Na, végre egy olyan hozzászólás amivel teljesen egyet tudok érteni.
Ha én egyáltalán találkozok vadásszal az erdőben vadászat közben akkor ők már biztosan hibáztak.
Bejelentés, kitáblázás, utakra egy-egy ember kötelező.
Innen ki is indulhat az eszmecsere...
A szervilis, gatyába csinálós meghunyászkodó magatartás sehova sem vezet, csak őket bátorítja, tudtukra kell hozni hogy a szabályok rájuk is vonatkoznak.
Érdekes ez a felvetés, és igazat kell adnom neked! Valóban nem mindegy mekkora erőt mutatunk a másik felé, talán pont ezzel tudjuk megfékezni.
Viszont nagyon fontosnak érzem utolsó bekezdésedben leírtakat! Hatékony, de kontraproduktív is lehet ez az erődemonstrálás! Nagyon fontos az arányos, jól megítélt használata, "...és természetesen az sem árt ha igazunk is van."
Olvasva itt az igazoltatós-vadászos történeteket, azt kell, hogy mondjam nagyon sok múlik azon is, hogy milyen a saját fellépésünk. Ha azt látja a szemben álló fél, hogy "ránk piríthat", akkor meg is teszi. Ha viszont határozottak vagyunk, kiállunk magunkért, akkor inkább visszakoznak vagy engedékenyebbek.
Én kétszer kerültem olyan helyzetbe, amikor vadász ill. erdész utasítani akart valamire. Egyiküknek sem sikerült.
Amikor az AK-t jártam Hajósszentgyörgy előtt olyan 3 km-rel állított meg egy vadász a délutáni órákban. Kérdőre vont, hogy miért tartózkodom vadászat idején az erdőben és hagyjam el a területet. (Egyébként fegyverdörgést nem lehetett hallani.) Mondom neki, hogy Sükösdtől idáig nem volt semmilyen figyelmeztetés kitéve, ami vadászatra utalt volna. Ő váltig állította, hogy de volt. Ok,- mondom neki, akkor két lehetőség van: Vagy mehetek tovább az utamra vagy visszamegyünk a kék jelzésen és ha nem találunk egy figyelmeztető táblát sem a vadászatról, akkor néhány telefonhívást követően igyekszem leállíttatni a vadászatot. Ekkor már kezdett elkomorodni az arca. Ekkor még elővettem az igazolványom,(pedig még csak nem is rendőrigazolvány volt) onnantól ment a hebegés-habogás. Végül abban maradtunk, hogy nem csak a turistákra vonatkoznak a szabályok, hanem rájuk is. Nem is nagyon szólt semmit, hanem csendben beült a kocsijába és elhajtott. Hajósszentgyörgyre érve már voltak kitéve figyelmeztető táblák. Csak hát ugye azt az ellenirányból jövők láthatták.
A másik eset egy erdésszel történt Kunfehértó után a kis-keceli úton. Egy fakitermelés mellett vitt el az utam, - nyakamban egy fényképezőgéppel - amikor megállt mellettem egy terepjáró. A vezető kérdezte hová tartok, plusz váltottunk még pár szót. Viszlát-viszlát mentünk tovább a dolgunkra. Pár száz méter után a terepjáró visszafordult. Mellém érve újból kiszól a pasas a kocsiból, - most már elég ingerülten, - hogy miért járok én erre, meg mit fényképezek én itt. töröljem a fényképeket. Egyből tudtam honnan fúj a szél. Mondom neki, hogy ha az zavarja, hogy valaki meglátja, hogy mennyire balesetveszélyesen vannak felhalmozva a rönkök, akkor annak az a megoldása, hogy betartja a vágástéren a kitermelt faanyagok tárolására vonatkozó a szabályokat és nem hagy ilyen kuplerájt maga után ami itt van. Nem pedig az, hogy kérdőre vonja azt, aki ezt meglátja. Ekkor még neki állt feljebb, hogy milyen jogon kérem számon őt. Jó - mondom, ha nem hagyja abba, akkor akár megkérhetjük a Munkavédelmi Felügyelőséget is, hogy tegyen igazságot. Erre egyből elhallgatott. Még morgott valamit az orra alatt, aztán elhajtott.
