Köldök alatt egy tenyérrel kicsit balra helyezkedik el, tehát valószínű az a helyzet mint a kollegádnál. Tehát ha nem erőltetem meg magamat nem kell tartanom rosszabodástól? Köszönöm a válaszokat, tanácsokat, sokat jelent számomra.
Nos,bizony előbb jobb ha orvos is megnéz ha két orvos egymástól függetlenül az meg még jobb.Valszeg hasfali sérved lehet.Köldök alatt van?A hason -laikusan-a köldöktől a tökünkig terjedő elég nagy felületet értjük,habár a szeméremdomb az már lágyék.Kollégámnak köldök alatt egy tenyérrel baloldalt volt,vizszintes vágással intézték el szerintem az,neki, hasfali sérv volt.Ahogy többen is írták/tuk már, kerülni kell a nagy bekajákásokat,fájdalom esetén hanyattfekvés,de a fekvés anélkül is jólesik legalábbis nekem nagyon bejött .Amikor nálam előjött napokig csak heverésztem.Amitől az a csalóka érzésem is támadt néha,hogy elmúlt vagy lehet,hogy el fog múlni.Sajna nem múlik el.Műteni kell.
Először október közepén éreztem furcsa fájdalmat a hasamban, majd 10 nappal rá már ki is tudtam tapintani kisebb csomókat a hasam tájékán. Erős a sejtésem hogy sérvem van. Orvoshoz különböző okokból csak hét végén tudok elmenni. Jelenleg nem fáj, csak nyomást érzek meg mintha valami húzná le a hasamat. A kérdésem az lenne hogy mivel tudom enyhíteni a tüneteket, és mennyi idő telhet el maximum a műtétig? Válaszokat előre is köszönöm! üdv
Miután felébrettem és is óvatosan körülmatattam a növért.... :)
Viccet félretéve. Most 1.5 hete, hogy műtöttek (szerdán lesz 2). Mind a 2 hegg gyorsan gyógyul Én holnap már dolgozom (ülő munka). Nem lehet sokáig pihenni, bár jól esne a semmittevés, de én igazán jól érzem magam. Suliban, oviban szünet van, így a gyerekeket elpasszoltuk a nagyszülőkhöz (mind a 3-at), úgyhogy munka után tudok pihenni. Ez eddig elég nehéz volt, lévén mid a 3 örökmozgó :). Keményedés még megvan, de egyáltalán nem fáj (csak tüsszentésnél, de már lassan az sem)
Én 6 hétig lógattam a lábam. Mármint 2x6 hét. :) Nekem a gugolás gyakorlatilag a műtét után is simán ment. Érdekes módon a leülés az már keményebb játék volt.
Most kezdődik a 4-dik hét ,már ami a betegállományt jelenti.Ma délután kicsit rendezgettem a holmijaimat,szóval.......a guggolás ,hajlongás az biza nem megy és egy kicsit húzódik is most a hasam.Lehet,hogy kérek még egy hetet.Vagy sok már a jóból?
Végülis nálam is úgy működött, hogy percekre vissza-vissza szunnyadtam, nem folyamatos alvás volt. Legalábbis az első műtétnél hosszabb alvásos időszakok voltak, de a második után már leginkább ébren voltam, csak pár perces megszunnyadásokkal. Inkább álmosnak, fáradtnak éreztem magam, de az alvás nem volt folyamatos.
Miután felébresztett a nővér óvatosan körülmatattam ,hogy minden rendben é.Nem aludtam tovább csak pihentem,és nagyon boldog voltam ,hogy kész, vége ,túl vagyok rajta,aztán jött a látogatási idő 4-5-6 óra aztán az esti beszélgetés a szobatárssal aztán az éjszakás nővér és mivel éhesen szomjasan és háton képtelen vagyok aludni, hajnalig virrasztottam,reggel meg felkelés ,mosdás,járkálgatás,reggelizés ,kis pihenés semmi alvás talán ebéd után szundítottam egy órácskát,Szóval csak azt akartam mondani ,hogy az altatás utáni visszaalvás esetemben nem működött.
Ilyen zöld sipka nekem is van. Itthon van mindkettő. Nekem nem dugdostak semmit az orromba. Én sem tapasztaltam semmi olyat az altatás után amiket lehetett olvasni. Főleg a fejfájással, rossz közérzettel kapcsolatos dolgokról írtak. DE az égvilágon semmi. Meg állítólag vannak, akik ébresztés után szinte tombolnak, őrjöngnek. Na én ezt nem nagyon hiszem, mivel a narkó kiüti rendesen a dolgozót. Műtét után még jócskán van hatása, úgyhogy alussza az igazak álmát. Ha meg nem is alszik, olyan gyenge, hogy aligha fog őrjöngni. Szerintem ezzel kapcsolatban is sok rémhír terjeng.
ennek fizikai,materiális oka is van,vásároltam egy pár szuper puha, kényelmes cipőt,öröm benne menni,tegnap néhány lépést futottam is ,hogy ki ne vasaljon egy kocsi.
