- Felszerelés, mi elengedhetetlen az esküvő fotózáshoz - Megjelenés, egyházi és esküvői Etika, hogy mozogjunk, mit fotózzunk, gondolkodjunk mindig egy lépéssel előre - Trendek az esküvő fotózásban, mi a fotózsurnaliszta stílus lényege, a pillanat varázsa - Hogyan fotózzunk különböző fény és időjárási viszonyok közt - Ön Marketing, hogyan indítsd be karriered
- Trendek az utómunkálatokban - Fénykép közös elkészítése, Lightroom és Photoshop használata, tömeges képfeldolgozási tippek - Albumkészítési tanácsok - Workshop során készített képek értékelése - Egyéni kérdések megválaszolása
Rosszul sikerült egy fotó? Hiába mondja mindenki, hogy manuális beállításokkal sokkal jobb képeket lehet csinálni, neked mégsem sikerül? Szeretnél gyorsan átlendülni a kezdeti technikai nehézségeken? Akkor jó helyen jársz!
Garantáljuk, hogy a négy alkalmas kurzus végére egy olyan magabiztos tudás megszerzését, amely segítségével a legváltozatosabb körülmények között is technikailag hibátlan képek születhetnek. Emellett olyan hasznos tippeket, trükköket sajátíthatsz el a gyakorlatban is, melyeket csak hosszas próbálgatás során ismerhetnél meg.
Ne maradj le, jelentkezz most, hogy Te lehess a legjobb fotós az ismerőseid közt!
Már többször szóba került, hogy Budapesttől távolabb élők is szívesen járnának fotósképzésekre, csak a távolság miatt sok az útiköltség, most egy új képzés megoldhatja ezt a gondot: összevont foglalkozásokkal jelentősen csökkenthető a tanfolyam hossza, így csak párszor kell Budapestre utazni.
De az időhiányban szenvedőknek, a gyors eredményt akaróknak is ideális választás lehet.
Átalaktás előtt az OKJ-s fotós képzés, várják a ti véleményeiteket is, hogy min hogyan kellene változtatni, hogy a modul rendszerű képzés minél hatékonyabb, szakmaibb legyen.
Nemsokára indul egy tanfolyam az Óbudai Társaskörben. Nem OKJ, nem szakma de szerintem elég jó az ár/érték aránya a tanfolyam anyagának. 10 alkalomtól senki nem lesz profi fotós, viszont el lehet indulni a tudatos képalkotás útján.
Ma reggel véletlenül éppen a gyermekszemészeten kezdtem és feltettem a második kérdésedet a doktor néninek. Nézett nagyokat és kellően kitérő választ adott. De azért szereztem támpontokat...
1. A tolómérőt nem én fényképeztem le, lásd wikipédia nóniusz cimszó
2. a "szerintem" mindegy. Azt kellene tisztázni, hogy az emberi szem esetében mit jelent az a szó, hogy "felbontás"? Ha definiálod nekem, akkor megmondom a szerintemet.
Nem bánnám, ha szaporítanád a szót, mert akkor érteném, hogy mit is szeretnél. Ezt már legutóbb sem értettem meg...
Hidd el, megpróbálok, amennyire lehet, független maradni, ez elemi érdekem. Ha utánanézel, akkor láthatod, hogy a hsz-aim legnagyobb részében szó sincs a képzésekről. Ráadásul ezen a fórumon, más topikokban mások sokkal keményebben reklámozzák magukat, üzletüket, én hozzájuk képest még "kezdő játékos" vagyok.
Az idézett passzusban és a topik fő témájában teljesen igazad van, de nézd csak meg jobban: már a 13. hsz-ban (2003-ban) egy fotósiskolát hirdetnek. Én is csak azért merészelek itt hírt adni a rendezvényekről, mert ezt mások is rendszeresen megteszik és mégis csak ennek a topiknak a témája. ;)
elszált a szép cizellált hsz - em, a lényege az volt hogy az alap kérdésben nem foglalnék állást, én néhány személyes tapasztalatomat írtam le... Szép napot ! :)
"nem kevés olyannal találkoztam akinek a vizuális kultúráját csak ő maga értette meg."
