A PCC189 maximállis anódárama a 15 mA, tehát én egy kb 5 mA-es munkapontot választanék. A beállított statikus előfeszültségre ugyanis rá fog szuperponálódni a vezérlőjel csúcstól-csúcsig és az egyik félperiódusban tovább fogja nyitni a csövet.
Az Ua,min-t, a legkisebb anódfeszültséget, a tanulmány alapján önkényesen vettem fel:
"Az Ua0 értéket abból a meggondolásból állapítottuk meg, hogy a cső legkisebb anódfeszültségére 30V-ot vettünk (karakterisztikáiból) fel, kivontuk a tápfeszültségből és a maradékot 2-vel osztva hozzáadtuk a 30V-ot."
Mivel hangfrekvenciás kapcsolást nem találtam, csak szóbeli hivatkozásokat, ezért elkezdtem valahol az elején.
Úgy gondolom, hogy az elektroncsövek esetében az első legfontosabb feladat a cső munkapontjának beállítása. Támpontként a Rádióamatőrök kézikönyve (1979.) Elektroncsövek fejezetének 2.12 bekezdésében leírtakat (továbbiakban:tanulmány) és a PCC189 adatlapját használtam.
A tanulmány az ECC83 munkapont beállításával foglalkozik. Ennek az adatait írtam át a PCC189 adatlapja szerinti értékekre.
Az én kenyéradómnál ezek nem játszanak. Az átviteltechnika alkalmazott tudomány, bár nagyon fontos és nagy súlya van a cég életében. Rádiós szempontból üzemel egy kiterjedt mikrohullámú rendszer és sok száz zárt üzemű stabil és kézi rádió. Azon kívül elég kiterjedt vezetékes telefonhálózat, külső, belső vonalakkal. Többet nem illik róla szólni. Én termelési vonalon dolgozom, annak minden gyönyörével és nyűgével.
A fiam is villanyász és ő sem tanult már csöves technológiát, aztán a munkahelyén szembejött vele a tiratron, a klisztron, a magnetron meg a haladóhullámú csö...
Szívesen venném, de ezzel inkább nem terhelnélek. Az is nagy segítség, ha időnként segítő ill. kritikai hozzászólásokat tesztek mint pl. Xanti, Shclumberger olvtárs és a többiek, akiktől elnézést kérek, hogy kimaradtak a felsorolásból.
Sajnos a technikusit (az is erősáramú elektronika) elég későn végeztem el, de már a szakközépben nem volt tárgy az elektroncső. Amit tudogatok, azt nagyszerű szerzőktől szívtam fel a Rádiótechnikából. Megjegyzem, hogy sok hasznát vettem a munkahelyen az effajta érdeklődésnek, főleg a digitális technika alkalmazásában.
Ez a téma is messzire visz, de egy pár szót róla. Az első frekimérőmet magam építettem TTL áramkörökből, 50MHz-ig működött. Zabált mint az állat, nem is számítottam rá, hogy amperekről lesz szó :-)
Aztán a nevezetes Raspberry Pi. Na, azzal jól megszívtam, mert több programozói, főleg linux tudást igényelt mint számítottam rá. Arról nem is beszélve, hogy a környezetének kiépítése finoman szólva gazdaságtalan. Elajándékoztam, kellékekkel együtt.
PIC is volt a repertoárban, az ment, sok mindent meg is csináltam vele, főleg vezérléseket, MikroBasic szoftverrel. Az meg azért nem tetszett, mert bootloadert kellett hozzá használni.
A napokban tettem fel egy Arduino linket, na az már tetszik Sok rádióamatőr célú alkalmazás, bő irodalmi, beszerzési és egyéb támogatás és USB-ről programozható.
A PCC189 jó hangfrekire, de sokkal kisebb impedanciákra kell számolni mindent. Kisebb fesz, sokkal kisebb munkaellenállások, kisebb erősítés. Nem véletlenül az ECC82, v. 83 volt a hangfrekis mindenes. Csak a nosztalgiának köszönhetően drágák. A TV csövekből meg van vödör számra.
A csüheket egy N-csat FET közelíti meg leginkább elméletileg.
Ez volt az eredeti kapcsolás. Ezt próbáltam meg átvariálni (áttervezés, az enyhén szólva nagyképűség lenne :-) ) PCC189-re. Sok fórumot átböngésztem, általában nem tartják alkalmasnak a PCC189-et HF-re, de vannak, akik kimondottan mellette voltak. Igaz, működő kapcsolást sehol sem találtam.
