A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
* Ter, anyag, mezo, historia... 2001-08-09 ... A gravitacio tehat nem mezo, azaz folytonosan eloszlo anyag egy adott hatter- teridoben, hanem maganak a teridonek a jellemzoje. Ezert kell csinjan banni az olyan kijelentesekkel (par honapja a Tudomanyban is olvastam), mely szerint "a gravitacios mezo is anyag". Eloszor is nem mezo, masodszor nem lehet neki olyan anyagi jellemzoket (energia, impulzus, perdulet, toltesek) tulajdonitani, mint pl az elektromagneses mezonek. ...*
http://kozmoforum.hu/viewtopic.php?f=19&t=106&p=1750&hilit=anyagi#p1750 2014.04.28. * ... bár a gravitációs tér nem anyag, nem mező, fodrozódásai, zavarai, a gravitációs hullámok mégis tudnak energiát, impulzust, perdületet szállítani nagy távolságra, és ott átadni ezeket más anyagfajtáknak. Azaz határozott "anyagi" tulajdonságokkal is bírnak. Ezért valószínűleg újra kell gondolnunk az "anyag" és a "nem anyag" tulajdonságairól szóló elképzeléseinket. ...*
mi az hogy töltés, mi az hogy tömeg, mi az hogy anyag, s milyen legelemibb alkotórész van/lehet az anyag mélyén
Erre mondom én, hogy meditálhatsz ezeken amíg világ a világ. Anélkül, hogy akár egy kőbaltát meg tudnál tervezni a gondolataidra alapozva.
A fizikusok meg képesek gyorsítót, bombát, gravitációs hullám detektort, gps-t, processzort stb tervezni a tudatlan, földhözragadt, semmire se jó tudományukkal, annak ellenére hogy egyetlen kérdésedre se képesek válaszolni. Különösen olyat nem, amilyet vársz és képes vagy felfogni.
„Nagyon helyes szemléletformáló törekvés, ha a képletek tartalmi oldala érdekel, de fogalmam sincs miként lehetne ide eljutni a képletek olvasása és értése nélkül.”
Erre nekem sincs receptem, minden bizonnyal a sok utánaolvasás hozta meg az eredményt, de megértettem a rotáció, az örvénylés, a divergencia lényegét, a köztük lévő különbséget, miért forrásos az egyik, miért potenciálos a másik, stb.
Nyilván közrejátszott, hogy olyan verbális leírásokra találtam, amelyek (olykor a képletekkel együtt, és/vagy képekkel illusztrálva) magasabb matematikai ismeretek nélkül is érthetővé tették ezeket a fogalmakat.
„A QED a mezői még sokkal elvontabbak mint a klasszikus elektrodinamika mezői. Nem is valós értékű vektorokkal reprezentálható eloszlások, hanem komplex számértékűek, amelyeknek csak a négyzete hozható összefüggésbe a kísérleti statisztikákkal. És többnyire nagyon nem triviális, hogy mi egy részecske, vagy mi kétrészecske, és mi sokrészecske. Mert az általában nem két darab egyrészecske és nem sok darab egyrészcske.”
Tisztában vagyok azzal, hogy a tudást nem adják ingyen, azért keményen meg kell dolgozni, mindazonáltal hiszek abban, hogy egy matematikai leírást – illetve annak lényegét - szavakban is ki lehet fejezni. Azt belátom, hogy a szakmai zsargon ismerete alapvető szükséglet a megértéshez.
„A mű0 a vákuum abszolút permeabilitása! De abban az egységrendszerben, amit a fizikusok alkalmaznak, ami nem önkényes tradicionális mértékegységekre, hanem fizikai állandókra (a fénysebességre és a Planck állandóra) épül a mű0 értéke 1.”
Elfogadom, de egyenlőre nem világos a miértje, majd utána fogok nézni.
