Szerencsére egyre többen fogadnak örökbe sintértelepről, menhelyről kutyákat.
Talán szükség lenne kezdő kutyásoknak ezzel kapcsolatos tanácsokra és tapasztaltabbaknak sem árt tapasztalatcsere. Főként ha felnőtt kutyát vesznek örökbe, akik a ki tudja milyen rossz múltjuk miatt problémásabbak, mint az ismert és kiegyensúlyozott környezetből vásárolt kölyökkutyák.
:-) Igen, a kutyák nagyon el tudják magukat kényeztetni. :-) Egyéként nálunk mindkét kutya szuperül hagyja, hogy bezsírozzuk a lábaikat. Szerintem pontosan tudják, hogy miért van. Mikor megyek feléjük, már emelik a lábukat és utána vígan lehet menni a sétára.
Nagyon ügyesek és okosak, jól elvannak a lakásban is. Frici is kertesházban volt, aztán pedig a menhelyen hónapokig nyitott kennelben, és mégis nagyon jól megszokta a lakást, ő is teljesen szobatiszta.
Sajnos a járdákat sokszor takaritás helyett jól besózzák, azt nagyon nem szeretjük. Frici nagyon ügyesen a fűben megy ilyenkor, ha mégis belemegy az újjai közé a só, akkor látványosan felemeli, én pedig megszervizelem (kitisztitom) aztán megyünk tovább. A szervizelést nagyon szereti, úgyhogy ha semmi baja, akkor is párlépésenként megáll, látványosan szenved, oscardijas alakitást nyújt.
Pajti előéletében kinti kutya lehetett. Egyáltalán nem zavarja sem eső, sem hó, sem jég, sem kánikula. Ő mindig minden időben szeret kint lenni. De a lakásban való éléshez is szuper módon alkalmazkodott. Az első nap, mikor kihoztuk az Illatos úti sintértelepről, az előszobában oldalba kapta az ajót. Utána nézte, ahogy felmosom - és azóta soha többet nem csinált a lakásba semmit, sem kis, sem nagy dolgot. Pedig nem lett volna érte megszidva. Komolyan mondom, szuper kutya!
Nálunk is az utcán, a házaknál már nem nagyon van hó, de ezen a lakatlan pusztán és a focipályán még jól megmaradt. Frici nagyon szereti a havat, túrja az orrával, mint egy kismalac, úgy szimatol, és természetesen még igy is talál egy kis csontot. Nem zavarja, ha a nózija havas marad. Tegnap ráadásul szépen sütött a nap, még én is élveztem a tiszta hóban a sétát.
Szia! Jó látni a képeket. :-) Nálunk most egy szem hó sincs. Pedig amíg esett, a kisebbik ebkénk, Picur rettenetesen élvezte. Hatalmasakat ugrott, el akarta kapni a hópelyheket. De a nagyobbik, Pajti is szeret benne meghemperegni.
Mindenesetre én is jobban kedvelem a napos és meleg időt. ;-)
Én kevésbé szeretem a hideget és a havat, de a kutyusom, Frici nagyon jól érzi magát ilyenkor, úgyhogy alig vártam a hétvégét, hogy jó nagyot sétáljunk a hóban.
Szerencsére nem. Nagyon sok akaraterő és életszeretet volt benne. Élete vége felé sajnos sok és komoly betegsége volt, de mindvégig megőrizte jókedvét, élni akarását, étvágyát. 17-évesen költözött az örök vadászmezőkre...
Szerencse. Nekünk az előző kutyánkkal történt hasonló baleset, de az kicsit rosszabbra sikeredett. A meleg elől mindig a fürdőkádba szokott menekülni. Fiatalabb korában könnyedén beugrott és ott szokott hűsölni. Öreg korára (14 éves lehetett akkor) szintén bement, de kijönni már nem tudott. Nem tudom, mikor mászott be, mert akkor még dolgoztam. De mire hazaértem és rátaláltam, teljesen ki volt merülve. Elnyúlva feküdt a kádban, a lábai szétcsúszva, a fürdő flakonokkal beborítva, gondolom sokáig kapálódzhatott és mindent magára borított, mikor ki akart jönni. Teljesen el voltak gémberedve/merevedve a lábai, amikor nagy nehezen ki tudtam emelni a kádból. Utána gondosan zártuk a fürdőszobát. Azelőtt az ajtót is ki tudta nyitni, de öreg korára már az izületei nem nagyon engedték.