Ebből két dolog következhet: vagy mi vagyunk kevesek, vagy ő kókler... Ha rajtam múlik, mindkettőnek adok x százalék esélyt. Aztán az idő eldönti...
"persze mindenki átcsúszott"
4-5-6 év után jönni rá arra, hogy a delikvens nem odavaló, az a tanári karról/képzésről állítana ki lesújtó bizonyítványt. És hát a művészképzés társadalmi "károkozó-képessége" nyilván más, mintha mondjuk az orvosi egyetemről kerül ki egy felkészületlen orvos-jelölt.
"A legtöbben azért izgalmas munkákat mutattak be . Persze amennyire egy mezei fotós meg tudja ezt ítélni , szerinted semennyire ."
Én azokra mondom, hogy "semennyire", aki azt állítják, hogy egy négy-ötéves egyetemi kézés egy szakmunkásképzővel sem ér fel... Szélsőséges megítélésre hasonszőrű válasz.
"Akkor ? :)"
Bocs, ezt most nem biztos, hogy értem. Az biztos, hogy nagy szakadék van ember és ember között a kultúra minden területén, ezen én nem csodálkozom, legfeljebb a kelleténél nagyobbnak vélem az űrt. Nyilván egy "mezei fotós" illik, hogy "képben legyen" és én magam azt is érdemének tartom, ha nem fitymálja le automatikusan azt, amit nem ért, vagy legalábbis csak kívülről szemlél, estleg felettébb nagy kérdőjelekkel. Bestpixel barátunk mondandóját én - többek között - azért fogadom fenntartással, mert ő cseppet sem tekinthető "függetlennek"; ebben a fórumban ő - ne szépítgessük - kőkeményen az üzleti érdekei szerint kommunikál. És, gondolom, megfelel az Index idevágó passzusainak:
Felhasználási feltételek/ Tartalom / 5. Nem használhatod Fórumainkat reklámtevékenység folytatására, kivéve, ha erre írásos engedéllyel rendelkezel a Szolgáltatótól.
Mielőtt így-úgy kritikával illettem volna itt a topikban a tevékenységüket hirdető urakat, először elolvastam e topik kezdő bejegyzéseit, amiből kiderült, hogy ez nem annyira a fotós tanfolyamot szolgáltatók reklámfelülete, sokkal inkább a felhasználói véleményeké. Ezzel együtt virágozzék minden virág, lesz amelyikre méhecske száll, másikra meg nagynéha magamfajta fullánkos jószág. :)
Mivel láthatólag nekem címezted a hsz-odat, a magam nevében válaszolok.
Amit állítottam, az nem "fals", hanem igaz! Én a fényképész szakmai képzést hasonlítottam össze a két intézményben. Az iparon adott művészi plusz ebben nincs benne.
"Az én tapasztalatom meg az, hogy azok fitymálják az egyetemi képzést, akiket nem vettek fel oda és autodidakta módon igyekeztek több-kevesebb sikerrel megszerezni a szükséges tudást. Ők csak az intézmény fonákját látják."
Ez lehet, hogy sokakra igaz, de rám nem. Amikor elhatároztam, hogy fotózást fogok tanulni, akkor mivel már volt egy diplomám (villamosmérnöki), nem akartam újabb éveket eltölteni a magyar felsőoktatásban és a Práternek nagyon jó híre volt (több akkori profi fotós ajánlotta), tehát egyszerű döntés volt.
Az iparra soha nem jelentkeztem és nem is akartam jelentkezni.
A döntésem helyessége később teljesen beigazolódott, amikor azután az iparon dolgoztam diáktitkárként. Akkor ugyanis egy éven át minden hétfőn délelőtt hivatalból a rektori tanácsülésen vettem részt és több fotós műtermi órára is bementem. Ez utóbbiak gyakorlatilag egyáltalán nem feleltek meg az elvárásaimnak (hogy finom legyek).
