A Conversio függeléke szerint Boruth kb. 750-ig, Cacatius nevű fia mindössze két évig, 750-től 752 -ig uralkodott a karantánok felett.
Utánuk Cheitmar következett, aki 752-769 között uralta Karintiát.
Az ő neve már inkább hangzik szlávnak vagy germánnak.
"Cheitmar halála után a pogányság igen erős támadásba lendült nem kizárt, hogy ezt a keresztény Boruth-ház feltételezett kihalása még erősítette , amit csak III. Tasziló vert le 772-ben, akinek a győzelmét a korabeli források Nagy Károly szászok felett aratott győzelméhez, magát a herceget pedig Nagy Konstantinhoz hasonlították. "
Gondolom, hogy az itteni pogánylázadás leverése is olyan vágóhídszerűen ment végbe, mint fönn északon a szászok alávetése egy-két évtizeddel később:-(((
A római egyház ezeket a tömegmészárlásokat persze a keresztény hit és vallás nagy diadalának állította be.
Nem baj, ha a hozzászólás nem kapcsolódik szorosan a történelemhez, jöhet minden, ami Stájerországgal kapcsolatos: népviselet, népzene, népi építészet, anekdoták, konyhaművészet, gazdaság, természeti környezet stb.
A konyhaművészetről jut eszembe: a stíriai metélt stájer eredetű étel?
A kereszténység először a 4. században jutott el az Enns völgyébe, de a Római Birodalom bukásával ismét letűnt. A népvándorlás után letelepedett alpesi szlávok vallása egy természetközeli törzsi vallás (hagyományos megnevezéssel pogányság) volt, s csak az akkor már (névlegesen) keresztény bajorok 750 körüli betelepedése teremtett ismét kedvező feltételeket a kereszténység terjedéséhez. A bajor Theodo herceg gazdasági és politikai érdekeit összekötötte a keresztény vallás elterjesztésével, nagy anyagi ráfordítással misszionáriusokat küldött az Ennstől északra és délre fekvő völgyekbe. Tevékenysége egyben az itt élő népek germanizálását is szolgálta. A térítőmunka eredménye szilárd egyházi szervezet kialakulása volt.
Ennek az egyházi szervezetnek a legfontosabb jellemzője az un. "saját templomjog" volt. Ez azt jelentette, hogy az adott terület birtokosa alattvalóinak világi és lelki ura is volt, kápolnát vagy templomot építtetett alattvalóinak lelki üdvére és nem utolsó sorban a maga hasznára, hiszen ő élvezte ennek minden gazdasági előnyét, beszedte az egyházi adókat. Vallási kérdésekben azonban a mindenkori püspöknek voltak alárendelve.
Az első ilyen templom az Enns völgyében a Niederhofenben található St. Rupert templom volt, amely a 9. században épült. Pürggben, a Traungrauer család várának közelében áll a 11. századból való Johanniskapelle, amely a legrégibb román stílusú építészeti emlék, s amely történetünkben különösen fontos szereppel bír. A Pürggben lévő leányegyház hamarosan önállóvá vált, azaz megszűnt a püspöktől való erős függése. A Traungrauer család ugyanis kihalt, mivel utolsó sarja, IV. Ottokar herceg gyermektelen volt. Amikor himlőben megbetegedett, teljes vagyonát V. Lepoldra, Babenberg hercegére hagyta, kivéve 500 ár birtokot, amit a pürggi egyháznak adományozott. Mivel a pürggi templom ilyen gazdaggá vált, Salzburg püspöke többé nem akadályozhatta meg önállósodását. Pürgg lelkésze immár nemcsak lelkipásztor, hanem jelentős földbirtokos is volt, ami megmagyarázza későbbi nagy egyházi és politikai hatalmát. Később a tartományi hercegek Pürggöt különböző rendeknek ajándékozták, s Pürgg hatalma tovább nőtt, amikor Ferdinánd herceg a jezsuita rendnek ajándékozta. Ettől fogva Pürgg már nem a salzburgi érsekségnek, hanem egyenesen a római pápának volt alárendelve, s a mindenkori pürggi lelkész egyben a grazi egyetem páter rectora volt. Így vált a katolikus hit ezen a vidéken olyan erőssé, ami lehetetlenné tette a legkisebb toleranciát is a reformációval szemben.
A pürggi egyház kiterjedése ebben az időben igen nagy volt: Tauplitz, Zlem, Wörschachwald, Neuhaus-Trautenfels, Unterburg, Untergrimming, Lessern, Klachau, Dörfl egyaránt Pürgghöz tartozott.
Tauplitz vidéke megkapóan szép látványt nyújt az érkezőnek. Az Enns völgyében fekszik, amelyet északról a Totes Gebirge mészkőhegyei határolnak. A jégkorszakban kialakult völgyek, tavak, patakok teszik még festőibbé a tájat, ahol folyik ugyan mezőgazdasági művelés, mégis megőrizte természeti szépségeit. Az encián, a nárcisz, a liliom, az alpesi rózsa tömegével nyílik, s színezi az alpesi legelőt hol sárgára, hol kékre, hol pirosra. Nem kevésbé megkapó a Grimming, a tauplitziak "Hausberg"-jének látványa. "Mons Styriae altissimus": Steiermark legmagasabb hegye, ahogyan a középkor óta nevezik a 2351 méter magas óriást.
A középkor elején békés szláv népek telepedtek itt le, amit a Schladming, Irdning, Gröbming, Tauplitz, Zlem településnevek bizonyítanak. Az első germán betelepülők a bajorok voltak, akik kezdetleges földművelő-állattartó gazdálokodást folytattak. Tanyáikkal egészen 1300 méter magasságig hatoltak fel, magasabbra, mint a ma legelőkként hasznosított területek.
Az 1752-ben Tauplitzból és környékéről kitelepített evangélikus családok magyar nyelvű (!) emléktáblája a tauplitzi temetőben.
A táblán felsorolt családnevek közül ma Ikladon még létezik az Ecker és a Mayer, második családnévként, ill. ragadványnévként pedig a Kreuzer, Loresser, Strimitzer és Prechtl.
