Nem akarván itt megtörni a beszélgetés lendületét ( csak figyelek és jegyzetelek ), a Demokratikus BDSM topicba helyeztem el egy kis bejegyzést a Berne-közeli R.D. Laing-tól, a játszmázások ártalmasságát illetően.
Egyéni megítélés kérdése, ki melyiket tartja fontosabbnak - azt, hogy ember, vagy azt, hogy dom.
Be tudom látni, hogy valakinek annyira fontos, annyira összpontosított ez a szerep, hogy már nem is szerep, hanem az élet. (A japánok veszik ennyire komolyan magukat. Mondjuk azt se értettem soha, ha úgymond elveszti az arcát, miért öli meg magát. Csak a kontextusban volt game over, és az életből lép ki.) És ha valakinek ennyire egy bizonyos viszony/felállás, energetikai struktúra fontos, ott tényleg nem sok hely marad a 'szerelemnek'. A D/s viszonynak a lényege szerintem egy speciálisan meghatározott energetikai adok-kapok. Valószínűnek tartom, hogy nem egy egyszerű egyirányú áramlás. Ennek az adok-kapoknak a két oldala nem szimmetrikus. Nyilvánvaló, hogy a két fél nem egyforma. Hogy valaki a párjára csupán úgy néz-e, mint ennek az energetikai játéknak az elengedhetetlen kellékére, vagy meglát-e mást is benne, ez az, ami egyéntől függő. Ha azt kérdezem, hogy szerelem és dominancia összefér-e, akkor ezt kérdezem - és ezt csak konkrétan valakire tudom megkérdezni.
Tudja a másik, ha rámnéz, ha megérint, hogy mire gondolok? Meg tud gyógyítani, ha beteg vagyok? Az életem során összeszedett sok-sok fájdalmat el tudja-e simítani? Ura a saját halálának? Vagy a testének? Vagy a gondolatainak, érzéseinek? Tudja, merre van az én utam? Egyáltalán érdekli?
Hogyan tudnék valakit elismerni magam fölött úgy igazándiból, ha ezek közül akár eggyel is gondjai vannak?
a kapcsolatot, a szub útjait, önkiteljesedését bármely eszközzel,
Ugyanez értendő a dom-ra is. Miért csak a sub-ot említed?
de nem a hierarchiát
Még a nevükben is benne van, alá- és fölérendelt szereplők.
Azt a szub vagy magától adja, vagy nem létezik.
Ha nem létezik akkor nem sub és nem dom.:-) Akkor csak jópofizunk a BDSM-ről mert az trendi és sokan csinálják a haverok közül a plázában. Jövőre majd rózsaszín plüssmacival hajigáljuk egymást lefekvés előtt mert akkor majd az lesz a divat.
A díjat pedig ketten nyerjük.
Ez igaz. Azt hiszem mondhatom, hogy egyformán jó érzés a díjat elnyerni együtt, és mindketten arra vágyunk hogy ez megtörténjen.
És az én hálám nem szűnik meg a csodálatos edzőm iránt.
Edződ mivel "dolgozik" rajtad? S/M eszközökkel, módszerekkel?
Bocsánat, BDSM-ről beszéltél, ebbe beleértettem az SM-et. Persze, a topikcímmel kapcsolatban igazad van. De az SM egyáltalán nem szükségszerűen a D/S kísérője.
Szerintem nem. Helyrerakni a kapcsolatot, a szub útjait, önkiteljesedését bármely eszközzel, de nem a hierarchiát. A hierarchiát a dom nem kényszerítheti ki. Azt a szub vagy magától adja, vagy nem létezik. Érdemtől, képességtől, szavaktól, cselekedetektől függetlenül. Szerintem. Azt hiszem, arról gondolunk mást, hogy mit jelent a "féltő, gyengéd, óvó szerelem". Számomra zsoké az arab telivér nyergében. Az ő kezében van a pálca, az ő kezében van a sorsom, a táplálékom (lelki-testi), a kiteljesedésem. Ő lovagol, nem én őt:). A díjat pedig ketten nyerjük. És az én hálám nem szűnik meg a csodálatos edzőm iránt. Minden bizonnyal apakomplexusom van, egyébként:).
A topik címéből adódóan én elsősorban a D/S-ről beszélek, a S/M-t ennek kísérőjeként látom. A S/M-ban valóban el tudom képzelni, bár ebben a témakörben nem vagyok érintett.
