Bálint gazda mindig is gyanús volt nekem dom-ügyben, kérlek, úgyhogy ne becsüld le, ha egy nemeslelkű, a tradicionális értékeket magáénak valló szub rá asszociál:)...
Egyébként én is az emberi élet szakaszain elmélkedtem az imént némi punkmuzsikát hallgatva. Az ütések iránti olthatatlan igényt kielégíti kamaszkorban a pogózás, fiatal felnőttkorban a BDSM, aztán 45 felett áthelyeződik ez a történet a fizikai síkról a lelki síkra, és folyamatos kielégülésünket kart karba öltve garantálja a munkaerőpiac és az egészségügy...persze, a korábbi élvezetek is megtarthatók, hiszen ahogy ismeretesek 50 feletti, boldog BDSM kapcsolatban élő párok, úgy én is szívesen pogózom a mai napig:).
Látod-látod, kinek mi jut eszébe egy ásó emlegetése kapcsán. Van akinek simán Bálint gazda, van akinek a BDSM, és gondolom vénlánykorban lévő, férjhez törleszkedő, aggódó szingliknek meg a ...kapa, nagyharang. :DDDDDDD
És ki tudja, hogy m-s-m milyen (hátsó) gondolattal emlegeti? Egy Dom mégsem csábítgathatja a topic népét egy mezei cukrosbácsi eszközeivel! :))))))
Mivel egy tegnapi hozzászólásom kapcsán az én drága barátom reklamálós nebáncsvirágnak titulált, becsülettel tisztáznom kell, hogy olyan gyenge kis mazó vagyok, mint a hajnali harmat. Tehát nekem már a damil is túlzás, azok a kb. 1 centi vastag fényes, fehér nylonkötelek viszont...
A szőlőkötözéshez használt műanyag zsinórral vagy a fűkasza 2mm-es damiljával elég komolyan lehetne őrültködni... na ezzel elfantáziálok még kicsit....
Azért most már illene a topikcímet így módosítani: "Kertbarátok, barkácsolók, ide!" Még töröm a fejem, hogy lehetne mindenféle ásókat, talicskákat, zárható szekrényeket, suhogós bambusznádakat összefüggésbe hozni a BDSM-mel, de előbb-utóbb csak jutok valamire:)))...
Természetesen fogyózok. :)))) Világ életemben fogyóztam. Őrület ez. Néha a kezembe kerülnek régi képek, amiken igazi botsáska voltam, de akkor is fogyóztam. :)))))
Ehhez képest tegnap este benyomtam egy üveg pezsgőt egyedül. Édeset természetesen, mert ha má' lúd, akkor legyen kövér. :))))) Jól esett és másnapos se vagyok, mert rosszfajtát sose iszom. :)
Bogrács nincs. Talicska van, annak is alá lehet gyújtani. Nem annyira puccos, de több fér bele. Fogyózol? :) Kertrendezés, földodébbhordás, bambuszliget. Ha ragaszkodsz a kispárnához, hát legyen. :)
m-s-m: gyenge mentség, de a látszat ellenére határidős munkám van. Szóval a válaszom az, hogy lenne kedvem, de nem tehetem, mert ellustálkodtam a napokban a munkaidőt:).
Én ezt ott kezdeném, hogy mit jelent az önmagam kiteljesítése? Én se tudom igazán.
Mint ahogy azt sem, hogy hol az egészéges határ az alkalmazkodás és a megalkuvás között. Talán ott lehet, hogy a megalkuvással már ártok magamnak, az egészségemnek, az idegeimnek. De, hogy ártok, arra legtöbbször utólag jövök rá.
Valószínűleg elég nagy önismeret kell ahhoz, hogy tudjam, hogy mik az igazi szükségleteim, hogy hű tudjak lenni magamhoz. Hogy lehetnék hű valakihez, akit nem is ismerek, még ha magam vagyok is az? :))))
És persze ott kérdés, hogy amikor (szerintem) nem vagyok hű önmagamhoz, akkor nem teljesítem ki magamat? Szerintem akkor is azt csinálom, (haladok az önkiteljesítés felé) mert épp azt tanulom a helyzet kapcsán, amit nem tudok még.