Nekem azt mesélték a környezetemben lévők,hogy a műtét után felébresztenek majd.Nem ébresztettek.A nővér ébresztett,valszeg azért mert önkéntelenűl oldalt vagy hasra akartam feküdni.Az orromban volt valami műanyagcső bedugva.Enyhe büdös gázszagot éreztem még,de a hányinger meg torokkaparás,szájszárazság meg sirhatnék meg fejfájás amikkel rémisztgettek mind elmaradtak.A műtőasztalon altatás előtt megkérdezték mivel szeretnék álmodni ,namármost mivel néhány ezek közül nem volt szalonképes azt mondtam ,hogy egy nagy adag csülökpörkölt nokedlivel és ubisalival.Hát akkor jöjjön az a csülökpörkölt mondták és kész,ennyi.Ja előtte még a fejemre húztak egy zöld papírsapit,hogy csinosabb legyek.
Ez gy volt nálam is, vénásan valamit benyomtak, ettől pár másodpercig elkezdtem szédülni, majd 5-10 másodperc múlva teljes setétség. A második műtétnél még azt sem vettem észre mikor a narkót beadták. Lecsukódott a szemem és kányec.
A második műtét előtt mondta az altatóorvos, hogy egy csövet dugnak a torkomba és géppel lélegeztetnek. Műtét után kiveszik és várhatóan ugyanebbe a kórterembe hoznak vissza. GOndoltam magamban, még jó hogy ide, hova máshova? A patológiára? Mondjuk mindegy, mert akkor úgyis csak az altatás lett volna az utolsó emlék amire emlékszek. :) Az első műtéttnél is nyilván így volt, csak akkor ezt nekem nem mondták se műtét előtt, se utána. Akkor más volt az altatóorvos. Az egy fiatal doki volt, jól elbeszélgettünk meg nevetgéltünk műtét előtti napon mikor átbeszéltük a dolgokat meg aláírtam a papírokat. Nem is akadékoskodott hogy hogy legyen. Ő kérdezte, hogy altatásban, vagy érzéstelenítéssel szeretném. Egyből rávágtam, altatásban. Na, a másik dokonál nem ment ilyen egyszerűen. Mindenáron érzéstelenítéssel akarta. ÉN meg kötöttem az ebet a karóhoz. Minden érvére csak azt hajtogattam, hogy altatásban. Mivel nem jutott zöld ágra, bosszúsan belement. Azt mondta, végülis egészségügyi akadálya nincs az altatásnak, de azért tudjam, hogy sokkal nagyobb a kockázata mint az érzéstelenítésnek. Mondom tudom, de akkor is maradok az altatásnál. Az előzőnél is bevált, nem volt semmi komplikáció, a járt utat a járatlanért el nem hagyom. :) Azért at még hozzátette, hogy ha ő lenne az én helyemben, akkor az érzéstelenítést választaná. Előhozakodott azzal is, hogy neki is könnyebb dolga lenne. Na ez engem egyáltalán nem érdekelt, nem hatott meg. Azt 9is mondta, hogy az altatás és az ébresztés annyi idő, mint maga a műtét. Mondjuk én ezt sem hiszem el, mert az altatás vagy 10-15 másodperc volt. Az lehet, hogy az ébresztés bonyolultabb és időigényesebb. Ott voltam ugyan, de nem tudok nyilatkozni az ébresztés folyamatáról, csak a végén kapcsolódtam be. Mint egy krimiben, mikor az ember a film végét csípi el, amikor éppen annyit tud meg ki volt a gyilkos. De se a nyomozásról, se az áldozatról nem tud semmit. :))
Nekem gerinctájéki (spinal vagy epidurális) érzéstelenítés volt, de mivel a műtét előtt kaptam valami kis bogyót, és szinte végigaludtam az egész műtétet, tulajdonképpen semmire sem emlékszem, annyira beájultam ettől a kis pirulától, még az elején rémlik valami, hogy a doki meg a segédek beszélgettek, de azt tudod, hogy mire visszakerültem a kórterembe, már elég homályos a kép. Tehát a műtét első szakaszára emlékszem! :) majd függöny! :)
Az altatást valóban csak mi nevezzük annak, aminek egyébként tényleg nincs köze az alváshoz. (ezért sincs álom sosem) Narkózis, amit különféle gyógyszerekkel idéznek elő. Minden ilyen esetben biza ledugják a műanyag csövet az ember torkán ha tud róla, ha nem. Ugyanis a narkózis egy izombénító anyag is egyben, ezért a légzést biztosító rekeszizmok sem működnének megfelelően. Az elpatkolást megelőzendő, a folyamatos légzést géppel biztosítják az ébresztésig, ami szintén történhet beadott injekcióval, vagy a pontosan adagolt narkotikummal. Gyakorlatilag 5 perc pontossággal be tudják állítani a narkózis időtartamát. Az elgázosítás ideje már lejárt.
egy kis helyzetjelentés 3 héttel a műtét után.fájdalom szinte semmi,hurka van de mintha csökkent volna a mérete,gyalogolni normál tempóban megy már,.tegnap kb 8-9 km-t sétáltam.Egy Gellérthegyi hegymászást még nem vállalok be,az sok lenne.Súlyok emelése csak a kisebb bevásárlás szinten.6-7 kg -ig.Továbbra is tartózkodom a hirtelen mozdulatoktól.Tüsszentés ,köhögés nem zavar.Egy hét múlva szerintem bevállalhatom a könnyű fizikai munkámat,habár az hajlongással, guggolással jár és ezek nem az erősségeim még,úgyhogy csütörtökig gondolkozok még rajta.
