A tudományos kutató intézetekben diktatúra uralkodik. Csak azok a kísérletek végezhetök el, amiket az elfogadott tudományos vélemény megenged. Csak azok a kísérleti/elméleti eredmények publikálhatók a szakirodalomban, amik nem mondanak az elfogadott véleménynek ellent. Igy a tudomány kizárja sajátmagát a fejlödés alól.
Robi: "Akkor mivel tudnád megmagyarázni az Einsten-féle fényelektromos egyenletet?"
Utoljára neked:
A fényelektromos egyenletet Einstein rosszul fogta fel. Itt arról van szó, hogy a kiváltott elektronok MAXIMÁLIS energiája függ a beesö fény rezgésszámától.
Einstein nem értette meg a fényelektromos jeleséget, a fénykvantum hipotézis erre nem szükséges. Nem is léteznek korpuszkuláris fotonok a természetben. Minden mikroszkópikus objektum több nagyságrenddel kisebb, mint az általa kisugárzott 'fény' hullámhossza. Hamilton eikonál elve kitiltja a korpuszkuláris 'fényrészecskék' jelenlétét az anyag kölcsönhatásából az elektromágneses mezövel.
Ha elolvasnád Szász könyvét ezt tudnád. Ez az elsö fejezet tartalma. Nincs az elektromágneses mezö kvantálva, csak a töltések vannak kvantálva.
Nem volt gamma forrás a közelben, nem láttak semmi ilyen jelenséget a buborékkamrában. Volt ott gamma forrás: akkor már láttak. Ez tény, és kísérlet. Ezt magyarázzad meg.
"az e.m. mezö nem lokalizálható" Akkor mivel tudnád megmagyarázni az Einsten-féle fényelektromos egyenletet? Tudod, azt, amit vákuum fotocellával lehet kimérni. Én kimértem. Sok száz hallgató kimérte. És mindenki ki tudta számolni a h/e hányadost belőle (jó, volt aki 90% hibával :D )
MINDEN elektromosan semleges testre érvényesek, akár mekkora a protonok N száma (vagy az eltonok száma, ha (E,p,e) konenzálódású 'antianyagról' van szó).
Sajnálom, az az egy kísérlet max arra alkalmas, hogy a súlyos és tehetetlen tömeg egyenlőségét megkérdőjelezze. Az elméleted alátámasztására nem alkalmas, ugyanis semmit se bizonyít az új részecskemodelledből. Ez a kísérlet önmagában alkalmatlan arra, hogy anyagszerkezeti következtetéseket lehessen belőle levonni!
Van más kísérlet, ami alátámasztja amit mondasz? Különben csak és kizárólag arról vitatkozhatunk hogy mi van a tömegekkel, a részecskefizikát meg egy az egyben felejtsd el. Amit mondasz az csak egy modell, amit semmivel sem tudsz alátámasztani. Képletekkel bárki bűvészkedhet, hozz elő kísérleteket! Épp te mondtad, hogy csak a kísérletek számítanak.
"Te miért beszélsz magadról egyes szám harmadik személyben?" Azért emlegetem Szász nevét, hogy az elmebeteg fizikusok megismerjék és ne felejtsék el Szász Gyula Imre nevét!
Einstein elrontotta mindakét fundamentális mezöt, a gravitációt a tér megörbítésével, az elektromágneses mezöt a kvantálással, a fénykvantum hipotézisával. Nem vette észre, hogy csak a stabil elemirészecskéknek e,p,P és E azonos a súlyos és nyugvó tehetetlen tömege, minden más részecskénél különbözik. Ezért volt fontos Szász ejtökísérlete az UFF cáfolására.
A legnagyobb erölködése ellenére Einsteinnek nem sikerült a két mezöt egyesíteni, ez Szásznak sikerült.
Világ fizikus proletérjei egyesüljenek elásni az elfogadott elméleteiteket, a Standard Modellt és az Áltrelt.
Még egy kérdés: hogy lehet, hogy pont ott játszódott le a jelenség, ahol egy gamma sugárforrás volt? Ha pedig nincs ott, akkor nem fordul elő (de legalábbis sokkal ritkábban).
Szász elmélete szerint az instabil neutronnak N ugyanakkora a súlyos tömege mint a hidrogénatomnak, m(N;g) = m(H-atom;g) = m(P) - m(e). Ebben különbözik Szász fizikája Einsteinétöl, Einsteinnél nics súlyos tömeg!
A kvantált gravitációs töltés |g(k)| = g m(k) , két elemi tömeggel m(e), m(P) és két elöjellel, négy kvantált g-töltést ad ki, mindanégy stabil elemirészecskének e,p,P,E különbözik a g-töltése.
A részecskefiziksoknak meg kell tanulniuk, hogy az univerzumunk a négy elemirészecske e,p,P,E halmaza, amiknek kétféle kvantált töltése van.
Minden stabil vagy instabil részecske amit a részecske fizikusok a kísérletekben eddig találtak ezekböl áll.
DE a Higgs-bozont hiába is keresik az LHC-vel, ez nem létezik: A részecskék tömegei a kvantált gravitációs töltésekböl |g(k)| = g m(k), az elemi tömegekböl m(P) és m(e) származik.
A Standard Modell rossz modell, nem állja meg a helyét.
"Sokfélét lehet érteni a tömeghiányon (izotópok tömeghiányán), amit én legelterjedtebben találtam, az a következő:
m(atommag) P + e + (e,p)-neutrínó. Ez egyértelmü. A neutrínók létezése az egyik pillere a két elöjellel fellépö elemi gravitációs töltések létezésének.
A képen a 0.703x 10^-13 cm nagyságú (e,p)-neutrinó látható, az elektron+poziron kötött állapota. Különben a (P,E)-neutrínó, a proton és elton kötött állapota, 3.83 x10^-17 cm nagysággal. Az E = m c^2 reláció nem azt jelenti, hogy a stabil elemirészecskék megsemmisülnek, van elöállíthatók a mezöböl. A tömegnélkülinek tünö neutrínók létezése, az egyik pillére a két elöjellel létezö kvantált gravitációs töltéseknek. A sötét anyag fö elemei a neutrínók.
Most estére már van jobb programom is, holnapra viszont adhatnál magyarázatot az alábbi képre (mármint, az elméleted ezt hogyan magyarázza), mert mintha erről nem lett volna szó:
Mert az semmivel se jobb, mint a "hát van és kész".
Pl. miért pont akkora a tömeg? Miért pont akkora erő hat két gravitációs töltés között? Milyen mechanizmussal hatnak egymásra a gravitációs töltések?
Olyan szintet, mint a te magyarázatod, bőven elér az általad kritizált is. Éspedig: a gravitációs erő nagysága a tömegtől függ, továbbá E=m*c^2, ebből minden kijön. Az elemi részecskék tömegét meg valahogy meg kell mérni, közben meg figyelni az energiájukra.
Ezt a fizika a kötési energiával magyarázza. És a magyarázat konzisztens, az atommagfizikában jól használható.
"Einstein elött azt hitték a fizikusok, hogy a súlyos tömeg egyenlö a nyugvó tehetetlen tömeggel és hogy a gravitáció 'tömegvonzás'. " Az csak egy sejtés volt, hogy a súlyos és a tehetetlen tömeg azonos. Ezt igazolta elég pontosan Eötvös.
"És föképp mi is és honnan származik a proton és elektron elemi tömege m(P) és m(e)?" Valóban, ez egy problémás pont, vannak rá elméletek (pl. Higgs-részecske), de ezek igazolásra várnak (talán az LHC majd választ ad).