Pedig ez jól csak komoly bizalommal megy. Ugyanis a D/S-nél nem az a kunszt, hogy jól elvered a másikat. Azért használod ezt eszközként, mert a másiknak az akaratát akarod megtörni, meg akarod neki mutatni, hogy ki az úr a háznál és ezt ő is ismerje el (Hiszen erre vágyik, paradox módon az erős, határozott agilis nők ilyenek gyakran.). Ez pedig nem tűr meg olyan hülyeségeket mint a menekülőszó, mert a sub pillanatok alatt visszaél vele és sakkba teszi a dom-ot. Itt a határ a csillagos ég vagy a mély pokol, a cél fontos egyedül.
Az más kérdés, hogy ez átfed a S/M-val, azaz a sub emellett igényli a fájdalmat, a dom igényli a kemény fellépést, de ez inkább csak a dolgok mélységét befolyásolja.
Az én tapasztalatom szerint nem. És mint mondám, a fundámentumoknál nem összeférhető, mert a szerelem egyenrangú kapcsolat, értelemszerűen a kölcsönös szerelem esetén.
Igazi mély szeretettel tudja szeretni az ember a D/S párját, hiszen ezért van vele, ezért akar neki megadni mindent ami a másiknak jó (pl. a fájdalmat úgy ahogy azt ő igényli), de nem a féltő, gyengéd, óvó szerelemmel. Ugyanis ott lesz a pillanat, amikor a dom megtöri, megalázza sub párját, akaratán átgázol és pórázon a lába mellé rántja, mert az ezt szeretné, ezt igényli. (Még ha ez adott helyzetben más és más cselekményekkel történik is meg.) Ugyanis erről szól a D/S történet. Helyrerakni a hierarchiát bármilyen eszközzel. Ez pedig szerelemmel nem megy.
Nem tudom átérezni, hogy mennyire komoly tud lenni a switch állapot, azaz ha valaki dom, akkor az tényleg képes tud lenni a sub szerepre. Tehát belsőleg tényleg átéli, átérzi azt amit egy "normális" sub. Szerintem nem. Félreértés ne essék, rám is emelt már a párom korbácsot. Hihetetlenül vidám perceket okozott vele, majd egy ütésébe belenyúltam, elkaptam a bőrszíjakat, lerántottam az ágyra és jól megraktam. Igazából pont ezért csinálta.:-) De ettől ő még nem lett domina én meg nem lettem sub.
OFF: Az 5/c annyira szigtitkos, hogy természetesen teljesen érthetetlen.
ON:
„Odaadod magad egészen…”
Ez érdekes. Oda tudom-e adni magamat egészen? (Tetszőleges igeidőben.) Biztosan nem. Önző vagyok, mint mindenki. Érezhetem azt, hogy mindent odaadtam, ez az egész, de ez csak érzés, önámítás. Oda szeretném adni, de nem tudom feltétel nélkül, kapni is szeretnék. Talán kevesebbet, talán többet, mint amennyit én tudok adni magamból. Szeretném elhinni, hogy akinek adok, azt kapja, amire szüksége van, hogy el tudja fogadni, hogy nem csak rákényszerítem a saját kitalációmat. Egyáltalán, oda kell adnom egészen magamat? Kicsit sok vagyok, mondták már, és nem pozitív csengéssel. Valakinek pont ennyi kell. Valaki, olvasod a fórumot?
És akkor még árnyalható a kép az általam vanilla domnak nevezett urakkal, akiknek a viselkedéséből, személyiségéből árad a dominancia, de hallani se akarnak semmiféle ilyen perverzióról, és isten mentsen, hogy egy nőnek esetleg módszeresen, örömszerzési céllal fájdalmat okozzanak.
A szerencsétlen szub persze nem tud ellenállni az ösztönös leigázásnak, alárendelődik, ragaszkodik, istenít (amivel persze a vanilla dom agyára megy, hiszen ő semmi ilyet nem kért, és semmiféle felelősséget nem akar vállalni a nőért), és vár, vár, tehetetlenül vár arra, hogy "Ura" felismerje, hogy is kéne az ő rabnőjét ténylegesen birtokba vennie. Megalázkodik, bár erre nem tartanak igényt, sőt ez terhet jelent a férfinak, és ez a legrosszabb fajta megalázkodás. A férfi is, a barátok is tehetetlenül szemlélik, és egyre bosszúsabban rázzák le a depressziót, a könnyáradatot, a makacs ragaszkodást ahhoz, hogy a szub "tudja, hogy ő domot talált, igazit, csak a dom nem hajlandó még belátni".
