Korábban már leírtam, hogy számomra a Tangerine Dream 1988-ban véget ért. Ezt követően is voltak értékes lemezek és számok, de ami 88 után született, az már valami más volt, mint amit számomra a Tangerine Dream jelent. A 88 utáni lemezek együtt nem jelentenek számomra annyit, mint a klasszikus korszak bármelyik lemeze önmagában.
Elképesztő az a mitikus erő, amit a 70-88 közötti időszak megteremtett. Az ezt követő összes formáció abból a hírnévből élt, amit a klasszikus Tangerine Dream elért. A legtöbb rajongó a mai napig azért jár a koncertekre, mert várja azt a csodát, ami a klaszzikus időszakban volt. Emlékszem 2006-ban a Tempodromban amikor új számok voltak, türelemmel meghallgatta mindenki, elviseltük. De amikor a régi számok kerültek terítékre kitört az eufória. És ez így megy 1988 óta máig, minden koncerten. Csak egyre több a kiábrándult ember, akinek elege lesz. Amikor a Poland megszólal egy mai koncerten, mindenkinek megdobban a szíve, aztán a végén csalódottan súgja a másiknak, hogy ez mi volt, hogy lehetett ezt így elrontani, minden eltűnt belőle, amitől az eredeti jó volt.
Edgar mindig igyekezett magát tehetséges zenészekkel körülvenni. Ő abban volt nagyon tehetséges, hogy felismerte a többiek zenei (zeneszerzői!) tehetségét. A zenei elképzeléseihez jól tudta kimazsolázni a többiek által létrehozott részleteket, jól tudta irányítani, motiválni a zenegyártókat. Ő volt a szellemi irányítója a Tangerine Dream mitosznak. Ahhoz, hogy a Tangerine Dream naggyá váljon szükség volt a szellemi vezetőre és azokra a zeneszerzőkre, akik megvalósították az ötleteket. Ha bármelyik hiányzik, már nem működik a csoda.
Franke távozásával kikerült a gépezetből az utolsó és legfontosabb személy, aki a művészi ötleteket zseniálisan meg tudta valósítani. Ezért történt meg a váltás 88-ban. Már nem volt többé olyan tag a zenekarban, aki az addigi zenei színvonalat meg tudta valósítani.
A Jerome korszakban nagyon profi és jó lemezek születtek, de ez mégis jelentősen más, mint a klasszikus időszak. Számomra örök kérdés, hogy mit jelentene ma a Tangerine Dream név, ha csak 1988-ban kezdődött volna el. Szerintem ma nem beszélgetnénk erről itt.
Végül Edgar távozásával szellemi vezető nélkül maradt a Tangerine Dream, megszakadt a szellemi continuitás. Bármennyire szeretné TQ átvenni a helyét, be kellene látnia, hogy nincsenek egy súlycsoportban. Lehet, hogy TQ jó előadó, de más előadónak lenni és megint más ötletgazdag zeneszerzőnek és nem utolsó sorban szellemi vezetőnek lenni. Nem látom benne ezeket a képességeket.
Én nem értek azzal egyet, hogy a mai formáció használja a Tangerine Dream nevet. Egyrészt azért nem, mert a mai tagokból senki nem járult hozzá ahhoz (még TQ sem), hogy a Tangerine Dream név azzá váljon ami, így elkerülhetetlen és valós az a vád, hogy csak kihasználják az egykori nagyok által létrehozott hírnevet, amihez semmi közük nincs. Másrészt mert véleményem szerint a mai produkciók egyike még csak meg sem közelíti azt a különleges zenei színvonalat, amit az egykori klasszikus Tangerine Dream felállított. Biztos vagyok benne, hogy 50 év múlva még lesz aki a Tangramot ismerni és hallgatni fogja, de ezt nem tudom elképzelni pl. a mai Session-ök egyikéről sem.
Azt hiszem az egész jelenlegi helyzet forrása Bianca, aki a mögé az álszent cél mögé bújik, hogy szeretné fenntartani Edgar Froese hírnevét. Azzal amit csinál, éppen lerombolja azt. Szomorú.