Summa summarum én úgy gondolom, hogy a határozott fellépés a kulcsa mindennek. Nem elfelejtve azt sem, hogy amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten. És természetesen az sem árt ha igazunk is van.
Az új év harmadik napján ködös, felhős időben gyalogoltunk a fiaimmal a Gerecse számomra jól ismert tájain. Koldusszálláson és a Bánya-hegyen pecsételtünk és még a sziklamászó paradicsom megtekintése is belefért a délelőttbe. A túra hosszabb, fényképes beszámolója a következő oldalon olvasható: https://turaelmenyeim.blogspot.com/2023/01/okt-11-koldusszallas-banya-hegyi.html
Szembe jött ez az írás, ahol a halőrökre van kihegyezve a cikk, de felsorolják, hogy még ki és mikor, hogyan intézkedhet. Alapvetően az a fő gond, hogy a hivatásos vadász, erdész létszáma nagyon alacsony, a vadászatokon résztvevők nem hivatásosak de általában őket állítják ki az útra, mert a hivatalos ember máshol van.
Szeretnék ráfókuszálni egy kicsi jelvényszerző túramozgalomra, melyet topictársunk annyibajlegyenhozott létre Vándor Csillaggalés tartják karban, a Vízkeresők útjára. Nekünk már régóta lapult a fiókban kettő füzet, aztán az élet úgy hozta, hogy az unokákkal még tavaly voltunk egy barlangászkodós összeröffenésen, melynek a főhadiszállása a Sárcsi- kútnál volt. Itt ugrott be, meglátva a táblákat, hogy nekünk van ilyen ítinerünk. Ráadásul az unokák is ráéreztek a kódkeresésre, így szereztünk újabb két füzetet és "szeretessük meg a fiúkkal a természetjárást" mottó jegyében velük együtt teljesítjük ezt a Déli- Bakony egy részét megismertető mozgalamat. Eddig három alkalommal tettünk kisebb- nagyobb túrát és terveim szerint még kétszer fogunk, hogy a végére érjünk. Egyébként nem a legkönnyebb mozgalom, lehet bóklászni és keresgélni rendesen és bizony sok rejtett kincset is megtalálhatunk a teljesítés közben. Ajánlom mindnyájatok szíves figyelmébe!
Így van. Egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben én sem jártatnám a számat, már csak azért sem, mert ahogy írtam, nem igazán vagyok a jogot értő, ismerő ember.
mi most nem téged zrikálunk ám hogy tűrted ami történt!
csak felkészülünk a jövőre mikor velünk esik meg hasonló
ha tudja az ember mihez van joga, akkor úgy áll hozzá
én nagyon szívesen megmutatom a hátizsákom hogy nicns benne agancs, a boltban is megmutatom hogy nem loptam ki semmit -bár bevallom rosszulesik a feltételezés dehát ha én boltos lennék és egyszer lopna tőlem valaki ugyanezt tenném
nade ahogy Tavaszi Széll is írta, önmagában az hogy te túrázol és eléjük tévedsz mert nem szóltak, hát nehogymár
lövöldözős vadászatba egyszer tévedtem cserháti OKT-n HEV féle módon, nem örültek de integettek hogy spuri a hátuk mögött. spuriztunk engedelmesen :-)
meg egyszer volt valahol Táborfalva körül a zöldön egy kihúzott szalag keresztben hogy vadászat
rohadtul szerettem volna elérni a vonatom így kerülhettem, és morogtam magamban hogy se dátum nincs rajta (lehet hogy előző hónapról maradt ott) se kerülőút ajánlása, dehát megoldottam
de nagyon sokszor volt olyan is amikor lefékezett mellettünk egy terepjáró, merről hova, hol alszunk erre figyeljünk arra figyeljünk, volt hogy sárgabarackot is kaptunk pl. és ment mindenki a dolgára ez a jellemzőbb, nem a kötekedő fegyveres
legutóbb vasfüggönyön kérdezett meg két nem egyenruhás ember hogy találkoztam-e valakivel -nem mutatkoztak be, nem tudom kik voltak, igazoltatás nem volt (egyébként határ mellett ha elkérik, egyáltalán nem csodálkozom és természetesen odaadom egy rendőr/határőrnek akkor is ha csak túrázom és más bűnöm nincs, direkt vittem személyit is az osztrák kollegák kedvéért (bár tkp. végig honi területen maradtam) mert amúgy csak jogsi szokott nálam lenni
juteszembe vasfüggönyön is volt fácánvadászat 2 éve, osztrák oldalon lövöldöztek de mindenfelé :-) megálltam, megvártam a tűzszünetet, kérdőn néztem aztán az intésre spuri, az már egyszer bejött :-)
itt is igaz az adjon meg a fogadjisten...
