Több, mint egy évtizede járunk vissza a Belső Őrségbe és azóta bűvöl el bennünket ez a varázslatos táj. Mindig találunk valamilyen új csodát a természeti és az épített környezetben, vagy az őrségi emberek tiszta világnézetében. Aki néhány felhőtlenül békés napra és csendre vágyik, annak bátran ajánljuk a Belső őrségi falvakat, köztük is különösen a szívünkhöz nőtt, középkori templomáról híres, erdőkkel koszorúzott dombok ölelésében fekvő Velemért. Azt tervezzük, hogy naponta újabb képeket mutatunk be a Belső Őrségről. Ezek egy részét (tájismertetővel és túraajánlatokkal együtt) a www.tar.hu/cserepmadar honlapon és a hozzá csatolt lapokon egyszerre is meg lehet tekinteni. Kérjük mindazokat, akik jártak a Belső Őrségben (Velemér, Gödörháza, Magyarszombatfa), hogy írják le a tapasztalataikat és tegyék fel ide az ott készített fényképeiket is! Az Őrség minden látogatóját, lakóját és tisztelőjét köszöntjük ezekkel a képekkel.
Egervár a Velemérről induló egyik túraútvonal látnivalója. Ezeket a túraútvonalakat a Cserépmadár szállás vendégeinek dolgozta ki Varga Géza írástörténész néprajzkutató.
Mert Vas és Zala határvidéke tele van csodákkal. Vétek úgy átutazni ezen a szép tájon, hogy azt sem tudjuk, mi mellett megyünk el.
Én sajnos pillanatnyilag nem tudok képeket feltenni, internetközelben is csak ritkán vagyok, egy építkezés miatt meghalni sincs időm.
Provó barátunk szintén hasonló helyzetben van. Leköti a minden képzeletet felülmúló vendégáradat, amely csak mostanában kezd enyhülni. Ráadásul északi irányban 16, déli irányban pedig 25 kilométerre van az internettől. De talán ősszel javul a helyzet.
Addig is fogadd a jókívánságaimat és kérlek, ha módodban áll, tegyél fel képeket, vagy linkeket a rovat épülésére!
Üdvözlet mindenkinek! Elnézést, a nagy lelkesedésben rögtön több példányban is sikerült a kercaszomori harangláb képét feltöltenem..:)
Harangláb Épült: 1877-ben
Rövid történelmi előzmény: az I. világháborút követő fegyverszüneti egyezmény ellenére Szomoróczot a délszláv állam katonasága elfoglalta. 1920-ban bátor kerczai határőrök és civil férfiak a szomorócziakkal összefogva kiűzték a megszálló katonákat a Trianonban megállapított határon túlra, Domonkosfáig. A küzdelem és kitartás eredményeképpen 1922. február 9-én megtörtént a visszacsatolás.
A község lakói nagyra értékelték a felkelők hősiességét és annak emléket kívántak állítani. Az emlékállítás egybe esett a község azon törekvésével, hogy pótolni kellett az első világháború alatt államilag fegyver és lőszer gyártásra minden községtől, ellenszolgáltatás nélkül igénybe vett (az el-"rekvirált") harangokat. Még a megszállás éveiben gyüjtést indítottak harangra. A pénzbeli felajánlásokat a megszállásra tekintettel többségében dinárban tették, de szerepelt közte magyar korona is. A harangot Sopronban öntötték 35.822 koronáért. Sopronból vasúton szállították Dávidházáig (később Bajánsenye része lett), onnan pedig fogattal a helyszínig. A harangállítás összes költsége - beleértve az öntési díjat is - 37.779 korona volt. A harang pótlása jól szolgálta a hősi cselekedetre való emlékezést is. Szomoróczon az új harangot a visszatérés első évfordulóján 1923. február 9-én szentelték fel, Horváth Ferenc plébános és Hódossy Lajos lelkész. Az emlékharangon a következő felirat olvasható: "Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte Szomorócz község lakossága 1922. évben." A harang elhelyezését biztosító Szoknyás haranglábat Szomorócz református lakói 1877-ben építették. A boronafalú műemlék harangláb négy harangoszlopát hevederek kötik össze, ferde kötések erősítik meg. Középen lévő egyetlen oszlop biztosítja a harang felfüggesztését. A szoknya cseréptetővel fedett.
Tudja valaki manapság, hogy merre van? Egy gyönyörű barokk város, kitűnő termálfürdővel és kávéházakkal. A szomszédasszonyom nagyapja annak idején még néha elszekerezett oda a vásárba.