Szerintem a legtisztességesebb hozzáállás az lenne, ha a jelenlegi formáció más néven folytatná zenei pályafutását, vagy önállóan zenélnének tovább. Amihez vitathatatlanul joguk van az, hogy feltüntetik a nevük mellett: ex Tangerine Dream.
Szomorú látni ezt a végjátékot, amivé a valamikori tündöklésből a mai állapotba jutott ez az egyedül álló zenei csoda, amit valamikor TANGERINE DREAM-nek hívtak.
Thorsten V-Synthje működik, játszottam rajta, és még a kiszakadt billentyűk is működnek rendesen. Nyilván fillérekből meg lehetne csinálni, de a művész viccesnek tartja ezt a hibát (tényleg elég hihetetlen), és inkább így tartja, mert így egyedi - és megtanult rajta így, törötten játszani. A Sessionökben a torzítós gitár-jellegű hang belőle jön mindig.
De látom, megint pöcegödör lettem, az úristenit. Na mentem, csá.
Régen nem írtál ide, de gondolom olvasod, hogy mi folyik itt. Mint egyike a legszakavatottabb zenészeknek / hallgatónak itt közöttünk kiváncsi lennék mi a véleményed erről a TD nevű mizériáról ami most folyik ki a TD név alatt kalózkodó pöcegödörből ...
Ha érdekel valakit - ha holnap a Bandcampról vásárol az ember, akkor a teljes összeg az előadóhoz megy, a Bandcamp nem tart meg semmit.
Lesz új TD (az igazi) - a már említett DM4, meg lesz új Daniel & Booth és új Brendan Pollard is. Ezekre benevezek, a TQ anyagokra természetesen továbbra sem (pedig a legtöbb borítóján ott a TD felirat, de akkor sem:)
TQ előtt balra lent a fehér egy "Manikin-Electronic Memotron M2K", ez a klasszikus MELLOTRON digitális klónja. Ebből jön a klasszikus TD fuvola.
Felette egy "MOOG Voyager Whitewash with Lunar Lights", fehér doboz, kék hajlitókerék, a klasszikus MINI MOOG modernizált reinkarnációja.
Középen lent egy mai nagyágyú: “Waldorf Quantum”.
Felette egy régebbi, de nagyon ütős “Roland V-Synth”. Ez már 2017. januárban az A38-on is ilyen állapotban volt, két billentyű ki van törve, nem hiszem, hogy rendesen működik és lehetne rajta játszani.
A következő jobbra levő szintit nem ismerem fel.
A jobb szélső egy “Roland SYSTEM-8 Plug-Out Sythesizer”. Ez is régi darab.
Pont ezt írtam én is - ezért nem tartom méltónak arra, hogy a TD-ben zenéljen, arra meg, hogy egyenesen a zenei igazgatója legyen a TD-nek (vagyis átvegye Edgar helyét:( megint csak egy NO Commentel tudok reagálni - biztosan jó / virtuóz instrumentalista (de vannak nála azért sokkal jobbak:), de semmi eredetiség nincs benne.
Tényleg nem értem, hogy Edgar hogyan botfülüsödött meg ennyire 2005-re - elötte minden új tag (Baumann, Schmoelling, Haslinger, Petite Jerome) hozott valami eredetit a TD hangzásában, eza valaki, meg semmit, de semmit az égvilágon. És ugye ott a baj, hogy most már úgy reklámozza magát, hogy a TD nevet mindig maga mellé írja, tehát magától, a maga neve alatt nem sokat csinál (arra már nem is írok semmit, hogy a japcsi kiscsaj is ugyanezt teszi - szégyen, gyalázat!:(((
Vicces, hogy, ahogy jönnek ki a Behind-ok, a 9% azt mondja / írja mindig, hogy ez az utolsó volt a legjobb :)
Hát nekem ez a Schilleres cucc sem volt több egy unalmas, monoton prüntyögésnél (igaz, csak kb. 40 percet bírtam meghallgatni, de amikor ebböl már vagy 35+ perce csak azt az egysíkú, sehova sem változó, semmi vagy minimális variációval megtüzdelt valamit hallgatom, gondolom megbocsátható:)
Hát emellett Beethoven meg Mozart biztosan elbújhat … szerencse, hogy Bach apót még nem szárnyalta túl, de várjuk ki a Behind-ok végét :)))
Te most provokálsz vagy kíváncsi vagy véleményemre :-) Csak vicc volt.