„A "háttér" itt az a téridő geometria, amit az áltrel határoz meg. A "függetlenség", a mezőket leíró elméletnek ehhez való viszonya.”
Ha meg akarsz tanulni síelni, kedvenc módszered szerint meditálhatsz évekig a síelés elvi mibenlétén
Nem jó a hasonlat ide, mint ahogy a vízvezeték szereléssel, meg a sebészorvosok hozzáértésével való analógiák is hibásak a mi esetünkre. A kozmológia és elméleti fizika sok alapkérdésénél ugyanis az a helyzet, hogy a magukat hozzáértőnek tekintők sem tudnak megalapozott válaszokat adni. Ezen a "terepen" tehát nemcsak a laikusok nem tudnak "síelni", hanem a hozzáértők, professzionális szaktekintélyek sem. Amíg a vízvezeték szerelő konkrétan meg tudja mondani, hogy egy csőtörést hogyan kell elhárítani, addig a (fősodorbeli) kozmológusok, elméleti fizikusok nem tudnak válasz adni olyan kérdésekre, hogy végtelen vagy véges-e a világegyetem, mi volt az Ősrobbanás előtt, mi az hogy töltés, mi az hogy tömeg, mi az hogy anyag, s milyen legelemibb alkotórész van/lehet az anyag mélyén.
Egyébként meg nem mindig arról van szó, hogy egy laikus akar teljesen új elméleti modellt kidolgozni, hanem különféle modellek között mérlegel. Ezt pedig miért ne tehetné meg egy ilyen nyílt internetes fórumon? Legfeljebb téved, és akkor mi van?...Leggyakrabban a fősodorbeli álláspontot képviselők hiszik azt, hogy az általuk képviselt elmélet, modell a legjobb, legmegalapozottabb, s annál nem lehet jobb a tudomány mai állásánál, hiszen ez a többségi álláspont, s annyi szaktekintély áll mögötte. Pedig a tudományban nem mindig a többségi álláspont képviselte a továbblépést, s erre sok példa van. Valójában minden olyan elmélet, amit ma többséginek nevezünk, valamikor kisebbségben volt.
Szerintem a tudomány szabadsásához és nyitottságához hozzátartozik (bármely szinten), hogy meg lehessen vitatni különféle elméleteket, modelleket, azokat össze lehessen hasonlítani, s mindenki kialakíthassa a maga véleményét aszerint, hogy szerinte melyik elmélet mellett szól több érv és gyakorlati tapasztalat. Nem arról van szó, hogy a fősodorbeli elméleteket el kellene vetni, hiszen oka van annak, hogy (most) éppen az a mainstream álláspont, de azért szentírásnak sem kell ezeket tekinteni, s oda kell figyelni az alternatív elméletekre, modellekre is. Én mindig is felemeltem a szavam, mikor "megmondó emberek" akarták eldönteni, hogy ki miről mondhat véleményt, mibe kell belenyugodni, s a józan észnek ellentmondó magyarázatokat is fogadjuk el, s ne tegyünk fel kellemetlen kérdéseket az Ősrobbanást megelőző időszakról stb. Igenis lehet és kell is ezekről a dolgokról beszélgetni a topik adott témájához illeszkedve.
Nem maga a modell nem érdekel, hanem annak matematikai megfogalmazása, mert azt már szöveges kiegészítés/magyarázat nélkül nem értem. Viszont szeretném megérteni azt, amit leír.
Az a gond a szöveges kiegészítésekkel, hogy gyakran nincs megfelelő szavunk a jelenség olyan magyarázatára, ami korrekt lenne. Gondolj csak a specrel hosszkontrakciójára. (A tárggyal nem történik semmi. Az én vonatkoztatási rendszeremben rövidebb, mint a nyugalmi rendszerében. Egy másik vonatkoztatási rendszerben más mértékű kontrakciót mérnek. A kontrakció mértéke függ a bázisválasztástól. Stb, stb...) Semmivel sem egyszerűbb a kvantummechanikai esetek magyarázata. Hogyan lehet a de Broglie hullámhosszt elmondani? Az elektromágneses hullám mibenlétét hogyan lehet elmondani, miközben valami hétköznapi hasonlattal szeretné megérteni valaki? Pl a fénysebesség, mint határsebesség esetét hogy lehet szemléletesen elmagyarázni? Jobb híján maradnak a képletek és a tapasztalt jelenségek felemlegetése. (lásd: kétréses kísérlet.)
