FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
én sokszor érzem, hogy minden összefügg mindennel, máskor viszont azt is, hogy baromira nem, mert még én sem tudom mire vélni. képzeld, ma nem volt semmi baj az órán, tökre örültem neki. :) megláttak a többiek, örültek nekem ők is, mindenki kérdezte, milyen volt a mise pénteken, ami miatt nem tudtam menni órákra, olyan arik voltak... és itt érzem, hogy mennyit tudnak segíteni nekem, és hogy tényleg ők tartják bennem a lelket.
ezen az utsó mondaton én is mosolyogtam egyet, és az első gondolatom az volt, hogy oké, menjünk! :))
Hozzám is jött a nyuszi. Kaptam mindenféle gyümölcsdarabokkal terhelt csokikat, mintha anyukám nem tudná, hogy azt nem szeretem. Az egyikről például le lehetett szedni a dinnyehéjat vagy miszöszt, és úgy egész jó volt.
Tényleg... menjünk együtt... :))) Ez szomorú téma, nagyon rossz, mégis mosolyogva olvastam a hsz-ed utolsó mondatát. Szerintem ez kb. olyan, mint az, hogy a mentősök nevetnek a szörnyűségeken, mert nem tudják feldolgozni a történteket.
én is kb így vagyok...tudom mi okozza kb...és tudom,hogy emögött is biztos van más is...néha még azt is felfejtem kicsit...és amögött is marad sz*r.na mindegy.érdemben talán jutottam előrébb,de nem kaja téren,hanem pl szorongásokkal...bár elvileg összefügg minden mindennel,ennek ellenére ezt nem feltétlen tapasztalom.
lassan ott tartunk,hogy az egész topicbanda költözzön be a tündérhegyre:)))
én meg azon gondolkodtam,hogy lehet már azért nem eszek meg kb semmit,mert amit tudok attól csömöröm van és ettől a hányinger... hozzám is jött a nyuszi:))) ezek szerint jó voltam:)) vagy csak a Mikulás jön úgy?na mindegy,kaptam csomó csokit....no comment...ja,meg kaptam egy tavasztündért:)
szerintem is, most lehet, hogy jót tenne... én egyébként tudom nagyjából az okát, azt is, ami fenntartja, nyilván nem az összeset, csak egy párra találgatok. és az a baj, hogy nem úgy néz ki, változna is ezzel kapcsolatban valami. az oké, hogy én küzdök meg nagyon akarok jobban lenni, de a másik felem viszont mégiscsak szeretne végre vékony lenni...
a napokban jöttem rá, hogy tulajdonképpen érdemben semmivel sem tartok előrébb, mint 2 éve. szar és kiábrándító volt felfogni, de ez van. :( 2 nap alatt fogytam valamennyit, mert kikészített az, hogy mások mondják meg, mit csinálhatok, mit nem, és hát akkor oké, én nagy okosan a kezembe veszem a kontrollt, hogy érezzem, van még, amit én irányítok, és akkor ezek szerint ez olyannyira sikerült, hogy a csípőcsontom alá csúszik a szoknyám. ezzel kapcsolatban meg vegyes érzések vannak, mert egyrészt örülök neki, másrészt viszont félek is - a barátnőim már így is aggódnak értem, és a dokimnak sem fog tetszeni. nem tudom, innen hogy fogok továbblépni - mondjuk valahogy biztosan, olyan nincs, hogy így maradjon, de úgy nagyon nehéz, hogy én "így érzem magam jól"... viszont az jó, hogy tudom, nem jó az az út, ahol most vagyok, ilyen szempontból reálisan tudom megítélni magam.
nekem szerencsére az alma megy, nem mondom, hogy sok dolog, de az megy. mondjuk most azon azért elgondolkodtam, hogy ez csak akkor van, ha "kompenzálhatok"... ergó ha lemozgom... no comment.
hozzánk ma megjött a Nyuszi, kaptam csokit meg csokit és csokit, barinőmtől csokit, meg még utána hozzácsapott 2 almát is - a kedvencemet, imádom azt a fajtát. :) most nem érzek magamban erőt arra, hogy egyek ilyet, de egyszer majd megjön a kedvem. ismerem magam, valamelyik hetem tutira ilyen lesz. :)
ne parázz, én pszichoszomatikus alapon fulladni kezdtem egyik este, mert megittam 3 dl zacskós gyorslevest. Ki kellett hánynom, mert megfulladtam volna.
