Nem gondolod , hogy ki fog kényszeríteni némi változást az a tény , hogy sokan világgá mentek (és még fognak is) munkát vállalni ? Eccercsak' arra ébredünk , hogy a munkáltató örül , ha talál normális munkavállalót , legyen az akár nő is (és nem zárkózik el a képzéstől/átképzéstől sem) . Pár év , és lehet itt fogunk tartani . Pláne , hogy elég gyerek sem születik !
Ez alapján kap az ember megbecsülést, kényelmet, egyéb javakat.
Ha a nők nem az alapján törekednek a munkára, akkor nyilvánvaló, hogy más értékeket kaptak a nevelésük során, mint a férfiak, a kondicionálásuk arra, amit értéknek kell tekinteniük, erősebb annál, hogy ők is a pénzért szálljanak harcba. Plusz persze van ez a társadalmi hagyomány, az életszínvonal-kiegyenlítés, a család. Ha lány vagy, ne a pénzért tegyél, hanem a gyereknevelésért, otthonért, családért, hidd el, nem jársz rosszabbul, mint a fiúk.
Csakhogy ez felborult, mert a férfiaknak nem érték a család meg a gyerek. Nem becsülik érte a nőket, hanem úgy beszélnek erről, hogy kényelmes otthoni babázás, könnyebb út, teljesítménynélküliség, nyugalom, felelősség nélküliség stb.
A nőknek meg érték a pénz, a kényelem, a megbecsülés.
Tehát a helyzet az, hogy a nők jelenleg nem tudnak a családon belül olyat adni, amit a férfiak megbecsülnének, viszont kapnak belőle egy megbecsült dolgot.
Ez így nem egyensúly, és senkinek sem jó.
Azt gondolom, hogy ha egyszer a férfiak úgyis lenézik a nőket, bármit csinálnak, akár az otthoni, akár a munkahelyi "kényelemben terpeszkednek", akkor nem kell figyelembe vennie a férfiak véleményét, azt kell csinálni, ami a nőknek jobb. Ha megbecsülés kell, akkor a munkaerőpiac, a pénz felé kell fordulni. Vannak nők, akik érvényesülnek munkafronton, mert férfiasan állnak hozzá, és nem érdekli őket a gyerekvállalás se. Azt gondolom, hogy őket érdemes követni, mert nekik nincs szükségük egy férfi társra (aki csak lenézni tudja a nőt, bármit is csináljon az).
És igen, ebben nagy szerepük van a nőknek is, hisz amúgy a teljes kör, ami körbevett minket az oktatásnak ezen időszakában, mind-mind nő volt. Vagyis a nők nagy része elfogadja ezt a sztereotipizálást, és alkalmazkodik. Többek közt ez is ok.
ja, hat nem kell elfogadni, jarni kell a sajat utad... mint a ferfiak teszik.
Csak a linkedinen és a jobline-on vannak ugyanazok a lehetőségek, a környezet másképp reagál.
Egy férfit előtérbe helyeznek, mert nem fog elmenni szülni, nem kell neki gyerekbetegségekkel otthon lenni. Könnyebben felveszik ezért.
Olyan tíz éve viccelődésből mondogattam, hogy egy nőnek nem kell többet teljesíteni az azonos munkaerőpiaci hozzáférésért, egyszerűen csak azt kell tudnia megcsinálni, amit egy férfi alapból tud: nem szülni gyereket. :) De ez nem igaz, ugye, tudjuk. Ugyanis ezen felül még el is kell hitetnie a munkaerőpiaci válogatáson, hogy nem is fog gyereket szülni. :)
Ez már egyébként a célszalagnál van.
A pályán ott van az, hogy a szülők pusztán jóindulatból és szeretetből megemlítik, hogy olyan munka kellene azért, ami a családdal összeegyeztethető, ott van a nevelők jóindulata, hogy ne férfias irányba menjen, ott van a szegregációs hatás, ha 60 emberből 56 férfi, akkor az a 4 nő szociálisan sokkal zártabb közegben van, ezt kevesen vállalják, ahogy az elnőiesedett szakmákba se szívesen törnek be férfiak...
Ezek mind okai az egyenlőtlen munkaerőpiaci hozzáférésnek.
