kemencére … a bolgár-szláv pest szót használják”.
A felsorolt tudósok tehát az Oklevél-szótár megjelenése óta eltelt közel egy évszázad alatt a Munuhpest Árpád-kori földrajzi név utótagját képező pest köznevünket valamennyien ’kemence’ vagy ’hegy, szikla’ értelműnek vélik.
Jómagam több mint egy tucat pest elő- vagy utótagú földrajzi név, számos Kőpest > Kőpes, Pest-kő > Pes-kő, Pest-hegy és mások vizsgálata nyomán arra a következtetésre jutottam, hogy ha egy pest elő- vagy utótagú földrajzi név hegyet vagy sziklát jelöl, akkor abban a névben a pest szó bizonyosan ’barlang’ jelentésű, a Kőpest > Kőpes tehát ’sziklabarlang, sziklaüreg’, a Pest-kő > Pes-kő ’barlangos, üreges szikla’ a Pest-hegy ’barlangos-hegy’, és ezekben a hegyekben vagy sziklákban a földrajzi kutatás földerítheti a névadás indítékául szolgáló barlangot, sziklaüreget is.
E tapasztalataim alapján úgy véltem, hogy a Munuhpest helynév jelentése ’Remetebarlang’ lehet. A latin rupes szó ’kő, szikla, kőszirt’ jelentésére figyelemmel a rupes Munuhpest Árpád-kori földrajzi nevet így értelmeztem: ’Munuh-pest-kő’. A Pest-kő > Pes-kő földrajzi neveinkről pedig sorozatos terepi kutatásaim során már régen minden kétséget kizáróan megállapítottam, és írásaimban rögzítettem is, hogy azok ’barlangos hegy, barlangos szikla’ jelentésűek, amint azt korábban már Moór Elemér (NéNy 10: 91), meg Kniezsa István is (StudSl 9: 31) megírta, és ezt Kiss Lajos (FNESz II, 338) is elfogadta. A fenti gondolatmenet alapján úgy ítéltem, hogy a rupes Munuhpest magyarul ’Remetebarlangos szikla, Remetebarlang sziklája; szikla, amelyben a Remetebarlang van’ jelentésű lehet, és ezen feltevésem helyességének vagy téves voltának eldöntésére helyszíni terepi kutatást irányoztam elő (Karszt és Barlang 1973, 6).
A terepi munka előtti adatgyűjtésem során az 1266. évi határjárás adatait más oklevelekkel, meg régi és újabb térképekkel összevetve megállapítottam, hogy a Munuhpest sziklája ott kell, hogy legyen, ahol Rás és Sánkfalva régi határvonala a Ratkai- (Nyugati-) Turóc-patak déli partjához ér. A terület földtani térképéről azt is megállapítottam, hogy a patak partjának ezen a részén karsztosodásra, tehát üregképződésre alkalmas mészkősáv húzódik. Biztató volt az is, hogy a Pesty-féle helynévgyűjtemény Sánkfalva községből érkezett jelentése leírja, hogy ott a Hős-erdő területén van „a Turócz folyó felett egy kőszikla, benne van a mennyire egy ember felállva mehet körülbelől 4 ölnyi üreg”, amely „helyiség Kőlyuknak neveztetik”.
A helyszín vizsgálatára 1974 szeptemberében szlovákiai terepbejárásaim keretében került sor. Környékbeli lakosokat kikérdezve még a patakvölgy bejárása előtt, megtudtam, hogy ahol a régi Sánkfalva (ma Gemerská-Ves) községhatára a Ratkai-Turóc-patakhoz ér, a vízparton meredek falú szikla emelkedik, és abban valóban volt egy barlang, a Kőlyuk, amelybe 6–8 vagy 10 méter hosszan állva be lehetett menni, de azt 1958 táján lerobbantották, ott termeltek ki követ a harkácsi kultúrház alapozásához.
