én amúgy nagyon szeret(t)em a rádiójátékokat és valahogy mindig úgy képzeltem el öket, hogy a színészek 3-4-en ülnek a mikrofon körül cigifüstben és egy áltolvasás után csípöböl lenyomják a felvételt. de mégiscsak ülnek, nyugisabb az egész, a szinkronnál meg azért tényleg ott van a képernyö, azonosulni kell a figurával stb.
persze, a rádiójáték kapcsán valamiért punnyadt irodalmi adaptációkra is asszociálaz ember, vannak pesze ott is "pörgös" darabok :))
Elhiheted, a rádió sokkal nehezebb. A filmben sokszor elmegy, ami a rádióban nem. A rádióban nincs semmi ami elterelje a figyelmed, azonnal észreveszik ha egy apró hangsúlyhiba, bizonytalanság, baki becsúszik. Egy filmnél ezer dolog segít elterelni a figyelmet a beszédről, ami sokszor nem is baj.
gondolom, azért ez nem úgy volt, hogy beültél, kezedbe adták a szöveget és felvétel. nyilván volt próba stb.
egy szóval sem mondtam, hogy nem volt komoly müfaj a rádió, de egy profi színésznek azért kisebb kihívás talán, mint egy szinkron, egyben kényelmesebb feladat
Olvastál már fel szöveget úgy, hogy értelmezted és ha kellett, el is játszottad azt? A rádiózás legalább olyan komoly műfaj volt, mint a film, a televízió vagy akár a szinkron volt. Ma már egyik sem az... Ellepték a kukik, pöcsök, fenekek, stb.
erdekes, hogy annak idejen a radiozast a legnagyobb muveszek is komoly feladatnak tartottak, pedig hat az tenyleg olyan, hogy ulnek es olvasnak, mig a szinkronban tenyleg sokretubb a dolog
Nehéz feladat odaállni egy szál mikrofon elé, nézni a képet, olvasni a szöveget, hallani az eredeti hangot plusz a rendezői instrukciókat, és pontosan szájra tenni azokat az érzelmeket amiket a filmen látsz. Lehet, hogy ez nem olyan "komoly feladat" mint színházban játszani, de én, - aki nem vagyok színész - igenis komoly feladatnak tartom. Aki azt gondolja, hogy ó ez gagyi szakma, tessék megpróbálni!
Visszaolvasgattam a pár évvel ezelőtti hozzászólásokat és láttam, hogy a társaság egy része volt stúdióban, látta, hogy zajlik a munka. Nem lehetne még egy ilyen látogatást összehozni?
Persze, van, aki szinkront se vállal. Meg hát a szinkront sokkal könnyebb összecsapni, odakenni; színházban ezt nem olyan egyszerű megtenni, mert hamar lebukik vele. De az igényes szinkron igazi színészi feladat. Azt hiszem.
a bp retró c. film dvd változatának audiokommentárjában máté gábor azt mondja, reklámot sose vállal, elvből. szinkront viszont mai napig, tehát azt elfogadja színészi feladatnak, a reklámot nem. amúgy megítélés kérdése.
Nem tudja valaki, hogy ki a magyar hangja az "Egy maréknyi dollárért" és a "Pár dollárral többért" című filmekben (a tv által leadott változatokban) Gian Maria Volonté-nek (Ramon Rojo, El Indio).
Már több filmben hallottam, és nagyon tetszik az úriember hangja.
Sajnos a DVD kiadásban nem ő szinkronizálta :(((
Több helyen is kerestem a neten, de nem találtam meg.
Engem nagyon erdekelne egy szinesz velemenye arrol, hogyan erinti az, ha mondjuk az utcan megallitjak azzal, hogy milyen jo volt mint XY szinkronhangja - mikozben naponta jatssza Hamletet valamelyik elismert szinhazban.
Es most nem az udvarias sablonvalasz erdekelne :-)
az is lehet, de mostanában egyébként nagyon sokat hallak téged, mondom ezt úgy, hogy szinte alig nézek tévét:D de ha odakapcsolok bmelyik adóra, téged hallak vmiben:) najó, hát nem de azért érezhető a különbség a korábbiakhoz képest, ez jó, az hogymost ment ele a buszom, az már nem anniyra:D
