Ad Langó: Mivel némi feszültséget érzek a magyar etimológia kapcsán a német Lang alap és a magyar -ó kicsinyítő képző között, ezért még olvasgattam.
Eszerint a magyar láng főnévnek volt rövid hangzós lang formája és a XIV–XV. sz.-tól ’heves érzelem’, a XVI. sz. elejétől pedig ’vmi legfinomabbja, virágja (pl. finomliszt)’. Ezért a Lang alapnév,amelyhez az -ó kicsinyítő képző járult, szerintem nemcsak német lehet, hanem a fenti magyar is. Kázmér a Lángos nevet és Lángas, Langos, Langas alakjait ennek megfelelően ’heves, indulatos’ értelmű ragadványnévből eredezteti.
> re Sulima … Akkor ez nagyjából azt jelenti, hogy békés, békehozó, békéltető, stb...
A Sul- taggal bővítettem a kéttagú szláv személynevekről szóló bejegyzésemet a blogomon, mert eddig az – ritka volta miatt – nem volt benne. Ott írom a bevezetőben: „A tagok rendszerint (a prepozíciós előtagúak vélhető kivételével) nem adtak közös jelentést, még ha egyes jelenkori forrásokban szószerkezetekként is értelmezik őket. Az elemek megválasztását a hagyomány befolyásolta: például a leszármazottak egyike a szülő nevének előtagját, a másik az utótagját örökölhette, és ehhez választhattak egy alkalmas másik tagot a lehetséges készletből.”
Ezért az, hogy a suli- előtag ’ígér(get), fogad(kozik)’ vagy ’jobb, hatalmasabb’ jelentéssel bírt, a –mir utótag pedig ’béke, barátság’ értelemmel, nem jelenti azt, hogy ez egybefogható ’békét/barátságot ígérő’-re vagy ’jobb béke/barátság’-ra.
Nincs adatom arra, hogy a Sul- mögötti ősszláv szavak egyike folytatódott volna a lengyelben. A név etimológiája tehát, amikor a névadó megkapta, legalább annyira rejtve lehetet a névadó elől, mint a ma Gézák névadói számára ez utóbbi eredete. (Ráadásul, akkor még internet sem volt, hogy a reménybeli szülő rákeressen a hangzásra stb. tetszetős név „értelmére”.)
Akkor ez nagyjából azt jelenti, hogy békés, békehozó, békéltető, stb...
re Samojło
Szóval akkor fehérorosz. Köszönöm. Megint gazdagodtam az örökségem egy újabb darabjával.
Milyen érdekes, hogy az eredetileg (?) fehérorosz hátterű családból származó nagymamám büszke volt a lengyelségére (ami szovjet viszonyok közt nagyjából annyit jelentett, hogy már nem titkolta, amikor már nem volt életveszélyes megemlíteni). Az ilymódon lengyel felmenőjű édesapám büszke az oroszságára. Én pedig a magyarságomra :)
Lango: A környéken két helyen van számottevő viselője ennek a névnek: a Lango Észak-Lengyelországban, és a Langó Magyarországon. Ezek távol esnek egymástól és közelazonos számosságúak, így úgy vélem, egymástól függetlenek. A lengyel tehát lengyel eredetű, a magyar pedig magyar.
Mindkettő alapja viszont a német Lang ’hosszú’ személynév. Ehhez a lengyelben a semleges nemű -o adaptív végződés járult, a magyarban pedig az -ó kicsinyítő képző. Tehát mindkét esetben apanévről van szó.
Az olasz Longo családnévvel való összefüggést nem vizsgálom, mert valószínűtlennek tartom. (Egyébként ez az olasz név is germán *langaz ’hosszú, magas’ szóra megy vissza, csak longobárd stb. áttéten keresztül.)
De egyébként más megoldás is elképzelhető, mert egy német néven az -o végződés mindenképp furcsa, így kevésbé megszokott, meglepő háttere is lehet.
Verebélyi: Magyar lakosnév egy Verebély nevű településről: az illető onnan települhetett át oda, ahol ezt a nevet kapta. Hevesi személynél adja magát Mátraverebély, de nem kizárt a hajdani Bars vm.-i Verebély (ma Vráble) sem.
Addendum: Fekete Zawisza a lengyeleknek kb. olyan, mint a magyaroknak Toldi. Ő talán a leghíresebb „Sulimczyk” (azaz Sulima-címer alá tartozó). Magyar vonatkozása is van, ugyanis Luxemburgi Zsigmondnak is szolgált, 1420-tól szepesi sztaroszta, és 1428-ban Galambócnál esett el a török ellen.
