Ja igen, még annyit az előzőhöz, hogy Baker és cimborái megpróbálták a Marias River-i mészárlást eltusolni, de egy fiatal lovassági tiszt, William B. Pease hadnagy a lelkiismeretétől hajtva kitálalta a dolgot.
A mészárlás óriási felháborodást keltett a síksági indiánok körében, kis híján általános felkelésre került sor.
Még a lakoták is lázongani kezdtek, pedig ők soha nem kedvelték a feketelábokat, zavargások törtek ki a sziú ügynökségeken, néhány épületet föl is gyújtottak.
Ezen a lapon lehet olvasni a feketelábok történetének legfontosabb eseményeit.
Amit még külön ki akartam emelni, az az alábbi:
1869-ben himlőjárvány ütötte fel a fejét a feketelábok táboraiban.
1870. januárjában egy szállítószekér néhány öszvérét elkötötték az indiánok és a gyanú a feketelábokra terelődött.
Ez nagyszerű alkalmat szolgáltatott Eugene M. Baker őrnagynak, a montanai Fort Ellis parancsnokának egy feketelábok elleni büntető-expedícióhoz.
Baker őrnagy lovassága megtámadta az első útjába eső indián tábort, amely történetesen egy himlőtől sújtott piegan-feketeláb tábor volt.
Az eseményre 1870. január 23-án került sor a Marias River mentén.
A feketeláb táborban 246 ember volt, ebből mindössze 46 maradt életben.
Baker katonái lemészároltak 33 férfit, 90 asszonyt és 50 gyermeket, összesen 173 embert.
Wounded Knee után ez volt a legnagyobb tömegmészárlás, amit az amerikai hadsereg a síksági indiánok ellen elkövetett.
Bár az 1864. évi Sand Creek-i mészárlás sem volt pite. Ott a hivatalos vizsgálatok szerint 132 sájen és arapahó halálos áldozat volt, bár egyes nem hivatalos források 300 halottról beszélnek.
"Az egyik forrás szerint nem is az ő faluját támadták meg és American Horse 1877 tavaszán adta meg magát valamivel Crazy Horse kapitulációja előtt. Állítólag itt is valami névazonosságból adódó keveredés volt, mások szerint volt egy idősebb és egy fiatalabb American Horse, szóval elég nagy a káosz."
Szia NJ!
Lehet, hogy valóban két Amerikai Ló főnök volt, egy idősebb és egy fiatalabb. nagyon is elképzelhető.
Azonban Slim Buttesről az amerikaiak elég részletes feljegyzést készítettek:
1876. augusztusának legvégén Szilaj Ló oglala, minnekonzsu, szicsangu és sájen indiánokból álló faluja a Grand River környékén táborozott és próbálták kikerülni Crook tábornok üldöző csapatait.
Szeptember elején vált ki a táborból Amerikai Ló főnök vezetésével egy kisebb oglala-minnekonzsu csoport, amelynek feltehetően az volt a szándéka, hogy a rezervátumba vonuljanak és megadják magukat.
Crook előőrse, kb. 150 lovas Anson Mills hadnagy vezetésével szeptember 9-én fedezte föl a táborukat. A katonaság figyelmeztetés nélkül támadott, a lakoták azonban nagyon szívósan védekeztek, ezért Mills kénytelen volt bevárni Crookot a fősereggel. Ez az idő azonban elegendő volt arra, hogy az őslakók többsége elmeneküljön. Csupán a főnök maradt hátra négy harcosával és tizenöt asszonnyal.
Becsalogatták a lovasságot egy szurdokba, ott azonban maguk is csapdába estek.
Egy barlangban kerestek menedéket, aminek a bejáratát a katonák folyamatosan tűz alatt tartották. A főnök hasát egy golyó felszakította.
Crook egy Frank Grouard nevű katonát küldött követségbe a főnökhöz, aki korábban néhány évet a lakoták között élt és jól beszélte a nyelvüket.
Amerikai Ló a kezét szorította vérző hasára és úgy jött ki a barlangból. Véres kezét nyújtotta üdvözlésül Grouardnak.
A lakoták azzal a feltétellel tették le a fegyvert, hogyha a katonák nem lövik le őket. Ezt Crook megígérte nekik, be is tartotta a szavát.