Ezek után helyszíni terepi kutatással azonosítottam a Turóc-patak déli partján az Árpád-kori határjárás nyomvonalát. A régi sánkfalvi községhatár egy vízmosás mentén fut le, ahol ez a patakhoz ér, ott meg is találtam a vízpart fölé meredeken leszakadó, mintegy tíz méternyi magas, mohos sziklafalat, lábánál a robbantás nyomán visszamaradt kőtömbök magasra emelkedő halmazával. Minthogy a robbantás nyomaiból arra következtettem, hogy a sziklafalból legfeljebb 2–3 méternyit termeltek le, tehát a barlang egy részének meg kellett maradnia, ezért megbontottam a kőomladékot, és néhány órás kemény munkával sikerült annyira szabaddá tennem, exhumálnom a sziklának az Árpád-korban nevet adó barlang bejáratát, hogy bemászhattam az üreg kezdetén tágas, állva bejárható, remete számára valóban szállásul is szolgálható, beljebb már csak meghajolva, azután csak kúszva behatolható, összesen mintegy húsz méternyi megmaradt szakaszába (Turista Magazin 21/86 [1975] 5: 48), amelyet azután még 1974. november végén Kubassek Jánossal fel is mértünk.
A tények önmagukért beszélnek. Megállapítottam, hogy a pest köznév jelentése itt minden kétséget kizáróan ’barlang’, a Munuhpest Árpád-kori földrajzi név jelentése pedig ’Remetebarlang’ (NÉ 13: 59–60). A Remetebarlang pedig nem ritka földrajzi név, sem a régiségben, sem élő helynévanyagunkban, ma is tucatnyinál többet tartunk számon az országban.
Hogy csak egyet említsek, és egyben közreadjam a rupes Munuhpest egy régi magyar megfelelőjét is, bár aki leírta, nem fordításként és nem is a Munuhpestre vonatkozóan fogalmazta meg: Szabó József, a földtan múlt századi tudós professzora egyik kitűnő munkájában olvashatjuk (Pest-Buda környékének földtani leírása; Bp., 1858, 54), hogy „a kőzet rétegzetét csak kevés helyen venni észre, így a Remete hegyen Hidegkút és Kovácsi közt épen a remete-barlang szirtjén” (kiemelés tőlem – D. Gy.), íme a rupes Munuhpest pontos megfelelője Szabó József professzor múlt századi, de máig is érvényes, veretes magyarságával.
Munuhpest Árpád-kori földrajzi nevünk etimológiája most leírt vizsgálatának eredménye egy konkrét helynév jelentésének megfejtésén túl szélesebb körű következtetések levonását is lehetővé teszi.
Egyrészt megerősíti azt a már évtizedekkel ezelőtt leírt megállapításomat, hogy a pest elő- vagy utótagú és hegyet vagy sziklát megjelölő, a Gerecse-hegységtől a Székelyföldig szép számban előforduló, élő és történeti földrajzi neveinkben a pest szó általában ’barlang’ (és nem ’verem, hegy, kőszikla’ vagy éppen ’kemence’) jelentésű magyar földrajzi köznév. Ennek ismeretében pedig a Történeti Etimológiai Szótár pest szócikke, úgy vélem, igencsak revízióra szorul.
Másrészt utalok Kniezsa István azon megállapítására, hogy a ’barlang’ jelentésű pest köznévnek helynevekben fennmaradt előfordulásai által meghatározott területen a honfoglalás idején kétségtelenül bolgár jellegű szláv nyelvet beszélő népességgel számolhatunk (StudSl 9: 32), és ő ennek a területnek az északi kiterjedését a Dunakanyar és a Hernád között a Börzsöny–Cserhát–Mátra–Bükk hegyvonulatáig feltételezte (StudSl 9: 31–2, 43–4). A Gömör megye közepén futó Turóc-patak partján általam azonosított Munuhpest Árpád-kori földrajzi nevében szereplő pest szó ’barlang’ jelentésének kézzelfogható bizonyítása a honfoglalás kori bolgár jellegű szláv (ószláv, ómacedón) etnikum valószínűsíthető IX–X. századi településterületének határát északi irányban jelentősen kitolta.
