hadsereg vonulása mentén "véletlenül" a szűcsök, csizmadiák "hirtelen" elkezdtek 3-4 szers áron dolgozni
Ez annyira általános a világban, hogy szinte természeti törvény. Ezzel számolni kell mindig, mindenhol - a logisztika részeként. (Mint a ballisztikával, stb.)
Ráadásul el tudom képzelni, hogy a többletköltségek egy része (átmenetileg) jogos. Kapacitásbővítés (amit a csúcs elmúltával nem használ a manufaktúra); túlmunka (nem a szakszervezetre gondolok, hogy 8 óra felett) és rövid határidők. Ezt békeidőben és a civil iparban is megfizettetik
A ló túloldalára se kell átesni azzal a nagy fellélegzéssel. Azért nem volt általános jelenség az oroszok, osztrákok virággal, sóval, kenyérrel, pálinkával fogadása. Még a bevonuló honvédeket számos helyen megéljenezték, etették, itatták...
A seregben valószínűleg a 170 ezernél jóval többen fordultak meg, lévén a nemzetőrök jó része cserélődött, illetve a honvédség törzsállománya is a veszteségek miatt ( halott, sebesült, fogoly, eltűnt, dezertált).
A Honvédség fénykorában se volt több, mint 117 ezer fő.
Talán a kor szinvonalán a legjobb puskákkal voltak felszerelve.(Szabadon Nemeskürti után.)
Ha a Hadkieg raktáraiban korhadozó, tűzköves 1792M puskát annak hivod .. :) A császári sereg ekkor már a korszerű, csappantyús (vegyi gyújtású) 1844M puskákat használta.
A Honvédségnek bizony voltak olyan zászlóaljai, amelyeknek egyszerűen nem jutott puska, ezek lándzsával (Pápa), vasvillával (Zala), cséphadaróval(!!!) vonultak hadba.
ezért vásároltatott Kossuth Amerikából és Belgiumból korszerű fegyvereket. (kb. 12 ezer db-ot)
Nemeskürtit meg hanyagoljuk. Történeti provokátornak jó volt a 70-es évek tespedt történésztársadalmának felrázására az elméleteivel - de semmi több!
A lovakkal se volt gond.
Hát ja.. csak nem volt elég, igy gond se volt :) a 117 ezres Honvédségből 12 ezer volt lovas.
Jókai: "Az Istenadta nép már felbuzdult annyira, hogy a fiait áldozza a Honért, de hogy a lovait is - annyira már nem" :)
A szállítást, utánpótlást is megoldották. Ha az ország nagyobb fele nem állt volna a sereg mögött, nem kettő ugyanakkor kellett volna a legyűzéséhez.
Azért ez se volt sétagalopp.... A szabadságharcot hatalmas logisztikai káosz kisérte, aminek állandó velejárója volt az anyaghiány - a katonák pl. a tavaszi hadjárat idején szó szerint ingben-gatyában küzdöttek, az egyenruha, már ha volt, hevenyészetten állt rendelkezésre, jó minőségben csak a tiszteknek.
A hadsereg vonulása mentén "véletlenül" a szűcsök, csizmadiák "hirtelen" elkezdtek 3-4 szers áron dolgozni,ami hatalmas megterhelést okozott az államnak. (Hazafiság, ugye. :) )
Mo. az 1840-es évtizedben több súlyos krizist élt át , kolerajárvány volt (ami kiújult az orosz sereg megérkeztekor), az 1846-47-es évben súlyos esőzések miatt elpusztult a gaboma, tehát nem voltak tartalékok.. Jórészt e válságok (is) előkészitették a forradalmat 48-ban. De egyben az ország kimerülését is okozták, amit megfejelt a másfél éves hadiállapot.
Szvsz, egyszóval. akármily rossz dolog ezt kimondani, az ország lakossága fellélegzett a fegyverletételkor.....