Mindjárt a DM4 és DM5 után megküldtem ki hangfalra, igaz HO dolgozom közben, nem mondható elmélyülő zenehallgatásnak.
Akkor ismét: jó hangzás ötletek, hangszerelés, egész jó elképzelés pont ezért 4-5 éve még beetetett, fú valami történik az általam kedvelt zenei műfajban TD néven is. De most is csak az van, hogy terjengős, lélektelen, csúcspont nélküli és zenei harmóniájában identitás nélküli. Vagy ha ez az identitása TQ-nak akkor az gáz nekem. Nem véletlen a TD-ként működő produkció Ulrich-os!
Thorstennek nincs zenei védjegye, én nem leltem rá legalábbis. Az a gondom vele míg példák a könnyűzenében: Mike Oldfield, Vangelis, Roger Wauters, (Crimson) Robert Fripp, Shulcze, Baumann, Schmoeling, Jerome ect. bárki nagy kompozer két pár akkord vagy harmónia elem után még a gyengébb zenei kiadáasikban is azonnal felismerhetőek, -fúúú ez jellegzetes x, y, kompozíció - zene. És bizony noha nem vagyok rajongója Ulrich is egy saját zenei védjeggyel rendelkezik, mert személyisége kivehető a zenéjéből és ez saját identitása, még érzelem is kerül bele. Ez hallik a mostani TD-ből, amely Edgar nélkül egy Ulrich produkcióvá válik, mert van saját zenei identitása.
Előbbi ex tagok mostanában szórnak meg idősödvén minket, jobbnál-jobb saját produkciókkal és azonnal pusztán hallván kimondható ez Baumann, ez Haslinger, ez Jerome futam vagy téma. Ha nem tetszik is mindegyik track de alkotói identitás azonosság, zenei védjegy mind, erős kompozíciós karakterek és meghatározóan a TD kultusz továbbvitele sok esetben egynémely munkájuk, hisz markáns zeneszerzők voltak Edgar mellett.
Ez a csávó 10x évet eltöltött Edgar mellett, saját produkciókat tol, beburkolva magát TD csomagban, spotba rakva magát TD-ként is alkot és gőzöm sincs még mindig mi a Thorsten védjegy a zenében? Mi ő a zenei alkotásban? Mert én nem lelek az elmúlt 20 éve alatt semmi jellegzetes ilyesmit, miként ebben a 47 percben sem. Hallva bármit is tőle nem vágtam rá soha ez olyan Thorsten-es! 100 ilyet dob fel az ambient világ, kicsit keresgélj csak pont beleillik az ömlenybe ő is. Mondom az én szubjektivitásom által!
Ez a bajom vele és akármilyen jó hangzásokat összehoz, mert professzionális zenész és biztos virtuóz is (bár nálam mást jelent a virtuozitás a géppuska tempó helyett egy szólónál) , de üres és elalszom zenéitől.
Talán ez a védjegye? Altató Petyusnak! Akkor jó :-)
Bocs ezt biztos nem fogom CD-én vagy FLAC formájában tárolni gyűjteméynemben. Majd beszámolok róla egyáltalán rákívánok e még párszor így online meghallgatni! A DM újragombolások mint friss zenei beszerzés izgatnak most.
Amúgy ez a konci semleges nekem, mert saját nevében próbálkozik. De mindjárt írom azért csak kihasználja a TD kultuszt ezen koncerten is.
Az meg gáz, ok látványra is megy és nekem pozőr is picit fenntartom, sétálgat a tucat instrument között Zeit lopkoviccsal meg Ricochet fuvola futam hangzással indul, még jópofa is lehetne, de ezek a gyertyák hajazva a Reims és angliai katedrális kultikus Edgar-Chris-Baumann performanszokra megint szánalmas rá kérődzése olyanra, melyhez vajmi köze sincs szememben. Kitalálhatna végre valamit ami a sajátja, de szememben ez nem jött össze neki. Ha téged elvarázsol nem vetlek meg érte kívánom élvezzed, de engem fenti érzések, hiányérzetem és ítéletem mentén nem érintett meg most sem!