ha normálisak, én is együttműködő vagyok maximálisan
Igazoltatás egy alkalommal történt, még hazánk schengeni csatlakozása előtt osztrák határőrök igazoltattak Írott-kőnél.
Vadászok: voltak jó tapasztalataim, de volt egy nagyon rossz is az Alföldi Kéktúra Petróczi iskola és Kunfehértó közötti szakaszán, 2015 év elején. Erről anno itt a fórumon is beszámoltam.
"A János-teleki-erdőben távoli fegyverdörgés zaja riasztott néhányszor, majd kb. negyedóra múlva japán gyártmányú pick-up blokkolt le mellettem, öt fegyveres pattant ki belőle, és a Fő Vadász (a fővadász?) rákérdezett arra, hogy mit keresek én itt? Köszöntem, bemutatkoztam, és rámutatva a 10 méterre lévő legközelebbi jelzésre azt válaszoltam, hogy kéktúrázok. Érezhetően az outdoor mozgásformáknak nem voltak nagy barátai, mert ingerülten közölték velem, hogy aznap már edzésüket végző tájékozódási futók is megzavarták a szabadidős tevékenységüket, mely "edzi a testet és jókedvet ád". Midőn rákérdeztem, hogy mára befejezték-e már ezt a tevékenységet, és tovább mehetek-e, a platón fekvő két böhöm nagy vaddisznóra mutatva közölte velem, hogy igen. …
Udvariasan, de határozottan elnézést kértem, ha megzavartam őket. Hasonló gesztust nem vártam tőlük, de azt sem, hogy a képembe vágják, hogy igen, zavarom őket. Pedig ez történt. A vadászatot befejezték, már hazaindultak, de a puszta jelenlétem az erdőben így is zavarta őket. Kis ízelítő abból, amit a sok-sok tilos terület kapcsán érezhettek sok évtizede a természetjáró elődök. Aztán mindannyian vizelni kezdtek. Nem az elődök, hanem a vadászok. Hogy ez territoriális viselkedés, esetleg valamilyen más non-verbális kommunikáció, vagy a hólyag szinkronban ürülése volt, azt nem tudom. De azt tudom, hogy régen kezeltek ilyen undorral vegyes dühvel – gyűlölettel. És azt is tudom, hogy a másfél literes ásványvizes palackkal, mint legveszélyesebb fegyveremmel felszerelkezve, régen becsültem meg ennyire a törékeny jogállamot."
Köszönöm a válaszokat, azért látom, más is került már hasonló helyzetbe. Mondjuk határsávban igazoltattak már máskor is, de azok rendőrök voltak, az megszokott dolog.
Így direkt erdészek részéről ez a Szád-vár melletti eset volt az első, s bár kulturáltak, udvariasak voltak, nem sok választást hagytak.
Mondjuk eleve nem a legjobban sikerült napom volt: egész nap borongós idő volt, reggel még esett is az eső, aztán csak a bokroktól voltam vizes, végül nem folyt a forrás, amiből éjszakára vettem volna vizet... végén még le is zavartak a hegyről. Szóval volt egy kis bosszankodás, de az állomás féltetője alatt eltöltött éjszaka alatt lehiggadtam, s reggelre napfényes idő fogadott.
Így visszanézve már inkább emlékezetes kalandnak mondanám! :)
Egyszer sem igazoltattak, lehet épp elkerültem minden hivatalos személyt, pedig mászkáltam már mindenféle határsávban is. Nagyon ritkán fordult elő az is, hogy természetvédelmi őrrel/erdésszel találkozzak, legalábbis gyalogosan. Én úgy vettem észre, hogy általában mindig kocsival jönnek-mennek.
