Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A Délnyugati Hadszíntér/Délnyugati Stratégiai Irány (GKVJuZN - Главное Командование Войск Юго-Западного Направления) parancsnoksága békeidőszakban Kisinyovban települt, a tartalék harcálláspontja Ivano Frankovszk mellett volt. Ennek a hadszíntérnek egyik frontját alkotta volna a Déli Hadseregcsoport mátyásföldi törzséből, a nálunk ” ideiglenesen” állomásozó szovjet csapatokból (ide értve az általad említett 36. Légi Hadsereget is), valamint az MN alakulataiból összeálló haderő - természetesen szovjet parancsnokság alatt. Ami a másik három frontot illeti, azokban a Bolgár-, Román Néphadseregek, és a Kijevi Katonai Körzetből érkező szovjet alakulatok voltak elsősorban az érintettek.
A protokoll és a hivatalos eljárások szerződésben rögzített tartalma nem feltétlenül jártak kéz a kézben a valósággal… Az egyezményben ratifikált rendelkezések sok esetben távol álltak az életszerűségtől, legyen szó akár a ”látványos fizikai kényszer/erőszak alkalmazásáról, a helyi lakossággal kapcsolatos incidensekről, vagy a szovjet katonai objektumokba történő belépés jogosultságáról. Nem volt minden fekete és fehér.
Árnyalnám a talpraesett körzeti megbízott rendőr /feltehetően tiszthelyettes/ történetét:
Magyarországon a Szovjet Déli Hadseregcsoport, később Délnyugati Hadszinér Parancsnokság állománya és a 36. Légi Hadsereg állomásozott.
Magyar részről a BM-HM-IM, a szovjetek részéről az említett felsőbb parancsnokságok által ratifikált egyezmény rögzítette az egyes rezsim/protokoll eljárások menetét,
úgymint:
- a menetrendszerű kapcsolattartásnak előre tervezett programja, helyszíne és időpontja volt, a résztvevők megjelölésével,
...
- a lakossággal kapcsolatos, rendkívüli /incidens/ események során a területileg illetékes megyei rendőrfőkapitányság vezetőjének állambiztonsági helyettese rendelkezett
illetékességgel és hatáskörrel - körzeti rendőr nem,
...
- szovjet katonai/diplomáciai objektumba csak előzetes egyeztetés után lehetett belépni, kivéve a jogosult magyar polgári alkalmazottakat,
- körzeti rendőrt be sem engedtek volna, oda szolgálati érdekből sem mehetett be,
- kocsmai rendbontás, büncselekmény, stb. esetén a helyszín biztosítása mellett, az illetékes MRFK ügyelete kérhette a szovjet GAJ intézkedését,
...
- külföldön szovjet állampolgár/katona ellen a szovjet rendvédelmi szervek is csak rendkívüli esetben alkalmazhattak látványos fizikai kényszert/erőszakot...
és még hosszan lehetne ragozni az "együttműködés" szabályait, valós tartalmát, bár akkor felül kellene vizsgálni a magyar folklórba ágyazott bizarr történeteket is!
Csak megjegyezném minden fényezés nélkül, h nagy tisztelője vagyok a munkásságotoknak/tudásotoknak/elhivatottságotoknak. Jó kis csapat jött itt össze, van még sok kolléga, aki nagyon otthon van a témában, és ez jó, gratula! Sokan sztem el sem tudják képzelni, mennyit kell seggelni a monitor előtt, h vmi értelmes infó alapján aztán összerakják a képet. Le a kalappal!
Na szóval...
Én mikor errefelé kerültem, azonnal szemet szúrt, h itt van ez a Császár...marhára piszkálta a csőröm, de mondták, ne menjek oda, mert őrzik, magánterület, meg ilyenek...hát egyik sem nagyon hatott meg, persze, h csak azért is...
A területről annyit, h régen tele volt erdővel...nem véletlenül ugye. De miután a kivonulás volt, jó sokáig nem volt tisztázva a sorsa, olyan szabadon volt. Ment a vita, h most akkor hova tartozzon, mert Császárhoz is, meg Szákszendhez is kb annyira van, talán még Dadhoz is, senkinek nem kellett, most asszem pont Szákszendhez tartozik, de ez mind1 is.
A falubeli öregektől érdeklődtem, h ki mit tapasztalt, van e vmi sztori... hát az van.