Sulima: Ez egy régi szláv összetett személynév lengyel formájának, a Sulimir-nak a rövidült továbbképzése. A lengyeleknél a címernév olyan, mint a magyaroknál a nemzetségnév: ez esetben vélhetően egy távoli ős személynevéről van szó. A címer, ill. nemzetség történetéről olvashatni angolul, vö. http://www.polishroots.org/Research/Heraldry/HerbSulima/tabid/196/Default.aspx, ill. lengyelül, vö. http://pl.wikipedia.org/wiki/Sulima_(herb_szlachecki). A kettő nem mindig ugyanazt állítja. Az angol változatnál föltűnő a „comes in Solms” inkább mitologikus elemnek vélhető, mint valódi kapcsolatnak.
A litván-lengyel unió során a litván nemesség nem lett a saját jogán nemes, hanem adoptálták őket a régi lengyel családok, mi által használhatták azok címerét, mintegy tagjai lettek az adott nemzetségnek. Ez és az eredeti családot „osztódása” hozták, hogy rengeteg családnak Sulima a címere, vö. http://gajl.wielcy.pl/herby_nazwiska.php?lang=pl&herb=sulima
Samojło: A jelenkori lengyelországi előfordulását megnézve (ld. itt), egyértelműen Białystok környékén koncentrálódik, amely Fehéroroszországgal határos. A bibliai Sámuel névről szóló lengyel Wikipedia-cikk is az írja, hogy ennek fehérorosz megfelelője: „Самуил (Samuił), Samojło”. Egy másik helyen az áll, hogy a Samojło név a XV. sz. óta ismert Lengyelországban.
Mivel a Litván Nagyfejedelemség jelentős része keleti szláv terület volt, a korabeli kancelláriai nyelv is a fehérorosz előfutára volt, így a lengyel-litván unióval a litvánok fehérorosz nemességet is vittek be a „közösbe”. A Sulima-címert viselő Samojło-k is ilyenek lehettek.
Azt nem tudom, hogy vannak-e más eredetű Samojło-k. Elviekben nem kizárt, mert gyakori keresztnévből egymástól függetlenül is kialakulhatnak családnevek. De ekkor is eredetileg fehérorosz származást tételezhetünk fel, mivel a családnév alapja a Sámuel név fehérorosz változata.
Verók: Ennek a névnek böcsületes magyar hangteste van, vö. Bartók, Gyurók, Istók, Mihók. Ennek megfelelően Kniezsa (Gömör, Hont és Ugocsa vármegyék XVI–XVII. századi anyagát feldolgozó művében) magyar eredetűnek véli, a Veronika női név Ver rövidülése –ók kicsinyítő képzős származékának tartja. Az, hogy vegyes hangrendű, idegen eredetű személynevek /e/ magánhangzót tartalmazó rövidülése mély hangrendű képzőt vehet fel, demonstrálja a Bartók név eredetibb Bertók formája is. Ahogy a Bertóknak lett hangrendileg kiegyenlített párja (vö. Bartók), úgy a Verók mellé is van (történelmileg) Verők név.
Az igaz, hogy Fábián Zsuzsannánál egy előadásvázlatban szerepel olasz eredetűként, vö. http://olasz.elte.hu/files/fabian/cikkek/olasz.pdf, de itt található más vitatható felvetés is (pl. a Buzi). Ha végignézünk ezen a vázlaton, nem találjuk meggyőző példáit a szóvégi –o, ill. –io lekopásának. Az ilyen jelenség szerintem egyértelműen közvetítő nyelvre utal, pl. a Frangepán a horvátra, Turin ’Torinó’ a németre. A Verók esetén nem találtam nyomot az útba eső nyelvekben. Ezért a magam részéről az olasz etimológiát nem tartom reálisnak.
Végre egy sajátot is hozok, bár gyanítom, hogy már alapvetően sejtem a magyarázatot.
Samujło (még pontosabban "Samujło herb Sulima", úgyhogy mellékesen a Sulima is érdekelne, még ha maga a név nem is rokon, "csak" a címer névadója). Néhai nagyanyám lánykori neve.
A földrajzi környezet miatt (nagyanyám Sztpéterváron, szülei Vilniusban születtek, a (Sulima-)Samujło család pedig alapvetően a lengyel-belorusz-ukrán-balti régióból adatolható) és a végződés miatt is, arra tippelek, hogy ukrán eredetű, el-lengyelesedett apanévről van szó, a Sámuel ukrán megfelelőjéből (Szamuil?). De lehet, hogy lengyel eredetű, csak én gondolom ukránnak. Szóval, örömmel veszem a véleményeket, levezetéseket, kifejtéseket. A Sulimát illetően meg tényleg lövésem sincs.
