3 hétig nem nézek a topikra, most meg csodálkozom, hogy napokba-hetekbe fog telni behozni a lemaradásomat...
Akkor első körben a pontozásról (aztán szép lassan esetleg visszatérnék régebbi témákhoz, ha nem gond...):
- Szerintem is szükség van a lentiek alapján a 0 pontra - a "de még fogyasztható a bor" megjegyzés miatt. Van a "már nem fogyasztható", avagy "ihatatlan" kategória.
- Ha eddig nehéz szívvel, és bátortalanul pontoztam, akkor ezután ez még nehezebben fog menni. Messze vagyok attól, hogy a fajta, a stílus, és a terroir jegyeit elemezzem egy borban, külön-külön is, nemhogy a három egységét tekintve.
- Az előző pont miatt, ill. feltételezve, hogy jelentősebb mennyiségben kóstolunk olyan borokat, amelyekben azért a hiba a kevesebb, az értékelések 90%-ában a 3-6 pont közötti skála fog csak megjelenni. Nálam mindenképpen, de gyanítom, hogy más is így lesz ezzel.
"eddig meg nem palackozta azokat es ezert nem kaphatok kereskedelmi forgalomban"
Többek között ezért is furcsálom, hogy ennyire hanyatt vagytok esve ettől az amúgy minden bizonnyal nagyszerű jövő elött álló borászattól.
Azért azt mindenki tudja, hogy ég és föld egy pincében, birtoklátogatás után/előtt kóstólt hordóminta és egy palackozásra szűrt, palackozott, utaztatott bor otthon.
A tapasztalat az, hogy magasabbra értékeli az ember automatikusan az élménykörnyezet miatt az amúgy is kevésbé megkínzott bort.
"nem magyar sztárborászok, pl. Gere, Butler, Takler stb, hanem a fenti borok jelentik MO-t a borok világpalettáján"
Hat igencsak meg lennek lepve, ha a borok vilagpalettajan Bukolyi Laszlo borait ("Butler") megtalalnad, hiszen eddig meg nem palackozta azokat es ezert nem kaphatok kereskedelmi forgalomban (azt a keves Syrah es Merlot-Syrah maganpalackozast, cimkezes nelkul leszamitva). Ha Alkonyi Laszlo ketcsillagos Syrah hordominta ertekelese nem egy osszecserelt mintan alapult, akkor nem sok baber fog teremni a magyar "vezeto bor-marketinges" folyoiratban Bukolyi szamara akarmmennyire kivalo borokat produkal. Ezert aztan kenytelen lesz kulfoldon elismerest kivivni. Tehat idovel szerintem Bukolyi nevet is megtalalod az altalad felfedezett listan.
:) Ha a helyet és az időt is megválaszthatnám meg a térsaságot is, akkor 95-ben nagyapámmal a Somló-hegy bazaltorgonáin ülve mandulavirágzáskor az öreg olaszrizlingjét innám
"mondataidbol sajnos arad az amerikaiak iranti gyulolet,"
Valamit nagyon félreértettél. Rajongója vagyok az amerikai boroknak, irodalomnak, kultúrának és a sportolóknak.
De nem hiszem, hogy ők találták fekl a spanyolviaszt és azt sem, hogy ott csináltak a világtörténelem során előszőr jó bort.
"Tehat egy francia, nem pedig egy amerikai kezdte el ezt az uj stilust!"
ezerszer mondtam.. ismét mondom. Nincsen új és nincsen régi stílus... minőség van, minőségi gyümölcs, minőségi munkaeszköz, minőségi munka. A minőség nem stílus, ahogy sosem volt az.
"amit Peynaud (egy francia!) elkezdett es elkepzelt!"
Az amit írtál, már sok évszázados hagyomány volt európa tucatnyi borvidékén....
"konkretabb technologiakat kerted szamon rajtam"
így van... és továbbra sem látom, hogy mi az a különbség a te "új" és a te "régi stílusod között.
