Keresés

Részletes keresés

neo777 Creative Commons License 2014.07.27 0 0 500

Ha hiszel a Karmában, reinkarnációban, megutazhatod a kapcsolatotokat. Pránások közül sokan utaztatnak.. Tanulságos, de nem mindenkinek tesz jót.

Én még nem vagyok rá készen egyenlőre..

Előzmény: Törölt nick (499)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.27 0 0 499

én is megfigyeltem, hogy az ilyen álmok hihetetlen intenziven hatnak az emberre.

Nemrég volt egy müsor látókkal, nem igazán hiszek ebben (sem), de felírtam az elérhetőségüket és eljátszottam a gondolattal...

a következő éjszaka nagyon furcsa álmom volt, le se tudom írni, a lényeg, hogy megint az a különös álom, ami szinte olyan, mintha nem álom lenne,

a lényeg, hogy az volt az üzenete, hogy ne akarjam felvenni a kapcsolatot anyukámmal látókon keresztül...felébredtem és nagyon ijesztő volt az egész.

Lehet, hogy hülyének néztek, de így volt.

pedig olyan jó lenne....

na, már megint én írok:(:)

Előzmény: Banyaci (498)
Banyaci Creative Commons License 2014.07.27 0 0 498

Harmincadikán lesz egy éve, hogy apu meghalt. Akkoriban minden nap írtam blogot. Most pedig visszaolvasom, napról napra. Időnként vonz. Múlt héten azt álmodtam, hogy meghalt a nagy fiam. Majd meghasadt a szívem. Napokig a hatása alatt voltam. A fájdalomnak valahol ki kell jönnie. Kegyetlenül éreztem a fájdalmat. Most, hogy olvasom a naplóm jobb egy kicsit.  Na de akkor is. Tény, nem haghatom, hogy legyűrjön a gyerekek teljes embert kívánnak. Kisebb fiam a napokban emlegett aput. Azt mondta, hiányzik neki.

Banyaci Creative Commons License 2014.07.27 0 0 497

Ez valóban jó hír. :)

Előzmény: macyyyyy (493)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.16 0 0 496

ma halt meg apukám 10 éve :((, szegénykém ő is csak 76 éves lenne most.

Törölt nick Creative Commons License 2014.07.15 0 0 495

na, ez legalább jó hír, maradjon is így:)

Előzmény: macyyyyy (493)
macyyyyy Creative Commons License 2014.07.15 0 0 494

Köszönöm!

Előzmény: Jolimama (491)
macyyyyy Creative Commons License 2014.07.15 0 0 493

A Hepatitis C vaklármának bizonyult. Ez szinte biztos de évente nem árt megnézetnem magam.

Elvileg azon kevesek közé tartozom, akik ugyan megkapták a fertőzést de mindenféle kezelés nélkül meg is gyógyultam.

Hogy miért írom szinte biztos és elvileg?

Mert az is lehet, hogy mégis van bennem vírus csak nem meghatározható a vírusszám, olyan alacsony.

 

Egyébként jól vagyok :)

Előzmény: Törölt nick (492)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.14 0 0 492

hasonlóan érzem én is magam, de ezt többször leírtam:(

utólag sajnálom, hogy végig dolgoztam, csak az utolsó 2 hétben voltam szabadságon,

jó lett volna, ha több időt tudok anyukámmal tölteni:(

 

te hogy vagy? mármint egészségileg.

Előzmény: macyyyyy (490)
Jolimama Creative Commons License 2014.07.14 0 0 491

Sokszor gondolok Rád.......

Előzmény: macyyyyy (490)
macyyyyy Creative Commons License 2014.07.14 0 0 490

Sziasztok!

 

Már több, mint egy éve, hogy édesanyám örökre elment. Nagyon hiányzik. Sokszor teljesen magamba fordulok, semmihez sincs kedvem.

Betegsége utolsó évében nagyon összenőttünk.

Örülök, hogy végül én ápoltam végig és hálás vagyok a főnökeimnek, akik mindenben támogattak, nem számított ha nem mentem be dolgozni, stb.