Ezeken felül fölhívja a figyelmet arra is, hogy földrajzi neveink, köztük történeti földrajzi neveink etimológiájának vizsgálatánál, álláspontunk kialakítása és helyességének ellenőrzése során a névtani meg történettudományi vizsgálati módszerek alkalmazása mellett a földtudományi ismeretanyag és a földrajzi módszerek felhasználása is célszerű, gyakran nélkülözhetetlen a helyes eredmény eléréséhez.
Baróti Szabó Dávid: "Pest annyit teszen, mint kemence, mely alatt tüzelnek, s innend eredtek íme szólásmódok: a pest megé vetették; pest alja, azaz kemence alja." (Kisded szótár, melly a ritkább magyar szókat az A. B. C. rendi szerént emlékeztető versekben előadja; 2., bővített kiadás, Landerer Mihály, Kassa, 1792, 176.).
Ugyanezen jelentést tulajdonítja neki Sándor István: Toldalék a magyar–deák szókönyvhez, amint végsőször jött ki 1767-ben és 1801-ben; Anton Pichler, Bécs, 1808, 301.
Horvát István: "Éppen ezen értelemmel keletben forog még a pest szó országunknak külömbféle tartományaiban is. A palócoknál, Baranya vármegyeieknél, Neográdiaknál, a székeleknél, kik a keveredés által még el nem korcsosulhattak, mindennap hallhatni a pest szovat 'kemence' jelentéssel; sőt egy oda való barátom hiteles állítása után szokásban vagyon a Tisza körül is az eféle kifejezés: Ez a vénasszony csak pestbe, azaz kemencébe való." (Pest szabad királyi városnak régi Ofen német nevéről; Trattner Mátyás, Pest, 1810, 46–7.).
Irán északnyugati részén, a Kaszpi-tengernél, "Perzsia vidékén", egész pontosan Gīlān tartományban több Pest nevű helység is van. Amit a XVIII-XIX. századból a mellékelt térkép szemléltet, azt leginkább Larzīreh Pešttel tudom azonosítani. Két további Pest ugyanitt, Bandar-e Anzalī közelében Sūrā Pešt és 'Anbarā Pešt.
Betonba öntött helyesírási hiba a 4-es metró megállójában
Lenyűgözően jól néz ki a 4-es metró Rákóczi téri megállója. A nemrég elkészült állomás fotóját én is megosztottam, de a helyesírási hibát nem vettem észre, pedig öles betűkkel öntötték betonba. Kiszúrta viszont a Szerencsi Válasz!
Őket azért is érdekelhette a felirat, mert azon – szerintem nagyon szellemesen – Rákóczi birtokait veszik sorra. Köztük van Szerencs is, de Tiszavasvári is. Vagyis, ahogy a feliraton szerepel: Tiszavasvár. Ami ugyan elsőre logikusan néz ki, mert olyan település valóban van, hogy Vasvár. Csakhogy a szóban forgó város Vasvári Pál után kapta a nevét 1952-ben. Szóval olyan, hogy Tiszavasvár, sajnos nincs.
Kíváncsian várom, mi lesz. Vagy átjavítják a feliratot, vagy megmarad ez is olyan feliratbakinak, amilyenekért a helytörténészek és a városi legendákra éhes polgárok rajonganak.
(A cikk helyesírási hibáit javítottam – Afrikaans)
Ötven évig szolgálta a várost, nevét egy ferencvárosi tér teszi halhatatlanná, életéről mégis keveset tudunk
Gárdonyi Albert, a két világháború közti Budapest főlevéltárosa szerint Boráros János a régi Pest egyik leginkább figyelemre méltó, köztiszteletben álló polgára és városvezetője volt, életéről mégis keveset tudunk.
Már származása is bizonytalan. A várostörténeti irodalom és a kutatók többsége, például Füves Ödön, a pesti görögök kiváló ismerője, görögnek tartja a Boráros családot. Vélekedését a XVIII. században Pesten letelepedett és polgárjogot nyert görögök névanyagának vizsgálatára alapozza. E módszerben azonban sok a bizonytalanság, értékét csorbítja, hogy más adat nem erősíti meg.
