Örömmel látom, hogy az orchideám némelyike is szép hosszú szárat növeszt, és azon csinos bimbókat. Nagyon megdícsértem őket, és megígértem, hogy a legjob helyet kapják az erkélyen, ahogy ezt az időjárás lehetővé teszi.
Döbbentem tapasztaltam, hogy a tíz-12 napja elültetett magjaim, vagy legalébbis egy részük szintén kezd kihajtani. Ráadásul ezeket tőzegcserépbe ültattem, filctollal ráírtam, mi is akar lenni, de ez a göröngyös felületen, no meg az öntözés miatt már elmosódott. A paprikát, illetve paradicsomot felismerem, a többieknél pedig legalább egyesítem a kertészkedés örömét a szerencsejáték izgalmával: megtippelem, mi lesz a csöpp zöld szálacskából.
Én kissé korán kezdtem el, már van néhány félarasznyi paradicsompalántám. Sebaj, ezek úgyis balkonparadicsomok, nme kell okvetlen kiültetni őket. A magoknak, amiket ültettem, pár éve lejárt a határideje, egy fiók legalján találtam őket. Gondoltam, mit veszthetek, és elültettem. Tényleg nem vesztettem semmit.
Jelentem, a csincsillám már szépen megszokta az új helyét. Még mindig nem szereti, ha megérintem, de már a második naptól hajlandó volt a kezemből átvenni a finomságokat. A macskáim nem izgatják, ő se a macskákat, egyszóval minden rendben.
Vele egyidőben hazahoztam két garnélát, tegnap láttam az egyiket. Az akvárium falán ücsörgött, és úgy láttam, mintha egy szürke pamutcsomót húzott volna maga után, amiben tűhegyni fényes pontot villóztak. Feltételezem, petét rakott, Remélem, a kikelő rákocskákat valóban megeszik a halak, mert nem nagyon tudnék mit kezdeni velük. Persze, ha kettő-három megmarad, annak örülnék.
Tegnap ásvány, ma egzotikus állatok kiállításán és vásárán jártam, tehát kiélhettem az ilyen rendezvények iránti vonzódásomat. Az ásványkiállítás is érdekes volt sok színes, szépen csiszolt, mutatós kő és ásvány, és sok udvarias eladó.
A terrarisztikai börze már cifrább eset volt, mert órán lemért 35 percet kellett várnom a pénztárig. Viszont nagy meglepetésemre, mindenki fegyelmezetten állt sorba, nem lökdösődtek, nem méltatlankodtak, nem is nagyon akartak előrefurakodni. Maga a kiállítás színes volt és érdekes, de hősi lélekkel megálltam, és nem vettem kígyót-békát, esetleg tücsköt-bogarat. Pedig a nyílméregbékák igazán szép teremtmények, viszont nem óhajtok nagyszámú legyet vagy muslincát a szobámba. A gekkókat meg a kaméleonokat élő tücskökkel kell etetni, és a sok cip-cirip garantáltan az idegeimre menne. Volt jó néhány szép betta (sziámi harcoshal) de ezeket inkább állatkereskedésben veszem, Nagyon tetsezttek a különféle rákocskák, de ezeket a csöpp élőlényeket biztos felfalnák a halaim, úgyhogy eltekintettem tőle. Láttam viszont arasznyi nagyságú sáskát, esetleg tücsköt, mert nem kértm el tőle a névjegyét, mindenesetre megcsodáltam. Nagyon érdekes volt, csöppet sem bánom, hogy ott voltam.
Utána egy boltban csinos kis palántenevelő készletet láttam, persze, hogy nem tudtam ellenállni, és vettem kettőt. Én már kész vagyok, csak a növények is azok legyenek!
A mai napon kilálotgattam a telekre. Minden rendben van. de nagyon meglepődtem, mert az állítólagos bimbóskel palánták közül kettőről kiderült, hogy brokkli! Egy csöpp, de formás rózsa volt mindkettő tetején, de persze elfagyott.
A két pártfogolt macskámmal is találkoztam útközben, úgy látom, elég jól vannak. Lehet, hogy csak a dús bundájuk tette, de nem tűntek soványnak. Meglepdőtem, de örültem annak, hogy még emlékeznek rám.
Utána betévedtem egy nagyáruházba, és vettem jó pár zacskó vetőmagot. A lila hüvelyű zöldbabnak például képtelen voltam ellenállni, ezt ki akarom próbálni.