Persze mindezt már igen hamar, az osztrák megtorlás hatására elfelejtették, és csak a szépre emlékeztek.
Te magad írtad, hogy a falutok 90% sváb, és amellett császárpárti volt...
Azt irtam, hogy A LAKOSSÁG 90%-a A ZSIDÓKKAL EGYÜTT NÉMET ANYANYELVŰ VOLT!
A császárpártiságról annyit, h 1998-ban a helytörténeti kör engem küldött ki a levéltárba, hogy minél több, fájintosabb 48-as forradalmi dokumentumot szedjek össze a 150. évfordulós könyvbe.
Nem tudjátok elképzelni, milyen csalódás volt, mikor prezentáltam nekik a császárpárti valóságot. :)
(Ui. az 1898-as 50. évfordulós könyvben egy rakás hős 48-as volt. Ezek vhogy nem jelentkeztek levéltárilag :) )
Nahát, a délvidéki Szeghegy pl. 100 százalékban sváb volt, mégis barátságosan viszonyult Guyon huszáraihoz, majd közadakozásból 1889-ben emlékművet állított a szomszédos Kishegyesen győztes magyar honvédeknek, az ünnepség a Himnusszal kezdődött és Szózattal ért véget.... Ftonyo ezek szerint nem innen származik:)
Gondolom, az előző hsz-omból ki tudtad venni, hogy én mennyire vettem komolyan..
Te bezzeg tudod, hogy mifelénk milyenek voltak az etnikai viszonyok, ugye?
Böff........
(Megsúgom, kies hazánkban voltak olyan községek 1945-ig, ahol a legutolsó paraszttól a papig-jegyzőig bezárólag mindenki sváb volt :) az meg 100%.... )
Az 50-50-t nem vitatnám, bár, ha mindent figyelembe veszünk, akkor talán valamivel több volt az önkéntes. Nyilván magyarok esetében magasabb, nemzetiségek egy részénél pedig alacsonyabb arányban.
Abszolut hülyeség a 98 százalék, felesleges nagyobb energiát pazarolni rá, mert az említett külfödi légiók, tisztek létszáma eléri a 2 százalékot. S egyetlen magyar se állt volna önként a magyar szabadság zászlaja alá?
Csak az említett Háromszék példája: rendelettel feloszlatták a székely határőrséget - ezzel kivonták a Puchner vezette szebeni general commando parancsnoksága alól. Az önvédelemről döntő székely gyűlés után minden egyes székely hadfi önként állt be a seregbe, csak Uzon községból 114 önkéntes lett katona. A szabadságharc alatt 10-12 ezer háromszéki harcolt a honvédségben.
Vagy Bem mikor megérkezett a szatmári táborba megszemlélte a magyar csapatokat, majd a nemzetőröket maga elé rendelte s közölte velük, aki akar hazamehet. Néhány családos, idősebb embert leszámítva a döntő többség maradt. Érdekes lett volna, ha ezt megismétlik a császári, vagy cári seregekben is.
Mi úgy tanultuk (nem tudom, mennyire hiteles egy gimnáziumi tananyag), hogy "közel 50%" volt önkéntes. Persze el tudom képzelni, hogy valójában még 25 se, de a 98%-ot nehéz elhinnem. (Azért nyitott vagyok.)
Na ne. Ha valaki azt mondja nekem, hogy a többség sorozott volt, elhiszem. De ez 98% erős túlzás, ha csak a külföldieket (légináriusok, tisztek) nézzük már feszegetjük azt a 2%-ot.
Az első 10 honvédzászlóaljnak mi lett a későbbi sorsa? Az is maradéktalanúl szerteszéjjel szaladt decemberben? Csak kérdem, mert nem tudom.
"Jó példa rá Ftonyo-ék 90%-ban sváb lakosságú faluja..."
