A spontaneitást nem "kell" elképzelni :))) a spontán nem lehet muszáj :)) logika
Hogy érdemes-e ? Nem hiszem.
MINDEN érlel életünk teljese érlel vagyis alkalmasabbá válunk az "üdvözülésre " . Egy természetes folyamatban aminek a neve é l e t ! sőt életek sora
Nem technikai kérdés.
Bal fülemmel megfogom a jobb lábam kisujját és a Szentszellem alászáll. A Pünkösdi cseresznye zamatossá lesz pünkösdkor. Nem érdemes ezt se siettetni se késleltetni. Az ember ÉLETEI SOROZATA által válik alkalmassá hogy "isten" nivójához fölérjen.
A Wikipédia ezt írja a transzcendentális meditáció kapcsán:
"A meditáció során a gyakorlók egy speciális hangsort (mantrát) gondolnak magukban, a hangsúly azonban az indiai eredetű meditációs módszerekkel szemben, nem a mechanikus ismételgetésen, hanem a spontaneitáson van."
Azt szeretném megkérdezni, hogyan kell elképzelni a spontaneitást?
"A meditáció egy hihetetlenül éber állapot, nem 5-10 perc lazítás…
A helyzet ezzel szemben az, hogy meditálni nem lehet öt-tíz perc alatt. Maga a meditáció mint szellemi tevékenység az astánga-jóga nyolc fokozatából a hetedik, tehát majdnem a legmagasabb szint, amit a gyakorló kemény munkával ér el. A nyolc lépcsőfokon végighaladva a meditáció gyakorlatát előbb megelőzi az erkölcsi fegyelem kifejlesztése, a légzés uralmunk alá hajtása, a testben a prána irányítása különféle testhelyzetek felvételével, az érzékszervek és az elme kontrollja, valamint a koncentráció tökéletessé tétele. Erre az építményre kerül rá a meditáció, mint a megelőző szintek megkoronázása."
(forrás: Meditáció: szupertudatosság vagy szendergés?)
Nekem ez a cikk tette tisztába eddig a legjobban, hogy mi a meditáció.
A meditáció, meditatív állapot már maga egy módosult tudatállapot. Lényegében minden az, ami nem a szokásos, hétköznapi, józan ébrenléti állapot. Alvás, álom, relaxáció, koncentráció, szenzordepriváció (érzékmegvonás), alkohol / drog mámor, csoporttevékenység / tánc / zene / szex okozta extázis, stb.
A te tapasztalataid az alternatív megoldásokról eléggé egyediek. Nekem még sosem sikerült annyit innom, hogy kívülről lássam magamat, és ezt az emberiség nagy többsége is elmondhatja magáról. :)
Nagyon jól ismerem a TM-et, én nem várok spirituális hatást (módosult tudatállapotot) a TM-től, noha néha adhat, becsúszhat egy egy ilyen tapasztalat intenzív TM gyakorlásól. Csak ezt nem adja szisztematikusan és nincs is elmondva, mit kellene tapasztalni. Nehéz egy olyan gyakorlatban előre haladni, ahol nincs meg a cél. Igy az emberek gyakorolnak, gyakorolnak, kitalálnak filozófiákat, de jelentősen nem fejlődnek. Én azt mondom, hogy más TM-es gondolja át, fejlődött-e a meditációban.
A boxzsák, a szauna, vagy a sörözgetés stb. közül csak az próbál választani, aki nem ismeri a TM-et. Mert ez utóbbi nagyságrendekkel hatékonyabb az összes többinél, amit említettél.
Nekem pont nagyon jó tapasztalataim vannak a fentiekkel. A szaunázás végén mindig úgyérzem, hogy teljesen felszabadult leszek, a hideg vízből kijöve szokott lenni egy pillanat, mintha egyet kapcsolnának a fejemben. Hiába, a testi változás visszahat a tudatra. A sört nem szeretem, de nyáron egyszer meggysörrel oltottam a szomjam, 1 litert elfogyasztottam ebéd közben. Utána mintha kivülről láttam volna magamat, szemlélődő állapotba kerültem. Érdekes tapasztalat volt. Voltam 2 órás box edzésen is, az edzés alatt meg utána is, belekerültem a most állapotába, nem voltak gondolataim a létezésen kívül. Nagyságrendileg semmiképpen se mondanám, hogy ezek a tapasztalatok lemaradnának a TM és TM Siddhi általános tapasztalataimtól, amit másfelől 14 éven keresztül gyakoroltam. A másik oldalról, találkoztam olyan TM-esekkel is, akik csak ülnek, végig ülik a 20 percet, de semmit éreznek. Ezért, nem mindenkinek ugyanaz jön be, ugyanúgy.