Tehát pontosan ismertem az iparon folyó fotós (és egyéb) oktatás színvonalát, egyéb jellemzőit, problémáit. Ráadásul bárkit (volt osztálytársamat, más ismerősöket) később megkérdezve, akik elvégezték mindkét iskolát, egyértelműen állították, hogy az iparnak a Práter után nincs értelme, haszna. Pontosabban egy haszna van: a kapcsolatok megszerzése, ugyanis sok reklám/kreatív ügynökségben dolgoznak ipart végzett vezetők (akik aztán pl. a volt osztálytársnak adják a munkákat).
(De nem szeretnék senkit sem megbántani az iparról alkotott véleményemmel. Nyiván mindenki máshogy látja ezeket a dolgokat – én így. Ezért erről nem is szeretnék vitát nyitni.)
Emellett hangsúlyozom, hogy minden fényképész tudást megszereztem (állami, nappali képzésben és más tanfolyamokon) és ezt a tudást folyamatosan gyarapítom is, ami szükséges a szakma igényes műveléséhez és az oktatáshoz.
"egy felsőfokú intézménynek nem az a dolga, hogy középfokú ismereteket tanítson, tehát nagyon el van tévedve az, aki azt hiszi, hogy ott kellene megtanulnia például a fényképezés alapjait"
Az ipar nem a Práter "folytatása" (az oktatást tekintve) – a fényképészet esetében (sem). Az iparon gyakorlatilag ugyanazt a fényképészetet tanították/tanítják, mint a Práterben, csak más oldalról megközelítve és megspékelik még további (főleg nyilván művészeti) tantárgyakkal. Ez kell az (akkor 4 év főiskolai) 5 év egyetemi időhöz (mi a Práterben kb. 2500 órát tanultuk a fényképészetet 2 éven át, az iparon is kb. ennyit tanítják, csak 4 évre elosztva).
Ezért írtam korábban, hogy én fényképészetet tanultam és az iparon fotóművészetet oktatnak. Tehát különbség van a kettő között, ez egyértelmű! De a képzések fényképész részében nincs különbség.
A Fotósképzőben is pont ezért fényképészetet tanítunk és nem fotóművészetet.
"úgy az iparon sem fényképész ismereteket fognak okítani, hanem vizuális kultúrát."
Ez nem igaz, azt is oktatnak. És vizuális kultúrát nekünk is oktattak a Práterben.
Mivel már kezd személyeskedéssé válni a "párbeszéd", részemről ezzel le is zárom a témát. Ha valaki kíváncsi a képzéseinkre és hiteles véleményt szeretne azokról formálni, szívesen látjuk bármelyik tanfolyamunkon!
Amit írsz az iparos fotós képzésről helytálló (részben ), jó néhány nyilvános diplomavédést megnéztem személyesen, nem kevés olyannal találkoztam akinek a vizuális kultúráját csak ő maga értette meg.
Az ott lévő szakemberek tanárok csak vakargatták a fejüket, persze mindenki átcsúszott , mert az eltelelt évek és sikeres vizsgák után már mindenki „megkérdőjelezhetetlen” tehetség.
A legtöbben azért izgalmas munkákat mutattak be . Persze amennyire egy mezei fotós meg tudja ezt ítélni , szerinted semennyire .
Az azért tény hogy az emberek nagyobb része alacsonyabb vizuális kultúrával éli életét mint egy "mezei fotós"….Akkor ? :)
Ez nagyon frappáns magyarázat, abbahagytam a pipettázást :)
"... és saját szememmel láttam mindezt, és emellett bárkit kérdeztem, akik elvégezték mindkét iskolát, ugyanezt mondják: semmi újat nem tanultak az iparon."