Mint írtam... az érett gyümölcs szüretelése is alapvetés, ahogy a tisztaságis. A termokontrollos erjesztés és az újfahórdós étrlelés is elterjedt európaszerte, még Bulgáriában és Romániában is.
"Ami pedig az ujvilagi stilus megveteset illeti"
Szerintem senki nem vet meg semmit. Mindanyian nagyon szeretjük a jó bort, akár Kaliforniában akár Riojában termett.
"a hagyomanyos stilust kepviselo magyar nagyborok."
azon borok technológiája lényegében nem különbö az újvilági borokétól.
"Mindenki szidja az ujvilagi stilust"
Én alaposan körülnéztem...de szerintem senki nem szid semmit. Nagyon szeretem a kaliforniai igényes vörösborokat...a legszebb borosélményeim között tartok számon néhány Napa völgyi cabernetet.
Szerintem abszolut igazad van! Egy korabbi hozzaszolasomban irtam, hogy az 1929-es barceloniai Vilagkiallitas ket spanyol aranyermes boranak az alkoholtartalma 16% volt, ami teljesen tamogatja az altalad irottakat!
Szerintem nagyon jol elfer egymas mellett nemcsak ket, hanem akarhany stilus is, kulonosen ha magas elvezeti fokot kepviselo minoseg all mogottuk. Az pedig, hogy kinek mi izlik egyeni izles dolga. Egyedul olyan boraszatoknak kell igazodni a nyugati piac izlesehez, akik oda akarnak exportalni, ez pedig Marketing 101.
Előrebocsátom, nem kívánom a vitát tovább élezni, csak valami sejtés motoszkál bennem: vajon Peynod mester nem olyan régi szőlészeti-borászati eljárásokat javasolt-e, amik valaha természetesek voltak az európai szőlészek és borászok számára:
késői szüret (Mo. pl. Teréz/Orsolya napján), új tölgyfahordóban érlelés (pl. Tokajban a lengyel kereskedő hordóban vitte el, minden évben új hordóra volt szükség), alacsony pincehőmérséklet az erjedés alatt (ez a késői szüret miatt eleve adott). Tehát nem a spanyolviaszt találta fel, max. revideálta évszázadok "kísérleti eredményeit"?
Neharagudj mcmelon, de szerintem kell a fogódzó egy kezdőnek, is, hogy tudja mit keressen a borban, és ha mindneki szubjektíven leírja hogy nekem 5 a másik meg, hogy neki 7, mikor nem akar hosszan írni, az az egyiknek 7-et a másiknak 5-öt fog jelenteni (:
Egyébként szerintem a pontok nem tudnak élménymegosztást produkálni, vagy szubjektív vélemény tükrözni, mert ha mindnekinek mást jelent, mást is értenek rajta a többiek.
Nekem például eszembe sem jut pontozni, mert nem érzem még a fajtát, terroirt.
De azt már érzem mit nem érdemes pontozni (:
Mint érdeklődő a pontok értők általi konzekvens használatával iránytűt kapnék.
De ez is szubjektív(:
A legjobb tényleg összeülni és na gyerekek kinek mit mond a bor? BESZÉLGETNI ( :
Nekem a 10 pontos rendszer korrektnek tűnik. És kell hozzá egy ilyen jellegű ótmutató.
Persze nem fér bele annyi árnyalat és szubjektivitás mint a 100 pontba.
Aztán meg van az 5 csillag is.
Minél kevesebb a fokozat annál kissebb a szubjektivitás mozgástere, hasonlóbbak az értők által adott pontok, csillagok. Kevesebb az alapja a vitának.
No nem mintha vitatkozni kéne azon, hogy 85 vagy 87. Azon viszont már lehet, hogy 3 csillag vagy 4 csillag, vagyis könnyebb.
A 10 pontra írt fogódzókat jó ötletnek tartom. Egy jelrendszer, ami segíti a kommunikációt.
A határok is tetszenek, már amennyire én értek hozzá.
Azt hiszem még nem értem el azt a kort, mikor a nők is értik a bort.
