Mindent érdekek mozgatnak. A politika pedig amióta létezik alapvetően érdekekről szól.
Mostanában az látszik a kormányoldal és az ellenzék első számú közös érdekének, hogy ne legyenek elbukva NFT2 pénzek. Ezt ugyanis az ellenzéki többségű önkormányzatok is keményen megsínylenék. Ha pedig van ilyen közös érdek kormányoldal és ellenzék között, akkor nyilván lesz minimálisan szükséges (elvárható) szintű vagy talán akár normális együttműködés is a színfalak mögött kormányoldal és ellenzék között, hiszen a pénz nagy úr.
Eközben persze a napi politika "színpadán" a nagy nyilvánosság számára megrendezve tovább folyik majd a hirig és a gyalázkodás. Erre viszont egyszerűen nem kell odafigyelni. Másod és harmadrangú káderek kötelező szerepjátékáról, pártkatonák csapnivalóan rossz "színészi" alakításairól szól a napi politika manapság. Mindkét oldalnak megvannak a maga meglehetősen színvonaltalan parlamenti "megmondóemberei", megvannak a parlamenten kívüli akciózásban alkalmazott emberek és módszerek is (ebben speciel az ellenzék jóval aktívabb), a két oldal nyomtatott sajtójában és az elektronikus médiában pedig hemzsegnek a szellemi verőemberek és a kifejezetten primitív módszertani eszközökkel jellemezhető agitproposok.
Ami a médiából átjön a napi politikáról, az egyszerűen értéktelen szemét. Nem érdemes vele az agyunkat szennyezni.
Tehát akkor ennek mond ellen az hogy szolnokra lekuldte fodor györgyöt orbán hogy az mszp szekház elé szervezzen tuntetest mert még "végtelenül" normális hangot met tug ütni a régiúj polgármester a ellenzékkel es valami elindul a vezetésben..... Szerintem ezt is erdekek mozgatják ...
Ma már ellenkező a trend! Egyelőre azonban ez kifelé, a közigazgatási apparátuson kívülre még nem nagyon látszik.
Ahogy én látom, a régiók valós önkormányzatisággal történő megtöltéséhez szükséges kétharmados törvények és a megyei közgyűlésekben és a nagyvárosokban előállt igen jelentős ellenzéki önkormányztai túlsúly is a közpolitikai vonal fölerősödését segíti elő. A poltikai elitnek, kormányoldalnak és ellenzéknek az NFT2 miatt minimum a régiók tekintetében igen hamar konszenzusra kell jutnia (régió = szubszidiaritás, szubszidiaritás = EU források fölötti effektív rendelkezési kompetencia), miközben persze a napi politika szintjén egymás torkát igyekszenek elharapni. Az NFT2-t nem véletlenül dobta vissza Brüsszel meglehetősen kevéssé diplomatikusan megfogalmazott minősítéssel.
Az egyik politikai oldallal én is jobban szimpatizálok, mint a másikkal (a téma szempontjából mindegy, hogy speciel az én esetemben melyik melyik). Nem sokkal jobban, csak egy picit. Ennek ellenére még a számomra picit szimpatikusabb oldal aktivistáival is konzekvensen kerülök minden kapcsolatot, főképp pedig az olyan szitukat, amikor sokan gyűlnek össze pártaktivisták egy helyen egy adott céllal.
Azt vallom, hogy érdemes elsősorban a szakmával, a szakmához kapcsolódó szakpolitikával, és a szakmai célok megvalósítását elősegítő közpolitikával (public policy) foglalkozni. Az un. napi politika (politics) terepét részemről tudatosan átengedem azoknak, akikben buzog a politikai aktivista hevület. Fiatal korom óta nem szívesen vegyülök ezzel az emberfajtával.
NA na ! Én voltam olyan szakmai évzáró vacsorán ahol nekemestek a fideszesek nemi alkohol után .. ;-) Mondtam nekik hogy mondják mit akarnak hallani es ha megnyugodnak ettől akkor hallhatják a számbol. Nekem nem esik nehezemre kimondani ... Na erre meglepődtek ...
Persze. Én is tudok. De pl. eszembe sem jutna elmenni egy pártrendezvényre azzal a szándékkal, hogy ott a párt szimpatizánsaival a másik oldal (a politikai ellenfél) nézeteiről próbáljak konstruktív vitát folytatni. Ez ugyanis esélytelen próbálkozás lenne.
Külön külön egy egy emberrel van esély a politikai oldalak közötti párbeszédre. Ha pártaktivista az illető, akkor nem sok az esély, bár időnként azért összejöhet még velük is egy értelmes párbeszéd, ha viszont csak szimpatizáns a vitapartner, akkor nagy valószínűséggel sikerülhet a párbeszéd.
Én tudok beszélni pártállás függetlenül másokkal. Tudod miért? Mert nem akarom bebizonyítani magamnak és/vagy másnak, hogy az én nézetem az igazi, hanem keresem az okát annak, hogy a másik miért gondolja azt úgy, ahogy.
Ha elmész egy politikai tüntetésre, akkor ott, a tüntetés helyszínén vajon tudsz-e értelmesen vitatkozni a tüntetés résztvevőivel a tüntetés poltikai célkitűzéseiről?
