Egyébként ez a Fradi pálya "A" lelátója. 1911-ben készült el, a korábbi képeken a "B" lelátót lehet látni, ami a 30-as évek elején épült. Az A lelátó a mai "kamerás" oldalon, azaz az 1-8-as szektorok helyén volt, és majdnem teljesen ugyanúgy nézett ki, mint a BKV stadion főlelátója, azzal a különbséggel, hogy fából volt.
Amit bemásoltam, azok nem képeslapok, hanem fényképek.
A két képeslap, amire gondolsz egy aukción kelt el, mégpedig ha jól tudom, Szul kocsmatársunk nyerte a licit versenyt. És csak véletlenül voltak az Újpest stadionról is képeslapok. Kb. 3000 képeslapot árvereztek el.
Egyébként a képek:
Itt még biciklipálya van a fű körül, úgyhogy a kép 1925 és 1928 között készült
hogy itt van e biciklipálya, azt nem tudom eldönteni, de itt látszik, hogy az A teraszon sokan vannak :)
Egy kép a Fradi pályáról:
Ismersz valami jó antikváriumot? Én Budapesten két olyan helyet tudok, ahol sport könyveket tartanak...
1944.december 17. Sport utca
MÁVAG-Ferencváros
2-1
Karácsonykor kellett volna lejátszami a FTC-Újpest rangadót,de a sorozatos lágitámadások miatt nem jött össze.
Háromszori halasztás után sem sikerült lejátszani a meccset.
1944.
Ez az ugynevezett félbeszakadt bajnokság.
Igy álltak:
1.Ferencváros 11 9 1 1 44-11 19 pont
2.Újpest 11 9 1 1 39-17 19 pont
Hogy mi lett volna a Fradi pályán az eredmény ki tudja...
Emlékezés. Százegy esztendeje született Orth György
A feledhetetlen legenda
Lapunk spanyolországi tudósítója, Csillag Imre abban a szerencsés helyzetben volt, hogy élőben láthatta futballozni Orth Györgyöt. Az MTK és a magyar válogatott legendás játékosa április 30-án lett volna százegy esztendős, s ennek apropóján Csillag Imre megemlékezését olvashatják.
A magyar bajnoki mérkőzéseket nézve gyakran jut eszembe egykori barátom, a magyar labdarúgás egyik legendás egyénisége, Orth György. Nagyon kíváncsi lennék a véleményére, amikor egy-egy bántó technikai hibát látok, amikor rosszul végrehajtott lövésen bosszankodom; ugyanis mi néhányan, akik még élünk azok közül, akik látták őt játszani, akik ismerték, tudjuk, mennyit gyakorolt egy-egy lövésfajtát, hogy éles helyzetben is tökéletesen tudja azokat végrehajtani. Nagyszerű futballista és nagyszerű ember volt.
Orth György születésnapjára emlékezem most, az egyik legnagyobb magyar labdarúgóra, aki százegy éve kezdte viszonylag rövidre szabott életpályáját. Sok kiváló futballistát láttam, de nálam mindig Orth volt az első. Sokoldalú volt, a hátvédtől a csatárposztig képes volt kiemelkedő teljesítményre. Egyik legemlékezetesebb alakítása az 1927 júniusi, franciák elleni gólparádéja volt. Bár a 13:1-re megnyert meccsnek Takács II József volt a hőse a maga hat góljával, de Orth is szenzációsan játszott. Olyan átadásai voltak, hogy azokra valóban illett a mondás: szeme volt a labdáinak. Amúgy Orth György is szerzett két gólt a mérkőzés elején, akkor, amikor a franciák még úgy ahogy tartották magukat.
Kapcsolatunk akkor sem szakadt meg, amikor már mindketten külföldön éltünk, rendszeresen leveleztünk. Néhány héttel a halála előtt is írt nekem, ez volt utolsó jelentkezése; a Porto edzőjeként hunyt el 1962 januárjában, hatvanévesen. A klub gyönyörű, fekete márvány síremléket állított neki, s arra aranybetűkkel vésték: „A mi szeretett professzorunk". Évtizede még szó volt arról, hogy Orth György hamvait hazahozzák, hogy magyar földben nyugodhasson, ám azt hiszem, mára az ügy „elaludt", pedig az egyik legnagyobb magyar futballista, aki külföldön is magyar maradt, talán megérdemelné ezt a gesztust...