Vadőrrel találkoztam már az AK-n, sátorverés után. Nagyon rendes volt, elmondta, hogy merre és meddig fognak vadászni, nem volt semmi probléma.
Szóval nyilván előfordulhatnak ilyen problémás esetek, de azért talán elmondható, hogy ezek nem tipikusak. Nyilván nem kellemes megélni ezeket a helyzeteket, de összességében még mindig kicsi az esély, hogy ilyesmibe fussunk bele.
Igazoltatás többször is az AK-n, nem erdész rendőr/katona páros.
Vadászatba ütközés volt, terelő utat javasoltak ami kicsit hosszabb de gondot nem okozott, hajtóvadászatba is bele futottunk, nagyrészt német vadászok sora, de teljesen véletlenül mögöttük vezetett el az utunk, tehát csak akkor lett volna veszély ha a disznó visszalő. Integettek, hogy haladjunk addig leállt a hajtás és a lövés is.
Hivatásos erdész és vadász is igazoltathat de a hobbi vadász nem! Természetvédelmi őr is jogosult, ez főleg a Bükkben gyakori, de Somogyban is előfordul az őrzött rétisas fészkek környékén.
Hátizsákba is bele nézhet, pld. őz agancs bőven belefér, valamint a maximálisan szedhető 2 kg erdei akármi, hóvirág, medvehagyma stb. vagy pld. az erdőtörvény szerint a balta feje nem haladhatja meg a 500g-os tömeget.
Magán erdőnél, amiből bizony jó sok van mindenféle egyéb tiltás is lehet!
A Bakony és a Vértes sok honvédségi lőteret is 'rejt' ezek biztonsági területe is lehet tilos és igazoltatásra okot adó terület.
Igazoltatás csak a határsávban, de az többször is, igaz nem vadászok által.
Vadászokkal volt már sok afférunk. Ha tudtuk, eleget tettünk a kérésüknek, kisebb várakozások kerülők és út módosítások előfordultak.
De volt, hogy pl. egy külföldi vadásszal lökdösődésig fajult a helyzet, mert nem tudta megértetni a túratársunk vele, hogy x idő múlva megy az utolsó buszunk.
"Zárójelben: mocskosul meglepne, ha ezek megtörténtek volna." - valóban nem történtek meg.
Viszont lenne egy kérdésem: ki volt már közületek hasonló szituációban? (igazoltatás erdőben, határozott fellépés, erdészeti egyenruha, egyedül 2 fővel szemben, stb.) Mert elméletben igazat adok a leírtaknak, de ott, akkor, azért sok mindent másként érez az ember.
Megelőztél. Ugyanezeket a gondolatokat fogalmaztam meg. Íme. :)
A belinkelt szöveg szerint „Ami az igazoltatást illeti, ezt a rendészeti feladatokat ellátó személy csak akkor teheti meg, ha a törvényben meghatározott feladataival összefüggő jogellenes cselekmény vagy szabálysértés elkövetésével gyanúsítható egyén személyazonosságát akarja megállapítani.”
Joghoz nem (sem) értő emberként kérdezem a hozzáértőktől: egy hátizsákos turista (hadidoki) igazoltatása mennyiben szolgálja egy hivatásos vadász esetében a törvényben meghatározott feladataival összefüggő jogellenes cselekmény vagy szabálysértés elkövetésével gyanúsítható egyén személyazonosságának a megállapítását? Vagy ez nem több, mint aránytalan erőfitogtatás a – ki nem táblázott – vadászatot megzavaró személlyel szemben, különösen ennek ismeretében: „Egyedül állok két vadásszal az elhagyott erdőben akik azzal kezdik, hogy mit keresek én itt, igazoljam magam. Lefényképezik a személyimet, rögzítenek minden adatot és figyelmeztetnek, hogy ha nem fogadom meg utasításaikat alaposan megbírságolnak.” Ebben az esetben nem lett volna elegendő felhívni a turista figyelmét arra, hogy vadászat zajlik a területen?