A linkedin és a jobline egy díszlet, patyomkin-egyenlőség.
"Bőven 40 felett , egy férfiak uralta munkahelyem volt . A hatvanas létszámból (iskolázott közeg) összesen 4-en voltunk nők . Soha , egy percig nem éreztem magam hátraszorítva , hátrányosan megkülönböztetve ."
Ilyen helyzetben nem az van hátraszorítva, aki ott dolgozik, hanem aki nem jutott hozzá ahhoz a munkahelyhez. 60 emberből 4 nő azt jelenti, hogy a nők sokkal jobban nem jutottak hozzá ahhoz a munkahelyhez. Vajon miért nem?
A nagyobbik lányom építőipari szakgimibe ment, mindenki le akarta beszélni erről a pályaválasztási tanácsadások során - kivéve a matematika tanárát és engem -, mindenki azt hajtogatta, hogy válasszon nőiesebb lehetőséget, pl. valami művészeti iskolát. A mostani, szakgimis osztályából mindenki tovább akar tanulni - szerencsések, mert aki nem gondolta komolyan a dolgot, az otthagyta eddigre a sulit, így most ők a legszínvonalasabb osztály -, mégis, a 18-20 osztálytársból hárman vannak lányok. Nyilván ők hárman amúgy már előnyben vannak, pl. ha csak az osztály egy része vehet részt valamilyen programon, akkor legalább egy lány mindig benne van abban az osztály-részben, meg a tanárok is kicsit jobban állnak hozzájuk (ahogy a pedagógusképzésben is örülnek a tanárnak készülő fiúknak, az oktatás során), tehát ha már ott van, akkor nem igazán jár rosszul... De odajutni, egy nem nőiesnek tartott úton járni, az elég nagy ellenállást vált ki a tanácsadókból, pl. Ha nem figyeltem volna kicsi kora óta az affinitásait, és nem lettem volna teljesen meggyőződve arról, hogy a műszaki rajz, anyagismeretek és geodézia sokkal jobban fogja érdekelni, mint a szavannák élővilága meg Afrika népsűrűsége, akkor simán lebeszéltek volna a nem nőies útról, mégpedig pontosan így megfogalmazva. Válasszon nőiesebbet.
Aztán csodálkozunk, hogy a lányok nem választanak gyakorlatias vagy stem szakmát. :)
És igen, ebben nagy szerepük van a nőknek is, hisz amúgy a teljes kör, ami körbevett minket az oktatásnak ezen időszakában, mind-mind nő volt. Vagyis a nők nagy része elfogadja ezt a sztereotipizálást, és alkalmazkodik. Többek közt ez is ok.
Valóban rosszul nevelik a lányokat, ebből így nem lesz egyenlő munkaerőpiaci hozzáférés - de még egyenlőbb se... :)
Ha nem akarod érteni , hát nem érted . Nekem nyóc' .
Nem jófejek' voltak , hanem olyan emberek (ráadásul zömében minimum 10 évvel fiatalabbak nálam) , akik a nőt is embernek látták . Ők is nyargaltak a kölkekért munka után , be is vásároltak ha anya túlórázott . Szóval .... változik ez , csak lassan .
Peeeeeeersze ... azt gondoltuk . Kár , hogy nem érted miről nyikorgok .
a kiindulo allaspontod hibas, nincs egyenlotlen munkaeropiaci hozzaferes. megnyitod a linkedint vagy a jobline-t, es ugyanazok a lehetosegek varnak, mint barmely ferfit
Viszont ha szinte mindig nők között dolgoztál, akkor annyira nem mérvadó, hogy aztán közben pár évig meg milyen jófejek voltak veled a férfi munkatársaid.
Ezen kívül, nem látom annyira szupernek azt, hogy gyakori volt a nőverés, akármi, és mégis mindenki hú de hepi volt. Simán gyakoribb volt, ezért azt gondolhattá(to)k ez az élet rendje, minek kapálózni, ezzel együtt kell élni, oszt annyi. :) Manapság más szelek fújnak. :)
Valamit nagyon elcsesznek a szülők a lányok nevelése során , ha ennyi keserű nő él közöttünk .
