Róma-szenvedély topik mellékleteként nyitottam ezt a topikot, hogy minden, ami reptérről bejutás, buszjegy és RomaPass, szállás és hasonlók itt legyen. Az összes infó részletesen megtalálható a http://roma-szenvedely.eu/ oldalon is. Az "őstopik" így remélhetőleg megmarad azon témáknak, melyek Róma történelméről, felbecsülhetetlen kincseiről és a Róma iránti szenvedélyről szólnak. Ha itt megtudtál minden gyakorlati tanácsot, nézz be oda is, hogy megtudd, más mit szeret Rómában.
Manapság ha meglátogatunk egy fontosabb turisztikai spotot, a legfontosabb, hogy legyen nálunk szelfibot. Ezzel az egyszerű eszközzel jelentősen leredukálhatjuk azoknak a számát akik szelfibotot akarnak eladni nekünk és így élvezhetjük azt amiért ott vagyunk. És ez nem vicc!
"a Mona Lisaról még a kínai túristák is hallottak"
Megy most tv-ben a gyros ízű chipses reklám. Ismered= szereted. Ennek a súlykolására épül az egész reklámipar. Pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz.
Valahol azt olvastam, hogy a Mona Lisa akkor és attól lett olyan híres, hogy ellopták.
A fotó őrület ezzel a szelfizéssel most már tényleg abszurd. Mindenütt. És a legtöbbnél a háttér-maga a látnivaló- nem is számít, csak Ő. Nem is tudom eéképzelni, hogy bárki ismerős képes végignézni a 10 képet, ahol ő/ők különböző pózokban áll/állnak mondjuk a Trevi kút előtt. Vagy saját maguk nézegetik? Én utálom magam fényképen, nem is vagyok rajtaa képeken.
Ha valami nagyon tetszik, akkor nem érdekelnek a körülmények. Sem a Trevi kútnál, sem a Sixtusi káponában, sem a Versaillesi kastélyban. Láttam már a Mona LIsat esti nyitvatartás végefelé, amikor alig álltak előtte, de akkor sem fogott meg.
Ellenben szemben vele Veronese Kánai menyegzőjét órákig tudnám bámulni.
Szerintem meg tök fölösleges olyan dolgokon rugózni, amin nem tudunk változtatni.
Ha így nézném a világot, szinte sehová nem lenne érdemes elutazni, mert minden ismertebb látványosságnál zavar a többi turista. Mindezt úgy panaszoljuk, hogy jómagunk is turisták vagyunk.
És mivel nem ülhetünk időgépbe, hogy ne a XXI. században nézzük meg a Mona Lisát, Bocca della Veritát, Vatikáni Múzeumokat, Uffizit és társaikat, így kénytelenek vagyunk kivárni, míg a sok kicsi sárga minket is odaenged. Vagy lemondunk az utazásról. Vagy Ózdra utazunk, ott nyugodtabban nézelődhetünk.
rájöttem, hogy egyszerű a dolog. Az a tizes, amire ha rágondolok, akkor összeszorul a torkom. A kilencesre gondolva csak vigyorgok.
Ez tök jó így:)) Bár amúgy konkrét helyszínre voltam kíváncsi, épp azért, mert azt gondolom, hogy Nálad az utazás érzelmi hatásai mellett a ténybeli és kultúrtörténeti oldalon is jóval több a ráhatás a megélt élménykre, mert nem "csak" elolvasod előtte, mint sokunk, hanem eleve rengeteg ilyen típusú infó van a fejedben. De mondjuk nagyon kerek volt a válasz így is:)
Szerintem - bár szétoffoljuk a topicot - egy hihetetlenül érdekes témát boncolgatunk. Mindkét előttem szólóval egyet tudok érteni, Lacanist hasonlata pedig zseniális :)
Bár élőben volt szerencsém a Mona Lisahoz, de azért láttam már néhányszor így-úgy. Most direkt utána olvastam, mire a nagy hisztéria körülötte. A dolgot így már érteni vélem, viszont - talán ahogy öregszik az ember - én már szeretném megengedni magamnak, hogy azt nézzem, ami igazán tetszik. Függetlenül attól, hogy művészettörténetileg és esztétikailag valóban értéket képvisel-e. Azonban úgy gondolom, hogy a topictársakkal egyetemben, nem igazán "lövünk mellé", egyszerűen annyi mindent láttunk már, meg olvastunk, meg néztünk, hogy az ízlésünkben csak árnyalatnyi különbségek vannak. Kinek a barokk, kinek a reneszánsz, inkább ez a templom, inkább a másik...
