"A forrásom még megemlíti, hogy Wright oszlopa egy 1855-ös kiadású puskával volt fölszerelve, amelynek a hatásos lőtávolsága a korábbi 500 méter helyett 900 méter körül volt és amelyhez újfajta lőszer volt rendszeresítve.
Úgy veszem észre, hogy Te értesz a korabeli fegyverekhez.
Meg tudnád mondani, hogy melyik lehetett ez az 1855-ös puska?
Csak nem valami huzagolt csövű, egyesített lőszerrel felszerelt puskáról van szó?"
Richard H. Dillon könyve szerint 1846-ban, az amerikai-mexikói háború kitörésekor kb. 100 ezer fő volt Kalifornia őshonos népessége.
A háború és a nagy kaliforniai aranyláz után, 1855-ben már csak 30 ezer fő.
A közvetlen fegyveres mészárlásokon túl az aranyásók által behurcolt betegségek, járványok is nagy szerepet játszottak ebben a drámai népességcsökkenésben.
Tehát nem a spanyolok irtották ki Kalifornia őslakóit, amint az sok angolszász szerző álítja...
John Ellis Wool tábornok (1784-1869), a mexikói-amerikai háború egyik hőse volt a Military Department of the Pacific főparancsnoka 1855-ben, a Yakama-háború kitörésekor.
1855-ben az 1848-ban szervezett Oregon Territóriumot kettéosztották, az újonnan alakult Washington Territórium kormányzójává a 35 éves, rendkívül ambíciózus Isaac Stevenst választották.
Stevens kormányzó az őslakossággal szemben arrogáns, lekezelő és hidegvérű hazudozó volt. A megszegett szerződések miatt 1855-ben kirobbant a Yakama-háború, amely 1858-ig tartott.
Stevens és George Curry, az Oregon Territórium kormányzója azzal vádolták Wool tábornokot, hogy kesztyűs kézzel bánik az indiánokkal és nem védelmezi meg a telepeseket az ellenséges indiánok portyáitól.
Wool sem maradt az adósuk, azzal vádolva a két kormányzót, hogy az önkéntes osztagok fölfegyverzéséből anyagi hasznot húznak.
Végül a két kormányzó győzedelmeskedett ebben a csatában és 1857. februárjában Woolt visszahívták és helyére Newman S. Clarke tábornok került a Department of the Pacific főparancsnoki székébe.
1858-ban került sor a Paloose, Yakama, Spokane és Coeur d'Alene őshonos nemzetek elleni fegyveres expedícióra a Washington Territóriumban, a mai Washington és Idaho államok területén.
Mivel a szövetkezett indiánok korábban már visszavonulásra kényszerítettek egy kisebb amerikai katonai oszlopot, Newman S. Clarke tábornok, a Csendes-óceáni Hadseregcsoport (Military Department of the Pacific) főparancsnoka George Wright ezredest küldte egy kb. 600 fős oszlop élén az indiánok ellen.
Kamiakin, a Yakama harci főnök megtámadta az oszlopot 1858. szeptember 1-én Four Lakes mellett, a mai Washington és Idaho határán, a mai Spokane város környékén.
Wright azonban ellentámadásba lendült, gyalogosaival kűzte az indián harcosokat a környező erdőkből, majd rövid távról leadott sortüzekkel okoztak nagy pusztítást az őslakók soraiban. Végül dragonyosai is rátámadtak az indián harcosokra, akik futásban kerestek menedéket.
A szövetséges indiánok legalább hatvan halottat és még ennél is jóval több sebesültet veszítettek, míg Wright ezredes a saját jelentése szerint egyetlen katonát sem vesztett.
Az ütközetben tehát az őslakók súlyos vereséget szenvedtek.
A forrásom még megemlíti, hogy Wright oszlopa egy 1855-ös kiadású puskával volt fölszerelve, amelynek a hatásos lőtávolsága a korábbi 500 méter helyett 900 méter körül volt és amelyhez újfajta lőszer volt rendszeresítve.
Úgy veszem észre, hogy Te értesz a korabeli fegyverekhez.
Meg tudnád mondani, hogy melyik lehetett ez az 1855-ös puska?
Csak nem valami huzagolt csövű, egyesített lőszerrel felszerelt puskáról van szó?
"Delshay fehér zászlót kezdett lengetni és megadta magát. Randall a White Mountain rezervátumba vitte őt, ahonnan később megszökött és a Camp Verde rezervátumban telepedett le. "
A nyughatatlan természetű Delshaynek a Camp Verde rezervátumban sem volt maradása és megszökött a hegyek közé.
Végül Crook tábornok közönséges banditának nyilvánította és vérdíjat tűzött ki a fejére.