Szóval az édes, gyümölcsös borokat szeretem elsősorban. Nagyon szeretem a Tokaj O. borait, a szárazborokat bevallom még csak szokom, de meglepő, hogy az Úrágya Furmint ízlett, és a Vylyan 2003-as kadarkája is (((:
Szóval szubjektív ízlésvilága mindenkinek van, de tény, hogy kezdem kapizsgálni a szubjektíven felüli dolgokat, amiket a Te 10-es skálád is tükröz.
A mondataidbol sajnos arad az amerikaiak iranti gyulolet, ami pedig vakit!
Talan ezert allitod potosan az ellenkezojet amit irtam, hiszen az idezet igy szolt:
"Emile Peynaud, akinel talan senki nem tett tobbet a vilagon a bor minosegenek a javitasaert. O tekintik az ujvilagi borok atyjanak, azaz sikraszalt a teljesen erett szolo szureteleseert, a tiszta, gyakran uj tolgyfahordoban torteno erlelesert, es az alacsony savtartalmu szolo es bor elfogadasaert, valamint a pincehomerseklet szabalyozasaertt, kulonosen az erjedes idoszaka alatt."
Tehat egy francia, nem pedig egy amerikai kezdte el ezt az uj stilust!
Greg az irasaban pedig arra hivatkozik, hogy az amerikaiak valositottak meg teljesen amit Peynaud (egy francia!) elkezdett es elkepzelt!
Csupan azert kuldtem el Greg nem a topikba keszult irasat, mivel meg konkretabb technologiakat kerted szamon rajtam, aki csupan annyit allitott, hogy ez a tema nagyon is a legtobbet foglalkoztato temaja a nemzetkozi szakirodalomnak.
Ami pedig a Bukolyira valo hivatkozast illet, engemet es Greget igazan csak a vegeredmeny erdekel: a borivo ember szempontjabol nezve pedig keves mas nekunk tetszo bort talaltunk.
Ami pedig az ujvilagi stilus megveteset illeti eleg csak a szeptember 10-i vakkostolonkra hivatkozni. Ezek az ujvilagi, egysiku, Parkerizalt borok a tisztelt topikosokat kepviselo kostolok szerint is jobbaknak talaltatottak mint a hagyomanyos stilust kepviselo magyar nagyborok. Pedig a magyar mezony nem akarmilyen volt. Szoval hogy is van ez? Mindenki szidja az ujvilagi stilust, de ha nem tudja, hogy mit iszik akkor hirtelen szeretni kezdi?
.. olvasva Greg -amúgy nagyon alaposan összeszedett- sorait nekem sok eleinktől hallott dolog visszacseng (Scheller birtok, más öreg szőlősgazdák; kolhozosítás előtti szakirodalom) szóval nem most találták fel a témát. Fehérborra meg végképp nem lehet ráhúzni ezt a skatulyát... savasság nem feltétlen éretlenség; ízlésbeli különbségek folytán nem feltétlen kell ugyanazt a bort szeretni az újvilági népnek ahol még a savanyúságot is édesre készítik.
pontozás: szerintem is kicsit merevvé válik így, mert mihez kezdünk így egy tökéletes Mendózai Malbeccel; sem a terület, sem a fajta nem ismert, de attól még lehet remek bor. Bevallom én nem a leírások alapján adom a pontokat, hanem mindíg próbáltam viszonyítani egy korábbi erős 5-6 -7 stb. pontos élményhez, mert ez inkább vmi benyomásféle a borrol, nem szigorú megméretés.
Erről jut eszembe, egy majdnem dedós kérdés (de azért talán szórakoztató):
Ha elétek állna a kaszás és azt mondaná, hogy indulunk, de még van egy kivánságotok: újra ihatok egy pohárral bármelyik borból, amit valaha kóstoltatok, de csak egyből és 1 pohárral (időutazással persze), akkor mit ismételnétek meg? Most, indulunk:
Én tényleg örülök a kritikának, és lehet hogy túl szigorúan állok a borhoz, de mindig az tételezem fel, hogy a szőlő ha szépen megérik, onnantól a borász csak ronthat a dolgokon, javítani nem tud, vagyis ha javít az már nem természetes bor.