Először is itt mindenki lőszerraktárra voksolt, mert az N fejeket persze váltig tagadták. Ebben is éltek, kuss volt. Belelátása nem volt senkinek, csak a tisztek és családjuk jöhetett ki (ugye ők a külső zónában laktak a lakótelepen), onnan még volt két zóna befelé. Be nem mehetett se Isten, se ember, csak ha oroszul beszélt, és furcsa tányért hordott a fején. A kiskatonáknak hivatalosan semmi lehetőségük nem volt kimenni, de a módját a sok védelmi rendszer kijátszásának azért csak megtalálták. A Bokodi pincék széle, pár km-re van a bázistól. Errefelé nagyon haragudtak rájuk, mert több esetben volt komolyabb bor lopási sztori. De olyan szinten, h akár 1000L környékén is. De ami tetézi a hősi tettet, hogy amit nem bírtak elvinni, azt kieresztették a pincékben, ezt pl több helyen is hallottam. Gyümölcsösök is a kárvallottak sorába álltak, meg kb. minden, ami valamire való volt. Nem szerették őket na.
Egy ismerős bácsika volt akkor a KBM-s, miután többször volt ezzel probléma, bejelentkezett a parancsnoknál, egy kis beszélgetésre. Lekövette a nyomokat, és a laktanya külső kerítésénél voltak az üres hordók, már ami nem tört össze. Meglepetésére tök könnyen fogadták a megbeszélt időpontban, a parancsnok, POLtiszt, meg egy tolmács. Az emberünk elmondta hogy kicsoda (akkor még egy KMB-snek volt respectje...), szépen meghallgatták, kis tanácskozás, és riadót rendeltek el. Összeverbuválták az összes tisztet és kiskatonát a sorakozótéren, és kikérdezés. Mind1, h ki honnan jött, csak aki szolgálatban volt, az nem jelent meg. Kisgatyában, borotvahabosan, félmeztelen, fél cipőben, de 2 perc alatt ott volt mindenki. Kezdetben viszonylag emberien kérdezgették őket, de miután természetesen nem volt jelentkező, az orosz módszert erőltették. Üvöltve ütöttek vertek mindenkit (már ők) akit értek a sorban, meg rettentő szitkok között fenyegetődztek. Na ennek meg is lett a hatása, hogy önmaguktól, vagy a társaik ráhatására, de lett vagy két emberke, aki bevállalta...hogy az 500L-es hordókat TELE kihozta a pincéből...persze... A KMB-s emberke ettől az egésztől olyan szarul érezte magát, hogy már bánta, h oda ment, többet nem is akart kérdezni. Állítólag utána találkozott a pol. tiszttel, aki megismerte, és mondta neki, hogy az a két jómadár már Szibériában kapál...
Ezzel a pol. tiszttel még egyszer volt dolga. Egy szovjet tiszt, útban valahonnan visszafelé a laktanyába bekeveredett egy este a bokodi kocsmába, (akkor még volt több is, ma három templom és egy fél kocsma van, láttatok még ilyen falut???:-) és már akkor nem volt szomjas, de még nekiállt nyakalni. Persze hamar össztüzesbe keveredett a helyiekkel, de ez egyenruhában, pisztollyal a szíjon, meg két géppisztolyos kiskatonával az ajtóban tevékenykedett. A kocsmáros üzent a KMB-s emberkének, h gyöjjön gyorsan, mert itt nagy lesz a baj. Az kapta magát, felöltözött egyenruhába, szolgálati motorkerékpáron odaviharzott. Nagy csönd fogadta (nagy tisztelete volt Feri bácsinak, szerették a népek, pedig eljárt a keze, ha valaki nem jót tett, de csak akkor), odament a tiszthez és „oroszul” kérdezte, h mi a pálya? Erre a részeg majom megfordult, végig merte, és szó nélkül arcon köpte. No, Feribácsinak sem kellett több, kapás visszakézből betakarta a muksót, hogy leborított pár asztalt. Az még kotorászott ott a fegyvere után, de az öreg rárántotta a saját pisztolyát, így nyugton maradt. A kiskatonák meg sem mertek mozdulni az ajtónál. Ennyit az üdvözlésről… Telefon akkor még csak a faluházán, meg a körzetis rendőrnél volt, az meg ugye Ő volt, ezért valakit elszalajtott a laktanyába. Jött is egy teherautónyi katona, fegyverekkel nyakig, meg a bizonyos pol. tiszt. Kézzel lábbal megbeszélték mi volt, a tisztet felnyalábolták, feldobták a platóra, és ahogy jöttek elviharoztak. Ez is ment kapálni, arra a bizonyos hideg helyre…
A kivonuláskor a pakolás, vagonírozás hetekig tartott, de olyan szinten, hogy itt a faluban születni kellett az utca másik oldalára, ha át akartál menni, mert iszonyú teherautó konvojok jöttek mentek, hordták a menteni való cuccot a vasúthoz. Ami meg nekik volt felesleg azt adták el, jó magyar pénzért. A benzin az szarásig ment, de bárki könnyen vehetett/vett is pisztolyt, gránátot, AK-t, ilyeneket. Nem is drágán, ez kb mindenhol így zajlott.