 

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2014.07.08 0 0 489

nem is volt olyan sok olyan:)

Előzmény: tabátos1 (486)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.08 0 0 488

én is örülök amikor ír valaki, mert néha annyira egyedül vagyok ezzel az érzéssel. sőt, nem néha.

nem tudok igazán senkivel beszélgetni erről.

ezért szoktam azon is csodálkozni, hogy ahhoz képest, hogy mennyi rákos beteg van, ahhoz képest

döglődnek az ezzel kapcsolatos topikok, vagy ha kérdez valaki valamit a topikokban, senki nem válaszol rá, szóval furcsa.

gyászolós topikkal se nagyon lehet találkozni, itt is rákerestem anno és csak bedöglött vagy használhatatlan topik van ezzel kapcsolatban.

úgy látszik még mindig tabu ez a téma.

na, ez egy kicsit off volt.

 

a ma reggelem is elég nehezen indult és még rátettem egy lapáttal mert elkezdtem anyukám csecsebecséi között

kotorászni és olyan aranyos dolgokat találtam, hogy egészen elkeseredtem:):(.

 

 

Előzmény: tabátos1 (485)
neo777 Creative Commons License 2014.07.07 0 0 487

Hát igen. Kínomban kezdtem olvasni a fórumot,amikor a doki néni mondta, hogy készüljek fel.. Azt hittem van még időnk. Mondjuk kb 5 hónap így is megadatott. De neki biztos nagyon gáz volt, hogy a fia pelenkázza, stb Bár viccesen megoldottuk. Én sem, ő sem hitte volna hogy meg tudjuk oldani, de kaptunk erőt föntről biztos. Hitem van, de alapjában véve nem könnyíti a fájdalmat. Ja én végig dolgoztam mellette. Most minden nem együtt töltött percért szenvedek. Ha nő, ha férfi vagy, ha igazán szerettél nagyon mély lesz a seb, az tuti.

 

Nem tudom mikor lesz picit könnyebb...Alig másfél hónapja..

Akkor is szép napot nekünk! :-)

Előzmény: tabátos1 (486)
tabátos1 Creative Commons License 2014.07.07 0 0 486

Bocs'  ....mennyi, Olyan   (könnyes szemmel írtam)

tabátos1 Creative Commons License 2014.07.07 0 0 485

Drága neo és kék nyúl!

Nekünk annyira egyformák az érzéseink, álmaink, gondolataink, hogy csak ismételni tudnám soraitokat.

Biztos azért, mert a fájdalmunk, gyászunk is ugyanaz. Ugye, hogy ez nem lehet véletlen? Én is TUDOM, hogy Anyukám sokszor itt van velem. Szól hozzám, és én válaszolok, vagy ugyanúgy mondok Neki valamit, és ez olyan természetes.

Mindegy, hány évesen halt meg a testük, mindegy, menyi idő telt el azóta, a lényeg nem változik.

Ölyan jó, ha néha olvashatlak Benneteket!

neo777 Creative Commons License 2014.07.07 0 0 484

Teljesen megértelek :-)  Jó, akkor ez normális úgy látom :-)

Előzmény: Törölt nick (483)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.06 0 0 483

egyáltalán nem bizarr, én is megtartottam a kispárnáját :), sőt több kispárnát és takarót.

és az összes bizsut, ékszert, csecsebecsét is, van olyan, amit ő csinált a saját kis kezével:)

én is reménykedtem, hátha találok valami üzenetet, eldugott levelet vagy akármit.

találtam is, bár nem konkrétan nekem szólt, hogy hogy éljem túl az életet nélküle, de azért örültem

ezeknek is: jegyzetek, receptek, naptárak bejegyzésekkel, szótár:), ezek is most sokat érnek.

 

 

 

Előzmény: neo777 (482)
neo777 Creative Commons License 2014.07.06 0 0 482

Ok. Meg gondolom. Van ami kedves nekem, azt megtartom. Pl a kispárna, vagy a gyapjú takaró ami rajta volt. Lehet bizarr de nekem ezek kedvesek. Apró dolgok, csecsebecsék, stb..

Muszáj megtennem, mert annyi mindent gyűjtött a Drága :-) Igazi Nő!

Meg reménykedem, hátha találok vmit amit eldugott, írt és nekem szól. Buta dolog de ez van.