Én elég sokszor vagyok úgy, hgy az eszemmel tudom, hogy kéne csinálni, de egyszerűen nem tudok úgy tenni, mert az egész szívem-lelkem mást akar. Asszem ilyenkor a legjobb ha az ember a szívére hallgat, bár nagy konfliktust okoz, amikor tudván-tudom, hogy mekkora marhaságra készülök éppen. Viszont a marhaságokon keresztül is tanulunk, sőt úgy tanulunk igazán. De abból is tanulsz valamit, ha nem a szívedre hallgattál... Na, akkor döntsd el, hogy melyik a helyes irány. :)
Nincs semmisem, amitől előítéletesen olvasnék, csak azokból indulok ki, amiket írsz.
Ha ismered Eric Berne-t, akkor biztos tudod mit jelent a szülői hangnem. (pölö majd kikérdezlek benneteket) Engem zavar, hogy időközönként átváltasz ebbe, mégpedig azért, mert úgy érzem, hogy kezelnem kell az ilyen beszélgetést, hogy visszaterelődjön a két felnőtt közötti normális nexusba. Ezzel energiát szívsz tőlem és ha valaki szívogatja az energiámat, azzal nem beszélek szívesen.
"Nem lehet szőnyeg alá söpörni, de szerintem inkább az individualizmust kell elválasztani a házasság intézményétől.
Ha valaki kizárólag önmagát akarja kiteljesíteni, az maradjon egyedül. Nem véletlen, hogy manapság annyi szingli él."
Honnan tudja az ember, hogy amit akar, az kizárólag önmaga kiteljesítése, vagy esetleg csak annyi, hogy rossz tapasztalatok miatt nem köt bizonyos dolgokban kompromisszumot?
Egyébként tudomásom szerint egyedülállóként leélni az életet igencsak elterjedt szokás volt a XX. sz. közepe előtt Magyarországon is, Nyugat-Európában meg pláne. Csak azért nem tűnik fel manapság, mert akkoriban sokkal több gyermek született, kedvezőbb volt a korstruktúra, tehát nem turkálunk a korra vonatkozó statisztikákban, becslésekben. A szingli-jelenség legfeljebb bizonyos viselkedésformákat, külsőségeket tekintve új.
Na, majd egy talin tisztázzuk. Meg ugye ez is. Írok itt mindenféléket, és nincsenek céduláim, ki-kicsoda, ki mit írt eddig, kinek mit írtam, ha lenne, akkor tök megfontolt, okos, végtelenül unalmas dolgokat irkálnék ide úgy kéthetente.
Ja, ja! Ezekből nyilván mind van a szövegeimben, szándékom szerint azért kevesebb, mint amit te kiolvasol, most vagy rosszul írok ide ( mindig mondom, hogy negyedik átiratra jön ki belőlem valami normálisabb), mondjuk ez a valószínűbb, vagy te olvasol kicsit előítéletesen, előre betartósan.
Fölé kerekedni? Hát, ez persze alapból bennünk van, azt hittem jól kontrollálom.
Én inkább úgy érzem, hogy van bennem valami nagy életszeretet, amit, körbenézve hiányolok, és valahogy szeretném ezt továbbadni.
Hát épp ez az, hogy valójában odadugták, és jól tették, és szeretem is őket, csak azok idegesítenek, akik közben olyan bunkó hímsoviniszta szövegeket írtak, meg ( vagy ) úgy viselkedtek. .
mivel nem külön csatolmányként jött így bemásoltam egy doksiba, 100 oldal lett, 40-nél tartok... megcsináltam a munkám hajnalban, majd kettőig olvastam... vélemények majd egyben, jó? :)
Én úgy látom, hogy elismerésért hadakozol. Minden írásod azt sugallja, hogy megpróbálsz a másik fölé kerekedni. Öndícsérettel és tudod, az fokhagymaszagú. Ez nem baj, biztos szükséged van rá vaéamiért, csak jó, ha tudod magadról, no meg azt is, hogy miért csinálod.