DE ami érdekesebb!!!
A Bokodi erőműben dolgozott egy idős bácsika, aki marha profin kezelte a ház méretű homlokrakodókat, amivel a szenet taszigálta ide-oda munkaidőben az erőműben, asszem Szákszendi emberke volt. Na mikor élesedett a helyzet kivonulás téren, akkor ez a bácsika az elvtársak révén, vagy maszekban meló után (ez nem derült ki számomra), de oda lett szállítva, és mindig cefet módon leitatták vodkával. Utána kezdhetett neki a munkáknak, hasonló gépekkel, de CSAK Ő, nem csapatban. Állítólag 1-2 hónap is volt, amíg "planírozott" valamit, de az biztos, h nem 1-2 hét. Sok ideig. Az a mendemonda, h mikor az elvtársak elmentek, a magyarok végeztek itt mindenféle "feltárást", h esetleg mit hagytak itt, meg miegymás, utána a helyiek nyilván beszökdöstek megnézni, h mi a stájsz, már nem kellett félni, h seggbe lövik őket. Az ominózus bácsikát elhozta a fia, hogy "na Papa, mutassa már meg, h mi a fenét dózerolt itt hónapokig", de persze a Papika, semmire nem emlékezett, azt sem tudta, h merre van arccal előre...pedig már nem volt vodka...legalábbis ingyen:-) De ezt csak hallomásból tudom, nem sikerült a nyomára bukkanni sajnos.
A tárolókról...
Mint ismeretes, több vállalkozás is próbálkozott hasznosítani, volt itt tésztaüzem raktározás, gombatermelés, meg mit tudom én mi még, már nyoma sincs semminek. A külső, és utána a belső hatalmas acél ajtók is eltűntek (nem legálisan persze), elindult a szabadrablás, mint általában mindenhol.
Ma már a területnek több gazdája is van, az erdő nagy részét kivágták, a fát kitermelték, az épületekkel nem foglalkozik senki. Illetve a bejárat melletti emeletes épület volt a "nőtlen tiszti/tiszthelyettesi" az senkit nem érdekel, mögötte sorház szerűen vannak lakások, ebben laktak a családos tisztek, na ezeket hasznosították, sok-sok év után. Az egyik haverom is vett ott egy lakást vagy 10 éve, el lehet képzelni az állapotokat, elég retró volt:-)
A tárolókat külön értékesítették, ezek most magánkézben vannak. Véletlenül két különböző ismerősöm vett meg 1-1 darabot, kérdeztem, h mi a fenének, mit akarnak vele? Ők sem tudják, nem is értem... Persze kérdeztem, hogy a leghátsó, félköríves ajtóhoz HUN A KULCS??? Mert mindenkit ez basztat... mi a fene van mögötte??? Ők sem tudják, se kulcs, se semmi...csak a nagy talány:-) Én az egészet körbe túrtam már párszor, sajnos ott nincs kijárat, se mögötte, sem oldalt, se egyesével, se összekötve. De ami elgondolkoztató...ezt az egészet úgy csinálták, hogy a kiásott alapba egy komolyabb betonréteg került, és a kész betonelemeket hordták rá, amiker összekötöttek, utána az egészet több méter földdel betúrták. Ha a benti ajtó mögötti részt berobbantották volna, akkor az kintről kráter szerű, vagy legalább beomlott részt eredményezne...de az itt nincs:-) Az ajtó mögötti részeket vagy kintről töltötték fel, vagy nemtom. Az egyik tulajt fűztem, h "ugyan már, téged is érdekel mi van bent" alapon, adjon engedélyt nekem, odaviszek egy markolót, lekapjuk betonig a földet, "kicsi megkopogtatjuk" hátha mutat valamit, nem engedi, mert a külső terület nem az övé, csak a benti. Egyébként a vételi árat sem voltak hajlandóak elárulni:-) Vagy annyira nevetségesen olcsó, vagy annyira magas, hogy nem merik elárulni, mert hülyének nézné őket mindenki.
Ha megengedtek még egy sztorit... az első felderítő repülésem jó régen volt, krosszmotorral (nem rendszámos) talpig beöltözve vértbe, meg minden. Én akkor az erdő felől mentem hátulról (no para, védem, óvom a természetet, nem cseszem szét az utat sem!!!) se kapu, se sorompó, se kiírás, se épület, se semmi. Én akkor még azt sem tudtam, hogy bent vagyok, a kerítéseket már lelopták, csak az oszlopok voltak a fák között. Na erre jön egy bakter szembe, nagy puskával a hátán, integet. Megállok, motor jár persze...köszönök, mondom mi a stájsz? Köszönés nélkül "mi a f@szt keresek itt? vadászok???" Húúúú mondom haver, jól vág az agyad, az tuti... Elárultam neki, h persze, így szoktam járni vadászni, krosszmotor, nagy hang, tökig beöltözve, no meg puska nélkül...miután barátságot kötöttünk egy életre, dugtam egy 1es, oszt szia, remélem nem verte ki a fogát egy féltéglával az útból, bár akkor utánam is lő gondolom:-)))) Bocsi, csak ez nekem olyan meghatározó volt, jót mosolygok rajta mindig...