"A valóság megismerésének tudományos módszere a modell alkotás."
Ezzel egyet is értek, sőt, zárójelben meg is jegyeztem ennek alapvető fontosságát. Ezzel együtt a matematikai modell nemcsak a matematika "nyelvén", hanem a beszélt (anya)nyelven is leírható, elmondható.
"Ha nem érdekel a modell, annak logikája, akkor magát a tudományt veted el."
Nem maga a modell nem érdekel, hanem annak matematikai megfogalmazása, mert azt már szöveges kiegészítés/magyarázat nélkül nem értem. Viszont szeretném megérteni azt, amit leír.
"Fogalmam sincs, mi volna az a "nem-szemcsés anyagi minőség""
Írok példát: Megdörzsölve száraz ronggyal egy befőttes üveget, vagy egy karácsonyfadíszt - körülötte nem fogsz szemcsés anyagot találni: körülötte szemcsétlent fogsz találni - szemcsétlen anyagot!
A fizikában évtizedek óta használt fogalmakat nem célszerű más jelentéssel felruházni, abból csak kavarodás származhat. Legfőképpen ha nem matematikai, hanem verbális definíció alapján teszed. Fogalmam sincs, mi volna az a "nem-szemcsés anyagi minőség"
Ha kommunikálni akarsz ezekről a dolgokról, úgy nem teheted magad függetlenné a szakmában alkalmazott definícióktól, azzal a laza kijelentéssel, hogy "azok csak matematikai modellek."
Nagyon helyes szemléletformáló törekvés, ha a képletek tartalmi oldala érdekel, de fogalmam sincs miként lehetne ide eljutni a képletek olvasása és értése nélkül. Vegyünk egy nagyon egyszerű esetet, az "egyenes és fordított arányosság" dolgát, ha nem ismerném a szorzás és osztás műveletének tulajdonságait, nem tudhatnám, mit értsek arányosságon. Ugyanez a helyzet ha a mezők gradienséről, divergenciájáról, rotációjáról van szó, s az ezeken alapuló tulajdonságaikról, a potenciálosságról, a forrásosságról, vagy forrásmentességről, az örvényességről, vagy örvénymentességről, meg mindenféle bonyolultabb dolgokról.
A QED a mezői még sokkal elvontabbak mint a klasszikus elektrodinamika mezői. Nem is valós értékű vektorokkal reprezentálható eloszlások, hanem komplex számértékűek, amelyeknek csak a négyzete hozható összefüggésbe a kísérleti statisztikákkal. És többnyire nagyon nem triviális, hogy mi egy részecske, vagy mi kétrészecske, és mi sokrészecske. Mert az általában nem két darab egyrészecske és nem sok darab egyrészcske.
Azt írod:
"ez az "1" a vákuum relatív permeabilitása."
Nem! A mű0 a vákuum abszolút permeabilitása! De abban az egységrendszerben, amit a fizikusok alkalmaznak, ami nem önkényes tradicionális mértékegységekre, hanem fizikai állandókra (a fénysebességre és a Planck állandóra) épül a mű0 értéke 1. És ebben a rendszerben a mértékegysége se Vs/Am, vagy bármi ilyesmi. Hisz ebben nincs is más mértékegység, mint a szekundum, mert minden fizikai jellemző mértékegysége kifejezhető a szekundum valamilyen hatványával. És kapaszkodj meg, a vákuum permeabilitásának mértékegysége éppen s0, azaz még a mértékegysége is 1.