Ekkor, 1906 tavaszán a Brüll Alfréd adományozta serlegért küzdöttek az I. osztályú csapatok....
Aztán lepergett a Brüll-serleg 1. fordulója. A Postás 1:0-ra nyert. És megszólalt a kritika:
"...Az FTC fiataljai közül csak Rumbold, a jobbhátvéd vált be. A csatársor felfrissítése ne msikerült: Schlosserral, egy, a korához képest is fiatal, meglehetősen naiv játékossal egyészült ki és a csapat leggyengébb részének bizonyult."
Sőt, még a következő heti FTC-Typographia meccs után is: "Az új erő, Schlosser nem idevaló. Kicsi és még lassú is"
Hiába rúgott a következő vasárnap a Törekvésnek a hatból egy gólt, gyönyörű, csavart, pergetett, kontrafals gólt - utána már csak a II. csapatban találta magát.
De a vezetők bizalmatlankodása sehogy sem tetszett a szurkolóknak, akik a heti két edzésen következetesen körülvették a Soroksári úti ódon - saját! - pályát. Szinte lázongtak a Tűzoltó utcaiak és nem lehetett felülni a 28-as sárga villamosra (amelynek két átlóval négyfelé osztott kerek jelzőtábláján a zöld és fehér színek váltakoztak) meg a kétfelé osztott (zöld és fehér mezőnyű) 29-esre, hogy az ember ne halljon méltatlankodó kifakadásokat. És a Ferenc körúti kávéházakban is egyre több hang követelte vissza azt a görbe lábú vékony gyereket a "Slózit".
Malaky a kezét dörzsölte. Ezt várta, elvégre magának tulajdonította a kis Schlosser gyerek felfedezését. Hiszen ő bámulgatta, hogy bánik a rongylabdával ott lent, az ablakuk alatti téren ez a gyerek. Mert hát Malakyék a Petőfi téren laktak, ablakukból éppen lehetett látni a Duna parti grundot, ahol a "Remény" névvel büszkélkedő kis utcai csapat rugdalta azt, amit éppen rúgni lehetett. Ott fedezett fel egy erőteljes hátvédet és ezt a görbe lábú, gyenge felsőtestű, de annál ravaszabbul dribliző és hatalmas lövésekekt megeresztő ballábas csatárt, Schlosser Imrét.
Így hát május 7-én a 33 FC ellen újra bekerült a közben gyatrácskán szereplő első csapatba. A 8:0-ra végződő mérkőzés 5 gólja fűződött Schlosser nevéhez. Meg is változott a sajtó hangja:
"Meglepő szépen játszott a kis Schlosser, aki idővel az egyik legjobb játékosunk lehet..."
A bajnokság végén kitört a MASZ-MOTESZ háború, az MLSZ elvette a Postástól az 1905-ös bajnoki címet és az FTC-nek adományozta. A Postás fellebbezett, elvetették. A belügyminisztériumig ment az ügy, hiába. Erre a Postás visszalépett a bajnokságtól, labdarúgó szakosztályát feloszlatta, s a nagyszerű csapat szétszóródott.
Ilyen előzmények mellett közeledett az év második magyar-cseh mérkőzése. Az elsőt nagy nehezen mentette a magyar csapat 1:1-re Budapesten egy csupa tartalékkal felálló ellenféllel szemben. Abba ugyanis nem adott játékost a Slavia és a Sparta sem. Egy szedett-vedett együttest küldtek Pestre, nehogy az MLSZ-t anyagi kár érje. Akkor ugyanis az MLSZ még erősen támogatta a cseh szövetség önálló törekvését Ausztriával szemben.
Most következett a visszavágó Prágában, ezúttal a legjobb cseh együttessel szemben. Miközben itthon a Postás eset erősen megzavarta a futball életet.
A válogató bizottság a Teréz körúti Edison kávéház pincehelyiségében gyűlt össze, a fő téma nem is a válogatás, hanem az FTC-UTE meccsen Schlosser két remek bombagólja. Senki sem vitatta, hogy a 17 éves gyereket be kell tenni a csapatba, de azért belsőcsatárnak - a rettegett Benda II ellen! - nem merték jelölni, hanem a balszélre állították. Azután nyélbe ütöttek egyetlenegy válogatott edzést, amelyen a kijelölt csapat mindössze négy tagja jelent meg.