Egy jó pofa 70-es TD hangzásvilágra ráülés, pultra kirakott szekvenszerekkel önmagában engem már nem ránt magával, kéne a zene is csúcspontokkal, zenei ívekkel, lélekkel és egyedi jellegzetes ízekkel és akkor Thorsten rajongó is lehetek egyszer.
Ez egy újabb session volt, de hála ég végre nem TD-be burkolva bár a körítés, néhol a hangzás TD, tehát nem Thorsten, akkor mi Ő mint zenei azonosság?
Viszont nagy az érdeklődés velem együtt 1318-an kattintottak rá eddig, 124-nek tetszik. Akor Te vagy a 9% YT statisztika szerint akinél célba ért :-) Az nem is rossz arány a mai világban.
Ez jó: Thorsten = Petyus altató :-) remélem a viccet értitek, isten ments bántsam a nagy művészt!
Ez pozitív kritika is mert kellemetlen dologra nehéz elaludni, de hát uncsi ez a negatív része.
Most toltam le HO létem mellett hangerőn még az eredeti DM4-et. Óriási mint mindig. Az, hogy a Zeit témáihoz is hozzá nyúlt Jerome 2000-es évek elei sound kíséretében, saját dallamfüzéreket rátéve szerintem az egyik kiemelkedő TD produkció az adott időszakból. A Cyclone - Rising Runner..... téma is mindig vizelés a DM4 átiratban.
Nagyon várom! A DM IV. az egyik leg favoritabb albumom az adott időszakból. Jerome ott nagyot alakított, így a kibővített anyag lázba hoz. Továbbá úgy látom Jerome végre elkezd ismét a zenével foglalkozni, egyenlőre eddigi életműve újra gombolásával, melyben a DM sorozat maga a TD. Feldolgozás volt házon belül és egy 90-2000-es zenei hullámba emelte be a TD klasszikusokat az akkor még fiatalúr habitusával és nem mellesleg tehetségével.
Végre! Végre érkezik a Dream Mixes sorozat negyedik része a fülhallgató, a sztereó, a konyhai rádió, vagy ahol hallani akarod, mint a " Ultimate Edition amely ezúttal 19 számot tartalmaz. Hármat még sosem engedtek ki. És természetesen minden további bónusz szám is szerepel remastered változatként (részben ritka vagy nyomtatásból). Mivel az eredeti CD verzión az összes szám összeolvad, a teljes albumot is adom a csomagon belül (!). Tehát a végén az összes cím egyénileg és koherentálisan is megvan. 👏 Egyébként jövő pénteken, június 5-én (éjféltől éjfélig) a Bandcamp ismét lemond a bevételéről. Ez egy kicsit több marad nekem... csak szólok 😉 Jó hétvégét kívánok mindenkinek. A legjobb, Jerome
Sajnos igen.Gyorsan megnéztem a többit is, és a Richochet is kezd bronzosodni. De az legalább megvan SHM-SACD minőségben a gépen.:)) De lehet.hogy lementem a White eagle-t Te milyen programot használtál ami jó minőségben tud encodolni? Az exact audio copyt?
És neked is bebronzosodott már? Az enyém igen, de még hibátlanul le lehet játszani. A biztonság kedvéért azonban átmásoltam vinyó(k)ra.
Ezeknek a "Made in U.K. by PDO" cd-knek hibás festékrétege van a szöveges oldalon, ami idővel rotthadásnak indul ("CD rot"), és sokan már nem tudják lejátszani.
Van még egy CD, amit keresek, az a White Eagle első nyugat-német nyommás, szintén 01-es verziójú mátrix-szal. Ennek a CD-nek világoskék festése van (un. Blue Face).
Nekem angol van, 06-os mátrix. a dinamikája jó, de a hangszíne nem annyira. A Def. Ed. Remaster fülsértő. A White Eagle angol bakeliten sem hasít.
