Sajnos meg kell állapítanom, hogy már megint, ebben is Amerika után kullogunk. Ott nagy hagyománya van ennek, úgy hívják: jellemgyilkos irodalom. Ez itt csupán az első szárnypróbálgatás.
Én egy fénymásolt, a suttogó propaganda révén terjesztett példányba olvastam bele. Állítólag nem lehet kapni azért kell így terjeszteni, ez a kimásolt rész volt a "lényeg".
Megítélésem szerint - ha komolyan veszem a szerzőt - az író véleményére a nyagfoku elfogultség és érzelmi túlfűtöttség miatt nem lehet kicsit is objektív véleméynt alapozni.
Magam a következőképpen látom a helyzetet, miközben előrebocsájtom nem olvasok ilyen jellegű könyveket senkiről, sem balról, sem jobbról.
Egy szerző, ha ír valamit, annk kell, hogy oka és célja legyen. Jelen esetben ez nyilvánvaló, hogy politikai. Ezt bizonyítja, hogy Kende díszvendég az MSZP kongresszusán, Kovács László pártelnök hivatalos a könyv bemutatójára (és ott is van). Mindezek tükrében a leirtak, olvasatlanul is rögtön hiteltelenné válnak, hiszen kilóg a lóláb. Ha ez a könyv a választások után, vagy azok előtt 2 évvel jelenik meg, és nincs körülötte politikai csinnadratta, hitelesebb lehetne. Aki ilyen jellegű könyvet olvas, nem hitelesen fogja megismerni az abban bemutatott személyt, hanem egy botránykönyvíró elfogult, és egyoldalúan összeválogatott, hitelt érdemlően nem bizonyított állításaival fog találkozni. Jelen esetben ez párosul egy felfokozott politikai hisztériakeltéssel, és ebben a helyzetben legkiszolgáltatottabb helyzetben azok vannak, akik szemében a megtámadott személy egy szimpatikus figura. Ezért van az, hogy ezek a szimpatizánsok, ha olvasták a kérdéses művet, ha nem, eszeveszetten támadják azt.
Ennek egy eklatáns példája - az ellenkező oldalról - a Terror Házának fogadtatása a baloldali és liberális oldalakról. Még meg sem nyitott, de támadások érik, hogy néz ki, nincsenek meg az engedélyek, stb, stb.
Már a megnyitás után a Napkelte egyébként felkészült riporternője is beleszalad abba csapdába, hogy kijelenti, hogy ugyan nem látta, de ez és ez a probléma vele.
A reakciók minden esetben jóelőre kiszámíthatók: a könyv megjelenése ellen nem lehet semmit tenni, még azoknak sem akik ezt szeretnék, tehát nekifognak ismeretlenül is azt támadni. A múzeum megnyitása ellen ágálók nem tudják azt megakadályozni, tehát látatlanban is szidják...
Lehet ezekről a témákról higgadtan is beszélni...sőt...kell!
szerintem pedig inkább arról van szó, hogy egy segg mindenféléket irogál egy miniszterelnökről.
Hazugságokat, igazságokat, ki tudja, valószínűleg még ő maga sem.
A mocskos kampány imho ezzel kezdődött, majd azzal folytatódott, hogy az mszp felkarolta.
Ha a jelenséget akarod vizsgálni, ne Orbán Viktorról mondj - alig burkoltan - értékítéletet!
Kende úr korábbi "munkái" szintén botránykönyvek és írások. A "Mik vagytok Ti, Istenek?" című könyvében sok tehetséges orvost vádolt be, természetesen név nélkül, mivel a bizonyítás már problémásabb lett volna. Ugyanez a klisé most is, hiszen a közérdeklődésre a politika és az egészségügy ugyanúgy számot tart. Az orvosi könyv után per lett a dologból, amit Papp doktor úr meg is nyert. (Persze ez már nem kapott akkora publicitást...)
Kende nem is biztos, hogy utálja Orbánt, csak kihasználja arra, hogy iszonyú pénzt keressen rajta, illetve reklámot csináljon magának. (Nyilatkozott, hogy nem is ő keresett rajta, hanem a kiadó. Az teljesen véletlen, hogy a kiadó tulajdonosa ő maga...)
Ítéld meg, ez mennyire elvhű eljárás...
"Egy könyv életének normális menete a következő lenne: az író megírja, az olvasó megveszi, elolvassa, és eldönti, hogy tetszik e neki, vagy sem."