Különösen akkor, ha tudjuk, hogy a hajdani Pozsony vármegyében már a XVI. és XVII. században léteztek a nemes Boráros család tagjai, akikről egészen a XIX. század közepéig vannak ismereteink. Azok az adatok sem a görög származás mellett szólnak, melyek a pesti városi főtisztviselőkről készült minősítési táblázatban, az akkor már tanácsos Boráros Jánosra vonatkoznak, és még csak nem is utalnak arra, hogy bármilyen kapcsolata is lenne a pesti görögséggel, ellenben az általa beszélt nyelvek között a magyar, a latin és a német mellett említik a szlovákot is. Származása tehát bizonytalan, és perdöntő bizonyíték felfedezéséig az is marad.
Mégis mit tudunk többé-kevésbé biztosan a kiváló pesti városatyáról és családjáról? Atyja, Boráros Ferenc, Győrben született 1727 körül, és onnan költözött Pestre. A pesti polgárjogot, mint borbélymester és sebész 1753. december 13-án kapta meg. A belvárosi Hal téren rendezett be házat, s 1754-ben feleségül vette Molnár Rozáliát, kitől kilenc gyermeke született, de közülük csak hárman érték meg a felnőttkort: János, Ferenc és Teréz. Jánost, a legidősebb fiúgyermeket, 1756. január elsején keresztelték meg, s így elképzelhető, hogy tényleges születése 1755. december végére esett. A kirurgus apa taníttatta elsőszülött fiát, aki 1775-ben jegyzői vizsgát tett, majd 1777-ben, már mint ügyvéd, megszerezte a pesti polgárjogot négy forint befizetése ellenében. Ugyanez év márciusában szülőatyja elhunyt, s az apai örökség a fiatal Jánost jómódúvá tette.
A következő években ügyvédként praktizált, és adószedőként Pest vármegyében vállalt hivatalt. A tehetséges és szorgalmas ügyvédre, aki, mint láttuk, több nyelven is beszélt, felfigyelt a városi tanács is, s 1785-ben tanácsnokká választották. Tanácsnoki működése oly sikeres volt, hogy 1790-ben, a jozefinista városigazgatás bukása után, a harmincnégy éves fiatalembert választották a város bírájává. Bírói hivatala alatt, 1799-ben nyújtotta be tervét a tanácshoz, hogy a Városerdőben (a mai Városligetben) mulató- és üdülőhelyet alakítsanak ki a pesti polgárság számára.
Szépen emelkedő pályája, legalábbis a rangok és címek tekintetében, pár év múlva megakadt. 1803-ban meghalt Kregár Mihály polgármester, és Boráros átmenetileg elvállalta a polgármesteri teendők ellátását is. A két hivatallal járó kötelezettséget azonban már nem tudta egyforma hatékonysággal teljesíteni, ezért a város jegyzője, Tirnberger András 1807-ben feljelentette. A vizsgálat kisebb szabálytalanságokat állapított meg, amiért a király megrovásban részesítette. Boráros a megrovást nyugalommal fogadta, és a következő bíróválasztáson már nem jelöltette magát. Tanácsnok maradt, a város ügyeitől sosem szakadt el. 1810-től haláláig a pesti nemzeti iskolák főigazgatói tisztét töltötte be, s ez idő alatt szorgalmazta a magyar tanítási nyelv bevezetését az iskolákban.
A maga idejében szokatlanul magas kort ért meg: közel volt nyolcvanadik életévéhez, mikor 1834. október 15-én elhunyt. Akarata szerint a terézvárosi templom kriptájában temették el. Végrendeletében tekintélyes vagyonának jelentős részét jótékony, emberbaráti célokra hagyatékozta. Kortársa, Patachich József tanácsnok így emlékezett meg róla: "neve örökkön fenn marad". De ha 1875-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa nem róla nevezi el a ferencvárosi egykori Fa teret Boráros térnek, napjainkra alighanem elfelejtettük volna. Így a főváros egyik legnagyobb (és legcsúfabb) közlekedési csomópontja őrzi emlékét. Itt állították fel 1983-ban Varga Imre Borárus című kitűnő szoborkompozícióját, amely azonban kissé megtéveszti a gyanútlan járókelőt, aki azt hiheti, hogy elírták a nevet, pedig a mű valóban a szobormodell joviális borárusnak állít emléket.