Én is annak örültem, hogy nem akkor történt, amikor éppen senki nincs a közelben. Elképzelni is rossz, hogy mi lett volna, ha még sokáig ott lóg szegénykém beszorult lábbal. Még az a jó, hogy a két első lába leért a földre, ezért nem húzódott meg a lába nagyon. Már aznap délután ugyanolyan virgoncan ugrált, mint a baleset előtt.
Pár napja hajnalban Ügyi sivalkodására ébredtünk. Először nem is kapcsoltam, azt hittem, hogy valamelyik idősebb ebi belekapott. Fél perc múlva újra sírni kezdett. Kiugrottam az ágyból, és "hű de nagy baj van odakint" felkiáltással kaptam magamra a kabátomat. Erre apuskám is kipattant az ágyból és együtt rohantunk kifelé a sötétben. Szegénykém át akart mászni a virágoskert kerítésén, hogy miért, azt nem tudom. Van a kerítés tetején egy kis polc, ahova virágokat szoktam rakni, ennek a teteje jó jegesre volt fagyva. Ott csúszhatott meg a hátsó lába, és beszorult két léc közé. Hirtelen azt se tudtuk, hogy mit csináljunk, hogy ne legyen nagyobb baj a már meglévőn kívül. Apus a lehető legkisebb résen bemászott a kertbe és felemelte a kutya elejét, én meg leakasztottam a kiskaput, hogy ki tudjuk szabadítani a lábát. Szerencsére nagyobb baj nem történt, megúszta törés és egyéb komoly károsodás nélkül. Piszokul megijedtünk, jól lehülyéztem érte. Na persze tesz rá egy rakás csavarosat.
Örülök neki. :-) A kutyák kilencven százaléka lenyugszik műtét után, szerintem nektek is nagy az esélye. Az üdvözletet átadom az ebeknek.:-) Ti is vigyázzatok magatokra - mert unatkozni biztos nem hagynak. ;-)
OK, meg vagyok győzve - noha mi éppen a kis lenyugvás miatt szerettük volna az ivartalanítást. Béni a te Picuroddal lelki társ, ugyanezt csinálja ő is. Márciusban lesz pénzem, akkor nekiugrunk a dolognak. Üdvözlet a kutyusoknak (is):-)
Tényleg önzés, ha nem gondolsz más ebkékre, akik esetleg miattad kerülnek sanyarú sorsra. :-( Tudod, aki nem vigyáz a szukájára, azt a kutyusa kölyke sem fogja meghatni és jó ha a leendő kiskutyákkal együtt az anyakutyust sem ereszti szélnek, vagy adja sintérnek.
Az ivartalanítás egyébként sosem késő. Két éves kor meg szerintem a legjobb, mert már ivarérett, a tulajdonságai kifejlődtek, a hormonokkal nem lesz baj. Szerintem gondold meg alaposan!
A mi kuttyaink egyébként jól vannak. De azt hiszem, mi a Picurral beleestünk azon statisztikai kisebbségbe, akiknél az ivartalanítás nem hoz sok változást. A nagyobbik, a Pajti egy nyugodt, kedves nagy mackó lett, aki egyébként ha kell kemény testőr, de egyébként végtelenül türelmes. A szukákat nem hajtja, de jól elvan kanokkal is. Picúr azonban annak ellenére, hogy lassan egy éve lett műtve, még mindig hihetetlenül kanos. És csak a szukákkal, kanokban konkurenciát lát és acsarog rájuk. Azt hiszem, talán a foxi vére miatt van, mégha keverék is. Hihetetlenül fel tudja magát cukkolni és napokig búskomor a szíve választottja után. De talán idővel lecsillapodik, mi még reménykedünk benne.
Sziasztok, én is régen jártam erre. Jelentem, Bénikénk kölyökkorban elmaradt szocializációját pótoltuk, vannak a környéken haverjai, lehet vele sétálni, nem megy már neki senkinek. Rengeteg mindent tud, medve sajt helyét átvette a velőscsont .
A botos emberekre továbbra is acsarkodva támadja, azért néha belenéznék a kis buksijába, hogy ilyenkor mi van. Jó lenne tudni valamit az előéletéről.