Vagányi ~ Vágányi: Kázmér 1720-ból hozza a Vagány csn.-t, és ezt azonosnak tartja a mai vagány ’vakmerő fickó’ szóval. Ezt az etimológiai irodalom a francia vagant [va'gã] ’csavargó’ szó átvételének véli: ezzel magyarázzák, hogy az -n(y) után nincs más mássalhangzó (a -t ugyanis a franciában néma). A francia szó végső soron latin eredetű, és korábban a latin vagans forma is átkerült a magyarba, mint vágáns. Ez a Villon fémjelezte kóborló, korai „értelmiségi” típust jelölte. A vagans ugyanis ’kóborló, bolyongó’ értelmű igenév a latin vago(r) ’barangol, csatangol, kószál, kóborol’ igéből. Ezzel szemben áll a latin vaco ’üres, el nem foglalt; lakatlan, (valamitől) mentes, szabad; nélkülözik’ ige, amelyből a magyarban ugyanilyen jelentéssel visszaadható vacans igenév képződik. Tehát ez a név és a Vákánt~ Vakán ~ Vakány különbözik.
Abban igazad van, hogy a Vagányi ~ Vágányi végén az -i szervetlen elem.
Köszönöm, valóban nem túl gyakori (egészen pontosan én még nem hallottam sehol máshol), ezért is érdeklődtem, hogy milyen eredetű lehet. A leírtak alapján nem kell az országot felkutatnom, ha rokonokat keresek.
Vákánt: Ami az embernek elsőként eszébe jut, az a latin vacans ’üres, el nem foglalt; lakatlan, (valamitől) mentes, szabad; nélkülöző’ melléknév német vakant ’megüresedett, megürilt (l. állás)’ változata. Azonban német környezetben családnévként ez nem adatolható biztosan. Így én máshol keresném a megoldást.
A szóvégi –n után a magyarban megfejelhet szervetlen –t, vö. német fein ’finom’ > magyar fájin > fájint > fájintos. Ezért szerintim a Vákánt a Vakán ~ Vakány családnév változata, vö. itt és itt.
Vakán ~ Vakány: Leginkább a lengyel Wakan családnévvel vethető össze. A Wakan ~ Wackan előfordul Németországban is, de a lengyelnél csekélyebb számban, vélhetően a németben szláv import (egy honlapon az egyikőjük éppen felső-sziléziai eredetről számol be). A lengyel eredet mellett szól, hogy a Wak alapról ott több más név is keletkezett. pl. Wakalski, Wakaluk, Wakało, Wakar, Wakaruk, Wakasz, Wakiec, Wakieć, Wakier, Wakoń, Wakor, Wakowiak, Wakowicz, Wakowski, Wakółowski, Waków, Wakula, Wakulak, Wakulczak, Wakulczuk, …
Az –an így szláv kicsinyítő képző (vö. milý ’kedves’ > Milan, zora ’hajnal-/alkonypír’ > Zoran), a Wak alapnév pedig bízvást a régi német Wack személynév átvétele: ez ragadványnévi eredetű, és azonos a mai német wach ’éber (nem alvó); eleven , élénk’ melléknévvel.
Hogy hol vannak még Vákánt-ok, arról nem tudok beszámolni, mert a Google is csak Karcagot dobta ki: a nicknevedből gondolom, éppen a te családodat. Ez az izoláltság egyben megerősíti azt, hogy a te egyik közeli felmenődnél történt a –n > –nt hangváltozás.
Ha valaki tud valamit a Vákánt családnév eredetéről, illetve arról, hogy mennyire élő ma ez a név, vannak-e viselői ma hazánkban, kérem ossza meg ezt az infót velünk.
A 9668-osban már belinkeltem egy térképet, most újra megteszem: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/17/Alemannic-Dialects-Map-Hungarian.png. Ennek felső szegélyén, Karlsruhe mellett láthatod, hogy Kraichgau már a zölddel színezett területre, azaz frank nyelvjárásterületre esik. Ugyanakkor a nyugat-bajorországi Augusburg még éppen világoskék, azaz sváb: a tartományok mai határai nem fedik le a nyelvjárási határokat.