Márpedig a férfit a (vélt vagy valós) domináns hajlam felismerésének pillanatában elveszíti, hiszen onnantól olyasmit kíván tőle, amit a férfi nem tud, és nem is akar megadni. Aztán jön a végtelen fájdalom, hogy "én senkinek se kellek, ráadásul hülyét csináltam magamból, de nem tudtam volna nem hülyét csinálni magamból, mert a szívem ezt diktálta. Vagyis nem vagyok normális." És innentől már egy szép, combos, nehezen legyűrhető önértékelési válságról szól a történet...
A dolog ott ágazik el attól, amit én mondok, hogy míg te azokról a pasikról beszélsz, akik önmaguk előtt bevállalják, hogy Domok vagy szadisták, addig én azokról beszélek, akik önmaguk előtt se igazán.
Tudják, hogy kell ez nekik, csinálják is, de nem fogadják el magukat így, titkolják, hogy ilyen vágyaik vannak, megkockáztatom, hogy belül még utálják és meg is vetik magukat miatta. Ergo ennek megfelelően kezelik a partnert is. Hiszen valami takargatnivaló és szégyellni való aktus része, tehát őt, a pertnert is takargatni kell. lehetőleg letagadni. Hallottam én Domtól olyan mondatot, hogy: "Mindig lehet rá találni valakit." A hangsúlyt képzeld hozzá.
Az ember, mikor kezdő, akkor még nagyon jóhiszemű és megeszi a nagy bizalomról való szövegeket, de később ez már nem így megy.
Hogy tudna valaki dominálni rajtam és elfogadtatni, megcsináltatni velem határaimon túli dolgokat, aki önmagát se képes elfogadni?
Ellentmondanék. Ezerféle BDSM kapcsolat van, amiről te beszélsz, az eleve csak a D/S kapcsolatokra vonatkozik, egy SM kapcsolat nem kell, hogy ilyen dilemmákat, konfliktusokat idézzen elő. A D/S-t is lehet úgy csinálni, hogy csak a szeánszra, szexre korlátozódjon (nem azért mert szerepet játszunk, hanem mert meg akarom élni, ki akarom mutatni, hogy így is érzek irántad). Szerintem. A 24/7 D/S kapcsolat esetében meg egyszerűen a D/S a normális működési módja a kapcsolatnak. Ismerek olyanokat, akiknél tökéletesen működik házasságban, igencsak erős akaratú és cserfes menyecskével:). Az ostornak meg szerelemből sem kell megállni ("annyira szeretlek, hogy ezt is boldogan megadom neked"), illetve szerelem nélkül is tudnia kell, hol a határ.
Elégedett is lehetnék akár a válaszommal, de nem vagyok az. A gondot ugyanis ott látom, hogy nagyon sokan gondolkodnak úgy, mint te, miközben nagyon sok szub keres valódi társat, nem párhuzamos, titkos kapcsolatot. Itt is sokszor ment már arról a vita, hogy szerelem és dominancia összefér-e. Részemről azért ezt tartanám az ideális megoldásnak, de aggasztó, hogy a domok közül nagyon sokan nem gondolják így. Természetesen mindenkinek joga van úgy élni, ahogy akar, csak akkor ki fogja boldoggá tenni a sok reménykedő szubot:)?
Ha beleszólhatok. Véleményem szerint a "normális" és a BDSM kapcsolat nem fér meg egymás mellett egyszerre két ember közt. A vanillás, azaz szerelmi, gyengéd kapcsolat az egyenrangú partnereket kíván, a BDSM kapcsolat pedig helyből alá-fölérendeltségi viszonyt takar. Emiatt hal hamvába bármiféle kísérlet ezek összeházasítására, az alapoknál hibádzik a dolog.
Ami az érdekes, a BDSM kapcsolat is lehet "gyengéd", szerető kapcsolat, hiszen a páromnak, társamnak meg akarom adni azt amire vágyik, de ez egy uralkodás vagy éppen a szolgaság, ráadásul ugye általában a fájdalom érzését is adva egyúttal. De ez minden, csak nem egyenrangú dolog.