Na most "csak ennyi" jutott eszembe, bocsi ha hosszú voltam, meg kicsit csapongtam.
Újként vagyok itt, bár nagyon régen olvasom a fórumotokat, még a régi prohardverest is, bár az úgy látom behalt. Rettentően érdekelnek engem is az elhagyott (vagy nem :-)) objektumok, főleg katonai vonalon, és marha sok jó infót, leírást találtam már az oldalon, amit ezúttal is köszönök. Sok jó túrám célpontja származik innen, szeretem a természetet járni, ha gyerekekkel megyek, akkor inkább csak séta, de ha egyedül, akkor szeretek vmi engem is érdeklő, értelmes, elérhető célpontot találni, és azt bejárni, megnézni. Az alapelvem, hogy nem hagyok ott semmit (pl szemét), de nem is hozok el semmi ott talált dolgot, mert hátha más is megnézné. Komárom-Esztergom megyei vagyok 13 éve, ide nősültem, így a család, meg az idő miatt a "környéken" elég sok dolgot bejártam, de még mindig van jó pár célpontom, ezért is olvasgatok sokat.
Bokodon lakom, a Császári bázis ugyan lerágott csont, de ha vkit érdekel, szívesen megosztok pár helyi beszámolót, mi volt akkor, és mi lett utána...már a helyiek szerint. Már csak azért is, mert nekem itt van a szomszédban, elég jól ismerem, évente pár alkalommal biztos megyen oda.
A könyv szerzője valóban én vagyok. Érdekelt az időszak szervezeti felépítése és a fontosabb fegyverzeti eszközök mennyisége, mert mindenhol csak félinformációkkal találkoztam. Elkezdtem kutatni és akkora anyag gyűlt össze, hogy rendszerezve ez a könyv alakult ki belőle.
Semmit, az előttem lévő hozzászóló beírásán indultam el, így találtam meg a letölthetőséget. A MLA69 valószínűleg másodnickje valakinek, mert rolleros.
Tudsz valamit a könyv hátteréről? Ez a bizonyos Mészáros László Antal nyugdíjas smasszer, de előtte gépe4sített lövész tiszthelyettes volt. Az apjával együtt szolgáltam a 11/2-nél (ő ott őrszakasz parancsnok volt), majd a 104/4-nél, ott először őrszakasz parancsnok, majd M Kieg tiszthelyettes. Már nem él sajnos. Valami kevés részem volt a könyv megszületésében.
Üdv tudja valaki, hogy a zalahaláp hegy lábánál lévő katonai bázis aminek a neve a 80-as években az volt, hogy MN központi műhely az most megtalálható valahol a neten? ott voltam 1986-87 ben és hátha találok régi cimborákat.
Néhány hete, egy késő őszi nap ismét szétnéztünk a szovjet 692. MRTB (Mozgó Javító-Technikai Bázis) laktanyájában Tabon.
A fejszállító teherautók garázsai:
Ebben a garázsban álltak a dombóvári 22. rakétadandár egyik osztályának indítóállványai:
A rakéták harci fejrészeinek karbantartó épülete kívülről – belülről.
A rakétaszállító osztály (zászlóalj szintű szervezet) kiképző, gyakorló épülete:
A rakéták (a fej nélküli hordozók) karbantartó, tároló épülete, melynek tetején szépen nőnek a fák…
A fejkarbantartó épület és a rakétatároló épülete között négy fejszállító teherautó számára kialakított rakodó rámpa:
A ’60-as évek elejétől 1980-ig ebben a teljesen hétköznapi épületben tárolták a hadműveleti és a harcászati rakéták atomtöltetű fejeit. Az épület természetesen egy külön zárt, technikai zónában helyezkedett el, csak az engedéllyel rendelkező tisztek, technikusok léphettek be. A hűtött-fűtött épület tároló helyiségeinek falán mindmáig látszanak a radiátorok helyei.
A ’80-as évek elején épült három, Gránit típusú, különlegesen védett tárolók átvették az előzőleg említett régebbi épület funkcióját. Ezután abban csak a hadosztályok alá rendelt tüzérezredek részére raktároztak 152 mm-es nukleáris töltetű tüzérségi lövedékeket.
1989 novemberében Tabról is elszállították az atomfegyvereket, vissza a Szovjetunióba.