Én meg Szentest hoztam mint pédát. A város 500+ önkéntes újoncot adott a honvédségnek a szabadságharc alatt. Nem hiszem egy-egy kiragadott példából általánosítani kéne, bármelyik irányba is.
és pl. a székely népfelkelés háromszékben? Vagy a népfelkelőből szervezett honvéd zászlóaljak, amelyek a tavaszi hadjáratra egészen jó katonák lettek?
A végén még kiderül a jobbágysorból felszabadított magyar parasztot erőszakkal kellett bekényszeríteni a honvédségbe. Ez nem a vöröshadsereg volt fiúk :)
Sziasztok, helyben vagyunk. 170 ezer embert kellet felszerelni. Ez 170 ezer pár lábbelit, rend ruhát, csákót, sapkát jelent egyszer. Emlékeim szerint a kiváló harcképességű MN 1971-ben a velem egy időben bevonult katonatársamnak csak január végén adott surranót. Addig a saját szandáljában járt, a hideg időben, pedig felmentették a kivonulás alól. Tedd hozzá, hogy 48-ban se telefon se számitógép, de még törltőtoll se volt. Ezek után kaptak fegyvereket. Talán a kor szinvonalán a legjobb puskákkal voltak felszerelve.(Szabadon Nemeskürti után.) A lovakkal se volt gond. A szállítást, utánpótlást is megoldották. Ha az ország nagyobb fele nem állt volna a sereg mögött, nem kettő ugyanakkor kellett volna a legyűzéséhez.
"Azért Kossuth híres alföldi toborzása nem a legendák világa, akárcsak az sem, hogy később is sok önkéntes volt."
Ez ok. Teljesen igaz.
"A dezertálás sem lehetett nagy gond egészen a végső visszavonulásig, akkor meg emberileg érthető, ha az alföldi, erdélyi legény lakóhelyének közelében vonult a sereg, s egy része megpróbált civillé válni... Dezertálás egyébként még a győzelmes orosz seregben is volt, előretörésük elején elég sok lengyel meglépett ( ha módja volt rá)."
Dezertálás minden hadseregben volt/van. Ezért is hoztam szóba, mert ebből látszik, hogy egy hadsereg tagjait mennyire is csak az erőszak tartja össze. Nekem sincs tudomásom arról, hogy a honvédségben nagy lett volna a dezertálás mértéke.
"Érdekes lenne szerintem, ha valaki összehasonlító adatokat hozna a háborúban résztvevő 3 haderőről. Létszám, veszteség ( halott, sebesült, eltűnt - utóbbin belül fogoly, dezertált, egyéb)."
Azért Kossuth híres alföldi toborzása nem a legendák világa, akárcsak az sem, hogy később is sok önkéntes volt.
A dezertálás sem lehetett nagy gond egészen a végső visszavonulásig, akkor meg emberileg érthető, ha az alföldi, erdélyi legény lakóhelyének közelében vonult a sereg, s egy része megpróbált civillé válni... Dezertálás egyébként még a győzelmes orosz seregben is volt, előretörésük elején elég sok lengyel meglépett ( ha módja volt rá). A korábban kivesézett olaszok többsége sem akart feltétlen a császárért fűbe harapni, vagy galíciai lengyelek, ukránok. Érdekes lenne szerintem, ha valaki összehasonlító adatokat hozna a háborúban résztvevő 3 haderőről. Létszám, veszteség ( halott, sebesült, eltűnt - utóbbin belül fogoly, dezertált, egyéb).
Nem nagyon ismerem az adott korszakot, de a félreértés elkerülése végett az én kérdésem arra vonatkozott, hogy mekkora lehetett a "laszóval" magyarúl kötéllel összefogdosottak aránya. Nem a sorozottak/önkéntesek arányára.
Mellékesen kétlem, hogy ez utóbbi 98% volt, mikor a törvényileg meghatározott jutattásokon túl helyi szinteken hozzárakhattak. pl a tavaszi hadjárat után Szentesen nem is volt gond a honvédség részére előírt kvótát önkéntesekkel feltölteni, a némi extra jutattás túljelentkezést okozott.