Feladtam a leckét a dokijaimnak!
Ha megtudok bármi hasznosat, jelentkezem.
Timi, Te is elférnél a Tündérhegyen egy pár hétre... képzeld el, milyen fasza lenne, ha nyugi lelkiismivel megehetnél egy szelet tortát, mert kiderítenék az okát a kajaparádnak!
Macsek, a naiv most elmegy kutyaaknátalanítani a kertet aztán húsvétolni, csak húst nem (v)esz.
meg azért azon is el kell gondolkodni, hogy itt mi vagyunk a betegek, a mi világunk más, és azok az emberek a normálisak, akik bármikor meg tudnak enni mondjuk egy szelet csokitortát úgy, hogy ne legyen miatta lelkifurdalásuk. én el tudom képzelni, hogy milyen lehet - tök ugyanolyan, mint amikor mondjuk én eszem egy almát. na attól aztán biztire tudom, hogy nem fogok hízni semmit sem. más meg azt veszi biztosra, hogy a szervezete nem csapja be, és ha egy csokitortát akar enni, akkor az kell neki.
mondjuk ilyen szempontból nekünk már csalóka kicsit a helyzet, mert befolyásol minket a "valami", hogy mi esik jól és mi nem. én pl. sok-sok idő után ettem vasárnap paradicsomlevest, de nem esett jól, nagyon nem, erre még enyhén szólva nem vagyok kész - mármint hogy tudjak tésztát enni. úgyhogy nem is erőltetek már továbbra semmit sem, megy annyi, amennyi, és kész, úgy legalább nem idegelem magam ezen is, és igyekszem úgy tenni, mintha nekem is a mindennapi életembe tartozna az, hogy levágom a fenekem az asztalhoz, és reggelizem, ebédelek, vacsorázom.
néha én is ezen gondolkodom,amikor látom,hogy a csoporttársaim ezt csinálják.de rá kell jönnöm,hogy régen egyrészt nekem is ment volna....másrészt amúgy ma már egyszerűen el sem tudom dönteni,hogy mi számít normális kajálásnak.... nem tudom.
Tegnap a versenyről hazafelé (Universitas Kupa, Győr) bementünk egy cukrászdába, és ott mindenki kérhetett valamilyen édességet. 8an voltunk, mindenki rengeteg kaját rendelt (én egy cappuccinot ittam..), volt olyan, aki 3félét is (pl. almás palacsinta áfonyával, somlói galuska és gesztenyepüré)... alig tudták megukba tömni (fél órával előtte ebédeltek is!), de azért megették, én meg csak néztem, és hárítottam a "Miért nem kérsz?", "Nyugodtan vegyél!", "Rendelj már Te is!", "Biztos nem?" kérdéseket és felszólításokat. Hogy lehet ennyit megenni... ráadásul mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül... Ez milyen lehet? El sem tudom képzelni... :(
Egy hét alatt fogytam 2 kilót. Nem mintha annyira bánnám, vagy valami, csak érdekes, mert nem fogyóztam. Csak éppen ideges voltam, nem volt étvágyam és nem aludtam.
nem, köszi, visz B természetesen. Család is segítőkész. Majd ha elfogy a tejem és nincs utánpótlás, szólok :-]
az antidep-nek már hatnia kéne, de semmi. Csak nem zokogok non-stop. A citopram haszn. útmutatója szerint pánikra is jó, de nekem arra se. Eddig nem is pánikoltam ennyit amúgy. Na mindegy. Rivóka rendben tart.
De család rendi volt ma, senki nem szólt be a kinézetemre. Mondjuk egy lebernyegszerű kardigánban voltam, hogy ne látszódjon annyira, hogy nézek ki.
De az elmúlt 2 nap pogácsázásaitól biztos híztam vagy egy kilót :-(