A súlyosan sérült Amerikai Lovat lefektették egy pokrócra, Crook az ezredorvosért küldött. Az orvos megvizsgálta a főnököt, de mondta, hogy semmit sem tehet.
Néhány óra múlva Amerikai Ló kiszenvedett az amerikai katonák szeme láttára.
A haslövés miatt pokoli kínokat állhatott ki, de a katonák egyetlen jajszót sem halottak tőle.
Ez az Amerikai Ló tehát biztosan meghalt a csatában.
Ebben a csatában a hadsereg egyébként hat, a lakoták pedig kb. húsz halottat veszítettek.
Ez után a csata után több lakota csoport belátta az ellenállás reménytelen voltát és bevonult a rezervátumba.
Ülő Bika, Szilaj Ló, Tompa Kés, Kis Farkas és még sokan mások viszont folytatták a küzdelmet...
"Sitting Bullt állítólag 1877-ben látták először úgy, hogy tudták, hogy ő az. "
Hasonló volt a helyzet Cochise-zal, a neves apacs gerillafőnökkel is.
Az 1861-es Bascom-eset óta nem nagyon kereste a fehérek társaságát.
Sőt, amikor 1863-ban az amerikai katonák megölték az apósát, Colorado Mangast, azután már végképp nem.
1865 és 1870 között népével, a csirakavákkal önkéntes száműzetésben élt Délkelet-Arizona megközelíthetetlen hegyvidékén. Úgy tudom, hogy ez idő alatt megpróbálta visszatartani harcosait a portyáktól, mert tudta, hogy ez az amerikai katonaság büntető akcióit váltaná ki.
Csak egy Thomas Jeffords nevű arizonai postamester tudta, hogy hol van Cochise búvóhelye, akinek sikerült barátságot kötnie a főnökkel.
1871. tavaszán az amerikai hatóságoknak Jeffords közvetítésével sikerült kapcsolatba lépniük Cochise-zal.
Végül 1872-ben a félkarú polgárháborús hősnek, Oliver Otis Howard tábornoknak sikerült békét kötnie Cochise főnökkel, akinek a népe a Nagy Kénforrások környékén kapott rezervátumot.
Így vonult be a csirakava apacsok népe a rezervátumba.
A feketelábok (Blackfeet) és az amerikaiak kapcsolata egy nem túl biztató epizóddal kezdődött:
1804. őszén Lewis és Clark expedíciója idején az amerikaiak lelőttek két pígen (Piegan) harcost, akik lovakat és puskákat akartak lopni a táborukból. Ezután az incidens után a feketelábok ellenségnek tekintették az amerikaiakat.
Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy az American Fur Company fehér prémvadászokat küldött a Sziklás-hegységbe, ahelyett, hogy az őslakók által kínált prémeket vásárolta föl. Ezért a feketeláb indiánok ellenségnek és konkurrensnek tekintették a fehér prémvadászokat, az ún. "hegyi embereket" (mountain men v. mountaineers).
Az elkövetkező közel negyven évben a feketelábok és a "hegyi emberek" valóságos háborút vívtak egymással. Ezek a harcok nem is lehettek olyan kicsik, hiszen az én forrásom szerint a feketelábak 1805-1846 között kb. 500 hegyi embert öltek meg, bár ez az adat valószínűleg túlzó, hiszen a prémüzlet csúcsán, az 1830-as évek derekán is mindössze kb. kétezer hegyi ember tevékenykedett a Mississippitől nyugatra.
A feketelábak veszteségeiről nem szól a könyv, de az akár 1.000-1.500 is lehetett.
A feketelábokkal való ellenségeskedés egészen 1846-ig tartott, amikor Alexander Culbertson prémkereskedő elvette az egyik kainah (Blood) törzsfőnök lányát és létrehozta Fort Benton kereskedelmi állomást a Missouri és a Marias folyók találkozásánál.
Ezután a feketelábak maguk is beszálltak a bölénybőr-bizniszbe és közel harminc évig bölénybőrökkel kereskedtek, elősegítve ezzel a saját életformájuk összeomlását is.
hegyi rablók: Valóban egy durva közelítés, de nem erre akartam kihegyezni. A furcsasága (vagy nem is) a dolognak az, hogy ezek a törzsek közbiztonságiu kockázatot jelentettek, a szántó-vetők a békés egymás mellett élést, akik meg kereskedtek (volna), azok meg éppen be tudtak volna épülni az akkori (fejlett, fehér) társadalomba. Mégis fordított sorrendben végeztek velük. Nem élhetőség szerint, hanem hogy melyik ellen mekkora erőt kell mozgósítani.