A háttérfüggetlenség a kölcsönhatások fizikai leírására ró ki követelményt. Azt, hogy ne csak valami speciális geometriai háttér feltételezésével legyen érvényes, hanem attól függetlenül, bármilyenen. Tehát mondjuk a QED-nek működnie kell akkor is, ha a mezőit görbületlen Minkowski téridő felett értelmezzük, és akkor is, ha akármilyen görbültben, mondjuk egy forgó égitest Kerr téridejében. (Ilyen geometriában oszlanak el, merthogy történetesen a világ egy ilyen helyén jelennek meg.) A "háttér" itt az a téridő geometria, amit az áltrel határoz meg. A "függetlenség", a mezőket leíró elméletnek ehhez való viszonya.
Ha meg akarsz tanulni síelni, kedvenc módszered szerint meditálhatsz évekig a síelés elvi mibenlétén, a benne rejlő spirituális lényegen, feltehetsz sok-sok zseniális kérdést amire képtelenek válaszolni a begyepesedett sízők.
Nem is lesz ezzel semmi gond, amíg oda nem állsz egy meredek lejtő szélére, és meg nem indulsz lefelé.
Akkor sajnos csúnya földhözragadt dolgok következnek. Szerencsés esetben ismét lesz időd meditálni - úgysem tehetsz mást fülig gipszben.
A begyepesedett, új gondolatokra képtelen szerencsétlenek meg elvégeznek pár tanfolyamot, és simán lemennek ott, ahol te lezuhantál. A jobb szolgalelkek meg versenyezni kezdenek, és akkor találnak ki új módszereket, mikor már nem esnek át a saját lábukon.
engem a képletek tartalmi oldala, a valóság érdekel, s nem annyira annak bármiféle modellje
A valóság megismerésének tudományos módszere a modell alkotás. Az egyéb módszerek (vallás, megvilágosodás stb) teljesen más műfaj.
A valóságról való gondolkodás ismeretek gyűjtése, rendszerezése, majd hipotézisek felállítása és tesztelése. Modellezés. A modellben foglaljuk össze mindazt a rendszerezett ismeretet, amit a valóságról tudunk. De több is ennél, a jó modell olyat is tud nyújtani, amit enélkül nem tudtunk. Lehet tesztelni a nem várt előrejelzést, és ha a modell elég jó, akkor stimmel az is. Ha nem, akkor lehet keresni új modellt.
Ez vált be, ez az egyetlen ismert és hatékony módszer - kivéve persze a látnokokat, megvilágosodottakat, önjelölt zseniket, akik mindent máshogy és jobban tudnak. Ha hoznák az eredményeket, akkor persze nekik lenne igazuk. De valahogy mindig csak jövőre derül ki szerintük hogy mennyire igazuk volt. A karaván meg halad - nélkülük.
Ha nem érdekel a modell, annak logikája, akkor magát a tudományt veted el.
- "A Maxwell egyenletek – ha helyesen értelmezem – nem szólnak arról, hogy a forrás kelti a mezőt"
- „De épp arról szólnak.”
Sajnos a szóhasználatunk nem tesz különbséget mező (nem-szemcsés anyagi minőség) és „mező” (töltéssel bíró részecske elektromos mezeje) között.
Amikor az Általad joggal kritizált mondatot leírtam, az előbbi mezőre gondoltam, s nem erre a "mező"-re:
„Mindaddig, amíg a „fotonokat” nem vesszük észre, addig a Maxwell egyenletek teljesen kielégítő alaptörvényeket jelentenek. Ezt nevezzük a „klasszikus elektrodinamikának”. Ma már tudjuk azonban, hogy a jelenségek mélyén mindig „fotonok viselkedése” húzódik meg. Ezt pedig már a Kvantumelektrodinanika” tárgyalja. Azaz, ha úgy tetszik, akkor a Maxwell egyenletek rendszere tulajdonképpen az igen nagyszámú fotonból (1023) álló fizikai rendszerek makroszkopikus viselkedésének a törvényeit jelenti. Ez az, amit a mi (makroszkopikus) műszereink „Elektromágneses térként” (EMT) érzékelnek.” http://www.phy.bme.hu/~torok/tanit/Elmfiz1_Eldin_01.pdf
- "de mi az a mező?"