1874. júliusában végeztek vele a fejvadászok, harminchét-harmincnyolc éves lehetett...
A Turret Peak-nél az 5. lovasezred katonái is részt vettek a harcban, négyen közülük megkapták a "Medal of Honor"-t. A sikeres hadjáratra végül az tette fel a koronát, hogy Randall emberei az apacs felderítőknek köszönhetően április 25-én bekerítették Delshay, a rettegett tonto apacs főnök táborát. Amint a katonák leadták az első sortüzet, Delshay fehér zászlót kezdett lengetni és megadta magát. Randall a White Mountain rezervátumba vitte őt, ahonnan később megszökött és a Camp Verde rezervátumban telepedett le. Megadását azzal indokolta, hogy már nem tudták elviselni a folytonos hajszát.
"Az ún. Turret Peak-i csatáról van valami anyagod?
Az egyik forrásom szerint 1873 tavaszán itt Crook tábornok nagy győzelmet aratott az apacsok fölött, míg a legtöbb forrásom meg sem említi ezt a csatát."
1872 telén a fehér lakosság követelésére indította meg az amerikai hadsereg a Tonto-medencei hadjáratot a javapai és a tonto apacsok ellen. A hadműveletet George Crook tábornok vezette. Kilenc viszonylag kis létszámú, mozgékony különítmény cirkált keresztül-kasul a Tonto-medencében és a környező vidéken, melyek a rezervátumokon toborzott apacs felderítők segítségével állandóan az ellenséges indiánok sarkában voltak, percnyi nyugtot se hagyva nekik. Kifárasztva az ellenfelet, 20 összecsapást kényszerítettek ki, melyekben összesen kb. 200 indiánt öltek meg. A William Brown és James Burns kapitányok vezette különítmény december 28-án a Salt River-kanyonnál, a Koponya-barlangnál (Skull Cave) aratott döntő győzelmet egy rezervátumból szökött javapai banda fölött.
1873 január és február folyamán tovább folytatódtak az összecsapások,a katonaság megtisztította a Babona-hegységet (Superstition Mountains) az indiánoktól. Március 11-én egy csapatnyi tonto apacs rátámadt három fehér emberre, kettőt azonnal megöltek, a harmadikat kínhalállal végezték ki. Az eset után büntetőexpedíció indult, mely a Torony-hegyen (Turret Mountain) eredt az ellenséges indiánok nyomába. Március 27-én George M. Randall kapitány 23. gyalogezrede becserkészte a Torony-csúcs (Turret Peak) környékén táborozó apacsokat. A katonák négykézláb kúsztak fel a hegyoldalon, nehogy a legördülú kövek zaja elárulja őket. Röviddel éjfél után pilllantották meg a pislákoló tábortüzek fényét a sziklák között. Türelmesen vártak hajnalig, majd rohamra indultak. Az apacsok olyannyira pánikba estek a váratlan támadástól, hogy sok harcos a szakadékba ugrott, s halálra zúzta magát. Huszonhat indián veszett oda ebben a csatában.
"Brazíliában a Tupinikim es a Guarani bennszülött közösséget erőszakkal telepítették ki földükről, amely jogosan az ő területük. Az Aracruz Cellulose nevű cég, amely eukaliptusz ültetvényeket telepített a területen gépeivel lerombolta a házaikat. A kitelepítésben 120 rendőr vett részt, és az általuk alkalmazott erőszak következtében 13 bennszülött megsérült kettejüket kórházba kellett szállítani.
Küldjetek tiltakozó levelet Lulának, a brazil elnöknek a következő honlapon keresztül:
http://www.foei.org/cyberaction/tupinikim.php
"
Úgy tűnik, hogy az indián háborúk ma is folytatódnak.
Sziasztok!
A Síkságok régió becsült népessége 1780 körül:
Északi és középső síkságok:
Sarcee 2.500 fő
Blackfeet v. feketeláb 15.000 fő
Assiniboine és Stoney 10.000 fő
Atsina vagy Gros-Ventre 3.500 fő
Crow vagy varjú 6.000 fő
Lakota 16.000 fő
Cheyenne 5.000 fő
Arapaho 6.000 fő
Eastern Shoshone 4.000 fő
Összesen: 68.000 fő
Déli síkságok:
Kiowa 6.000 fő
Comanche 20.000 fő
Kiowa-Apache 1.000 fő
Lipan-Apache 3.000 fő
Tonkawa 3.500 fő
Összesen: 33.500 fő
Mindösszesen: 101.500 fő.
Ez jól egybevág azokkal a becslésekkel, amelyek a Síkságok régió 1800 körüli népességét 100 ezer fő körülire becsülik.
