Nekem is furcsa volt visszaszokni a munkába 6 hét táppénz után. Annyira kiestem a napi rutinból, többször előfordult, hogy amit a vevők kértek, első nekifutásra fogalmam nem volt mi is lenne az. Gyakran kell egy kis képzelőerő, hogy azonnal kapcsoljon az ember mit is szeretnének. Mondjuk nekem az értetlenségbe nem csak az a 6 hét munkamentesség játszott bele, hanem az infarktus is. Akkoriban kicsit döcögva ment a gondolkodás és a felfogóképességem is hagyott némi kívánnivalót maga után. :( De ha olvastad a beszámolómat, akkor ez gondolom ki is tűnt belőle. Vagy nem te írtad, hogy olvastad a jegyzetemet? Mindegy. A lényeg az, hogy a gyógyulás útján vagy és ezt jól jelzi, hogy holnaptól meló. :)
Brü- hü -hü:-(((( végetért számomra az aranyélet,letelt a betegszabi:-(( holnap reggeltől munka.Csak az vigasztal,hogy maradt még 15 nap szabim.Amit szigorúan ki is fogok még az idén venni.
Megúsztam,de legutóbb az a kis vörös mialatt aludtam csak megmogyorózott mikor a hereemelőt berakta.Volt a mosdó felett egy doboz gumikesztyű, lehet,hogy abban követte el tettét ?:-)
Ahol én feküdtem ott is volt férfi nővér,ha valakinek szívesen lezavartam volna egy nagy maflást hát akkor az ő lett volna.Jut eszembe egyszer egy csinos nővér az ajtóból visszafordulva megjegyezte -este le fogom mosni.Látva megriadt képemet hozzátette-Vagy ha nem én akkor Vili, az éjszakás ügyeletes.Hálistennek az lett a vége,hogy egyik se mosott le :-)
Nekem még a nővér is nagy élmény volt.Hajnalban bejött a kacsát-kat kivinni.Akkor adtam át neki a pénzesboritékot.Tele volt a keze,zseb meg nem volt a ruháján.Először be akartam tuszkolni a nadrágja korcán mint a rúdtáncoslányoknak szokták a bugyipénzt,de túl szoros volt a nacija.Azért megoldotta a helyzetet, féloldalt fordulva mutatva,hogy van farzsebe,én belecsúsztattam a boritékocskát ,ő meg ráriszált egy kicsit huncutul,hogy helyére csússzon.Kedvemre való kis vörös démon volt.Vau:-)))
Tisztára mint egy kívánságműsor. :) Na nekem azért a másodiknál erőteljesen követelőzni kellett meg nem tágítani, mert egyébként a krumpiszsák módszert alkalmazta volna az altatóorvos.
Én 3 héttel a műtét előtt beszéltem az altatóorvosnővel.Ott ismertette az összes variációt.(egyik rosszabb mint a másik:-)))Nekem a papíromra az volt írva:altatásban tervezett műtét.Én akkor rá is kérdeztem miért akarnak altatni? Valami olyasmit mondott akkor,hogy nem akarnak altatni de nem kizárt hogy felkészülnek az esetére.Mint írtam közvetlenűl a műtét előtt bejött hozzám megkérdezni:hogyan szeretném?
Ma délután olvastam a naplódat:-) Már ami a 2 műtétedet illeti,sajnos most találtam csak meg.Engem aznap műtöttek amikor bementem.Nekem nem kellett fürödni.Tán még kezet sem mostam.Átöltöztem a fehér hacukába kaptam két zacsi infuziót meg antibiotikumokat ,megborotváltak és már vittek is.Semmit nem kellett várnom a műtöben.Szíves engedelmeddel a Te stílusodban így is írhatnám 12:45.bejött a műtős a kórterembe.12:48 kész a borotválás.12:51 kitolnak a műtőbe12:56 feltesznek a műtőasztalra:12:58 se kép se hang
Altatásos műtét után hamarabb fel lehet és kell kelni mint érzételenítésesnél. Nekem semmi kellemetlen élmény nem volt ébredés után. Nem fájt a fejem jobban mint máskor. Nagyon gyakran fáj, szóval nekem nem oszt, nem szoroz. Az altatás kockázatosabb, ennek ellenére én is ezt választottam mindkét alkalommal.
naszóval ,mégegyszer,a fejfájást nálam elsősorban a koplalás meg szomjazás okozta hozzá jött még a kórházi milliő és a vele járó sok apró kellemetlenség.Eredetileg én érzéstelenítéses műtétet szerettem volna de mire választásra került a sor---bejött mütét előtt egy félórával az altató orvosnő érdeklődni melyik változatot szeretném--inkább az altatást választottam.Fáradt voltam,álmos voltam nem volt kedvem aszisztálnom a saját műtétemhez.
Altatás után annyira fáj ,legalábbis nekem annyira fájt,hogy be sem vettem a fájdalomcsillapítót.Vártam arra az esetre ha erősödik a fájdalom majd beveszem.Hát nem erősödött.Kárba viszont nem veszett a gyógyszer mert menetrendszerűen rámjött a fejfájás a sok" izgalom" után és a nővér közölte,hogy a kollégái közül ezt a bogyót használják fejfájásra is jobb híján.
