Sajnos nem... általános emberi hülyeség és a politika, jog és az asztrofizika és a matematika is tele van vele. Lásd: Gödel tételei egymást is cáfolják
Amennyiben van egy fundamentális kiindulási pont, az lehet a körkörös hivatkozás „végállomása” is. De mivel ilyent csak a hívők produkáltak maguknak, ez a végső/kezdő kiindulási alapjuk. A racionálisan gondolkodók még nem találták meg a saját rajtvonalukat. A folytonos keresgélés állapotába vannak bonyolodva.
Az emberiséget mindig a legígéretesebb narratíva bűvölte el. Ez nincs másként ma sem. :-)
létezik [e v. ë] tárgyatlan ige -em [ë] v. -ek [ë], -el [ë]; -tem, -ett [e, ë]; -zék v. -zen [ë], (ritka, régies) létez
1. (választékos) Létezik valami: valamilyen hatást kifejtő léte van valaminek. A valóság a tudattól függetlenül létezik. A miénken kívül még sok más naprendszer létezik. Míg létez az anyag, Mind-addig áll az én hatalmam is. (Madách Imre) || a. (választékos) Létében megmaradva, lényegében rejlő tevékenységét, feladatát teljesíti, ill. teljesíteni tudja. Állam nem létezik szervezett hatalom nélkül. Nem engedték, hogy az egyesület tovább létezzék. Minden nagyobb irodalomban, ahol léteznek irodalmi akadémikus céhek: így szokott lenni. (Tolnai Lajos) || b. (bizalmas, költői) <Személy> él, életben van. Hát ti is léteztek még? Tenéked hived Voltam, és leszek, míg létezek. (Petőfi Sándor)
2.Valamilyen módon fennáll, van, előfordul.Ez csak az ő fantáziájában létezik. Számára nem léteznek szabályok. Hát létezik még egy ilyen kedves teremtés? A délibáb … csak azért létez neki, hogy kedves felföldjére emlékeztesse. (Arany János) Úr és kocsisa között valami sajátságos viszony létezett. (Jókai Mór) Három … veszedelmes férfiú létezett a városban. (Krúdy Gyula) No hát ilyen ember nem létezik több, … mint ez a Dani bácsi. (Móricz Zsigmond)
3. (bizalmas) (Ez) nem létezik: <ez az állítás> nem áll meg, nem lehet igaz. létezett; létezhető.
Az entitás szó tetszőleges dolog megnevezésére használható, amikor a hangsúlyt magára a létezésére, a tulajdonságaira szeretnéd helyezni, nem pedig arra, hogy pontosan mi az, amire hivatkozol.
Tipikus példa erre egy adatbázis, ahol entitás lehet bármilyen létező vagy kitalált dolog (ember, könyv, autó stb.), ami egy önálló elemként szerepel az adatbázisban, és különböző tulajdonságokat lehet hozzárendelni (például a színét). Ha nem tudjuk, hogy az adatbázisban pontosan mik szerepelnek, az entitás kifejezést akkor is használhatjuk rá.
Gyakran jelölnek állítólagosan természetfeletti dolgokat is az entitás szóval. Ha például valaki azt mondja, hogy "megjelent egy gonosz entitás", akkor arra utal, hogy a megjelent dolog pontos mibenlétét (például hogy szellem-e, vagy csak valamilyen optikai csalódás) nem ismeri, de úgy gondolja, hogy a tulajdonságainak egy részével tisztában van, például azzal, hogy gonosz.
Igaza van a Dawkinsnak, de ez olyan, mint ha azt mondanánk, hogy a Szovjetúnió ma is létezik egy megalomán politikai ábrándozás formájában. Szóval nem szó szerint kell érteni.
"Az ember világosan láthatja, hogy a szerző személyétől függően nem létezik bi-univokális megfeleltetés a lineáris jelzőkapcsolatok, vagy arche-írás és a multireferenciális, sokdimenziós gépies katalízis között. A skála szimmetriája, a transzverzalitás, kifejtésük alárendelt, nem diszkurzív jellege: mindezek a dimenziók eltávolítanak bennünket a kizárt harmadik logikájától, és megerősítenek abban, hogy elvessük az ontológiai binarizmust, amelyet már korábban is bíráltunk."
"A megfigyelő általában sem nem inadekvát, sem pedig szubjektív: még a kvantumfizikában sem; Heisenberg démona a részecske sebessége és helyzete mérésének lehetetlenségét nem a mérő és a mérendő szubjektív interferenciájára alapozza, hanem egzakt módon méri az objektív állapotot, amely két részecskéje pozícióját kirekeszti az aktualizálás teréből, a független változók száma redukálódik, és a koordináták értéke ugyanazt a valószínűséget veszi fel."
"A termodinamika, relativitáselmélet és kvantumfizika szubjektivista interpretációja ugyanazokat az inadekvát vonásokat manifesztálja. A perspektivizmus vagy tudományos relativizmus soha nem a szubjektumhoz képest viszonylagos: nem az igazság relativitásából áll, hanem ellenkezőleg, a relatív igazságából, azaz azokból a változókból, amelyeket a rendszer koordinátáiból extrahált értékei alapján rendez (itt a kúpszeletek sorrendje annak alapján rendeződik, ahogyan azok metszetének csúcsa a szemet elfoglalja.)"
"Az ok és okozat eltorzulása, a hatások e titokzatos autonómiája, amely rendezetlenséget vagy kaotikus rendet hoz létre (akárcsak esetünkben a valóság reverzibilitása és az információ, amely az események terén rendezetlenséghez, továbbá a média-effektusok extravaganciájához vezet), felidézi a káoszelméletet és azt az aránytalanságot, amely a pillangó szárnycsapása és a világ másik felén az általa kiváltott hurrikán okozta pusztítás között fennáll."
"Talán a történelmet magát is kaotikus képződménynek kell tekinteni, amelyben a gyorsulás végét veti a linearitásnak, és a gyorsulás által keltett turbulencia eltéríti a történelmet a végtől, ugyanúgy, ahogy a turbulencia eltávolítja az okozatot a kiváltó októl."
"Az Einstein-féle általános relativitással leírható jelenségkör egésze felfogható úgy, mint a kvantum-vákuum áramlásában bekövetkező változások sora, amelyet az anyagi részecskék jelenléte idéz elő. Az olyan 'relativisztikus hatások', mint az órák lelassulása, amikor a gyorsulás megközelíti a fénysebességet, vagy a tárgyak tömegének növekedése akkora sebességnél, esetleg annak tudhatók be, hogy a fizikai tárgyak kölcsönhatásba lépnek a vákuum energiamezőivel."
“A határok áttörése - Arccal a kvantumgravitáció transzformatív hermeneutikája felé “
