Akkor leváltják az elitet. A probléma ott van, hogy ha "azt nem lehet".
Akkor viszont az valójában nem is "igazi demokrácia" - ez az, amit te nem értettél meg eddig.
Ezek a bolygón egyébként jelen pillanatban igazi, valódi demokrácia még egy sincs. Néhány ország van, amelyik már eléggé közel áll hozzá, jó úton halad arrafelé. Például pont az USA nem tartozik szerintem ezek közé - csak, mint írtam volt, az egy eleve másképpen működő ország, ott totális rendszert valószínűleg egyáltalán nem lehetne létrehozni, ha de facto diktatúrává válnának, az is nagyon laza lenne máshonnan nézve.
Hagyuk már Hitlert, mert törvényszerüen beis dölt, még a gruz ürge is bedült ahol a sajátja is megsokalták, de csak a halála után, mert elötte "nemlehehetett"
troger diktátort nem szül ki magábol Uk vagy Skandináv de meg Magyar sem (a korrupcio az más)
Például a választók Magyarországon nem a demokrácia ellen szavaztak, hanem demokratikus körülmények közt azokat pöccintik ki a hatalom közeléből már negyedjére, akik saját magukról azt hazudják, hogy ők a demokraták és a másik fél pedig diktatórikus.
Na most az, hogy a rejszolós komcsi férgekre nem szavaz a pógár, az még nem a demokrácia halála...
A mai értelemben vett plurális demokrácia történelmi léptékben ÚJSZÜLÖTT. Ne hivatkozz Napóleonra - az ő megjelenéséig a franciák soha egy percig sem éltek demokratikus körülmények között, megjegyzem, utána sem igazán, mára kialakult valami ugyan, de bőven jogos egyfajta hibrid rezsimnek titulálni még De Gaulle elnökségének időszakát is. A britekről is elmondható, hogy nagyjából a II. világháború, a gyarmatbirodalom bukása okozta sokkot követően kerültek arra a pályára, hogy a történelmi arisztokrácia nem tartotta már teljes mértékben kezében a látszólag demokratikus kirakat gyeplőjét... A németeknek Hitler előtt megadatott össze-vissza bő tíz év köztársasági időszak, ott sem volt valójában semmiféle történelmi tradíció, de az USA-ról is szögezzük azért le, hogy egy a mai napig igen erősen felülről irányított demokrácia, amely még a 60-as években is de facto apartheid rendszer volt, sőt, ez a 80/90-es évekre kezdett csak ténylegesen megszűnni, és valójában egyáltalán nem egy jól funkcionáló és igazán őszinte demokrácia ám ez ma sem - ami miatt egész jól elzötyög az azért van (ami messziről nem látszik olyan nagyon), mert ott az állam valójában jóval kisebb mértékben avatkozhat be eleve a dolgokba, mint mondjuk nálunk, összevethetetlenül kisebb súlya van a központi hatalomnak az emberek hétköznapi életére, mint máshol, kezdve azzal, hogy mindenféle kisvárosi seriffnek alkotmányos joga egy sereg kérdésben akár egy elnöki rendeletnek is ellentmondani...
Kár hüledezni a dolgokon, a nem tisztán autokratikus/diktatórikus hatalomgyakorlást az egész világ valójában még csak tanulja, és történelmi léptékben nem is túl nagy a lemaradása még a sereghajtóknak sem. A ma legdiktatórikusabbnak titulált országok nagyjából olyanok, mint 80-100 évvel ezelőtt az országok zöme volt. Márpedig a társadalmi változások ilyen átfutású történetek, egy gazdasági modellváltást 5-10 év alatt is le lehet nagyjából zavarni - egy teljes társadalmi változáshoz (beleértve az attitűd változását is) bőven évszázados időszak kell. A felnőtt/középkorú/idősebb generációk például már egyáltalán nem fognak véleményüket, attitűdjüket illetően megváltozni, vagy legalábbis csak nagyon kis hányaduk képes erre...
egy tradicionális felvilágosodott országba kisseb esély troger diktátort kiszülni magábol mind egy elmaradott náciobol
Hát ezt 2 példával is cáfolnám:
- a francia példa (Napoleon)
- a német példa (Hitler)
(Röhej, hogy egyik sem volt annak a nemzetnek a szülötte, amelyiknek az élén trógerkedett - az illető nemzet sokmillió fiát az értelmetlen halálba küldve - a saját demenciájának a kiteljesítésért.
De a korzikai Napoleon és az osztrák Hitler mellé odarakhatjuk a grúz Dzsuvás Vilit is - akinek az uralmát szintén milliós nagyságrendű orosz élet bánta).
Kimondhatjuk bátran: Minden - de tényleg MINDEN - teljhatalmú autokrata idővel megbolondul.
A döntéseik irracionálissá vállnak, kritkát és ellenvéleményt nem tűrnek, elhatalmasodik rajtuk a demenciális-paranoja - ezért elkerülhetetlenül romlásba döntik az országot, vagy régiót ami felett (egyed)uralkodtak.
Mondjuk a tróger diktatúra azért tróger, mert nem képes megoldani problémákat. A NER is ilyen. Semmi haszna nincs. A nem tróger diktatúra - rövid távon - képes valós problémákat megoldani. Ezért is lehet vonzó az embereknek, ha nagy a baj. Persze minden diktatúra elsőnek nem tűnik trógernek. Idővel meg minden diktatúra trógerré válik.
