Minden héten.
Mivel az anyjuk most jár levelezőn főiskolára és péntek-szombatonként iskolában van, ilyenkor péntek déltől szombat estig velem vannak a srácok.
Néha vasárnap is.
És mi azért néha csinálunk közös programokat is a gyerekekkel. Mozi, kiállítás meg ilyenek.
Bár klubtag nem lehetek, ismerek viszont olyan elvált férjet, aki szintén egyedül neveli az egyik fiát, két fiú pedig az anyánál maradt, velük is példás a viszonya, szinte többet vannak nála, mint az anyjuknál. Emelem a kalapom.
A mamának inkább saját programjai vannak. A gyerekekkel mindig szívesen csinálok közös programokat. Bár nem könnyű, mert eléggé különbözik az érdeklődési körük. Meg azt hiszem, az életkor-különbség mostanában kezd kiütközni rajtuk, ami az egyiknek tetszik, a másiknak nem biztos.
Az én fiam is apás volt (ki tudja miért), pedig az ex-em néha még azt is elfelejtette, hogy megszületett. És dühös volt, amikor a gyerek előbb kapott enni-inni, stb.
Igen, velem marad. A kisebbik is lány, ő 8 múlt nemrég.
Tudom, hogy ez szokatlan felállás. Én viszont tele vagyok azzal a hülye szöveggel, hogy "a gyereknek az anyja mellett a helye", meg hasonló baromságok. Miért ne lenne képes az apja is nevelni? A másik baromságnak meg a gyerektartást tartom. Nekem ne a bíróság írja elő, hogy mennyit költsek a gyerekemre.
Egyébként a két gyerek is az elhelyezésüknek megfelelő viszonyban van velünk, azaz a kisebbik inkább az anyjához húz, a nagyobbik meg velem jön ki jobban. Az exszel ebben szerencsére elég könnyen meg tudtunk egyezni.
Talán azért a 75%, mert a nők (elhamarkodottan, sértődöttségből) hamarabb lépnek, döntenek, mint a férfiak.
A pasik, ha van másik csaj, akkor is nehezen tudnak a régitől megválni, kilépni a megszokottból, ki tudja miért.
A nők önérzetesebbek, de ostobák. Ezért b...nak rá sűrűbben.