- „Már leírtam: Az E és a B mezővektorok a tér kérdéses pontjára képzeletben odahelyezett egységnyi próbatöltésekre ható erőket adják meg (a B esetén egységnyi sebességű, egységnyi próbatöltésre).”
Igaz, de ez „csak” a matematikai modellje.
Elminster Aumar szerint – s szerintem is – „Speciális, térben eloszlott anyagfajta.” (Igaz, hogy ő a Higgs- mezőre adta ezt a választ, de úgy vélem, hogy ez az állítás minden más mezőre kiterjeszthető.
„Az elméleti fizika így működik. Nem közvetlenül a dolgokkal (testekkel és kölcsönhatásaikkal) végez műveleteket, hanem azok matematikai leírásaival.”
Ez így van, s miután sem elméleti-, sem másmilyen fizikus/matematikus nem vagyok, engem a képletek tartalmi oldala, a valóság érdekel, s nem annyira annak bármiféle modellje. (Jól tudom, a matematikai modellek elengedhetetlen kellékei a valóság megismerésének.- Csak nekem az egy idegen nyelv, bár igyekszem minél többet megérteni belőle...)
„A mű0 pusztán a régi önkényesen definiált mértékegységek közötti illesztési szám.”
Erről most mit gondoljak, hogyan értsem? Az irodalom mágneses állndóként tartja nyilván:
„In the reference medium of classical vacuum, μ0 has an exact defined value:[1][2]
μ0 = 4π×10−7 H/m ≈ 1.2566370614...×10−6 N/A2 or T⋅m/A or Wb/(A⋅m) or V⋅s/(A⋅m)
in the SI system of units.
As a constant, it can also be defined as a fundamental invariant quantity, …”
(…pontosan meghatározott értéke van: … Mint állandó, s ami alapvetõ invariáns mennyiségként is definiált,…)
„A fizikusok által használt nem önkényes részecskefizikai egységrendszerben az értéke 1.”
Ez – szerintem – viszonyszám, ami mögé a fenti értéket kell érteni, más szóval; ez az "1" a vákuum relatív permeabilitása.
„Az általános relativitáselmélet épp ezt a háttérfüggetlenséget támasztja alapkövetelményként a kölcsönhatások (így például az elektromágneses kölcsönhatás) leírása elé.”
Szerintem ez a „háttérfüggetlenség” geometriai háttérstruktúrára vonatkozik, s nem pedig a mezőt alkotó nem-szemcsés anyagtól való viszonyra.
Miért akarod te tudni/keresni a választ olyan kérdésekre, hogy mi az anyag, mi van az anyag mélyén, és hasonlók? A "megmondóember" megmagyarázza, hogy ezekre nincs szükség. Majd ő megmondja, hogy mire van szükség, s mit hogyan kell érteni. És ő majd elmagyarázza, hogy mit kell elfogadni, s ki az aki hozzáértő (ő persze minden kétség nélkül annak tartja magát). S elmondja, hogy ez sokkal izgalmasabb dolog, mint megválaszol(hat)atlan kérdéseket feltenni, s ezen filózni.
Nem kell semmin filózni, majd ő megmondja, hogy min kell gondolkodni...s ez nagyon izgalmas dolog...(szerinte).
Jó, hogy van nekünk egy (sőt több) megmondóemberünk, mert nem kell az agyunkat erőltetni (szerintük) fölösleges dolgokon való gondolkozással...
"Ha így lenne, az hogyan magyarázná az interferenciaképet?"