Talán nekem annyival jobb,hogy mindkét variációt birtoklom és ennek hála huszonvalahányadik kérdés nálam ,hogy ki ,mikor, hol ,mit beretvál:-) Egy biztos ez a lágyéksérv biza elég kényes területen van.Sajnos mindig muszáj a gatya le.Tegnap a háziorvosnál voltam .Szabi miatt a fiatal helyettese volt és még nem látott hálóval mütött lágyéksévet--De kiváncsivá tett ,megnézhetném? Gatya le.Majd kell mennem az üzemorvoshoz munkaalkalmasságira ,jobb lesz a nem is veszek fel gatyát:-)
engem a műtőssegéd borotvált ,a műtét előtt 5 perccel a kórteremben.Már előre kikészítettem a borravalót,amikor bejött én már egyből avval inditottam.Ettől meglehetősen jókedve lett és vidáman szlalomoztunk be a liftbe aztán meg a műtőbe.Azóta már én is lenyírtam vagy háromszor.Volt elég bajom vele ,viszketett,irritált majd ha begyógyul teljesen majd akkor visszanövesztem
Óó! Tényleg. Ez a kopasztás. :-) Anno nekem szakszerűen műtétet megelőző nap a műtőssegéd Úr végezte, szó szerint övön alul. Egyszer csak hívott és felfektetett egy ágyfélére egy kezelőben. Kérte, hogy toljam le, és mire észbe kaptam már túl is voltunk a szakszerű kopasztáson. (Talán van még itt olyan aki emlékszik Béla úrra, az Irgalmasrendi sebészetének egyébként nagyon korrekt és úri ember műtőssegédjére.)
De kérdés, hogy ez most hogy megy? Szakszerűség van, vagy odabízzák az úrvezetőkre? :-)
Látom több bejegyzésben megemlítik én meg elhallgattam a gázról valamit.A szagát.Kb fél napig éreztem enyhén büdös valamit mintha az öngyújtógázt szippantottam volna meg.Mivel foglalkozásomnál fogva elég gyakran találkozok a földgázzal pontosabban az etilmerkaptánnal--ezzel szagosítják--és gázkészülékek légtelenítéskor jó nagyokat kortyintok belőle ,nekem ,nálam,ez úgymond nem volt nagy esemény.Nálam is vöröshajú nővérke volt sőt egy ismerősömnél is.Neki egy katétert helyezett be egy csinos vöröshajú nővérke és örök "élménye" maradt,hogy alig találta meg a céltárgyat.Azóta is emlegeti:- Apám, azt a kib*szott nagy szégyent,azt a leégést.És persze minden alkalommal percekig könnyesre röhögjük magunkat a sztori elmesélése után.Az altatás után én minden további nélkül tudtam hugyozni ,3 4 alkalommal tele is eresztettem a takaró alatt a kacsát.Oldalra kellett fordítani a pisztolyt és már ment is.Tudnillik a lábam közt a hereemelő volt.Először azt hittem ,hogy az a kacsa és kicsit azt is meglocsoltam.A nővér úgy látszik látta a szememen a meglepődést mert mondta is,, azt ne bántsam,az a "julcsa"
Mútét nem rég (júli), szikés/hálós + gerincérzéstelenítéssel.
Mikor már műtőbe voltunk -epidurál után - "altató" orvos kérdezte, aludnék-e vagy ébren maradnék a műtét alatt.
Mondtam ébren maradnék, hogy "felügyeljem" a műtétet, nehogy a doki azt gondolja, hogy kasztrálás oszt utánna már késő reklamálni.
De az altató orvos huncut volt , mert biztos beadott valamit az infúzióval és arra még emlékszem, hogy a sebész megjegyezte, hogy valaki bejelölte a műtét helyét - ugyanis beretvával "megkarcoltam " magam szőrtelenítéskor , mégpedig úgy, hogy szinte milliméterre pontosan kijelöltem a vágás helyét - .
Utánna még "éreztem" finom húzgálást arrafelé, gondolom már felvágott és turkált odabenn.
utánna semmi....
Majd a műtét befejeztével a folyosón ébredtem, mikor a műtőasztalról átraktak az ágyamba.
Utólag már nem haragudtam az "altatás" miatt.
Mivel hamar (másnap) hazajöttem és varratszedéskor nem volt benn az altatóorvos, mai napig nem tudom, hogy "mit kaptam", mitől aludtam el.
Ja volt régebben mandulaműtétem rendes gázos altatásban, azzal kapcsolatban sokkal rosszabbak az emlékeim maradtak meg.(furcsa szag, számoni visszafelé.....)