Területenként/városonként változott a kvóták feltöltésének a módja, mivel a megyék csak azt kapták meg, hogy mennyit. A többi az ő dolguk volt.
Vissza témához
A sorozás is valamilyen szinten erőszakos cselekmény, de nem egyenlő a kötéllel fogással. Az én kérdésem erről akart szólni, hogy a nem önkéntesek között mennyi volt a sorozottak és erőszakkal sorozottak aránya. Érsd, hogy az összeírtak közűl mennyi volt az aki tudomásúl vette, hogy besorozták és mennyi volt az aki elrejtőzött/elmenekűlt és a toborzóknak kellett utána menni/megkeresni és erőszakkal elhurcolni.
Nekem az jött le a hozzászólásodból, hogy az utóbbi volt a jellemző.
Érdrekes lenne látni a dezártálások számának és arányának az alakulását mert az sokat mondó lehet.
Ha visszalapozol, akkor látod, a szlovákokról, ruszinokról jó régen írtam, mint magyar honvédekről:) Erdélyben harcolt a német légió is - a román martalócokkal folytatott szerencsétlen '49-es harcokban nagyrészt elpusztult. A székelyek jó része önként állt katonának, s a régi királyságban se 98 százalék volt a sorozott. Szép számmal volt önkéntes is. + a szabadcsapatokkal keveset foglalkoznak, pl. nem hinném, hogy Rózsa Sándort és lovasait sorozták volna:)) Éppen az említett Klapka eset mutatja, hogy még a bukás idején is voltak akik az első szóra beálltak honvédnek.
Látod, látod, az elején még határozottan tagadtad, romantikus legendának nevezve az olaszokkal kapcsolatos állításokat, mostanra már megengedőbb lettél:) Bizony, bizony, nem csak az Evviva Ungheriát, hanem a többi ostrommal kapcsolatos állítást is H. R. tanulmányából idéztem...
Most is legendának tartom, ne aggodj.. :)
Az olasz légió fénykorában, a tavaszi hadjárart idején 1024 fő volt a létszámuk.
A magyar kormányra felesküdött Zanini ezred nagy része dezertált a délvidéki hadműveletekből 1848 decemberében, a Ceccopierik már 48. július 11-én összeverekedtek a szerveződő magyar honvédzászlóaljak újoncaival.
A kettő alakulatból összesen 600-an maradtak/kerültek magyar parancsnokság alá.
Az olasz légió legütőképesebb alakulata a Kress svalizsérok voltak: 70 (hetven!) fő.
A tavaszi hadjárat alatt tehát még kb. 300 olasz lett légionista.
Ez eléggé soványka eredmény....
Más etnikumok is lehettek a magyar seregben, csak róluk nem bveszélünk, ellenben a lengyel örök barát - róluk beszélünk (persze érdemes elolvasni, hogy a polákok hogyan láttak minket :) ) , az olaszok meg Garibaldi miatt lettek népszerűek az 1860-as években.
A töbi nemzetiségről nagy hallgatás, ma, még a szabadságharc iránt érdeklődők döntő többségének fogalma sincs arról, hogy a honvédek kb. fele szlovák és ruszin volt - mint az előző hsz-ban irtam....
Van valakinek arról valami pontos infója, hogy a "laszóval" fogott katonák kb mekkora arányt képviseltek a honvédségben?
98%-ot.
Ez teljesen reális, mert az önkéntes csapatok majd mind széthullottak már 48 decemberre.
A sorozás a tavaszi hadjáratig kizárólagosan a felvidéki és a tiszántúli vármegyékből folyt.
A hadsereg kb. fele szlovák és ruszin volt, kisebb részben partiumi román.