Maleczky Román, az új főtitkár vezette fel Prágába a csapatot. Bizony megdöbbentette a pályára érkező fiainkat a hatalmas, hatezer főnyi közönség, amely a kis lelátón még zsúfoltabb képet mutatott. Aztán izgatottan estek neki annak a füzetnek, amelyet a cseh szövetség "Halftime" címen adott ki. Mi még nem csináltunk eddig ilyen válogatott programfüzetet. Benne a játékosok fényképei és egy cikk, mely szerint ennél szerencsésebben, jobban összeállított csapattal még nem álltak ki a csehek.
A sok újonccal felálló magyar csapat idegenül érezte magát a szokatlanul széles Slavia pályán. Dobogtak a szívek a meggypiros ing alatt, mikor felsorakozott az oroszlános jelvényű ingben a hazai legénység. A közelmúltban angol profikat verő Slavia 9 játékosát Rezek, a Sparta rettegett középfedezete és Kopeczky a Meteor balfedezete egészítette ki.
Aztán kezdődött a nagy mérkőzés.
"Mintha két kéz összefonódott volna, úgy repült párhuzamosan a két szélső, Sebestyén és Schlosser. A csehek csak kapkodtak. Ha Schlosserra támadtak már átvágta a labdát, hatalmas ívben Sebestyénnek. Ha a jobbszélsőnkre mentek rá, már repült is a labda Schlosser elé" Viharzottak a magyar támadások, pedig Sebestyén egyáltalán nem volt gyors, és Schlosser sem túlságosan. De a labdáik annál inkább! S ha kellett kiderült, hogy milyen ravasz, minden hájjal megkent focista mindkettő.
Bár az első gólt a csehek szerezték meg, Jeny révén Sebestyén labdájával Horváth egyenlített, majd főleg Schlosser passzaiból 3:1-re, aztán 3:3 után 4:3-ra vezetett a magyar csapat, egy balszerencséd bekapott góllal meg kellett elégednie a 4:4-es, győzelemmel felérő döntetlennel. Amilyen halálos csend fogadta minden egyes gólunkat, olyan meleg elismerő taps fogadta a levonuló magyar csapatot .
-Ki volt a legjobb? - faggatták itthon a hazajövőket a pályaudvaron. Károly Jenő, a "tanár úr", a csapat legrégibb tagja így felelt:
-Nem az a fontos, hogy ki volt jó, hanem az, hogy ki lesz a jövőben a legjobb... Hát ez a kis Slózi a közeljövő legnagyobb magyar játékosa!
Nem tévedett.
1901 Militades Manni Budapesti TC 17
1902 Militades Manni Budapesti TC 10
1903 Károly Jenö MTK Budapest 15
1904 Pokorny József Ferencvárosi TC 12
1905 Károly Jenö MTK Budapest 13
1906/1907 Kelemen Béla MAC Budapest 21
1907/1908 Vangel Gyula MAC Budapest 21
1908/1909 Schlosser Imre Ferencvárosi TC 20
1909/1910 Schlosser Imre Ferencvárosi TC 26
1910/1911 Schlosser Imre Ferencvárosi TC 45
1911/1912 Schlosser Imre Ferencvárosi TC 40
1912/1913 Schlosser Imre Ferencvárosi TC 44
1913/1914 Schlosser Imre Ferencvárosi TC 36
1916/1917 Schlosser Imre MTK Budapest 38
1917/1918 Schaffer Alfréd MTK Budapest 42
1918/1919 Schaffer Alfréd MTK Budapest 41
1919/1920 Orth György MTK Budapest 28
1920/1921 Orth György MTK Budapest 21
1921/1922 Orth György MTK Budapest 26
1922/1923 Priboj István Újpesti TE 25
1923/1924 Jeszmás József Újpesti TE 15
1924/1925 Molnár György MTK Budapest 21
1925/1926 Takács II József Vasas SC Budapest 29
1926/1927 Horváth László III.Kerület FC Budapest 14
1927/1928 Takács II József Ferencvárosi FC 31
1928/1929 Takács II József Ferencvárosi FC 41
1929/1930 Takács II József Ferencvárosi FC 40
1930/1931 Vincze Jenö Bocskai SC Debrecen 20
1931/1932 Takács II József Ferencvárosi FC 42
1932/1933 Jávor Pál Újpesti FC 31
1933/1934 Toldi Géza Ferencvárosi FC 27