(Ha innen nézem, ez a történet egy erős érv a korlátozás nélküli "szeresd az idegent" elgondolás ellen - emberfajták ill. népcsoportok szintjén.)
Sitting Bullt állítólag 1877-ben látták először úgy, hogy tudták, hogy ő az. Volt olyan tábornok (talán Sherman?), aki azt fejtegette, hogy lehet, hogy nem is létező személy ő, hanem egy fogalom, az ellenállás szellemének megszemélyesítése.
Azért ez elég meglepő.
Mondjuk, Red Cloud-ot nyilván ismerték, de a kisebb főnököket biztosan nem.
Az oglala Vörös Felhőhöz és a varjú Sok Merész Tetthez hasonlóan a feketeláb indiánoknak is volt egy "reálpolitikus" főnökük a XIX. sz. utolsó negyedében: Varjúláb (Crowfoot).
Róla több érdekes dolgot is olvastam, pl. azt hogy Ülő Bika 1876-ban követeket küldött hozzá, hogy a feketelábak csatlakozzanak a fehérek elleni háborúhoz.
Varjúláb azonban visszautasította a felkérést, mert jó viszonyban volt a kanadai hatóságokkal és a kanadai lovasrendőrséggel is.
Nyilván nem akarta egy bizonytalan kimenetelű háború miatt felborítani ezt a jó viszonyt.
Varjúláb főnök 1877-ben barátsági és kereskedelmi szerződést kötött a kanadai kormánnyal.
Később összebarátkozott a kanadai száműzetésben lévő Ülő Bikával.
Ülő Bika állítólag ezért nevezte el az akkor született fiát Varjúlábnak.
1880 körül azonban már a kanadai prériken is annyira megcsappant a bölényállomány, hogy a feketelábok már nem tudták tovább hagyományos életformájukat fönntartani.
A kanadai kormány segélyein tengődtek, majd megpróbálkoztak az állattenyésztéssel és földműveléssel is.
Az USÁ-ban élő feketelábok sorsa még rosszabbul alakult, de erről majd holnap.
Az egyik forrás szerint nem is az ő faluját támadták meg és American Horse 1877 tavaszán adta meg magát valamivel Crazy Horse kapitulációja előtt. Állítólag itt is valami névazonosságból adódó keveredés volt, mások szerint volt egy idősebb és egy fiatalabb American Horse, szóval elég nagy a káosz.
Az a legnagyobb bajom, hogy a legtöbb dolognak csak a neten tudok utánanézni, de ott meg rengeteg az ellentmondás. És ugye a XIX. századi Amerikában a prériindiánoknál nem volt lakosságnyilvántartás meg személyi igazolvány. Ráadásul az indiánok ezeket a sztorikat csak úgy szájról szájra adták tovább, simán lehettek torzulások, egyik öreg így emlékezett, a másik úgy. Írásos feljegyzések csak a fehérektől származhattak, nekik meg minden indián egyforma volt, fogalmuk sem volt, hogy ki kicsoda.
"Dee Brown valami olyasmit irkál a könyvében, hogy ez volt az U. S. Army addigi legnagyobb indiánoktól elszenvedett veresége, de ez szerintem nem igaz."
Szerintem Brown csak a nyugati területekre gondolt.
A Fetterman-mészárlást az indiánok a Száz Halott Csatájának nevezték.
Ebben az ütközetben az U.S. Army 88 főt vesztett, más források szerint viszont 76-ot vagy 81-et. Ki tudja abban a nagy kavalkádban?
Dee Brown valami olyasmit irkál a könyvében, hogy ez volt az U. S. Army addigi legnagyobb indiánoktól elszenvedett veresége, de ez szerintem nem igaz.
Az ún. északnyugati indián háborúban (1786-1794) és a második szeminól háborúban (1835-1842) ennél nagyobb vereségeket is szenvedtek az amerikai csapatok.
Igen, Eastman portrésorozatát olvastam én is többek között, valószínűleg kevertem a filmmel, ahol a fehérek lőtték le.
