“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Ez csak a szokásos női magyarázgatás. Valójában meg azért nem, mert kényelmesebb szépen ülni, és mindenben a másikra várni. Éshát, lássuk be, a nőkre ez a fajta passzivitás az élet egyéb területein is jellemző, aminek okán aztán persze, lemaradnak a férfiakhoz képest.
Tőlem érettségi előtt 1 hónappal nemes egyszerűséggel elvették a gépet. Vannak dolgok, amikben nem a gyerek/tini dönt, és normális családban ezt még idejében helyre is teszik.
De. Csak azt még nem találták fel, hogy hogyan ne jelentse fel a szülőt a gyerek azért, mert a szülő esetleg határozottabban elparancsolja a monitor elől bizonyos időre, vagy a józan ésszel és programok szervezésével próbálja szocializálni az utódját, amit az erőszaknak él meg.
Pontosabban: a konzervatív társadalmi keretrendszer fellazulása teret engedett a női szellemiség destruktív részének, amit a mitológiában 'lilith'ként személyesítettek meg, azaz, már korábban is találkozhatott a zemberiség ezzel a problémával:-)
Ők a legfelsőbb kategóriás prostik. Speciel nincs ezzel semmi baj, bár úgy tiszta, ha mindenki tisztában van az érintettek közül azzal, hogy hányadán állnak.
A nő azzal, hogy a luxusnak ára van, amit ő ugye kész is megfizetni, a pasi meg azzal, hogy voltaképpen vásárol egy exkluzív szolgáltatást, nincs szó igazi érzelmekről.
Andy Vajnáéknál szerintem le vannak pl. tisztázva ezek a szerepek.
Nem kell hülyének sem lennie ehhez. Ha van egy kis esze, akkor pontosan tudja, hogy miért van vele a csaj, csak éppen úgy véli, megéri megfizetnie a szolgáltatásait.
Ő egy ilyen küllemű lánytól így juthat szexhez, ha a lány eladja neki ezt a szolgáltatást önként, miért ne venné igénybe, ha egyszer vágyik rá? Mindenki azt vesz a pénzén, amit akar. Van, aki szexet. Ha a másik önként árulja...
Mondjuk a nemi élet nélküli házasság már két incelt jelent, akikkel valami nem stimmel. :D
A gyermektelen házasság meg nem feltétlenül nemi élet nélküli, lehet, hogy akármilyen okból nem akarnak/nem lehet gyerekük, de nem élnek egymás mellett kényszerű cölibátusban.
Ennek talán elejét lehet venni egy semleges témaindítással, valami közös érdeklődés, egy tanóra, ilyesmi kapcsán. Aztán, ha beindult egy tök hétköznapi csevej, a helyzet már alakul magától is.
Nem kell rögtön a tárgyra térni, úgymond. Ha túl vannak már pár kellemes beszélgetésen, de a lány részéről csak friend zone, akkor sem lesz ez megalázóan elmondva.
Ha valaki azt vitatná, hogy a nőknek nincs szerepe, kvázi semmi köze (úgy általában) a változásokhoz, legyenek azok mikroközösségbeli vagy társadalmi méretűek, az egész egyszerűen nem ismeri a nőket - az életet.:-)
Mondjuk jó kérdés: lehetséges-e megismerni egy jellemzően (de nem kizárólagosan) tökéletesen kiszámíthatatlan, érzelmei-és érdekei által vezérelt, folyamatosan kulmináló egyedet; megengedve azt a könnyítést, hogy törekvéseik mindig helyzet-és környezetfüggők – tehát valamelyest, azért mégis csak kiszámíthatóak.
Ugyanakkor tegyük hozzá, ez csak a náluk jóval kevésbé összetetten motivált férfiak számára jelent kihívást.
A média káros hatása tagadhatatlan, de nem is a tinivígjátékokkal kezdődött, hanem azzal, amikor megtett ideállá egy olyan testképet, amit átlagos ember nem ér el egykönnyen, mert egy olyan életvitel kell hozzá (táplálkozás, edzés) amire a nagy átlag nem hajlandó sem az egészsége, sem a külseje érdekében.
Mégis idol lett, méghozzá olyan idol, amit sok ilyen átlag ember elkezdett megkövetelni a másik nemtől, de magától nem. A jelentős felesleggel élő, vagy éppen csontsovány és deszkalapos lánynak az izmos, kigyúrt pasik tetszenek, a 90 kilós, vagy éppen a 60 kilós nyüzüge srácnak meg a kisportolt, izmos nők. Na mármost, ezek meg inkább egymással mennek el, az átlagos meg hoppon marad. De más átlagosok nem vonzzák, így ahelyett, hogy a súlycsoportjában keresgélne, meg van sértődve a világra, amiért neki nem jut olyan partner.
Mondjuk, amit a saját környezetemben körülnézve látok (ott ugye nincsenek incelek) az az, hogy a nagyon is átlagos külleműeknek is van párja. Sőt, olyanoknak is, akik nem is felelnek meg egyáltalán ennek a most bálványozott képnek, pl. olyan lányok, akiken van vagy 20-30 kiló. Ugyanakkor képesek nőiesen viselkedni, és így találnak is maguknak fiút. Még csak nem is feltétlenül hasonló adottságokkal bírót.
Az irreális elvárások mellett az incelség másik oka szerintem a fellépés lehet, pontosabban annak hiánya. Sok incel szerintem nem is tudja, hogyan kéne kapcsolatba lépnie egy nőneművel. A kis gyűlöletcsoportjukban meg adják egymás alá a lovat. Pedig néha egy spontán kiszólás, megjegyzés elég egy beszélgetés elindításához.
Én pl. a volt barátommal egy egyetemi matekóra után kezdtem ismerkedni, amin ő tett egy megjegyzést, amiből kiderült, hogy szeretjük ugyanazt a sci-fi sorozatot. Ez már jó alap volt, hogy dumálni kezdjünk. Nem kellett hozzá sem autó, sem kigyúrt test.
Szerintem sok ilyen incel kocka, aki a gépen él szociális életet. De egy Tinderig már nem jut el, vagy addig, hogy akkor hasonló kocka csajokkal kezdjen.
És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a fiúkban van egy ősi felélem a nők megszólításával kapcsolatban. Nagyon törékeny az egojuk, és a visszautasítás rengeteget rombol az önbecsülésükön, ezért sokszor inkább meg sem próbálnak közelíteni a kiszemelt lány felé. Aki ebbe az állapotba beleragad, az dühbe, irigységbe, önsajnálatba és önpusztításba csúszik át nagyon hamar.