Hiába töröm a fejem , próbálok visszaemlékezni ifjabb koromra , ennyire szarul nem éreztük magunkat annó . Pedig akkor is verték a nőket , voltak válások , gyermek-elhelyezési cirkuszok .
Szinte mindig nők között dolgoztam , bőven volt rálátásom . Tettük a dolgunkat , mostunk/főztünk/takarítottunk/hurcoltuk a gyerekeket munkaidő előtt/után az oviba/suliba , veszekedtünk/kibékültünk a párjainkkal . Tettük a dolgunkat , feszegettük a határainkat ahol tudtuk . De ennyi megkeseredett nő talán mégsem volt . Vagy csak nem kaptak helyet , ahol nyilvánosan kesereghettek ?
Bőven 40 felett , egy férfiak uralta munkahelyem volt . A hatvanas létszámból (iskolázott közeg) összesen 4-en voltunk nők . Soha , egy percig nem éreztem magam hátraszorítva , hátrányosan megkülönböztetve . Sőt !
Ma már a csapból is a nők helyzete folyik ... Nincs ez a téma kicsit túlpörgetve ? Nem lenne eredményesebb lassabb , de kitartó léptekkel haladni ? Lassú víz partot mos .....
Gondoljunk csak bele ! Ha valami kényelmetlen témát naponta az orrunk elé tolnak , előbb-utóbb , még a téma felvezetőjétől is viszketni kezd az ember . Így lehetnek ezzel a pasik is , aztán ott is ellenállnak , ahol ők maguk is tudják , hogy talán mégse kéne' .
Én úgy látom, egyes (sok) férfiak eleve alárendeltként tudják csak a nőt definiálni bármit is csinál a nő. Ha otthon van, akkor eltartatja magát, ha dolgozik, akkor sem rendesen, és a férfiaktól elvett javakon élősködik. Még akkor is ha nincs gyereke. Mert ugye rendszeresen visszatérő téma, és alapértelmezettnek vett, hogy a nők a gyerekeiket, na meg persze magukat közvetve idegen férfiak pénzén tartják el.
Miközben folyamatosan az a vád éri a nőket, hogy nem szülnek, nem veszik észre, hogy a szülés otthon babázgatós "szórakozás" sokak szemében, aminek nincs becsülete, sőt, egyenesen parazitává degradálja az anyát.
Tudom, hogy a nők is benne vannak, nem egyszer leírtam, hogy az egyenlő munkaerőpiaci hozzáférésért a nőknek is van mit tenni... :) Az nem megy úgy, hogy legyen mérnökkvóta, meg magasfizetés kvóta.
De az irány, úgy tűnik, ez - mármint nem a kvóta, hanem a hagyományos családmodell teljes felszámolása.
Én simán beáldoztam a munkaerőpiaci helyzetemet a családért, és nem bántam meg, de azt látni kell, hogy az a nő, aki ezt megteszi, nem megbecsülést kap, hanem azt a vádat, hogy a könnyebb utat választotta, meg eltartatja magát, hogy körmöt reszelgethessen - bár, ha dolgozik, akkor is körmöt reszelget... Jobb esetben csak mások néznek le egy nőt azért, ha belemegy a hagyományos szerepbe - rosszabb esetben a saját férje is.
Én sajnálom azokat a férfiakat, akik rosszul választottak feleséget, és elszakították őket a gyerekeiktől, ugyanakkor azt látni kell, hogy nők ezrei választottak rosszul férjet, vagy akár olyat, aki el se vette őket, de elhagyta a közös gyereket is, nem csak a partnert-feleséget, vagy bántalmazta, vagy elitta a pénzt...