Megadom a választ:
Aligha. A tüntetők tömegpszichózis hatása alatt állnak, ezért módosult tudatállapotban vannak, tehát nem lehet velük verbálisan vitatkozva érvelni.
Mire megy ki a példa? Személyes tapasztalatra. A "nagycsoportos" MLM mítingeken, amiken tizenéve kíváncsiságból részt vettem szabályszerű tömegpszichózis jeleit tapasztaltam. Nem volt a tudatállapot módosulása közel sem olyan erős, mint egy tüntető tömegben, de nagyon jól lehetett érzékelni. Mondjuk olyasmire kell gondolni, ami egy zenekar rajongóit a zenekar koncertjén magával ragadja.
Egyenként viszont kellő türelemmel értelmesen el lehet beszélgetni az "MLM hívőkkel".
Nem előítélet, hanem értékítélet és tapasztalat kérdése a dolog. Van tapasztalatom MLM káderek "plenáris" mítingjeivel kapcsolatban. Ilyen mítingeken elvből nem veszek részt.
Nem az üzletelés miatt nem megyek el MLM topiktalálkozóra, hanem azért, mert nem akarok MLM káderekkel "plenárisan" csevegni. Még akkor sem, ha ott van az "ellenzék" is.
MLM topik- és egyéb találkozókra, MLM káderek közé biztosan nem megyek el. Ilyesmire nem vagyok kapható. Semleges környezetben viszont szívesen elbeszélgetek veled és másokkal bármiről.
Dobj egy levelet a kovacs pont p pont laszlo GMAIL címemre.
Persze. Amit termelsz, azt nem könnyű értékesíteni és a vállalkozásmenedzseléssel járó stresszet azért a mezőgazdaságban-állattenyésztésben sem lehet elkerülni. A napi rutinban végzett mezőgazdász vagy állattenyésztő munka viszont összehasonlíthatatlanul nyugodtabb minden más melónál. Nincs az az eszement pörgés, ami a globalizált világban a munkahelyeken annyira tipikus.
Én is szívesen elmondanám, de még sosem voltam igazgató vagy topmanager sehol, nem is nagyon vágytam rá. A saját bt-m ügyvezetője vagyok és ez pont elég. De ettől még nem tudom összehasonlítani a nulla tapasztalatot az mlm-mel, amit aktívan művelek. Persze erre mondhatod, hogy nem kell mindent kipróbálni, akkor is lehet véleményt alkotni. Ha ez így van, akkor szerintem managernek nem éri meg lenni, mert pl. ők keveset vannak általában a családdal, ha fizikailag mégis, akkor lelkileg még a munkahelyen tartózkodnak este is. persze a pénz nagy úr. Köztes megoldás nincs.
Tényleg csak epizód volt a történet, mert alapértelmezésben sem vagyok ijedős, ha munkahelyet kell váltanom. Az epizód a pulzussal csupán azért érdekes, mert az első (és remélhetően az utolsó) alkalom volt, amikor a túlzott stressz okozta a váltást.
Osbourrne is említette a nagyvállalati munkaörökkel járó stresszt és te is.
Az MLM-ről kialakított véleményemet annyiban valóban befolyásolják a különböző nagyvállalati és kisvállalati munkakörökben szerzett tapasztalataim, hogy ezeknek a tapasztalataimnak köszönhetően elég jó összehasonlítási alappal rendelkezem az MLM milyenségét illetően. Nekem ugyanis az MLM nem önmagában nézve érdekes vagy érdektelen téma, hanem a klasszikus vállalati szervezetekkel összehasonlítva.
A topiktársak többsége valószínűleg elmondhatja magáról ugyanazt, amit én, és feltehetően nem tévedek, ha azt gondolom, hogy a többség hozzám hasonlóan az MLM és a klasszikus vállalati formák közötti elég jelentős eltéréseket teszi szóvá, amikor az MLM-ről a topikban vitatkozik.
Szerintem kell lenni hozzá köze, mivel egész életedben formálódik a véleményed a dolgokról, nyilván az MLM-ről is. Minél tapasztaltabb vagy, tágabb látókörrel rendelkezel, nyilván annál jobb döntéseket hozol és kiterjedtebb a látásmódod. Ez az évek számával nem mindenkinél növekszik automatikusan, de a "sok mindent megéltem már" tapasztalatokkal annál inkább. A másik dolog, hogy szerintem semmi nem történik "véletlenül", mindennek (pl. munkahelyeknek) van jelentősége, esetleg most még nem látod az összefüggést. Biztos, hogy az is nagyon fontos volt az életedben, ahogy a mostani munkád is.
Ez csak egy epizód volt, gma! Nem is túl jelentős, már ami az életpályámat illeti. Azért mondtam el Osbourne hozzászólására reagálva, mert magam én éltem át a multinál pár évig azt a stresszt, amit egy marketing munkakör képes okozni. Rengetegen élik át ugyanazt a nagy multinacionális cégeknél, amit én is megtapasztaltam, de többnyire nem tudnak váltani, mert általában nem tehetik meg azt, amit én tettem, hogy vettem a kalapom.
Az MLM témához nem sok köze van annak, hogy a sztorit elmeséltem. Maximum annyi, hogy eszembe sem jutott a váltás idején MLM-ben gondolkodni. Végig a saját szakmámban maradtam, azóta is.