Javasoltam az Ungarndeutsch nyelvjárások topikot, én nem vagyok a magyarországi német dialektológia nagy ismerője. Onnan idézek: „A mi [vélhetően pilisi] falunk (unszi tuarf) nyelvjárása főként Ostmittelbairisch és Südbairisch jellegeket mutat, de mint már korábban is írtam, szlovák szavak is szép számmal kerültek bele - ez utóbbiak már itt Magyarországon.” Ill „A mi népünk (unszi folk) pedig a főként a badeni Kraichgau-ból [keletfrank], ill. a Felső-Stájerországi Enns-völgyből (Tauplitz, Pürgg, Stainach, Irdning, Espang környékéről) [bajor-osztrák] érkezett első telepesek leszármazottja. Bár a Stuttgarttól északra elterülő württembergi falvakból [sváb], ill. Karintiából és Felső-Ausztriából is érkeztek emberek a mi falunkba.” — „A pilisvörösváriak is a Feketeerdőből jöttek.” [Ez az alemann-sváb határ. LvT.] — „A pilisi németek csak egy része volt sváb származású. Jöttek bevándorlók még Frankföldről, Ausztriából, Csehországból, Bajorországból. Ezenkivül szoros kapcsolatban álltak Budával, ahol a bécsi nyelvjárást beszélték, így a térség falvaiban ez lett a általános nyelvjárás.”
Ez utóbbi általános meglátás: akárhonnan is jöttek, a bajor nyelvjárás (amelynek része az ausztriai, így a bécsi is) kerekedett felül.
Amúgy kikerestem a magyarországi szászokat a Magyar Nagylexikonból. Eszerint az erdélyi szászok eredetileg a Rajna vidékéről, Luxemburgból és a Mosel vidékéről jöttek, tehát frankok. A szepességi szászok (cipszerek) pedig a Rajna-vidékről (tehát frank területről) és a sziléziai Glatz grófságból (tehát keleti középnémet területről, amely a felsőszásszal rokon). Azaz a nevük onnan származhat, hogy a magyar történelemben is ismert Ottók szász származású uralkodók voltak: így egy időben ez lehetet a németek összefoglaló neve. A későbbi Hohenstauf-ház pedig sváb volt: ez ismét magarázhatná, hogy a későbbi betelepedéseknél a németek összefoglaló elnevezéséül más törzsnév szolgált.
Ezt mondtam "vegyes német népességnek", de ebből a bajor lett a meghatározó elem. Ami pedig a szászokat illeti, az még Németországon belül is több, nem rokon népességet jeélenthet: egyrészt az eredeti (ma már ún. alsó-) szászokat Hamburg-Bréma környékén, akiknek egy része az angolokkal együtt települt át a brit szigetre, és akiknek a nyelve alnémet. Másrészt a Drezda-Meißen-Lipcse környéki felsőszászokat (akik csak azért viselik ezt a nevet, mert a szász választófejedelemség jogát egy itteni államalakulat örökölte a névvel együtt): ez utóbbi lett egyébként az irodalmi német alapja.
>> úgy tudtam, hogy -li végződés főleg sváb és svájcinémet neveknél előfordul
> Svábnál nem, de a svájci németnél igen …
Ezt elfelejtettem az eszmefuttatásomba beleszőni: ha a C teszőleges mássalhangzót szimbolizál, akkor a –Cli végződés svájci német kicsinyített formát jelöl, ennek sváb megfelelője a –Cle, a bajor-osztrák pedig –Cl. Ez utóbbiból lesz a magyar környezet hatására –Cli. Azok viszont, akiket a magyarban svábnak mondunk, vagyis a dunai svábok, voltaképpen nem svábok (csak töredékük az), hanem vegyes német népesség, és legtöbbjüknek bajor alapú a nyelvjárása (erről van egy külön „szaktopik”: Ungarndeutsch nyelvjárások).
A dunai svábok közt, mint magyarosodott, bajor nyelvjárást beszélők közt lehet –Cli névvégződés, és én éppen erre jutottam a Bendli név kapcsán.
Maga a név a tulajdonságra utaló ragadványnév, és értelme ’zúzott lábú’, vagyis olyan, akinek a törése maradandó fogyatékossággal gyógyult, sánta, bicegős, béna lett. Vö. német Bein ’láb(szár)’ és schroten ’zúz, tör, darál’, illetve a Beinschöte ’(lábszár)csont sérülése, törése’ szó a Grimm-szótárban.
Ellenben a svájci némettől függetlenül ez kialakul a magyarban is olyan német főnevek végén, amelyek magyar szempontból -l vagy -n végű mássanlhangzótorlódásra végződnek, pl. nokedli, kvargli, stopli ~ stopni stb. És temészeletesen Mádli (< Madl), /mejnli/ < Meinl, újabban /lidli/ < Lidl, sőt ezek analógiájára /gugli/ < Google.
Mivel a név Svájcban nem található, de Magyarországon igen, így adja magát, hogy a -dli nem eredeti, hanem a -dl végződés magyarosodása.