Na és 100V anódfeszültségre, mert egyes leírások szerint a PCC189 elviseli az alacsony feszültséget. Természetesen a fűtés 7,4V, így tekertem meg a trafót.
Ha van valami ötletetek szívesen veszem, addig is megpróbálom magam okosítani, gugli a barátom :-))
Ezt ne építsd meg, mert alapjaiban hibás és elmegy a kedved a csöves szerkezetektől.
A C3 értéke túl kicsi, ide kb. 220uF kellene, hogy legyen hatása az erősítés szinten-tartásához.
C5-R7 minek? - csak terheli az előző fokozatot és semmi funkciója nincs.
A hangszínszabályozó-kör elég zagyva, nem így kell felépíteni, hacsak nem egy extrém-szabályozást akarsz megvalósítani.
Valamire való csöves előfok tápfeszültsége legalább 200V, de inkább 250-300V.
Az anód-munkaellenállások értéke pedig kb. 22k-330kOhm közötti értékű, függően a fokozat funkciójától és a cső típusától.
Csőkatalógusokban látható görbék megmutatják az egyes munkapontokhoz tartozó feszültségeket és áramokat, célszerű az ott látható variációk betartása, mert a cső is igen gyorsan tönkremehet, ha túlterheljük, vagy nem megfelelő munkapontban üzemeltetjük.
Érdemes elektroncső-adatlapokat tanulmányozni, van bőséges hozzáférhető irodalom az interneten is.
Mert ezt a fajta hangszín szabályzót alapvetően egy nagyságrenddel kisebb impedanciáról kell meghajtani, mint a benne lévők. Azért, hogy a meghajtásra ne legyen visszahatása. Lehet egy jót matekolni a lepke belső lélektanáról. A szabályzás közben erősen változik a lepke bemenő impedanciája, fázismenete. Ezért kell "kemény" meghajtás.
A két munkaellenállás nagyon kicsi (R3, R5). Legabb 10 kOhmos nagyságrendben kellene lennie. A lepkehangszínt kis impedancián illik hajtani, tahát az első triódával kell erősíteni, a másodikkal - katódkövetőként - beállítani az alacsony meghajtó impedanciát... Így néz ki egy gyári erősítő (EA080) eleje:
Igaz, de pl. a pentódák igen sok hasonlóságot mutatnak a normál bipoláris tranyókkal. A FET-ekkel pláne!
Aki a csöveket megértette, az már a tranyókat is 60%-ban.
A rádióamatőr topikban (?) bő gy éve téma volt a szubminiatűr csövekkel épített sok minden féle kütyü.
De van annak valami bája, mikor lassan felfűt a cső és megszólal a cuccos. Pláne ha egy varázsszem a kivezérlés jelző. Még a hangjuk is melegebb tónusú.
Sajnos már a '70-es évek végén is éppen csak érintettük a csöves elektronikát a híradásipariban. Mérési gyakorlaton ilyen már nem is volt. Pedig - szerintem - aki ezen nőtt fel, az mindent tud az elektronikáról
Azért egy fapanelen összedobom ezt a kapcsolást, aztán meglátjuk, mi lesz belőle.
A C1, C3 47uF, az R2, R6 2kOhm. Aztán ettől lehet akár még kisnyúl is :-))
A csöveknél az illesztés is más dimenziókban zajlik. Ritkán (végfokoknál) kell hegyezni. Mivel nagyon széles tartományban használhatóak, sokszor más szempontok vannak. Frekiátvitel, linearitás, kivezérelhetőség, esetleg direkt görbe szakaszra állított munkapont a jó keverő tulajdonságokért.
Az biztos, hogy nem 2 változós függvény még egy trióda sem.
A belső ellenállás. Bizony, hatalmas az eltérés. Amíg az ECC83-as 100V-on 80kOhmot mutat, addig a PCC189 csak csak 2,5kOhmot. Az illesztés sem egyszerű ilyen körülmények között.
Jó játék. De minden cső más célra lett kitalálva. Az ECC83 egy kis áramú, kifejezett hangfrekis erősítő. Az ECC85, PCC89 kifejezetten nagyobb áramú, nagyfrekis tunerbe, keverőbe kialakított cucc. Sokkal kisebb impedanciákra készült.