Szóval csak annyit szerettem volna mondani, hogy hiába tanultam/tunk oly' sokat; azt, hogy mely' korban, melyik művész, melyik alkotásáról, kinek a hatására gondoljuk/ják azt, ami a közízlés része, azt soha nem érthetjük teljes mélységében. Szerintem.
Repróit sokféle kivitelben végignéztem, ami szerintem ugyanaz, ha a képet szeretném megfejteni. Infrában és különböző szűrőkkel érdekes volt, aztán ennyi. Ennek max. története lehet, de attól még csak valami átlagos portré lesz. Mondom mellette kell megnézni a térhatású festményeket, faliszőnyegeket. Ha azok a festők most operatőrök/rendezők lennének, összeraknák a világ legjobb jeleneteit. Analóggal.
Pont ezt próbálnám magyarázni, hogy a 21. században esélyed se legyen, hogy megváltozzon a véleményed erről a "lehangoló kis lófasz"-ról, mert sosem kerülsz olyan környezetbe, hogy nyugalomban nézhesd a képet, ami lehet, hogy csak úgy működne.
Ez kb. olyan, mintha azt mondanám, hogy Vivaldi pikoló concertoi idétlen kis prüntyögések, mert hallottam egyszer egy 5 sávos körforgalom szélén állva az emeleti ablakból kiszűrődni.
Én azt nem is akartam megcsodálni, de nem a tömeg miatt. Lehangoló kis lófasz, szomszéd teremben sokkal jobb cuccok voltak. És arra szinte senki nem volt kíváncsi.
Hát épp ez az, valószínűleg méltán híres, gondolom, ez is azok közé a festmények közé tartozik, amelyek akkor nyílnak meg neked (bocs, nyílnának), akkor mutatják meg a bűvös erejüket, ha sokáig nézed, nézhetnéd, figyelmesen, elmélyülten. Most ez jelenlegi állapotában kb. lehetetlen, szinte kinyom a tömeg, ahogy elhaladsz előtte.
Így nem is lehet normálisan megcsodálni a Mona Lisát, és akkor töprenghet az ember, hogy miért vált annyira különlegessé.
A templom egyébként tényleg szép. Kívül is, belül is, szerintem itt a legszebb a harangtorony. Előtte pedig ott a két jó állapotú antik templomocska és egy bájos szökőkút.
De én pl nem voltam az Eiffel torony tetején soha, Londonban nem láttam az őrségváltást, Amszterdamban nem voltam hajókázni, pedig ezeket (rajtam kívül) mindenki fontosnak tartja.
Kilenc napig voltunk Rómában, de eszembe sem jutott, hogy elmenjünk az Igazság szájához. Nem is értem ezt az egészet... Pontosan lehet tudni, mi vár ott az emberre.
"A Sta Maria Cosmedin.." szinte ugyanezt akartam írni, a Santa Sabina melletti Mascherone meg sokkal érdekesebb, mint a Bocca della Verita és ráadásul"működő".
Szemetes vagy nem ( szerintem nem ) Rómából nincs még egy. Végignéztem a júniusi fényképeimet,
kettőn láttam valamit a földön, azok is rózsaszirmok voltak a Santa Maria in Domnica bazilika előtt.
Végigolvastam a termést, dolgoztatok szorgalmasan. Jutott eszembe mindenféle.
A Sta Maria Cosmedin templomnál én voltam az egyetlern, aki oda se ment az Igazság szájához. Viszont bent az egyébként nagyon szép templomban voltunk kb öten.
Én a OFF Louvreban fotóztam le a Mona Lisat fotózó tömeget, a képet kb 10 mp-ig néztem. Nem is értem, hogy mitől olyan nagy szám.
A szemét engem egyre kevésbé zavar, mert én BP belvárosában lakom, ahova mostanában egész Európa fiatalsága szórakozni és főleg hányni jár. ( A ház fizet a takarítónak, hogy valaki minden reggel idejöjjön, és felmossa az éjszakai termést) De ettől még a 200m-re levő Andrássy út gyönyörű.
Zsizsike!