A felvidéki szlovákok sorozását a Beniczky fivérek vezérelték le, (néhol igencsak vaskézzel) állitólag ezért ölték meg Beniczky Antalt 1868-ban.
A tavaszi hadjárat után a Duna-Tisza közéről és a Dunántúlról besorozottak kiképzése nem is tudott érdemben lezajlani a szabadságharc leveréséig, de sajnos maga a kormányzat se volt erélyes, sok volt a visszaélés, meg a nép se volt mindenütt lelkes... :)
Érdekes, pl. viszont Klapka még szeptemberben Komáromból való kitörései során tudott újoncozni az őrseregébe csallóközieket, és ezek valóban lelkesedésből követték.
Kivételként áll Bem erdélyi hadserege, amely Erdély sajátos etnikai-politikai viszonyainak következtében döntő részben önkéntes magyarokból és lengyel légoiósokból állt.
Van valakinek arról valami pontos infója, hogy a "laszóval" fogott katonák kb mekkora arányt képviseltek a honvédségben? Mondjuk úgy országos átlagaban? A tavaszi hadjárat végén legjobb tudomásom szerint sacperköbö 170 ezer ember szolgált a honvédségben. Erősen kétlem, hogy ennyi embert a "szokásosnál" nagyobb erőszakkal soroztak volna be.
Az újoncozás terén is nem egy visszaélés történt, a toborzó bizottságokat itt-ott megkenték a jómódú polgárok-gazdák, hogy a szomszéd városban kvótán felül toborozzanak, a fiaik helyett...
Látod, látod, az elején még határozottan tagadtad, romantikus legendának nevezve az olaszokkal kapcsolatos állításokat, mostanra már megengedőbb lettél:) Bizony, bizony, nem csak az Evviva Ungheriát, hanem a többi ostrommal kapcsolatos állítást is H. R. tanulmányából idéztem...
Érdekes módon a horvátokkal kapcsolatban nem jegyeztek fel hasonló, magyarbarát megnyilvánulásokat Buda ostrománál, nem volt horvát légió, nem volt román légió - pedig utóbbit nagyon akarták... attól tartok a nemzetiség és a harcikedv, oldalválasztás között mégis volt összefüggés.
Az osztrák tüzérekről az említett forrás egy szemtanút idézve azt írta kartácsot lőtték a honvédekre, második sortűzre nem volt lehetőségük, mert lerohanták és levágták. A kartács sortűz nem a megadás jelképe... ettől függetlenül egy-két kisebb atrocitás történhetett, de nem tömeges és nem a parancsnokok utasítására, vagy cinkosságával.
Tudod, lakóhelyem 1848-as helytörténeti emlékeit kutatva én is belekukkantottam ilyen memoárokba, utólagos értékelésekbe.
Minden szép, piros-fehér-zöld, mindenki lelkes stb. volt. Utólag.
Aztán a levéltári dokumentumokba tekkntve kissé más a helyzet.
Minden nemzetiszinű romantikának hűlt helye.
A nemzetőrségbe, honvédségbe úgy kellett lasszóval fogni az embereket, ajelentkezők nagy része nincstelen, zsidó és - magyar volt. (Ez azért érdekes, mert a település 1848-ban a zsidókat is számolva 90%-ban német anyanyelvű volt.. :) )
A fennmaradt levéltári anyagban pedig akkurátusan be voltak jegyezve a császári adminisztráció rendeletei, de - hogy, hogy nem - a forradalmié nem.
Még az 1848 szeptemberig az uralkodóház által törvényesnek tekintett Batthyány kormány rendeleteinek sincs nyoma.
Bezzegh Kossuth körözési leirását betűhiven bemásolták :)
AZ olaszokról:
Már bocs, Te mit tettél volna azután, h bekeritetek?! Egyszerű pragmatizmusból, a jobb bánásmód, az ÉLETBENMARADÁS miatt adták meg magukat, és eközben - igen! Egy két Evviva Ubgheria is elhangozhatott.