34 éves vagyok és dec 1-jén műtenek lágyéksérvre az Uzsokiban. A kérdésem, hogy a spiniális érzéstelenítést vagy az altatást javasoljátok? A sebészt a spinálisra mondta, hogy kevesebb kockázattal jár....
Amennyiben altatást választok (én arra hajlok), akkor ébredésnél mekkora a fájdalom, amire számíthatok?
No igen, de azt is tegyük hozzá, hogy ugyanazon erősségű fájdalom valakinek éppen csak kellemetlen, a másiknak meg majdnem kibírhatatlan is lehet. A műtét utántól nekem sosem fájt a műtött terület ok nélkül. Ha fájt, annak mindig meg volt az oka. Magyarán megerőltettem. De ez nem olyan fájdalom volt amire gyógyszert kellett volna szednem, vagy le kellett volna feküdni vagy éppen egyéb megoldást igényelt volna. Fájt, tudomásul vettem oszt csókolom, majd elmúlik. Elmúlt. :) Bár lehet jobban bírom a fájdalmat az átlagnál, mert az egyik tetoválás készítésekor eléggé fájdalmas helyre került a minta. A végén kérdezte a tetováló, nem fájt? MOndom de igen. Azért kérdezte, mert nem vetteészre rajtam hogy fájt volna. Fájt az, csak türtőztettem magam. Ha ficánkolok, tovább tart egyrészt, másrészt ha én magam vállaltam a műveletet, akkor igenis ki kell bírni és nincs apelláta! :)
Lágyéksérv műtét után 24-36 hónappal a betegek közel 30%-a panaszolt valamilyen jellegű fájdalmat vagy kellemetlen érzést, 6% pedig olyan nagy mértékű fájdalmat említett, amely zavarja a mindennapi aktivitásában, a vizsgálatot megelőző 2 hónapban. 11,3%-ot zavar fájdalma járás közben, álláskor és ülés közben."
Mondjuk az érdekes, hogy "A műtét időpontjában átlag életkoruk 58,2 év volt" !!!!!!!
Lehet unjátok már , de:
Tudjátok, sokminden fejben dől el.
A kicsit pozitívabban gondolkodás nem árt, sőőőőt ....... :-)
Igaz, én könnyen pofázok több mint 5 évvel a műtét után, de a nyáron megmásztuk a tokaji heyget, pontosabban a turistajelzés mentén felmentünk. Másnap egy 13 km-esnek hirdetett, de valójában 16-17 km-es gyalogtúrát szerveztünk magunknak a Zemplénben. Hú, csodálatos, vadregényes tájon vezetett az út. Háman mentünk, magunkon kívül alig találkoztunk emberekkel. Hárumhutáról indulva Kőkapu, Rostallón át vissza Háromhutára. Egy jó kis körút. GPS szerint a legmagasabb pont magasabban volt mint a tokaji 513 m. Ráadásul néhol majdnem négykézláb kellett mászni a kidőlt fák alatt, mert pár héttel korábban a nagy esőzések, szélviharok hatalmas pusztításokat vittek végbe az erdőkben. De megérte! Tavaly nyáron a füzéri várba caplattunk fel. Na, az rendesen megizzasztja az embert. Az utolsó 20-30 méteres szintkülönbség kemény dió. Mire felértem majdnem kiköptem a tüdőmet. Mondjuk ráértünk volna lassabban is felmenni. DE most is, meg előző évben is úgy kifogtuk, hogy nem sokat tudtunk nézelődni a várban, mert jött a zivatar. Cipőzni kellett lefelé, hogy ne kapjon el útközben az eső. Szerencsére ezek a túrák egyáltalán nem viselték meg a műtéteket. Ennyi mozgás kell! még a fáradtság is jólesett. :) Nem olyna igazi fizikai fáradtság ez mint amikor dolgozik az ember. A másnapi egri vár látogatás sokkal jobban elfárasztott. Pontosabban nyilvánvalóan az a kb 4 órás vezetés, ami oda-vissza kellett. A 7-8 órás gyalogtúra nem fárasztott úgy ki.
Annak nagyon örülök, hogy leteszteltem magam, a hosszantartó egyenletes terhelés, ami egy túrázással, hegymászással (nem az igazi értelmében vett hegymászás) jár, ne viselte meg a sérveket, se az érszűkületem nem tett keresztbe sehol. Ez utóbbi nagy kibaszás lett volna ám, az tuti.
Én meg vígan mászom naponta a hegyeket,Gellérthegy ,várhegy.Meg se kottyan,de a tempó még nem a régi.Azt már elértem ,hogy kapaszkodás ,megállás nélkül,minimális lihegéssel hajtsam végre.Súlyt azt még mindig nem merek emelni.Holnap megyek felülvizsgálatra a háziorvoshoz meg az üzemorvoshoz