Innen kiindulva a 3 pont sem túl negatív jelző, de a véleményem az hogy a minőségről kell beszéljünk, ne az egyéb levekről amik borként kerülnek forgalomba.
Már csak azt áruld el hol voltak ezek a pincék a kezes-láboson?
Mi is ott voltunk, de a legtisztességesebb tétel amihez hozzájutottunk az Hernyák Laci Zöldveltelínije volt ( szép savakkal, szép testtel, mozgásában enyhe olajossággal) igaz az 1500 ft-os palackár szerintem túlzás érte.
Kóstoltunk még egy Pro Vinum(?) Chardonnayt (gazda szerint kései szüret, ennek ellenére illata semmi, színe halovány, íze egyszerű és vékony, bár tisztességes) 3p
valamint vörös és fehér bort ami mazsolával volt erjesztve (amolyan lányoknak bejövős görög édesbor jellegű valami volt) és egy helyi gazda feltehetően karamellel, vagy ételszínezékkel feltuningolt bűnrossz borára is befizettünk, de az rögtön ment a lefolyóba:(
Én már korábban írtam és meg is indokoltam, hogy butaságnak tartom egy sor európai borvidékkel kapcsolatosan új- és óvilági osztályozásról beszélni. A dolog ennél a butuska jenkicske fogyasztócska számára is érthető kategórizálásnál jóval de jóval összetettebb...
Nincs ilyen, hogy az újvilágban az okos és ügyes meg tisztaszívű gazdák szép érett gyümölcsből jó bort csinálnak amíg az óvilágban meg a buta kapzsi kóklerek savanyú lőrét. Ez egész egyszerűen nem így van és punktum. A fehérborok esetében meg olyan szinten nem így van, hogy bátorkodom az elképzelést űskapitális hiperkreténségnek nevezni...Jóhogynem a tokaji aszút és a német jégbort meg az elzászi csodákat hívják mindjárt savas koránszüreletelt boroknak.
Ehhh... hogy sokaknak a bor az csak veres és az európai bor az csak bordeauxi :(
Nem ertek egyet azzal, ahogy atirtad a 10 pontos rendszerunket. Az a problemam, hogy egyre erosebben bele akarod nyomni a sajat velemenyed a jo borrol. Konkretabban van itt egy majdnem filozofiai vita arrol, hogy mi a jo bor es ebbol az egyik (markans) velemeny jelenik meg a te elnevezeseidben. Na most ezekkel az elvekkel en tulajdonekppen egyet is ertek, csak azt nem helyeslem, hogy ezt megprobaljuk a 10 pontos rendszerunkbe bepaszirozni.
Nalad a 10-est egy fajta borideal foglalja el es ez egy kulon vita. Lehet, hogy nalam es meg tobbeknel ugyanaz, lehet, hogy mas, de ennek nem a skalan a helye, hanem a sajat borivasi "ars poeticankban".
Ne felejtsuk: a 10 pontos rendszert nem azert talaltuk ki, hogy valami erteksorrendet alakitsunk ki, hanem azert, hogy ha valaki lusta/nem er ra kifejteni egy borrol a tapasztalatait, akkor rovidithessen.
Bocs, ha tul direkten mondtam, hogy nem jo amit irtal, de azt mondtad ezt szereted, meg tudom is :)
Valamint meg valami (es megint okoskodunk, amit bor mellett kene!) bennem a boros evek alatt szepen lassan erik ossze ez a valami, amit lehet pl. terroir-fajta-stilus harmassagank mondani. Nem jo ha masok fejet veritek a falba, hogy: "ertsed mar!", nem szellemes es nem hatekony ex catedra kjelenteni, hogy "ez van, ez az elv, tud!" ez sok bor utan jon (ha nem jonne, akkor nem is lenne igaz). Irjatok a borokrol, mert ahogy egy-egy borrol irtak, vagy ahogy egyutt iszuk, abbol tobb jon, mint amikor osztjatok az eszt. Ugyhogy en se osztom mert elfogyott. :)