Persze, ki tudja már melyik verzió igaz.
Azt is olvastam már, hogy American Horse nem esett el a Slim Buttesnál vívott csatában. De pl. Gall sorsa is kérdéses, van aki szerint végelgyengülésben halt meg, mások szerint merénylet áldozata lett a rezervátumban: agyonverték a kunyhójában valamikor az 1890-es években.
Találtam a neten egy anyagot, Dee Brown eredeti angol nyelvű könyvéből egy idézet:
Benne van az a mesteri rajtaütés, amit 1866. december 6-án kb. kétszáz oglala harcossal Vörös Felhő, Magas Gerinc, Sárga Sas és Szilaj Ló hajtottak végre a kékkabátos lovasság ellen.
During the summer raiding, two Oglalas, High Back Bone and Yellow Eagle, had made names for themselves with their carefully planned stratagems for tricking the soldiers, as well as for reckless horsemanship and daring hand-to-hand attacks after the soldiers fell into their traps. High Back Bone and Yellow Eagle sometimes worked with young Crazy Horse in planning their elaborate decoys. Early in the Moon of Popping Trees they began tantalizing the woodcutters in the pinery and the soldiers guarding the wagons which brought wood to Fort Phil Kearny.
On December 6, a day with a cold wash of air flowing down the slopes of the Bighorns, High Back Bone and Yellow Eagle took about a hundred warriors and dispersed them at various points along the pinery road. Red Cloud was with another group of warriors who took positions along the ridgetops. They flashed mirrors and waved flags to signal the movements of the trooops to High Back Bone and his decoys. Before the day was over, the Indians had the Bluecoats dashing about in all directions. At one time the Little White Chief Carrington came out and gave chase. Choosing just the right moment, Crazy Horse dismounted and showed himself on the trail in front of one of Carrington's hot-blooded young cavalry officers, who immediately led a file of soldiers galloping in pursuit. As soon as the soldiers were strung out along the narrow trail, Yellow Eagle and his warriors sprang from concealment over the soldiers. (This was the fight in which Lieutenant Horatio Bingham and Sergeant G R Bowers were killed and several soldiers severely wounded.)
"Valóban volt az oglalák között is egy Hump. Én azonban úgy tudom a sztorit, hogy 1872 vagy 1873 nyarán ő támadott meg a harcosaival egy fehér bölényvadász-csoportot, de a vállalkozás balul ütött ki és Humpot lelőtték."
Ez a sztori ugyanaz lehet, mint amit én olvastam. Láttam egy filmet - a Hajnalcsillag fia - németül, ott benne is volt ez a jelenet.
Az egyébként egy kiváló film volt, kár hogy nem lehet megszerezni! :-(
"Hogy ő tervelte volna ki a Fetterman-mészárlás haditervét, arról még nem hallottam."
Úgy értettem, hogy valamelyik Hump-ról írtak és mivel Brown a könyvében Magas Gerincet említette, ezért azt hittem, hogy a kettő ugyanaz.
Valaki kérdezte a múltkor a topikon, hogy mi lett a Black Hills körüli vita sorsa.
Nos én úgy tudom, hogy a sziúk beperelték a kormányt az 1876. évi törvénytelen szerződés miatt.
1980-ban egy bíróság 180 millió dollár kártérítést ítélt meg a sziúknak, amit azok a rezervátumaikon uralkodó nagy szegénység ellenére visszautasítottak.
1980
Lakota refused $180 million in payment for stolen Black Hills
Valóban volt az oglalák között is egy Hump. Én azonban úgy tudom a sztorit, hogy 1872 vagy 1873 nyarán ő támadott meg a harcosaival egy fehér bölényvadász-csoportot, de a vállalkozás balul ütött ki és Humpot lelőtték.
A másik Hump, a minnekonjou már 1865. nyarán is harcolt a fehérek ellen, amikor Patrick Connor tábornok expedíciós hadteste benyomult a Powder-medencébe.
Hogy ő tervelte volna ki a Fetterman-mészárlás haditervét, arról még nem hallottam.
Szilaj Ló 1866-ban 22 éves lehetett, szerintem Sárga Sas és Magas Gerinc ennél néhány évvel idősebbek lehettek. Mondjuk olyan 30 év körüliek, de ez csak találgatás a részemről.
