Íme, egy laza topik a történelmet és a játékot kedvelő társaságnak, akik eddig végeláthatatlan dumálási kényszerükkel próbára tették a többiek idegeit a "Szókígyó történelmi személyekkel" topikban. Ennek mostantól, s ezt ünnepélyesen kijelentjük, vége.
"Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!"
Előfordulhat. Most fogok venni egy DVD-t a vándorló állatokról, többek között a Danaidáról. Majd átmásolom neked ha érdekel. Pillangók, madarak, bálnák, rákok vándorlása. Rodoszon is van valami völgy ahol lepkék tanyáznak, a bunkó túristák meg nem hagyják őket békén pihenni :(( Mindig szeerettem volna megnézni ha ecce ljutok Rodoszra, de asszem nem nekem találták ki épp a fentiek miatt. Lenne csúnya veszekedés.
Nem kell, nagyon szépek. Főleg azután, hogy a barátnőm a Hüllőkiállításon készített fotóit mutogatta a hétvégén. Köztük a bizonyítékot, hogy megsimizett valami irdatlan nagy dögöt. Brrrr.
Bár, a kaméleonok murisak voltak. Meg a kígyófejű teknős.
Én egy illetőt ismertem, aki nálam is lustább volt. Egy albérletben laktunk másfél évig:-)) Ja, hímnemű az illető.
Ahogy a lepkéket nézegettem - gyönyörűek különben - ugye jól tudom, hogy a több danaidalepkén is látható , a szárny hátsó felén elhelyezkedő foltok a madarak elleni védekezést szolgálják? Már hogy a madár nem tudja, hol van az áldozat feje és vége, ami például időnyeréshez is vezethet.
Rá kellett a kezemre ülnöm, hogy ne Feyd-Rautha Harkonnent vagy éppen Vladimirt ne írjam. Vagy Xaviert a dinasztia-alapítót. Már nem az első eset, hogy rögtön egy fiktív személy, regényalak ugrik be elsőnek:-)) Most épp a Lothar névre.
Nem tudom. Ezek a könnyen megjegyezhető nevek. A vanesszák vándorlepkék, a kedvenc lepkém is vanessa, ő a Vanessa Atalanta, ezt már írtam.
Még a családok latin neveit is marha nehét megjegyezni, nekem jó eséllyel a Nymphalidae-t sikerült csak :)) (vajommé?) A szép, szintén vándor Danaida-lepkék ebbe a családba tartoznak.
Jellemző, hogy valami komolytalan dolog jut róla eszembe. Márhogy rám jellemző.
Valamikor hamvas ifjúkoromban tanultunk egy bizonyos vizsgára. Elég sok latin kifejezést kellett megtanulnunk, és persze egymástól kérdezgettük. Ez a kollégiumban történt, ahol persze csőstül voltunk évfolyamtársak. Ha valaki nem tudta a választ, rohant tanulni kétségbeesve. Igyekezett persze mindenki minél gonoszabb kérdéseket feltenni a másiknak.
És hallottam egy történetet beugratásról, és elhatároztam, hogy kicsi változtatással kipróbálom. Mert kezdett nekem túl komollyá válni az egész tanulás meg a körítés.
Mindenkitől elkezdtem kérdezni az alábbi nevet , azaz kifejezést: passer domesticus
A hatás félelmetes volt. Az illetől rohantak a szobájukba - igyekeztem nem a szobában kérdezni, mert akkor könnyebb ellenőrizni. És forgatták a könyvet keményen. Persze nem találták.
Nem csoda. Hiszen a passer domesticus a házi veréb latin neve. Emlékeztem rá a Tüskevárból. (Az eredeti történetben a bellis perennio szerepelt csaliként, ami tudomásom szerint a százszorszép latin neve. De gondoltam, amiben a "ház,házi" kifejezés latin megfelelője szerepel, az jobb csalétek. És lőn!)
Monologizálok a kép kapcsán: amikor csipcsirip koromban elkezdtem ismerkedni a lepkékkel, csak a magyar nevüket ismertem. Amikor komolyan akartam lepkékkel foglalkozni, ez zavaró volt és meg kellett tanulni a latin nevüket is. Úgy nem tűnik túl bonyolultnak, ha valakinek nem egy múlt század eleji könyv reprintje van a birtokában, mint nekem. Ragaszkodtam Abafi-Aignerhez (több vonalról kötődésem van hozzá). Sok név változott azóta, ezért van mostmár néhány szakirodalom :) Ezt a szép kis lepkét bogáncslepkének hívják, a latin neve Vanessa cardui, de hívják Cynthia cardui-nek is.