Nem tudom - sőt sajnálatos módon momentán még ötletem sincs.
Intelemként azonban jelzem, hogy az emberiség történetében előfordult már, hogy bizonyos elgondolást bizonyos "kerékkötők" érdektelennek/hasznosíthatatlannak nyilvánítva óriásit tévedtek!
Nincs szükség az "anyag" semmiféle általános definíciójára. Fizikai módszerekkel egyértelműen el tudjuk különíteni egymástól, a tömeges (nemrelativisztikus) anyagot, az elektromos töltést, meg az elektromágneses mezőt (relativisztikus anyagot), s messzemenő pontossággal számolni is tudunk velük. Annak ellenére, hogy te igyekszel ezeket egymásba varázsolni. Szavakkal.
Csak leírtam egy szakma pár alaptényét, s egyszerű példákkal igyekeztem őket megvilágítani, nem volt ebben semmiféle mögöttes szándék.
De hát legyél boldog azzal, ami szerinted helyes! Én nem foglak ebben háborgatni.
A kibocsájtott új foton azonban mikroszkopikus közelségben keletkezik a beérkező foton elnyelődési helyéhez. Kvantumfizikai magyarázat helyett csak most csak arra hivatkoznék, hogy ha nem így volna, akkor a tükrök és lencsék segítségével alkotott képeket elmosódottnak tapasztalnánk. Ezért aztán a kétréses kísérletben sem keletkezik az egyik résben elnyelődött fotonból egy másik foton a makroszkopikus távolságra lévő másik résben. De ha keletkezne, abból is csak az következne, hogy az egyikbe érkező foton a másikból megy tovább, és nem az, hogy a forrásból mindkettőbe érkezve, mindkettőből megy tovább.
A fotonok valóban nem pattannak vissza az anyagról, hanem elektronjaikat gerjesztve elnyelődnek, majd a gerjesztett elektronok újra alapállapotba futva, kibocsájtanak egy másik fotont.
A te "kétféle anyagod", a "negatív és pozitív nevű anyagfajta (mező)" nem a fegyverzetek "közelében" vagy "közöttük" helyezkedik el, hanem csakis a fegyverzeteken. A kondenzátort csak akkor tudod kisütni, ha a fegyverzeteit kötöd össze, nem elég a közelükbe vinni a drótot.
Ne keverjük az anyagot, az anyag egyfajta állapotával (elektromos töltéssel), és a mezővel (erőhatással)! A töltés nem anyag és nem mező.
Úgy sejtem - én értem kitadimanta fórumtársunk elgondolását.
Írok is egy példát: Vákkuumban lévő "töltetlen" kondenzátor (villamosságtani eszközről beszélek) egyik fegyverzetéről töltést juttatunk/viszünk át a másikra.
Hogy mi lesz ezután?
Hát az lesz, hogy a fegyverzetek egyike és másika között kétféle anyagot találunk:
Az egyik közelében pozitív, a másik közelében negatív nevű anyagfajtát ("mezőt") találunk.
Kérdés: Keletkeztek-e ezek, vagy már eleve ott is voltak (benne voltak) a vákuumban?
"Ennek az anyagfajtának a specialitása abban rejlik, hogy „nyugalmi állapotában” (nem hullámzik, és/vagy éppen nem jellemezhető vektorokkal, nem érzékelhető, illetve nem alkot semmilyen (tapasztalható anyagi) struktúrát?"
Dehogynem!
A sztatikus vektormezők (pl. elektromos, mágneses mezők) is vektorokkal jellemezhetők. És nagyon is tapasztalható (a töltött testek által tapasztalható) struktúrát alkotnak. Az elektrosztatikus mező például tisztán forrásos struktúrájú, azaz örvénymentes, a sztatikus mágneses mező pedig épp ellenkezőleg, tisztán örvényes, azaz forrásmentes szerkezetű.