Az emberi természet ilyen, mondhatnánk, hogy beleszületett, mert hogyan lesz valakiböl egy troger diktátor? nembiztos, hogy annak született hanem a környezet formálta évszázadokon keresztül
egy tradicionális felvilágosodott országba kisseb esély troger diktátort kiszülni magábol mind egy elmaradott náciobol
W7 még messze nincs leírva hiszen statisztika szerint 35% a világon használja ma is
Részemről tökön is szúrom magam, ha már nem használhatom.
Hogy mást ne mondjak, már csak a "Keresés" funkciója miatt is - amit a W10-ben elbasztak, aztán foltoztak, aztán megkomplikáltak... viszont a mai napig nem használható.
Nekem pedig a kenyérkereső eszközeim egy fontos része a W7 kereső-funkciója.
Generális probléma, egyfelől az, hogy az emberek többsége nem ismeri a történelmet (rendesen), így nem is tanul belőle. Eleve a lakosság kb: fele még ma is irracionális, "mágikus" gondolkodású, vallásra fogékony-igényes.
Másfelől a normális emberek elsöprő többsége nem vágyik hatalomra, nem vonzza a politika - vagy legalábbis annak a hétköznapi, kicsinyes miliője és az ott megmászandó "szamárlétra" semmiképpen. Így inkább átengedi ezt a területet - jellemzően pont azoknak az embereknek, akik erre a legkevésbé méltók, alkalmasak. Már az ókorban közhelyként emlegették, hogy valójában azokat az embereket kellene valahogy rábírni a közéleti pozíciók betöltésére, akik kézzel-lábbal kapálóznak ez ellen - és azokat tartani a lehető legtávolabb tőle, akik a legjobban kapaszkodnak érte...
Ezért gondolom, hogy minden hibájával és szerencsétlenségével egyetemben azok a demokratikus szisztémák még mindig a legjobbak (értsd: hosszú távon a legkevésbé rosszak, veszélyesek), amelyek folyamatosan és ténylegesen lehetővé teszik a mindenkori elit leváltását, és erősen kontrollálják addig is azok mozgásterét, behatárolják a közhatalmat. Magától értetődően ezek sem tudnak semmiféle garanciát adni arra, hogy nem kerülnek vezető pozíciókba teljesen alkalmatlan és/vagy gazember alakok - de nem teszik lehetővé számukra, hogy visszafordíthatatlan károkat okozzanak addig, ameddig végül mindenképpen leváltják őket.
A baj ott van, hogy az autoriter/hibrid rendszerek képesek a többséget becsapni azzal az illúzióval, hogy változatlanul megvan a hatalom leváltásának/kontrollálásának a lehetősége - miközben valójában ez már nincs meg... Aztán ennek persze sírás lesz a vége, csak ezek lassú folyamatok, 20-30-40 évekig regnálhatnak egyes "demokratikus vezetők" így, és persze sokat tehetnek azért is, hogy a társadalomban ne is alakuljon ki a megfelelő demokratikus morál, értékrend, így később is könnyen eltéríthető legyen... Elég megnézni az oroszokat - nem tudnak mit kezdeni egy valós plurális demokráciával. Nem megy nekik és kész. Kínában meg még névleg sem volt soha ilyesmi. De megnézhető India vagy Pakisztán is, ami papíron tökéletes, angolszász mintájú választási demokrácia - valójában egy szűk elit dönt mindig mindenről. És mi sem vagyunk egy pozitív példa...
az autoriter (vagy erre törekvő) rendszerek ezen állnak végül mindig fejre.
A baj csak az, hogy ezt a mutatványt mindig és mindig meg lehet ismételni - évszázadokon vagy évezredeken keresztül.
Pedig a séma végtelenül egyszerű - mégsem látják át soha azok, akik mindig meg is szívják miatta.
Kinő a tömegből egy senkiházi, de autoriter, akarnok, zsarnok-hajlamú faszi - akit (jobb hiján) kvázi-demokratikusan meg is választanak...és innen kezdődik a móka.
Mert ez a senkiházi szisztematikusan kiépít maga köré egy garantáltan kontraszelektált csürhét (finoman: klientúrát) - amelyik egyrészt a vagyona és pozíciója féltéséből, másrészt az immár "Vezér"-től való félelmében - foggal és körömmel harcol az egyszemélyi autokrácia fenntartásáért. A rendszer elkezd úgymond "magától működni".
Persze, az ilyen trógerek törvényszerűen mindig buknak - hol lightosabban, hol vehemensebben (lásd a pont most 30 éves román eseményeket) - ám utána bátran lehet szidni-átkozni az egykori gaz diktátort.
A baj csak az, hogy előbb-utóbb egy másik követi majd - aki ugyanígy eljátszajta megint ugyanezt a szcenáriót.
Szerintem meg vannak kérdések, amelyekben vannak igenis "abszolút igazságok", és vannak, amelyek valóban szubjektívnek mondhatók - kinek mik a fontosabb alapon.
TGM-nek meg egyébként szerintem nagyon gyakran és nagyon sok mindenben van elvi síkon igaza - ugyanakkor azt láthatóan nem érti meg, hogy amit ő optimálisnak tartana, azt az emberek többségére csak erőszakkal lehetne rákényszeríteni, és sosem éreznék jól magukat benne...
Általában felejtsük el azokat a szisztémákat, amelyeket csak kényszerrel lehet létrehozni - vagy legalábbis hosszabb távon fenntartani. Azok semmiképpen sem fognak jól "elsülni". Az állandó - valós - korrekció lehetősége (beleértve a vezetők tetszés szerinti leváltását) létfontosságú "feszültség-leeresztő szelep", az autoriter (vagy erre törekvő) rendszerek ezen állnak végül mindig fejre.