A boxzsák, a szauna, vagy a sörözgetés stb. közül csak az próbál választani, aki nem ismeri a TM-et. Mert ez utóbbi nagyságrendekkel hatékonyabb az összes többinél, amit említettél.
A hozzászólásod végére reagálva: furcsállom, hogy pont te vársz el spirituális hatást a TM-től, ismerve a véleményed... A TM nem erre való, hiába próbálják ezt elhitetni az emberekkel az illetékesek.
A téma ennél számomra mindenképpen árnyaltabb, minthogy melyik jobb stresszoldó gyakorlat. Véleményem szerint meditálni -, ha a dhyana, a klasszikus meditáció állapotára gondolok - már úgy kell leülni, hogy nincsenek stresszek az emberben. Igy, az, hogy a meditáció jobb a stresszcsökkentésre vagy épp a boxzsák, degradáló számomra a meditáció fogalmához képest a meditációra nézve. A stresszek okait fel kell tárni, meg kell oldani, másik részét magunkban kell lerendezni, nem hiszem, hogy van univerzális mindenkinek mindennél jobb stressz oldó módszer. Fent tartom a véleményem, hogy valakinek a boxzsák jobb stresszoldásra, van akinek a szauna, van akinek ha fut, akár egy sörözgetős este is adhatja a felszabadultság érzését. Más egy vállakozó, egy háziasszony, egy fizikai építőmunkás, egy aktív sportoló, egy diák stb. éberségi szintje, energiája, testének állapota. Lehet, hogy van, akinek a TM jó, arra, hogy jobban érezze magát, szó se róla. Meditációs módszer is sok van egyebként, jómagam pl. 12 mantrát gyakoroltam rendszeresebben 5 fajta jóga rendszerből és ezekből a TM-esek azok amiket mostmár nem használok (a TM-ből 4 mantrát számolok, 4 haladó technikám volt de nem számolom mindegyiket új mantraként). Mantra meditációkon kívül is próbáltam más fajta meditációs módszereket is és sok féle pránajámát is. A TM csak egy technika tapasztalataim szerint viszont körülötte a legnagyobb a reklám a pénz és a felhajtás. Ettől még maga a technika nem lesz a legjobb mint a többi. Én úgy látom, a TM segít az embernek, hogy jobban érezze magát a saját világában. Viszont, van aki nem az életben él, hanem egy saját kis világban, van aki éberen az életben él és a TM-től mindenki jobban érzi magát, ahol van. Igy lehet, hogy egy amúgy is az életben aktív üzletember vagy sportoló még jobban kiteljesedik az életben, viszont a tv és számítógép előtt ülő vagy kocsmázgató ember jobban érezheti magát a saját világában, de ebből még így nem tud kilépni.
A spiritualitás útja pedig arról szólna, hogy átlépjük a világunkat. Aki egy elvont világban él, az kilépjen a való világba, aki már a való világban van, az átlépjen a tudat átlag ember számára nem ismert tartományaiba. Erre nyilván egy db mantra amit nem és életkor szerint adnak, nem alkalmas,
Igen, egy teljes aktív élet mindenképp kell a spiritualitáshoz, mint alap, amire aztán lehet építkezni. Én a begyűrűzéshez az éberséget mondanám inkább, aminek be kell gyűrűzni, ez segíthet, hogy meditációs gyakorlat közben is tudjunk tapasztalni és hogy ne a gondolataink kavargása legyen a fő tényező. Tapasztalataim és amiket olvastam, az alapján az alapról a spiritualitásba inkább az intenzív pránajáma tud elmozdítani és ezzel együtt minden, ami a prána áramlását segíti a testben. Komolyabb időt ezútán érdemes a meditációs gyakorlatokra fektetni, szerintem. Ha nincs elég prána és tiszta prána áramlás a testben amit érzékelünk is, akkor a meditációs gyakorlat marad a relaxáció szintjén, szerintem. A meditáció a már a testben érzékelt pránából építkezik tovább. Szerintem.
Igen, csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy egy idő után ez a fajta mély nyugalom, meditatív tudatállapot begyűrűzik az ember életébe, a részévé válik és ha valami kizökkenti belőle, akkor ösztönösen, automatikusan, tudattalanul is visszatér hozzá. A TM egy jó technika szerintem, de semmi több. Én már hosszú évek óta nem érzek késztetést a TM használatára és szerintem mélyebb lelki békét, nagyobb összeszedettséget élek meg sok TM-gyakorlónál. A sportnak, a fizikai- és szellemi munkának, a mély társas kapcsolatoknak, a közösségi élménynek, a hasznosan és értelmesen eltöltött én-időnek, a céllal és örömmel élt életnek a meditatív állapot elérésében legalább akkora jelentőséget tulajdonítok, mint a csukott szemmel lótuszülésben mantrázásnak vagy a fegyelemmel végzett jógagyakorlatoknak.