:-)

 

Anya elvesztésnél nincs " szép kort megért" szerintem :-( De valóban, örülök, hogy eddig itt volt.

Előzmény: Törölt nick (481)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.06 0 0 481

most irigyellek téged is, hogy ilyen szép kort élt meg anyukád, de közben tudom,

hogy egy anya nem élhet elég ideig, főleg ha cinkostársad is volt:)..mint az enyém nekem.

sajnos én nem gondoltam meg elég alaposan, mit dobok ki és mit tartok meg, és utólag volt

olyan tárgy, amit megbántam, hogy kidobtam illetve odaadtam valakinek. 

és ez is olyan bánatot tud okozni, mert anyutól már nem kaphatok semmit és semmilyen új emlékem

nem lesz már tőle:(

szóval jól gondold meg, ne járj úgy mint én.

szép estét :)

 

Előzmény: neo777 (480)
neo777 Creative Commons License 2014.07.06 0 0 480

Talán az én Édesanyám sem hitte el, hogy ez a vég.. Élni akart nagyon. 20 éve küzdöttünk a kórral. 83 volt most mikor elment. Áldom a sorsot, hogy ilyen anyám volt. Várom, hogy újra lássam. Még mindig a ruháit pakolom..viszem ki a konténerekhez a tesco hoz. Nehéz..kegyetlenül nehéz.

Nem tudom fogok e még így szeretni emberi lényt.. Nemcsak anyám volt, haverom, cinkostársam :-) Kamaszkoromban biztos nehéz volt neki. De így a végére támasza voltam mindenben. Ez vigasztal. Hatalmas karma oldás volt a miénk, azt hiszem. De ez sem vigasztal.

Derűs napot mindenkinek!

Neo

Előzmény: Törölt nick (478)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.06 0 0 479

Popper Péter könyvében olvastam, hogy a test betegségével változik a lélek állapota is,

vagyis egy haldokló másképp éli meg az élete végét, mint egy egészséges ember vagy mint azt egy kivülálló képzeli.

Ebbe próbálok kapaszkodni.( bár kevés sikerrel :)

Előzmény: Törölt nick (478)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.06 0 0 478

de jó, hogy írtál...pontosan ezek maradtak ki nekem is, de én abszolút megértem anyukámat, hogy nem beszélt

halállal kapcsolatos dolgokról nekem, szerintem fel sem fogta és el sem hitte, vagy csak nem akarta elhinni, hogy nem fog meggyógyulni.

én meg nyilván nem kezdtem el tőle búcsúzkodni úgy, hogy nem láttam tőle jeleket, mindig próbáltam pozitiv maradni.

Nagyon sokat voltam vele, de utólag úgy érzem, ide kellett volna hozzá költöznöm az utolsó 2 hónapban, és nem csak az utolsó 2 hétben,

mert bár mindennap eljöttem hozzá, folyton kapcsolatban voltunk, én ápoltam és hoztam neki mindent, most sajnálom, hogy nem voltam vele többet. 

engem az bánt a legjobban, hogy bőven élhetett volna még, 71 éves volt.

 

Előzmény: neo777 (477)
neo777 Creative Commons License 2014.07.06 0 0 477

Egyetértek veled. Annyira hozzászoktam az ápoláshoz, hogy az utolsó 3 napban mindenki tudta, hogy ez a finish, rajtam kívül. Én nem tudtam hogy most jön, a jelek ellenére sem. Anyu nem panaszkodott soha, hősiesen példa értékűen viselte a dolgot. Ami hiányzik, hogy nem beszélgettünk a félelmeiről, az elmúlásról, az én félelmeimről, stb.. Ő nem akarta. A legvégén talán igen, de akkor már nem tudott kommunikálni. Én is otthon lakom, a szülői házban. Hát nem egyszerű. Nem tudom mikor leszek képes elfogadni a tényt. Valami eltűnt, fakó minden. Végzem a dolgom. Már nem nagyon akarok semmit megváltoztatni, értetlenül szemlélődöm csak. Így, egyedül nagyon rossz. Nem mintha tett volna hozzá valamit az utolsó időkben, de a tudat, hogy még itt van jó volt nagyon. Az ápolása alatt még közelebb kerültünk egymáshoz, ami jó, de így még fájóbb.