A félreértések eloszlatására Pest egykori vezetője, aki egész életét és vagyona nagy részét a városnak szentelte, talán megérdemelne egy új emléktáblát, mert napjainkra a régi eltűnt a Boráros tér 4. számú ház faláról.
Ismertek olyan Budapest történetével, történelmével, eseményeivel kapcsolatos könyvet, amiben a legkisebb dolgok is benne vannak? Érdekes események, különleges helyek... ilyesmi érdekelne:)
Úgy látszik, a hajókikötés tényleg egy nagyvárosi legenda.
De a gyűrű szimbolikus jelentése:
'Középkori ábrázolásokon az az állat vagy szörny, amely állkapcsai között gyűrűt tart, az út őrzője. Mai napig élő hagyomány, hogy kopogtatónak helyezik ajtókra, boltívek zárókövébe.'
Tegnap volt egy kis dolgom az Oktogon környékén, úgyhogy elmentem megnézni. Az alábbi fotó telefonnal készült, én magam 176 cm vagyok, a gyűrű ennek alapján olyan jó 180 cm-nél kezdődik, s olyan 25-30 cm-rel feljebb fejeződik be.
Azt hiszem a lovak kikötését ennek alapján kizárhatjuk.(nem hiszem, hogy az utca szintje jelentősen változott volna, max. feltöltődhetett valamit, de az meg a magasságot csökkentené)
Szerintem a Strozzi család történetét kellene valahogy áttekinteni, megpróbálom a Reneszánsz topikban a témát továbbvinni a talány eloszlatásáig.
Én láttam ezt a palotát Firenzében, de nem figyeltem az ilyesmire, most pedig nem volt időm nagyobb felbontású képet keresni, amin látszódna, hogy azon ott vannak-e karikák. Ha igen, akkor azok afféle kalodaként is szolgálhattak anno.
A Központi Házasságkötő 1884-ben épült Batthyány-palotaként, azaz 13 évvel azután, hogy megszületett a döntés a Nagykörút megépítéséről. Ezen az akvarellen is látszódnak azok a vaskarikák, amelyeket Te afféle kikötőalkalmatosságoknak vélsz:
Az épület egyébként a firenzei Strozzi-palota egyfajta kicsinyített másolata:
Pedig ott van a szövegben. 1871-ben törvény született arról, hogy márpedig ott KÖZÚT lesz, azaz nem lesz hajózható. Pontosabban 2 tv. született (www.1000ev.hu)
1. 1870. évi LX. törvénycikk A Pest város északkeleti részében nyitandó főközlekedési sugárut munkálatai költségeinek fedezéséről (tkp. Andrássy út)
2. 1871. évi XLII. törvénycikk a pestvárosi nagy körutról a 3 bárányutczai kiágazással és az ezen, és az 1870:LX. tc. folytán nyitandó közlekedési uton emelendő épitkezések adómentességéről itt
Ezt követően kezdődtek el a munkálatok. Az először megadott forrás szerint:
"A Nagykörút kiépítésének első szakasza az 1872-1883 közötti évtized volt, ekkor 23 épületet emeltek. Az építkezés 1884 után felgyorsult, 1890-ig 106 bérház, a millenniumig terjedő harmadik periódusban újabb 85 ház készült el, 1906-ig pedig az összes telek beépült. A körutat 1896. augusztus 31-én ünnepélyesen nyitották meg".
AZAZ: 1871-ben születik egy törvény, hogy ott biza nem lesz viziút. A 'szárazföldi út mentén' történő építkezések első szakasza 1872-ben kezdődik. Akkor ki mit tett hozzá mihez? (magánszorgalomból) Milyen létező, avagy nem létező tervhez?
Érdemes még megnézni (ugyanott): 1870. évi X. törvénycikk a Duna-folyamnak a főváros mellett szabályozásáról s a forgalom és közlekedés érdekében Buda-Pesten létesitendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről és e közmunkák végrehajtási közegeiről