"Ha jól értem, akkor a különböző kölcsönhatásokért különböző mezők felelősek. Azaz egy konkrét kölcsönhatás (pl. mágneses) csak egyféle mező „közvetítésével” jöhet létre.
Következésképp a létező kölcsönhatások száma szerint léteznek mezők is, más-más, azokat alkotó speciális anyagfajtát feltételezve?"
Az E és B vektormezők nem válnak abszolút módon szét, csak egy közös dolognak, a 6 független komponenssel rendelkező F elektromágneses mezőtenzornak a vizsgálat koordinátarendszerétől függő megjelenési formái. Az F mező erőhatását egy töltött részecskére az egyik rendszerből nézve E és B vektornak, egy másik rendszerből nézve E' és B' kell tulajdonítanunk. Tehát, hogy az elektromágneses mező hatásában mennyi az elektromos és mennyi mágneses hatás, az attól függ milyen sebességűnek látjuk a töltést. (Itt ugyanarról a relativitásról van szó, mint amit Einstein a tér meg az időkoordináták között fedezett fel, sőt az ötletet épp az elektrodinamika adta neki. Mert a Maxwell egyenletek születésüktől fogva hordozták a speciális relativitást, anélkül, hogy ezt korábban valaki sejtette volna.)
Az elektrodinamikát meg a további két ismert kölcsönhatást (a gyenge és az erős nukleáris kölcsönhatást) kvantumosan tárgyalva az egyesített kvantummező elméletben, azok végül mind egyetlen kölcsönhatás különböző megjelenési formáinak bizonyulnak, hasonlóan, de jóval absztraktabb módon, mint ahogy az E meg a B egyesült az F-ben.
Nem értem miért erőlteted, hogy "aktivált" és "nem aktivált" mezőket különböztessél meg. Mi lenne az a nem aktivált mező? Mit csinál? Honnan tudhatnánk, hogy van? Mit csinál egy erő, amikor nem erőlködik? Soha nem hallottam ilyenféle kísértetekről.
Azt se értem, miért gondolod, hogy az a két mondat (a 2. és a 3. pont) kétféle értelmezés lenne a mezőre.
"mi különbözteti meg a „tér”-től ezt a speciális anyagot?"
A térhez csak egy általános geometriai szerkezetet társítunk. Az anyagtalan absztrakt testek tanát.
A mezőkhöz ezzel szemben valamilyen speciális (például elektromosan töltött) testek kölcsönhatásainak szerkezetét.
"A tér egy geometriai fogalom, aminek a létezése a valóságban szerintem kétséges. Olyan nem létezik, hogy „üres tér”.
Einstein is azt gondolta, hogy üres téridő nem létezik, így azt várta, hogy az áltrel alapegyenletének nem is lesz anyagmentes megoldása. De váratlanul kiderült, hogy az minden anyagtól és kölcsönhatási mezőtől mentes üres világra is egy konkrét megoldást ad, a de Sitter téridőt, jól meghatározott hiperbolikusan görbült szerkezettel.
Azt pedig végképp nem értem, miért ne beszélhetnénk térről, ha az valamivel ki van töltve. Úgy tűnik, te a tér fogalmát száműzni akarod mind az üres, mind a kitöltött helyekről. Mintha az anyag valahogy kiszorítaná a teret. Mintha a színpad megszűnne ott, ahol megjelennek a színészek. De ha nincsenek színészek, akkor meg: "olyan nem létezik, hogy üres színpad". Hát ez elég sajátos értelmezés, ha te így képzeled, kénytelen leszel az egész fizikát magad erejéből újraírni. Mert ez fikarcnyi érintkezést se mutat a meglévővel.
"Nem lehetséges, hogy amit „tér”-nek nevezünk az ezeknek a mezőknek az összessége?"
Most látom már, hogy ezért a teóriáért beszéltél inaktív mezőkről, s ezért igyekezted kiebrudalni a teret is, akár üres, akár tele.