A földműveléssel is foglalkozó törzseket (Missouri-völgyi törzsek, Kaddo népek, stb.) didaktikai okokból a Prérik régió alatt fogom feltüntetni.
Az internet sem nagyon tud erről a Turret Peak-i csatáról.
Dee Brown könyvében is eléggé el van nagyolva az apacs háború ezen fejezete: annyit ír csak, hogy Crook tábornok 1872. végén parancsba adta csapatainak, hogy hatoljanak be a Tonto-medencébe és fogják el Delshayt és a tonto-apacsokat.
A katonaságnak 1873. áprilisára sikerült megadásra kényszeríteniük Delshayt és a tontókat, akiket rezervátumba kényszerítettek.
Egy másik könyv (Heritage of the West) szerint Crook tábornokot 1871. júliusában nevezték ki az Arizona Territory katonai parancsnokává. 1873. március végéig Crook csapatai mintegy húszszor ütköztek meg a portyázó apacs bandákkal és eközben 200 apacs harcost öltek meg.
(Ez a 200 önmagában nem tűnik soknak, de ha azt nézzük, hogy a nyugati és a középső apacsok létszáma ebben az időben kb. 6-7 ezer fő volt, akkor nem is olyan kevés.)
George Crook tábornok (1828-1890) volt az indián háborúk egyik legsikeresebb parancsnoka.
Harcolt a pajutok, az apacsok (1871-1875), a lakoták és sájenek (1876-1877), majd ismét az apacsok (1882-1886) ellen.
Kemény, szigorú, de becsületes és igazságos parancsnok volt, nemcsak alárendeltjeivel, de ellenfeleivel szemben is.
Indián ellenfelei is tisztelték és becsülték, pedig ezt nem sok amerikai tábornok mondhatta el magáról.
Mindig betartotta adott szavát, az őslakóknak is.
1888-ban kinevezték a nyugati hadseregcsoport főparancsnokának, ez jelentette katonai karrierje csúcsát.
Crook maga is megtanulta becsülni és tisztelni indián ellenfeleit, sőt élete utolsó éveiben (1886-1890) nyilvánosan is kiállt az őslakók jogai mellett, kihangsúlyozva az amerikaiak által megszegett szerződéseket.
Amikor meghalt, Vörös Felhő főnök így szólt: "Soha nem hazudott nekünk. Szavai reményt hoztak a népünknek."
Nem ismerték a földtulajdont és nem volt nemzettudatuk - a mi európai fölfogásunk szerint.
De a törzsi területek és vadászmezők, ha nem is pontosan, de nagyjából azért körül voltak határolva. Igaz, hogy ezek a határok elég gyakran változtak, főleg miután az európai gyarmatosítók fölborították az ősi erőegyensúlyt.
Ami a nemzettudatot illeti, az indián törzsek belső kohéziós ereje szerintem sokkal erősebb kötelék, mint az európai nemzettudatok.
Egyébként az indiánok mai leszármazottai is sokkal szívesebben beszélnek őshonos amerikai nemzetekről (Native American Nations vagy Kanadában First Nations), mint indián törzsekről (Indian Tribes).
Az indián (Indian) kifejezést többek között azért sem kedvelik, mert egyrészt a fehérek adták nekik, másrészt az angolban ugyanaz az alakja, mint az indiai (Indian) szónak, ami félreértések forrása is lehet.
Újabban az Egyesült Államok hivatalos irataiban is inkább a Native Americans kifejezést használják, mint az Indiant.
Persze, a lakoták maximum annyit érzékeltek ebből a változásból, hogy franciául beszélő kereskedők és prémvadászok helyett angol anyanyelvűek jöttek közéjük.
Akik ráadásul még ellenszenvesebbek is voltak számukara.
Az egyik forrásom szerint 1873 tavaszán itt Crook tábornok nagy győzelmet aratott az apacsok fölött, míg a legtöbb forrásom meg sem említi ezt a csatát.
Más téma: most olvasom Richard Dillon: Indián háborúk c. könyvében az északnyugati területeken, a mai Washington, Oregon és Idaho államokban 1855-1859 között zajló indián háborúk történetét.
Ez az indián háborúk egy meglehetősen kevéssé ismert fejezete, szinte alig van olyan könyv, amelyik megemlíti.
Majd földobok egy rövid összefoglalót, ha érdekel valakit.
Bár az amerikai kormányzat helyébe képzelve magam, én sem igazán tudom, hogy hogy tudtam volna igazságosan kezelni 1875-ben a Black Hills és a lakoták kérdését.
Mindenesetre az arnyásókat ki kellett volna picsázni arról a területről és akkor talán elkerülhető lett volna a háború.