Elég vicces itt azoktól a férfiaktól, akik kollektívan szidják a nőket, akkor is, ha dolgozik, akkor is, ha gyereket nevel, kollektíven becsülik le a nők munkáját bármelyik fronton, azt olvasni, hogy a nők mindennel elégedetlenek, amit férfi csinál. :)
Tehát, mivel a nők nem tudtak megbecsülést kivívni maguknak a gyerekneveléssel ("Az, h te (meg a nők többsége) nem lesz, mert kényelmesebb otthon babázni, nem jogi akadály:-)") - én három gyereket nevelek, lassan azt mondhatom, hogy neveltem fel, dolgoztam a kisgyerekes időszak előtt is és után is, legtöbbször volt mellette még plusz valami, amiből volt valami kis mellékes is -, mégis, a beszólogatást kapom, nem a megbecsülést -, ezért azt mondom én is, hogy talán nem az én utamat kell követni, mert ezen különösebb babér nem terem. Meg kell tenni mindent a munkaerőpiaci érvényesülésért, és akkor vállalni gyereket, ha olyan férfira talál egy nő, aki úgy osztja ezt meg, hogy maga is vállalja a kényelmes otthoni babázást, az esetleges negatív oldallal együtt. Ez összességében a férfiaknak is jó lehet, erősebb kapcsolatot építhetnek a gyerekeikkel, néha kivonódhatnak a munkából, kényelmesen babázhatnak, végülis, szerintem a férfiak meglehetősen elárulták a hagyományos családmodellt azzal, hogy lenézik a gyereknevelést, és lenézik azt, amit a nők áldoznak be ezért.
És amúgy szerintem az átlagnők dolgozása sem alacsonyabbrendű, mint az átlagférfiak dolgozása. Semmi nagy kunszt nincs benne, egy pénzügyes vagy egy rendszergazda munkájában, épp csak jobban bele vannak huzalozva a munkaerőpiaci munkába - ami viszont csakis szocializációs kérdés.
Mert akkor: te voltal a fiaddal gyesen, te voltal vele otthon, amikor beteg volt, te foztel, vasaroltal ra, szamon tartva, mekkora ruhat-cipot hord, stb?
Mert ha ezekben felesben reszt vettel, akkor jogos, hogy egyenloen szeretned csinalnitovabbra is.
De ha nem, nyilvan akkor sem jogos, hogy titokban.
Csak abba a 'társadalomba', ami annak tartja, a nők is benne vannak ám. Éshát, az kiknek is a hibája, h a nők ilyen szempontok szerint választanak párt, aztámmeg váltig tagadják?:-P (Vagy hogy is volt az a szöveg, amit a múltkor idéztél?:-)) Egyenlő munkaerőpiaci hozzáférés pedejglen van. Lehet tűzoltó v katona, vadakat terelő juhász (mint a múltkori rendőrnős videó:-)) Az, h te (meg a nők többsége) nem lesz, mert kényelmesebb otthon babázni, nem jogi akadály:-)
De ez "a valóság próbáján mindig megbuknak a szép, egyenlőségpárti elméletek" jó szöveg volt, megtanultam, hidd el, és elő fogom venni, amikor újra előjön, hogy a férfiak egyenlő jogokat követelnek a gyerekekkel kapcsolatban. :)
Csak éppen ha jól emlékszem, onnan indultunk, hogy a topikférfiak sérelmezték, hogy a gyerekekkel kapcsolatban a gyerekek apjának nincs annyi joguk, mint a gyerekek anyjának.
Nos, a gyerekek anyjának jogai rendesen meg vannak alapozva azzal, amennyivel jobban az ő kötelességüknek tartja a társadalom a gyerekek nevelését, gondozását.
Amíg ez nem változik - és ennek a változásnak az egyik eleme szükségszerűen az egyenlő munkaerőpiaci hozzáférés lenne -, addig nem lesznek egyenlő jogok.
Úgyhogy most éppen ami megbukik, az a férfiak egyenlő jogokról történő ábrándozása. Ahhoz fel kellene tudni mutatni a gyerekkel kapcsolatos kötelességek teljesítésében is valamiféle teljesítményt, és erre, ahogy már az elején fel is vetettem, a férfiak többsége nem hajlandó.
Márpedig egy-két férfi miatt nem fognak egyenlőségi joggyakorlatot bevezetni a gyerekelhelyezésben. Az alap az, hogy a gyerekellátást a nők vállalták fel megbízhatóan - a férfiak csak kivételes mértékben. :)
Nofene. Akkor te sem olyan 'modern' ffihez mentél hozzá, aki főzmostakarít meg a gyerekeket babusgatja, miközben te kárriert építesz, és a jövedelmedből eltartod a családod? Hogy mik vannak:-)) (Látod, a valóság próbáján mindig megbuknak a szép, egyenlőségpárti elméletek)