1934/1935 Cseh II László Hungária MTK Budapest 23
1935/1936 Sárosi György Ferencvárosi FC 36
1936/1937 Cseh II László Hungária MTK Budapest 36
1937/1938 Zsengellér Gyula Újpesti FC 31
1938/1939 Zsengellér Gyula Újpesti FC 56
1939/1940 Sárosi György Ferencvárosi FC 23
1940/1941 Sárosi György Ferencvárosi FC 29
1941/1942 Kalmár György Szegedi AK 35
1942/1943 Jenöfi Jenö
Zsengellér Gyula Vasas SC Budapest
Újpesti FC 26
1943/1944 Zsengellér Gyula Újpesti FC 33
mindjárt jövök egy Schlosseres cikkel, csak túl hosszú, úgyhogy nem írom be mind, csak az érdekesebb részeket
Szerintem végig sem olvastad. Semmiféle utalás nem tartalmaz arra vonatkozóan a cikk, hogy a játékosok elcsalták volna a meccset. Az, hogy jött a felsőbb utasítás a csapatösszeállítást illetően, viszont tényként kezelhető, vagy kételkedsz Balogh István az akkori korszak egyik kiemelkedő játékosának a szavahihetőségében? A cikk végig őt idézi, most attól függetlenül, hogy mikori is. De biztos hazudik...Ha igen, akkor biztos van racionális érved, hogy miért is nem játszott az a 3 játékos...Az is tény, hogy az olaszok jobbak voltak, és akkor is azok lettek volna ha a nem játszó játékosok mégis játszanak.
A német példádat pedig nem is értem, hiszen 1936-ban a magyarok az első, a németek a második körben estek ki. Előbbiek a lengyelek, utobbiak a norvégok ellen, nos ez a két válogatott mintha nem tartozott volna a "tengelyhez"...de Isten ments, hogy most azon kedjünk el vitatkozni, hogy bunda volt vagy sem az olasz-magyar vb döntő. Zárjuk le annyival, hogy nem, az akkori magyar vezetők azonban tán megkockáztatható, hogy finoman szólva(hogy ne menjek túl messzire)nem biztos, hogy sokat bánkódtak a vereség miatt.
Tudtam,hogy ez a téma előkerül ebben a topicban.Ez Hackett kedvenc gumicsontja.
Nézzük a tényeket!
1.Milyen politikai rendszer volt Magyarországon 1966-ban?(Ekkor jelent meg a cikk.)
2.Az olaszok a 30-as években szinte mindig nyertek a magyar válogatott ellen.
3.Ha tényleg a politika diktált volna,akkor például a berlini olimpián a német csapatnak kellett volna nyernie.
4.Nálunk mindkét elvesztett világbajnoki döntőt azzal szokás magyarázni,hogy le kellett feküdni az ellenfélnek.Szerintem a hollandokban vagy a csehekben több az önkritika.
Nem tudom, Orthot lehet én sem ismerném fel, kevés kép maradt róla és azokat sem nagyon mutogatják. Az a baj tényleg, hogy a neveket ismerem, de sosem láttam játszani őket.
Vajon Orth György nevét ismeri-e a mai ifjúság? Gyanítom, hogy nem. Sajnos. Amit nagyon sajnálok, hogy ezeket a játékosokat nem tudom reálisan megítélni, hiszen soha nem láttam őket élőben játszani, de még TV-ben sem. Egy történet az elején feltett kérdésemre:
Tari István: Mikor "hal meg" egy játékos?
A labdarúgóház folyosóinak és termeinek falán sok kép függ. Mindig sok nézője van.
A napokban egy sereg ifjúsági játékos járt a klubházban. Az egyik kép előtt többször is megálltak. Nézegették. Megjegyzéseket tettek. Mögéjük sodródtunk. Hallgatóztunk.
A fiúk találgatták, hogy a képen látható válogatott csapat tagjai közül melyik játszhatott a legjobban.
- Azt hiszem ez az izmos lábú - mondta az egyik.
- Szerintem a sima hajú - vetette közbe a másik.
- Nézzétek, ez a hosszú, kopasz nem sokat tudhatott. Talán tartalék volt!
Nézték és nagyot nevettek. Mikor elmentek, mi is megnéztük a hosszú kopaszt.
Orth Gyuri volt...