"Az angol Hump magyar fordítása Púp, egész pontosan a bölénynek a púpjára utal ez a kifejezés."
Azt nem tudtam, hogy ez bölénypúp akart lenni. Mindenesetre volt olyan forrásom, aki Hump-ot említette meg, mint a Fetterman-csata haditervének egyik kidolgozóját.
"Hump egy jó képességű minnekonjou harci főnök volt és az én tudtommal ott volt Little Bighornnál."
Igen, ő volt az egyik, de ha jól rémlik olvastam egy oglaláról is, aki Crazy Horse barátja volt és akit úgy 1873-74 körül lelőttek fehér vadászok, amikor véletlenül beléjük botlott. De lehet, hogy keverem valaki mással.
"Ha a katonaság vagy ellenséges törzs megtámadta a táborukat, az természetesen más tészta, de portyára és más hadivállalkozásokra a síksági indiánok közül a 40 év fölöttiek általában már nem mentek el."
Mondjuk, Little Big Horn-nál speciel a katonák támadták meg a tábort... :-)
Egyébként én azt gondolom, hogy Sárga Sas és Magas Gerinc kb. egykorú volt Crazy Horse-szal, tehát bőven harcképesek voltak 1876-77-ben is.
Láttam egyszer egy filmet, amelyben nigerek harconak az gaz imperalista angolok ellen. Ugyanolyan fejetlenül rohantak bele az angolook puskatüzébe mint odaát a rézbörűek az amcsikéba. A különbség csak anyi volt hogy az indiánusaknak legalább voltak lovaik, hogy gyorsan el tudjanak pucolni a helyszínről ha balhé van.
"És végére maradtak a "sivatagi rablók" (apacs törzsek délen) és a "hegyi rablók" (északon a sziúk, lakoták, stb)."
Ez azért elég durva általánosítás. A lakoták pl. eredendően nem is hegyvidéki, hanem síksági nép voltak, igaz, hogy az 1870-es évekre egyes csoportjaik a Sziklás-hegység előhegyeiig (pl. Bighorn-hegység) húzódtak a terjeszkedő fehérek elől.
"Geronimo tudtommal megélte a XX. sz. fordulóját"
Jól tudod: 91 évesen, 1909-ben halt meg Fort Sillben, a kajovák rezervátumában. A hatóságok soha sem engedték meg neki, hogy visszatérjen Arizona napsütötte tájaira, amit annyira szeretett.
Még 90 éves aggastyánként is tartottak az öreg harci főnöktől...
Az afrikai fekete népek gyarmatosítók elleni harcairól igen keveset tudok.
Azt tudom, hogy Dél-Afrikában a zuluk, Nyugat-Afrikában pedig az ashantik (?) vertek meg brit expedíciós hadtesteket, de ebből ugyanúgy nem tudtak stratégiai és politikai előnyt kovácsolni, mint a lakoták és a sájenek 1876-ban Little Bighornból.
Azonkívül ott volt Szamori, a "szudáni Napóleon", aki több éven át sikerrel tartóztatta föl a francia gyarmatosítást Nyugat-Afrika egy részén.
Aztán ott volt a mahdista felkelés Szudánban a britek ellen, de más nem nagyon jut eszembe...
Szerintem a Magas Gerinc angol fordítása egyértelműen High Backbone.
Az angol Hump magyar fordítása Púp, egész pontosan a bölénynek a púpjára utal ez a kifejezés.
Hump egy jó képességű minnekonjou harci főnök volt és az én tudtommal ott volt Little Bighornnál.
A Sárga Sas elég közönséges név lehetett a lakoták között, elvileg lehetett belőle több is. Persze nem biztos, hogy volt is:)
Mellesleg, ha Sárga Sas és Magas Gerinc 1866-ban már harminc fölött voltak, akkor elképzelhető az is, hogy 1876-ra egyszerűen kiöregedtek a harcból.
A lakotáknál és más síksági indiánoknál ugyanis az volt a szokás, hogy a férfiak 40 éves koruk fölött már nemigen vonultak harcba.
Ha a katonaság vagy ellenséges törzs megtámadta a táborukat, az természetesen más tészta, de portyára és más hadivállalkozásokra a síksági indiánok közül a 40 év fölöttiek általában már nem mentek el.