Az ügyet pedig az tetőzi be, hogyha az ember a BDSM partneréhez szerelmes érzésekkel áll hozzá, akkor előbb-utóbb bekövetkezik az, hogy megáll a kezében a levegőben az ostor és félénken megkérdezi, hogy "ugye nem fáj, drágám?" és itt halt meg a dolog.
Rokon témáról írtam le néhány gondolatot a bdsmklub.atw.hu Jár az agyam rovatában Használat után címmel. És tényleg sok a melléduma. Sajnos. De még többször fordul elő az, hogy "ó, persze, hát óriási lenne a felelősség meg a bizalom, nem gond, hogy nős vagyok, te egy csodálatos, fantasztikus nő vagy, hogy csodálom, hogy bevállalod, persze, nyugodtan bízd rám magad, mindig ilyen nőre vágytam"... el kell mondanom a történet végét is?
Illetve még lehetne ragozni azzal is azt a mondatot, hogy a sorok között ott volt az is, hogy embernek, társnak a "normális" nő számít. Közben meg papolunk arról, hogy a BDSM-ben mekkora nagy bizalom és odaadás van a felek között és az mekkora összekötő kapocs. Ez nekem így nagyon fals. És biztos vagyok abban, hogy ezt nemcsak én tapasztaltam így.
Én színbigott erkölcsi témát feszegettem ezzel. :) Addig rendben, hogy "Mindenki a saját hazugságában szeret élni..." Amíg a hazugsága csak az illetőt érinti.
Én épp azt feszegettem, amikor valaki nagyon is jól tudja magáról, hogy pölö a BDSM-ret szereti, de hozhatnám példának akár azt is, hogy meleg, vagy akármi más, de az illető tudatosan a "normál" életre készül, egy normál-vanilla társsal, akinek eközben fogalma sincs a másik vágyairól.
Szerintem ez az élethazugság.
Az ember így sem ismeri meg a másikat soha teljesen, de ha valaki még rejtőzködik is és hazugságra alapoz egy kapcsolatot, amikor a másik őszintének hiszi őt, az nekem nagyon félelmetes.
És az a mondat is ezért zavart akkor ennyire, mert kinyilvánította vele a szándékát.
Ez egyáltalán nem igaz, piaci kofa lehetnék a sok alkuvástól. Néha olcsón adom, néha drágábban... De azért édes vagy mint mindig :) Szeretem, hogy tudsz bennem jót látni...
Na jó. Tanga leszaggatva, kicsit leporolva, madárijesztőre ráadva. Ó, hát a kövekből tetszetős kis zen kertecskét alakítunk ki, a bambuszokkal harmonizálva. Muszáj messziről nézni. Az összhatás miatt.
Hát... lehet, hogy nem arra gerjed, hogy “sub” vagy “sub pár”, hanem arra, hogy “titkos sub szerető”. Azzal nehéz vitatkozni, hogy mire áll föl...
Például én is vígan ellocsogok itt dolgokról, de közben mindig azt szerettem érezni, hogy titkos, hogy nem tudok az egészről semmit és pláne nem akarom :) Vagy amit yozza mondott nemrég, hogy neki az örömforrásai között van a bdsm rejtélyessége, társadalmi fősodorba való nem tartozása, az is igaz rám is. ...Mindenki a saját hazugságában szeret élni...
De ez persze egész más kérdés, mint az, hogy kaptál egy mondatot, amit se lenyelni, se kiköpni nem tudsz. Mert ezek csak ilyen gondolatok, az meg az érzésed.
Behh, van még ásnivaló. Most jöttem be. Egy szál pólóban meg lehetett izzadni. Hogy mi ebben a bdsm? Magad, uram, ha szolgád nincs. :) De azért igazán el tudnék üldögélni a fonott karosszékben, és nézném, mire megy kedves vendégem azokkal a harminckilós kövekkel. A kis tangácskájában.
Nem én voltam! Én csak Fürgerókalábakra és Tankcsapdára járok. Igaz, egyszer egy nyári TCS bulin akkora medvepuszit kaptam a karomra a "Johnny a mocsokban rohad rég..." kezdetű sláger alatt, hogy két hétig hosszúujjúban jártam dolgozni a harminc fokban. Hát, igen, mindenről ez a beatzene tehet, meg a szex, meg a szipu.
igaz, helyesbítek Cukrosbácsi módjára elhúzza elöttetek a mézesmadzagnak álcázott damilt, amivel megkötöz Titeket, s utána próbáljátok meg megnyalni. /labdával a szájban :-) /