Kérdezted, hogy nálam mi a tizes látnivaló. Próbáltam megfogalmazni, de aztán rájöttem, hogy egyszerű a dolog. Az a tizes, amire ha rágondolok, akkor összeszorul a torkom. A kilencesre gondolva csak vigyorgok
Kicsi sárgák. Mivel a kínaiak most kezdtek el utazni, és ők pontosan annyian vannak, mint a kínaiak, a jövőben a népszerű látnivalóknál a jelenlegi többszöröse lesz a tömeg.
:)) engem sem szoktak zavarni ezek a dolgok, nápolyban sem érdekelt ez, egyetértek.
viszont, az ilyen emberi akadások, amilyenről tegnap olvashattunk, engem is nagyon megérintenek, sokkal-sokkal jobban, mint a rendetlenség, vagy a tömeg. mert szerintem az ott élők nagyon is szerves részei a helynek, ők teszik valamilyenné azt. ha abban csalódást érzek, lehet akármilyen szép az adott hely építészete, természeti környezete, nem hiszem, h vissza fogok oda vágyni.
Én megértelek..., mi voltunk azok a balekok, akik lekésték a repülőt, és nem feltétlen a mi hibánkból, hanem ahogyan talán Aldila írta, egyszerűen nem jött a busz, ami a metróhoz vitt volna, ami ugye már biztonságos a menetidőt tekintve, és ijedtünkben rossznál rosszabb döntéseket hoztunk..., a lényeg, hogy ha azt a szót hallom, Róma, elsőre mindig ez jut az eszembe, összeszorul a szívem..., nem is az a 200 euró, hanem az a 24 óra a reptéren, mert addigra lelkileg és testileg is padlón voltunk. Ahogy nektek nem esett jól Tivoli, el sem tudtam volna képzelni, hogy bármiért is visszamentünk volna, képtelen lettem volna ajándéknak tekinteni a + 1 napot.
De másodjára már csak azt érzem, hogy szeretem Rómát (és Nápolyt), hogy nagyon szeretnék újra ott lenni, mert nagyon is szeretni való csodálatos város(ok). Az emlékeim a földön lévő szemetek felett repdesnek!:-)
Hozzáteszem, a mostanában olvasott cikkek alapján is, júliusra nagyon durván romlott a helyzet, minden közállapotot tekintve, mint a közlekedés, személyszállítás. Ezt saját szemünkkel tapasztaljuk. Amikor a Piazza Navona minden kukájából már kiömlik a szemét, és ott hever mellette, sztem ez a kategória.
Nézd, én elviselem, helyenként tolerálom is az embertömeget. Beállok a sorba a Vatikánhoz, tudom, hogy a Sixtusi kápolna mennyezetét nem csendben, esetleg csodás gyerekkórussal, néhány ácsorgóval fogom tudni megtekinteni.
Olyan dolgokban való elmélyedést lő ki számomra a tömeg, amelyek attribútumához valahogy hozzátartozna, hogy ezt nem sorbaállva, várakozva, vagy a sorbaállókat várakoztatva csinálom.
Pl. a Máltai kulcslyuknál voltunk kb. 10-en, ez még éppen elviselhető volt, mert ennyit tudok is várni, és ki is tudom élvezn ia furcsa látványt, ha ennyien várnak rám.
(Mondjuk elég vicces volt, hogy ketten is ezek közül taxival jöttek fel, mintegy kiugrottak, a taxi szépen megvárta őket, picit még csodálkoztak is, hogy itt is sorba kell állni, aztán kisebb vonakodással, de megtették, majd taxiba vissza és el... :D )
De pl. az Igazság szájás fénykép már nekem ugyanolyan kategória lett volna, mint a Pisai ferde torony: már nem arról csináltam fényképet, hogy "megtartom a kezemmel" a dőlő tornyot, hanem lefényképeztem az egymás után álló tíz embert, akik ugyanazt a mozdulatot mímelve álltak sorban egymás mögött.
Nem jártam ott, csak mint nagyon déli kikötővárost nehéz tisztának elképzelni. De engem az ilyesmi nem nagyon érdekel, csak ne essek át a szeméten, mert a szememet inkább a magasban tartom!:-) Megjegyzem én még Nápolyt se láttam szemetesnek, Rómát meg pláne nem, de állítom, hogy május elején egyik sem volt annak mondható. Vagy csak tényleg nagyon fenn hordom az orrom és nem látok tőle:-)
bár én is elfogult vagyok barcelonával, és biztos ez is számít, de szerintem jóval rendezettebb barcelona, igen. másrészt viszont én rómát se láttam azért hú de szemetesnek.
