akár hiszed, akár nem, kb 20 éve leírtam egy olyan ötletet ebbe a fórumba, hogy meg lehetne hallgatni a sejtek hangját valami módszerrel. mondjuk lézerrel letapogatni a felületüket és ebből hangot generálni.
rákerestem annak idején, és létezik ilyen. hangminták is voltak az oldalon :)
most nem keresek rá, lehet hogy most is megtalálható. persze emberi füllel hallgatva sima ssssssss zajnak hallatszott, de valszeg elemezhető más módszerekkel
Ha megmattul a húr, akkor gondok lehetnek, ugye? Tisztán kell tartani a húrok alsó felét a pickup felett. Vajon műanyaghúrokkal is működik??? Végülis csak fényesnek kell lennie.
Este küldök mailt, de ha rákeresel, találsz képeket. Tervem nincs, ami kell, menet közben lerajzolom, kiszámolom.
(Esetleg ha mégsem kellene a tank, gondolj rám... :-))
Azért kell egy benzintankot bárminemű gányolás, értsd heggesztés-szikrázós köszörülés előtt teljesen feltölteni, hogy a benzingőznek minden maradványa kiszoruljon belőle. Ha évek óta üres akkor is. Ne legyél olyan hülye, mint ezek, és mint a motoros topicban majd a nagyokos majmok. Nem hiszünk semmit.
Köszi! Valahogy a motorosok nem jutottak eszembe, de megkérdem őket.
Vízzel? Gondolom semlegesítés céljából. Ez egyrészt további rozsdát képezne, ami a készülő hangszer stílusát figyelembe véve nem hátrány. Viszont csak teljes merítéssel oldható meg, mert több lyuk van rajta, mint a gyerek szitáján.
Egy motor tankjából építek gitárt. Azt kérdezném, hogy lehet-e flex-el vágni? Nem most ürült ki, több mint három éve egy fészer polcán áll, se kupak, se benzincsap nincs rajta.
Terveim szerint a húrláb (saját készítésű) piezzo hangszedőt kap. Befolyásolhatja a hangot esetleg a "test" acél anyaga? Esetleg gerjedhet, búghat, ilyesmi? Vagy majd úgy is meglátom. Illetve meghallom. :-)
Ez egy Scherrzither, ami kb. a magyar parasztciterával van rokonságban.
A stájerciterának (csak Magyarországon hívják így) 5 dallamhúrja van kromatikus fogólap fölött, 12 (némely bécsi változatnál 13) kísérőhúrja kvintoszlop szerint hangolva, majd ezekkel egybefüggően folytatva a sort 12 basszushúrja szintén kvintrendszerben, majd változó számú (3-13) kontrahúrja vagy az előbbiek folytatásaként, vagy jól láthatóan elválasztva. Utóbbiak vagy kvintrendszerben, vagy skálában hangolva.
A stájer citeráknak totál más rendszerben hangolják a húrjait. Petyus tudja hogy kell, régen be is írta ide, megkeresheted, nincs olyan veszettül sok hozzászólás ebben a topikban
Húrokból én a klasszikus citerahúr-gitárhúr kombinációra gondoltam, még ha nem is autentikus, ami inkább problémát okoz, az a hangolás. Arra gondoltam, hogy a dallamhúrok lehetnének g'-re hangolva, a négy kísérőhúr pedig g' - c' - c - g-re, a maradék négy húrt pedig c" - g"-re kettesével, gyakorlatilag, mint a prímcitera kisfej húrjait. Itt a kérdés, hogy milyen vastag húrokat válasszak erre az 56cm-es hosszra.
Eléggé nehézkes erre húrokat szerezni. Én tekercselek fémhúrokat, de azok ehhez nem jók, mert a húrmag és a rézfonat közé egy vékony sor selyem fonatot is kellene tekerni, hogy szelídebb legyen a hangja. Ehhez elemi selyemszálra lenne szükségem, de nem kaptam sehol. Ha kapsz valahol készletet rá, akkor azt írd már meg, mert nálam is van egy ilyen citera, amit már több mint 10 éve vállaltam be (soha többé!!! senki ne vállaljon semmilyen citera javítását, mindig gennyes munka!) és megfeneklett ott a dolog, hogy sem tekercselni, sem venni nem tudok rá húrokat.
Egy kis segítséget szeretnék kérni. Egy nagyon régi, 100 év körüli Sternberg citerát újítok fel, ami nagyon sokat állt padláson. A száraz meleg nyári forróság eléggé megviselte, sok helyen felvált és eldeformálódott a teste, de azt hiszem még menthető lesz. Tudnátok tanácsot adni a húrozásában? Egyrészt fogalmam sincs, hogy mi lehetett a gyári hangolása, mert ezzel a húrkiosztással még nem találkoztam, illetve próbálnám kímélmi a testet akár hangerő rovására is, olyan átmérőjű húrokat tartanék ideálisnak, amik a lehető legvékonyabbak, hogy ne terheljék túl a testet, de azért legyen tisztességes hangerejük és feszességük is. A menzúra hossza 56cm.
A melegenyvezésnek az a titka, hogy összeillesztés előtt meg kell melegíteni a felületeket. Mewgmelegíted, bekened, összeilleszted. Ezután még van 10 perced megszorítani, mert az összeillesztett felületek már lassabban hűlnek ki. hajszárító, hőlégfúvó alkalmas melegíteni. Régen gyertyát használtak, de az kormolhat.
Jó a kérdésed, csak nehéz rá pontosan válaszolni, de megkísérlem!
Ha a hangszerkészítés színvonalát - beleértve a lakkozást is - az autodidakta amatőr színvonalától a hangszerkészítő mester színvonaláig egytől tízig skálázzuk, akkor szeretném elérni az 5-6-os szintet.
Vagy másképp megfogalmazva, szeretném alulról közelíteni a mesterhangszerek színvonalát!
Tudom, addig még nagyon hosszú út áll előttem, pillanatnyilag az autodidakta amatőr szintjén állok!
A feltöltött fényképen szereplő hangszerről:
A tőke és a fejek gőzölt bükkből, az oldalak, a fenéklap, a kottaléc és a belső merevítő (nem tudom a szakszerű nevét!) juharból, a fedlap régi parasztágy nyoszolyájából kivágott lucfenyőből van.
A bundok 1,4 mm átmérőjű sárgaréz rúdból vannak, amiket gázlángon keményítettem.
A felhasznált ragasztó nem autentikus, de még nem megy elég jól a meleg-enyvezés! Emiatt a Soudal "D3" minőségű faragasztóját (hideg enyv-et) használtam.
A fenéklapot és a fedlapot több darabból táblásítottam, vastagságuk egyaránt 3,5 mm. A fedlap hátuljára három merevítő bordát kellett ragasztanom a megfelelő merevség eléréséhez.
A megmunkálás előtt a faanyagokat (kivéve a tőke és a fejek) bóros oldatban kifőztem, összeragasztás, csiszolás után pedig hígított káli-vízüveggel felületkezeltem.
A lakkozást is több szakirodalomból igyekeztem megtanulni. Azt megtudtam, hogy a hegedűk lakkozására való hagyományos szesz és olajlakkok nagy csillapításuk miatt nem alkalmasak a pengetősökhöz, így a citerához sem, mert ezekhez kis csillapítású lakkok kellenek. Viszont eddig erre a célra jobbat, mint a "Nitrolakk" nem találtam. Tudom, ez nem jelenti azt, hogy nincs ilyen a természetes lakkok kötött, csak én még nem találtam rá.