Az alábbiakról pedig már ne is beszéljünk. Persze ha ezek megtörtént hadidoki igazoltatásakor, akkor ismeretlenül is elnézést kérek az érintettektől.
„Az intézkedés megkezdése előtt pedig – ha annak eredményességét veszélyezteti, akkor azt követően – köteles nevét, rendészeti feladatokat ellátó szervhez tartozását, valamint az intézkedés tényét és célját szóban közölni.”
„Fontos garanciális szabály, hogy a rendészeti feladatokat ellátó személy köteles az intézkedés alá vont személyt tájékoztatni a törvény szerinti panasz lehetőségéről és az előterjesztésre nyitva álló határidőről.”
Zárójelben: mocskosul meglepne, ha ezek megtörténtek volna.
"jogellenes cselekmény vagy szabálysértés elkövetésével gyanúsítható egyén"
az hogy egységsugarú turista belesétál egy nem megfelelően kitáblázott vadászatba szerintem nem jogellenes cselekmény
persze ha szerinte az, nincs mit tenni oda kell adni az igazolványt, de:
"Az intézkedés megkezdése előtt pedig – ha annak eredményességét veszélyezteti, akkor azt követően – köteles nevét, rendészeti feladatokat ellátó szervhez tartozását, valamint az intézkedés tényét és célját szóban közölni."
én nagyon szeretném ha az összes fatolvaj kedve el lenne véve a fatolvajlástól (ha már itt tartunk azt is hogy ne legyen több tarvágás főleg ne term. védelmi területen)
viszont marhára nem szeretném ha néhány puskás ember ok nélkül vegzálná ezentúl a turistákat csak mert megteheti
őket meg a panasztételi lehetőség tarthatja vissza ettől, talán
(például nem látom megemlítve hogy az igazolványról fotómásolatot készíthet)
8 szobás, 16 férőhelyes, megújuló energiát is használó szálláshellyel gyarapodott a Farkas-erdő közepén található Káld-Hidegkúti Ökoturisztikai Központ.
Köszi a cikket, éppen aktuális! Valahogy így gondolom én is, kihangsúlyozva, hogy a szabályokon és a törvényességen túl egy adott szituációban, terepen, stb. az ember nem feltétlen "kötözködik". Ahogy a közmondás mondja: Jobb a békesség!
A statisztika kb 1900 füzetig van meg, azóta már még négyszáz teljesítő adatait kaptam meg, amiket hamarosan feldolgozok, de a Lokohoz még most is érkeznek be a füzetek.
Valamikor év közben készült statisztika a 70 km 70 óra alatt mozgalomról is. Van belőle új (egész évre vonatkozó) verzió? (Sajnos nem találom a linket.)
Egy kicsit olyan dolgok ezek, mint a "nem kell a forgalmit és a jogosítványt magadnál tartani" január elsejétől.
Hétvégén igazoltattak a rend őrei és mondtam, hogy odaadom a személyim és próbáljuk ki működik-e az új rendszer.
Mondták rendben, ha van felesleges fél órám, akkor legyen.
Inkább odaadtam az összes papírt és három perc múlva indultam tovább.
De az év elején is így jártam a SZÉP kártyával. A szolgáltatóknál még meg kell adni, hogy melyik zsebből fizetek, mert a rendszerük nem tudja kezelni a "zsebtelenséget".
A szálláshelyeken is lemásolják a személyes okmányokat, és ez a gyakorlatban általában azt jelenti, hogy telefonnal lefotózzák és később küldik el a VIZA rendszerben. A szállásadó sem tud felmutatni erről semmit, benne van a jogszabályban.
Személyes okmányokról _nem_ készíthetnek másolatot, csak az érintett hozzájárulásával, és _írásos_ tájékoztatásával arról, hogy mi az adatkezelés célja, időtartama, ki az adatkezelő, illetve hogyan érhető el az adatkezelő adatvédelmi tisztviselője (DPO-ja). Az adatokat felírni/rögzíteni is csak jogszabályi kötelezettség alapján (ekkor meg kell tudniuk mondani, mely jogszabály alapján teszik ezt) vagy az érintett hozzájárulása alapján szabad, a fentebb leírt tájékoztatás természetesen ekkor is _előre_ kötelező.