Lelki ismeret furdalásom nincs, nem is lehet, csupán a pótolhatatlan hiány ami éget legbelül, ami értelmetlenné teszi a napokat. De tudom, hogy így kellett lennie, csak hát még élhetett volna. Gondolom mindannyian így vagyunk ezzel.

 

Szép napot mindenkinek!

Neo

Előzmény: Törölt nick (476)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.06 0 0 476

ez az előregyászolás érdekes, és tudom is miről beszélsz, hogy lassan tudatosul az emberben,

hogy nemsokára elveszti a hozzátartozóját és valamennyire elfogadja, vagy hozzászokik a gondolathoz,

és amikor tényleg meghal, akkor könnyebben viseli el - (ezt persze mások mondják, annyira nem egyszerű ez)

én valahogy úgy vagyok ezzel, hogy anyukám beteg énjét elengedtem már, de a régi, egészséges,

vidám énjét képtelen vagyok. azt nem kívánnám neki, hogy olyan betegen éljen tovább:(

hát nem könnyű..és itt a nyár, eszembejut mennyi jó dolgot csináltunk együtt.

Előzmény: neo777 (473)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.06 0 0 475

nekem is volt már párszor ilyen nagyon furcsa álmom, annyira valóságos volt, hogy döbbenten ébredtem:)

nem tudom, hogy ez a bennem zajló érzésektől volt, vagy más volt...

én is abban a lakásban lakom megint, ahol felnőttem, minden máshogy van, átrendeztük, felújitottuk kicsit,

de mégis minden szegletről anyukám jut eszembe, borzasztóan hiányzik. én sajnos sokat agyalok még a dolgokon,

nem tudok kikapcsolni, folyamatosan dühös vagyok, hogy ez megtörténhetett és hogy miért pont vele:(

Előzmény: Törölt nick (474)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.05 0 0 474

nekem június 5-én volt egy éve.  annyira fura dolgok vannak velem. nehéz leírni, ha nem lenne "törölve" az agyam, tuti szenvednék non.stop, de hálistennek valami fentről " törli" a memót, és nem bírok folyton agyalni :-( de pár napja már annyira hiányzott apukám, szenvedtem magamban non-stop. és tudjátok, mi történt??? eljött álmomban. egész éjjel vele álmodtam. egy szót sem szólt, csak ott volt végig a történésben. mindig beteg, ha róla álmodom/igaz, eddg talán ez a 3. álmom vele/, de mindig mosolyog, és néz rám, és teljesen boldog vagyok, hogy ott van velem. úgy keltem, mosolyogva, mondtam azonnal a férjemnek, hogy olyan jó, itt volt velem apu, és higgyétek el, itt is volt,én tudom. szeretem, örökké ♥

neo777 Creative Commons License 2014.07.02 0 0 473

Köszönöm. Egy kedves hölgy ismerős segített. De én voltam aki ápolta, szerette mindvégig. Család nincs. Majd talán egyszer. Most itthon a házban ahol felnőttem..nélküle.. Hát ti tudjátok milyen ez. Gyászoltam előre, de nem hittem,hogy így..csak ennyi..Hát kegyetlen dolog ez. Kitartást és sok erőt mindenkinek!

Előzmény: Törölt nick (470)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.02 0 0 472

nagyon sajnálom:(, ez tényleg nehéz lehet.

rajtam sem látszik semmi, dolgozom, sportolni járok, nevetek is, de igazából nincs kedvem semmihez, egésznap anyukám jár a fejemben.

irigylem azokat, akiknek még élnek a szülei.

mit nem adnék ezért..

Előzmény: tabátos1 (471)
tabátos1 Creative Commons License 2014.07.02 0 0 471

Nekem is 20 hónapja... És akkor még nem tudtam, hogy még 3 családtagom követi Őt. Hogy lehetnénk? Mi már sosem leszünk jól. Tegnap is nagyon sírtam a temetőben. De itthon, egyedül nagyon gyakran. Mások persze ezt nem tudják-nem is tartozik senkire. Teszem a dolgom, elvégzem a munkám, nem látszik rajtam.

Előzmény: Törölt nick (468)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!