Egy nem normális könyv életének nem normális menete a következő: az író megírja a miniszterelnökről (úgy, ahogy), a könyv bemutatóján ott feszít az ellenzéki maszop főnöke, az olvasó megveszi a maszop kongresszusán, dedikáltathatja a vendégként meghívott szerzővel, elolvassa, és eldönti, hogy tetszik-e neki, vagy sem.
A Népszabadság, a Beszélő, az index szerzői, továbbá György Péter egyöntetűen jelezték, hogy nem tetszik nekik.
Egy könyv életének normális menete a következő lenne: az író megírja, az olvasó megveszi, elolvassa, és eldönti, hogy tetszik e neki, vagy sem.
A Kende-könyv körüli hisztéria már az előtt értékítéletre kényszeríti az embert, hogy olvasta volna. Ha a Kende könyv élete is ebben a normális mederben zajlott volna, állítom, fele annyian olvasták volna, és a feleannyi olvasónak is csak a fele mondaná azt, amit lépten nyomon hallok: "Ha csak a tizede igaz, akkor is nagy gáz!" ,s nem mondanák egy csomóan: "Biztosan van benne valami, ha ekkora a cirkusz!"
Ilyen szempontból Orbán környezetének reakciója öngól. A normális esetben kétkedők és logikai hibákat keresőket éppen a hiszterizálás tolja a könyv kritikátlan elfogadásának irányába.
A miniszterelnök tévedhetetlenségének látszatát fenntartani kívánók mítoszteremtő hevülete visszafelé látszik elsülni, de ez nem csak Orbán Viktorra jelent veszélyt, hanem rajta keresztül az országra is, s ennek e tévedhetetlenségi mítosznak a visszaverődő negatív hullámai többek közt a V4 elmúlt heti fiaskója nyomán elérték Magyarországot.
Azt gondolom, ha Orbán Viktort népes tanácsadói hada nem próbálná izolálni belterjes információkkal és nem ajnározná kritikátlanul, hanem hagyná "kifutni", most nem beszélnénk végletekig eldurvult kampányról.
El a kezekkel Orbán Viktortól! Mindenki kezét!
Én még bízom benne, de hagyja levegőhöz jutni MINDENKI, oldalfüggetlenül!!!!
Biztosan láttad az ATV-n a Lovas-Kende vitát a Szaunában. Az ilyen Lovas-féle "Rechtsradikalen" nem tudnak érveket felhozni, csak az ellenfél (nekik ellenség) ócsárlását.
Nem T0m!
Talán az lehet a hátterében, hogy a magyarság egy tekintélyes része annyira 0daad0an tud szeretni, hogy felkapja a cukr0t, ha valaki r0ssz fényben tünteti fel a kedvencét.
A másik tekintélyes rész ennél valah0gy t0leránsabbnak biz0nyult.
Kende írt egy könyvet Orbán Viktor miniszterelnökről, aminek óriási visszhangja lett, súlyos indulatok fakadnak mindkét oldalon.
Viszont én emlékszem egy könyvre: Végh Antal: Miért nem szeretem Horn Gyulát címmel.
Egyik könyvet sem olvastam, viszont érdekesnek találom, hogy utóbbinak szinte semmiféle következménye nem volt, nem volt körülötte hisztéria, pedig bizonyára nem pozitív színben tüntette fel Hornt.
Rengetegen szidják Kendét, olyanok is, akik nem olvasták a könyvét.
A könyv engem nem érdekel, mert ahogy nem szeretem a Fidesz szellemi rohamcsapatait, úgy nem szeretem azt sem, ha valaki ugyanazokat a módszereket alkalmazza ellenük.
A jelenség viszont, hogy Magyarország jelenlegi miniszterelnökét kritizáló írás, vagyis csak maga a kritika puszta ténye (hiszen, mint az előbb mondtam: olyanok is rendkívüli módon támadják, akik csak hallomásból értesültek a könyv tartalmáról) micsoda dühödt hisztériát váltott ki Orbán Viktort kedvelők körében - számomra ez döbbenetes.
"Politiker scheissen auch!" vagyis "A politikusok is szarnak!" feliratú graffitit olvastam ausztriában.
Vegyük már észre ennek a - kicsit alpári - mondatnak az igazságtartalmát! Orbán Viktor is egy ember. Nem félisten, nem Vezér: ember. Gyarló, aki tévedhet, és téved is. Ennek nemcsak a kendei, hanem bárminemű bemutatása miért bűn mégis ma Magyarországon?
