Volt már rá példa a közelmúltban, hogy az esztergomi vonatok a szentendrei HÉV-vel közös pályán mentek. Attól még nem lett a HÉV nagyvasúti jellegű, az égvilágon semmi nem változott tőle.
A ráckevei HÉV-en kívül egyiknél sem látom, hogy reális lenne a nagyvasúti hálózatba integrálás (annál még a villamoshálózatba integrálás is értelmesebb lenne). Ott is csak azért, mert annyira nagyon szerencsétlenül van megvalósítva Budapesten belül.
Volt olyan üzemi jármű, ami tudott járni 600 V-on és 1000 V-on is: ha jól tudom, egy nagy előtét-ellenállás volt az utóbbi esetben a tetőn bekapcsolva, 600 V-nál pedig a két sarka össze volt kötve. Alacsony számú, néha közlekedő nosztalgiajárművek esetén el tudok képezni ugyanilyen megoldást.
az L II. vagy L III. sorozatú mozdonyokból selejtezték valamelyiket 1967-ben, vagy 1-2 évvel utána? A képen alig látható, talán L III-ból nem sok maradt és most a pályaszáma után nyomozok.
"Én úgy tudom, tokkal-vonóval cserélni kellene az összeset a 1,5 kV DC-hez."
Amennyire én ismerem a fővárosi egyenfeszültségű táplálást, én is így gondolom. A kérdésem viszont inkább arra vonatkozott, hogy abban a nem várt helyzetben, ha marad még 30-40 évig az 1100 V, akkor szükséges-e bármilyen csere, vagy a TMK-kal, javításokkal a jelenlegi áramátalakítók továbbüzemeltethetők gond nélkül?
Az olvtárs nem ezt írta. Egyébként a jelenleg üzemelő áramátalakítók műszakilag megérettek a cserére? Beépített teljesítményük még a figyelembe veendő tartalékokkal is megfelelő?
Az egészet fel kéne újítani: új pálya, új szerelvények. Azonban ki garantálja, hogy nem jár úgy a MÁV-HÉV, mint anno a MÁV-BEV: felújított, belefektetett, s amikor már újra rendben volt, akkor visszaadták a fővárosnak? Azért a MÁV sem olyan hülye, hogy a főváros szemétjét felpofozza, aztán lemondjon róla!
Ebben is van valami, és itt még az se lehet járható út mint a MÁV-nál a dízel mozdonyok és motorkocsik esetén, hogy szétnézni a környékbeli vasutaknál mik vannak vagy várhatók, eladósorba, aztán venni valami használt ,de még 20-30 évig működő valamit, amivel lehetne tüzet oltani. Bzmotok helyett pl. simán jó lenne valami 10-20 éves dízel motorkocsi, ami épp van eladósorban. elmegy még legalább ennyit, de már lassan a 24. órába érnek.
Mondjuk már HÉV-ek esetén is ott vannak, de úgy szintén nehéz bármilyen járműcserét tervezni, hogy azt se tudjuk melyik vonalnak mi legyen a jövője. Van amelyik inkább elővárosi vasút, lásd. pl. Ráckevei ott adná magát a dolog ,hogy valami szabványos áramnemre áttérni motorvonatokat rá, akár Flirtet akár mást. Gödöllőin meg Cinkotáig ordít az, integrálni a metróüzembe és olyan jármű kell, ami az alagútban is tud menni stb. Közben meg az MXA-k tényleg elkopnak.
> Nem lenne már mindegy, hogy ha az újak beszerzésével párhuzamosan selejteznék a legszarabbakat
Az aktuális koncepció éppen ez: az MIXA-k és az MX-ek selejtpótlással új járművekre cserélődnek a tervek szerint.
> addig meg, a többit ütni ameddig még megy az eddig is megszokott "menjen oszt' jó" karbantartás mellett nem többet költve rájuk?
Attól tartanak, hogy a legfiatalabb járművek is elérték már azt a kort, amikor az állapotuk felújítás nélkül rohamosan le fog romlani és nem várják ki türelmesen, hogy a teljes flotta cseréjére sor kerüljön.
Az a baj, hogy ha most elkezdenek vakarózni az új szerelvények kapcsán, minimum 5 év, mire utasokat is szállíthat az első vonat. De legelőször el kellene dönteni, hogy mit szeretnénk csinálni a vonalakkal, mert addig nincs mi alapján megpályáztatni az új vonatokat. Ergó, legalább még 5, de inkább 10 évet a teljes flottának mennie kell, az MX/A-k meg még minimum 10, de inkább 12-15 évig itt lesznek. Ha nem nyúlsz hozzájuk alaposan, nem fogják kibírni, ha meg már meg kell csinálni úgyis, akkor egy kis komfort javítás bele kell, hogy férjen.