Erre most csak azért reagálok, mert ez már kellően ON téma, és kellően fals állítás, ahhoz, hogy a netán erre tévedőket hagyjam ebben a tévhitben leledzeni. Ez nagyjából ugyanaz a kategória, mintha valaki a közgáz szakközép elvégzése után azt mondaná, hogy a közgáz egyetemen már semmi újat nem tanítanak, hogy az egészségügyi szaközépiskolás annyit tud, mint aki az orvosira járt, és folytathatnám a sort.
Az én tapasztalatom meg az, hogy azok fitymálják az egyetemi képzést, akiket nem vettek fel oda és autodidakta módon igyekeztek több-kevesebb sikerrel megszerezni a szükséges tudást. Ők csak az intézmény fonákját látják. Én viszont azt mondom, hogy autodidakta módon sokkal nehezebb és sok tekintetben lehetetlen megszerezni ugyanazt a tudást. Szerencsére vannak zsenik, ők képesek erre.
És, hogy tiszta legyen, egy felsőfokú intézménynek nem az a dolga, hogy középfokú ismereteket tanítson, tehát nagyon el van tévedve az, aki azt hiszi, hogy ott kellene megtanulnia például a fényképezés alapjait. Ahogyan a műegyetemen a prof nem a gyökvonás rejtelmeit fogja taglalni, úgy az iparon sem fényképész ismereteket fognak okítani, hanem vizuális kultúrát. Az, hogy ez a fogalom egy fényképésznek esetleg nem mond semmit, olyan nagyon nem baj. (De, hogy ne ijesszek el senkit, mégiscsak vannak olyan szaktantárgyak, ahol szükség szerint az alapokat is el lehet sajátítani, bár mondom, nem az a képzés profilja.) Mostanság nagyobb a szabadságfok, annak idején az volt a ritka, ha valakit szakmai előképzettség nélkül vettek fel oda.
Tipikusan amatőr kérdés - és ez szokott a nagy ellenérv lenni - hogy miért kell rajzolnia annak, aki fotózással akar foglalkozni?
Utoljára futok neki a dolognak, mert egyfelől - ez az én hibám - off itt ez a téma, másfelől nem akarom nem észrevenni, hogy kerülöd a velem való eszmecserét.
Van egy harmadik is, hiába hangsúlyozod, hogy mérnökként tekintesz a dologra, engem éppen az zavar, hogy mennyire nem logikusan következnek egymásból a megállapításaid. Ha úgy tetszik, nem mérnöki alapossággal...
"Engem nem érdekel a szem felbontóképességének meghatározása, megmérése..."
Ha ez így van, akkor ezt a jelmondatodat az ominózus cikked elé is ki kellene írni, szintén rikító sárga betűkkel, ahogyan a többi lényegesnek gondolt megállapításodat. Aztán esetleg megmagyarázni, hogy miért is használod oly előszeretettel ezt a fogalmat.
"Én mérnök vagyok, és számomra az a lényeg, hogy amit gondolok vagy tervezek, azt a gyakorlat visszaigazolja."
És amikor nem igazolja vissza, onnantól jön az első tétel, miszerint: "Engem nem érdekel..."
Te nyilván nem érzed a logikai bukfencet a mondandódban, így én kénytelen vagyok ugyanoda visszakanyarodni, amivel kezdtem:
A honlapodról: "Akik ismerik a hagyományos, nem digitális kijelzésű tolómércét, azok tudják, hogy ezzel az eszközzel 0.05 mm pontossággal lehet mérni. Vagyis egy átlagos esztergályos szeme legalább 0.05mm felbontású, tehát miliméterenként 20 pontot képes megkülönböztetni. A miliméterenkéti 20 pont inch-enként 25.4×20, vagyis 500 dpi-t jelent. A szemünk tehát legalább 500 dpi felbontású"
És újra elmondom: a fenti mondataid helytelen következtetések sorozata, aminek a legfőbb oka a pontatlan fogalmazás. Ha nekem nem hiszel, akkor menj el egy átlagos esztergályoshoz és legalább azt a tételedet ellenőriztesd le vele, hogy képes-e 20 pontot megkülönböztetni miliméterenként?