Ivartalanításra még nem szántam rá magam, két éves kor körül is van értelme? Önző módon nem a szaporodás érdekel (mindenki vigyázzon a szukájára maga), csak a gyakori herebetegségek, meg ilyesmik miatt. Viselkedésbeli hatása gondolom ilyen korban már nincs.
Nem nagyon történik mostanában semmi érdekes. Ügykő talán lassan megjegyzi, hogy nem kéne minden kanyarban leharapni az orromat, néha már mind a négy lába a földön marad, ha kimegyek a házból. Különben változatlanul hót aranyos, baromi sokat zabál, hála a teremtőnek mindent, tehát nem sok gondot okoz a kosztolás. Ma biztos kedvére való lesz a vacsi, mert apus kakast vágott, méghozzá kettőt, van belőle annyi "hulladék", hogy a kutyusok is jóllaknak. Bár úgy látom, nem nagyon foglalkozik a minőséggel. Nem egy ínyenc, lényeg az hogy jó sok legyen. Fontos, hogy ő kapja az első és az utolsó adagot. Jó, hogy megengedi, hogy a kettő közt kapjanak a többiek is.
Borzasztó ez az egész! :-( Nem is értem, miért engedélyeznek egyáltalán ilyen tűzveszélyes dolgokat. A tűzijátéknak is van már idehaza halálos áldozata. Hihetetlenül felelőtlenek az emberek és nem törődnek tetteik következményeivel.
Az előző kutyámmal volt olyan esetem (szegény, pedig akkor már rosszul hallott) hogy séta közben előttünk és mögöttünk néhány méterrel durrant a petárda. Én is komolyan majdnem rosszul lettem az ijedtségtől, percekig csengett a fülem és hirtelen azt sem tudtam hogy hol vagyok, csak a pórázba kapaszkodtam görcsösen. Nem is tudom, a kutyám hogy reagált, néhány másodperc nekem is kimaradt. És mindez az úttesten, ha autó jött volna, szerintem simán elcsaphatott volna minket.
Soha nem fogom elfelejteni, ami az egyik kolléganőm kutyájával történt. Régi eset, de olyan borzasztó volt, hogy nem felejtem el. Szilveszter éjszakáján az udvarba, a kutyus orra elé dobták a petárdát, szegénynek kivitte a fél szemét. Hiába kezeltették, néhány hét után el kellett szegényt altatni. Azt hiszem, egy ilyen tragédia sem hiányzik senkinek. Viszont jobb történetem is van. Hétvégeken piacon dolgozok. Aranyvasárnak odajön a pultomhoz egy vevőnek látszó elmebeteg egy kisfiúval és azt kérdi súgva: Petárda nincs? A gyereknek..... Erre megkérdeztem: Miért baj az, hogy egy ötéves forma kölyöknek megvan még mind a két keze? Elhúzott a fickó. Nem is értem miért?
Szia! A nagyot változatlanul nem zavarja, sőt visszaugat a durrogásnak. Igaz, szerencsére közvetlen mellettünk még nem durrant petárda. A kicsi azonban nagyon fél. Belvárosi lakásban lakunk, földszinten és az udvarra minden évben dobáltak le petárdát. Képzelheted, a zárt udvarban ez milyen... Az idén ráadásul vagy hatot-hetet dobtak gyors egymás utánban. Nem is tudtam megállni, kiordítottam, hogy hívom a rendőrséget. Utána azonnal csend lett és nem is volt ismétlés. A kicsit nagyon kellett nyugtatni, bebujt volna minden kis résbe, fedezékbe. De aztán egy kis nasival el lehetett terelni a figyelmét. De még nem múlt el a veszély, mert még napokig lesz durrogás az utcán, sajnos...
Hogy sikerült átvészelni a durrogós szilveszter éjszakát? Nálunk szerencsére minden rendben volt. Este hét körül bevonultak az én kicsikéim, hajnalban, amikor már minden elcsendesedett, akkor engedtük ki őket. Persze mindjárt be is lettek csukva a teraszra reggelig. (Este még vagy kétszer kint voltak egy gyors pisilésre, amikor épp tűzszünet volt körülöttünk.) Szóval szerencsésen túl vagyunk rajta. BÚÉK!