A mai nappal ismét van csincsillám! Egy állatkereskedésben láttam meg, egy koszos kis ketrecben üldögélt, Amikor lehajoltam megnézni, egy kiskutya odajött, hogy üdvözöljön, én megsimiztem, a kezem pedig a ketrechez ért. Csincsi kapott az alkalmon, és finoman az ujjamba harapott. Ez múlt héten pénteken volt, azóta gondolkodtam, kell-e vagy sem. Amint sejthető, végül is kellett. Ma elmentem érte, és magammal hoztam. Beraktam a ketrecébe, idáig nem sokat szólt. Teljes mértékben méltányolta az odakészített homokot, megfürdött, és utána csöndben maradt. Egy kis ideje viszont olyasféle hangokat hallatt, mintha fuldokolna, holott szó sincs ilyesmiről. Azt hiszem, kell egy kis idő, amíg megszokja az új helyét. Leereszkedett odáig, hogy pár szem mazsolát elfogadjon a kezemből. Amióta sipog, Kópé amolyan "ez micsoda, és mit keres itt?" arckifejezéssl bámulja.
Lehet, hogy mégsem kellett volna paradicsomot ültetni? Olyik már kidugta az orrát a földből, erre hideget ígérnek hétvégére. No mindegy, idebenn meleg van. Amúgy a magok határideje két éve lejárt, úgyhogy nem sokat kockáztattam.
Bezzeg a metélőpetrezselyem olyan lusta, hogy eszébe sm jutott csírázni. Szégyellje magát!
Jut eszembe: a borsókám már nem készül virágozni, hanem azt teszi, olyan a virága, mint egy csöpp fehér szegfű. Hosszan magyaráztam neki, hogy örülök a szépségének, csak így tovább!
Feltúrtam az összes fiókomat, és találtam két paradicsommagos zacskót, no meg egy csilipaprikásat, mionkettő határideje két éve lejárt. Kaptam magam és elültettem, végül is mi történhet? Legföljebb nem kel ki. Ha mégis, akkor lehet neki örülni.
A zellerjeid pedig a jelek szerint roppant optimisták. Még a végén igazuk lesz.
Én is körülnéztem egy nagyáruház vetőmagosztályán, és aámultam-bámultam a vetőmagkínálatot nézve. Volt fehér uborka, fekete paradicsom, lila karfiol, hogy csak az érdekesebbeket említsem. A paradicsomból be is szereztem egy zacskóra valót, illetve többféle paradicsomból egy-egy zacskót. A legjobban a kapribokor magon hökkentem meg, ezt a növényt valahogy a medetirrán éghajlathoz kötöttem. Ezt azért nem vettem meg, nehezen tudtam elképzelni a kiskertben.
Ma reggel újabb kellemes meglepetés ért: virágzik a vesszőkaktuszom! Már két éve van nálam, de most tette először. Nem valami feltűnő, színes virág, mit amilyen a legtöbb kaktuszé, kicsi, bolyhos és fehér, Viszont nekem nagyon tetszik.
Ma reggel felfigyeltem arra, hogy a madarak le-leszállnak az itató mellé, és belemerítik a csőrüket, de nem láttam azt a jellegzetes mozdulatot, ahogy hátravetett fejjel lenyelik a vizet. Ültek, és meglehetősen tanácstalannak látszottak. Nem értettem, mi a baj, ezért kimentem az erkélyre megnézni. Kiderült, hogy befagyott a víz. Igazán gondolhattam volna. Ezen a problémán gyorsan lehetet segíteni, és meg is tettem. Remélem, ezután nem kell csalódottan távozni kedvenc cinkéimnek.
A mai nap behordtam a kaktuszokat telelni, szerencsére ezek nem érdekelték Kópét. Viszont amikor az egyik pozsgásnövényt szétültettem, három csöpp pók is világgá futott, no, ezeket megpróbálta levadászni, de erre esélye sem volt. Viszont előkerült egy bágyatag darázs, azt szerencsére nem vette észre, én meg gyorsan kihessentettem az ablakon, úgyhogy mindenki jól járt, a növényt is ideértve. Viszont a pókvadászat annyira kimerítette a zsákmányolót, hogy legottan elvonult egy jólesőt szundítani.
Kimentem a temetőb, és gondolatban megemlékeztem elhunyt szeretteimről. Pár gondolatot azon négylábú társaimnak is szenteltem, akik már ninsenek velem, de míg éltek, szebbé tették az életemet. Gyújtottam egy mécsest is nekik. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak most gondolok rájuk, de most igyeksezm sorra venni őket.
Csekélységem is kilátogatott a telekre, és örömmel vettem észre, hogy van két darab leszedhető paprikám. Tovább vettem két szederpalántát, mert a régi vagy harminc éves, ráfér a friss vér. Vagy friss rügy, ha úgy tetszik. Holnap elültetem, és reménykedem a legjobban.
Az én szememben szép rendben van, persze a friss vágás kivételével. A macskák biztosan kiváló megfigyelőhelynek tekintik.
A szombaton vett csöpp kis rákomat tegnap este láttam újra, addig diszkrét magánügyben volt elfoglalva: vedlett. Olyan kicsi volt, hogy kényelmesen elfért volna a hüvelykujjam körmén, most nőtt valamit, és már nem is fekete, inkább sárgásbarna. Egy darabig szemléltük egymást, ő még az ollóit is nyitogatta, aztán diszkréten visszavonult. Kiváncsi vagyok, mikor látom újra.