Lezárásképpen itt egy 600×600pixeles fotócska egy tolómérő kb. 8cm-es részletéről, amin, ha jól számolom, egy mm-re 7,5 pixel jut, amiben a te 0,05-ös pontocskáid huncut módon elbújhatnak, ám a nóniusz segítségével még erről a kicsiny felbontású képről is leolvasható, hogy mennyit is mér éppen a subler.
Szerintem sem érdemes folytatni, mert elbeszélünk egymás mellett. Engem nem érdekel a szem felbontóképességének meghatározása, megmérése, esetleg staisztika készítése arról, ki mikor, melyik szemével, milyen élesen lát. Nem vágyom tudományos fokozatra, és nem akarok nóniusz skálát tervezni akkor sem ha ez nem is túl bonyolult.
Én mérnök vagyok, és számomra az a lényeg, hogy amit gondolok vagy tervezek, azt a gyakorlat visszaigazolja. Mivel a fotózás a szívem csücske, az érdekel, hogy mekkora
felbontóképesség látható a fotón, még pontosabban az, hogy milyen felbontással érdemes egy képet levilágítani. Még ezen belül sem érdekelnek elméleti határok, csupán az, hogy a jelenleg Budapesten elérhető 508 DPI felbontást érdemes -e megcélozni, használni. Nem kívánok felbontóképesség-kontraszt összefüggésekbe bonyolódni, vagy arról beszélni, mekkora felbontóképesség szükséges, ha lefényképeztünk egy marék ködöt. Nem kell feleslegesen bonyolítani azt, amit nem érdemes.
Azt tapasztaltam, hogy igen, látható az eltérés egy 300 DPI-s és egy 508 DPI-s felbontású levilágítással készült kép között. (Ha a képi tartalom erre alkalmas) Ez a tapasztalat nekem teljes mértékben elég. A tolómércés példát pedig azért szeretem, mert bárki megnézheti otthon. Nem kell hozzá ismerni a nóniusz skálát, elég csak arról meggyőződni hogy igen, latjuk hogy egy vonal egy másikkal találkozik, vagy 0.05 milliméterrel odébb van. A képen is hasonlóképpen látunk részleteket. Nem kell hogy meg is tudjuk számolni a hajszálakat, (vagy más képi elemet) nem kell leolvasni, számszerűsíteni, megmérni semmit. Elég ha egy egész alakos képen látszanak a hajszálak akkor már kellő élességgel fotóztunk.
Talán kár is folytatni azok után, hogy kijelented, az évtizedeken át legszokásosabb tolómérce az valami, a többi meg semmi.
Hanem, ha esetleg más is olvassa:
A szem felbontóképességénél vegyük azt az optikai modellt, ami pupillában átlagossal, hullámhosszban átlagossal, anatómiában átlagossal azt mondja, hogy akkor tudunk két plottyot megkülönböztetni, ha köztük van akkora távolság, hogy egy fényérzékelő elemre csak a két plotty közti üresség érkezik. Az adatokból az következik, hogy a (megfelelően) kis kiterjedésű pontoknak kb 1 szögperc távolságra kell lenniük. Ezt lehet nézőtávolságra átszámolni (egyébként ebből nem jön ki 0,05 mm).
De ez mindegy is.
A tolómércénél az a lényeg, hogy két egymással szemben levő vonal elmozdulásának detektáló képessége a szem átlagos felbontó képességénél 5-10-szer nagyobb. A megalapozott gyanú szerint ezt már nem a retina és kapcsolt részei intézik, hanem az agykéreg! Már úgy értve megalapozott gyanú, hogy elismert a kapcsolat az agyműködés és eme elmozdulós detektálós képesség között, vizsgálatoknál használják.
A neten Vernier élesség, illetve Vernier acuity kifejezésre jönnek a találatok. Mármint a szemmel kapcsolatos találatok, nem a méréstechnikával kapcsolatosak - bár nyugaton a nóniusz skála helyett a Verniert használják megnevezésként.
