"A gy váltást az váltotta ki, hogy az 1. Sz. 3. személy - "ő mejen" szóformánál ki kellett esnie az n hangnak, mert ha nem, pont ugyanaz a szóalak álna elő, mint a menjen - felszólítás esetében."
Nem értem... Miért kell kiesni az N hangnak? A MENJEN felszólító módban van és nem egyezik a MEJEN szóval.
Ha pedig a MEJEN szót tesszük felszólító módba, akkor MEJENJEN lesz belőle.
Amúgy a MEN gyökről vitázunk, egyébként MEJ gyök nincs a magyarban...
Egyébiránt a MEGY és a MEN gyököt is simán lehet ragozni.
Benne van a meg-int, a mög-ött, az "egye+meg" cselekvés+ magát a a dolgot, a "magot", benne van a még... továbbit és továbbit.
Ezért szép a magyar nyelv. Pontos mint a matematika, de nincs megoldóképlet.
Nekem van egy elméletem erre, de nem nagyon volt rá meg fogékony senki...
Szerintem a gyökök olyanok mint egy spektrum és vannak közös halmazaik. Pusztán azért, mert a dolgok, amiket jelölnek folyamatok pillanatainak jellemzőit ragadják meg akár az összes érzékszervünkre hatóan.
Pl. a ami meg van perzsel (egési fájdalmat okoz) az pírosan izik (szín), aki pedig pöröl az forró fejjel veszekedik, mint ahogyan a tűz is vész...
A gyökök tehát absztrakt archetipikus asszociációs láncolattal kapcsolódnak egymáshoz a jelekbe sűrített tapasztalataink nyomán.
Ezeket csalják elő belőlünk a jó versek, képek, zenék.
Kiválólag a betük egyik vagy másik különös osztályához nem tartozik, hanem, mint minden elegyült hangú betü, a benne rejlő mindenik egyes hang természetét követi. Ezen gy betüben pedig legközelebbről a d és j betük hangjai elegyülvék, minthogy az ily ragozott szók kiejtésében, mint mondja, hordja, toldja, gondjaim, porondjaim stb. a dj valóságos gy hanggá alakul. Innen közelebbi rokonsága van 1) a d-vel, miből magyarázandó, hogy néhutt, különösen nyitravölgyi, garanvidéki, s több palóczos kiejtés szerént a d is gy-reváltozik, valahányszor i járul utána, pl. másogyik, harmagyik, gyiák, udvargyi, farkasgyi, aragyi, gondolkogyik, verekegyik, agygyig, megygyig stb. második, udvardi, gondolkodik, addig stb. helyett. A régi halotti beszédben látható ge is, am. gye, azaz de. Viszont vagynak, erdélyiesen vadnak, mely a Tatrosi codexben is eléfordúl. Szintén itt hadnak = hagynak. Országos szokás szerént is d helyett használtatik némely helynevekben, pl. Somogy, Szilágy, Halmágy, Szilvágy stb. Somod, Szilád, Halmád, Szilvád helyett. 2) Tájszólásilag több szavakban j helyett áll, pl. borgyú, vargyú, sargyú, pergye, gyön, hagyít stb. Némely szókban pedig a közösebb szokás és irói nyelv kizárólag használja j gyanánt, mint gyön, gyógy, gyógyul, (a székelyeknél gyavúl = javúl), bogyó, jön, jógy, jógyúl, bojó (bolyó) helyett. Ide tartoznak a gyártó (jártó), gyász (jász) és hagyma (hajma) szók is. 3) További rokonság szerént a g is szokott, bár nem oly sokszor mint a d, gy-vé változni, s mintegy lágyulni, a j (mint egyik alkotó része a gy-nek) a g-vel, mint inybetütársával különben is rokon levén ; így lett pl. a hellen-latin angelus és Georgius-ból a magyar angyal és György, innen a gy néha g-vel is fölcseréltetik, mint a tájdivatos genge (gyenge), egenyes v. igenyes (egyenes) mutatják. Végre fölcseréltetik még a másik alkotó betü a d (mint fogbetü) rokonságaivat is, t. i. sz betüvel a szapora (gyapora), erdélyies szalu (gyalu); t-vel a butor (bugyor), tám (gyám); z-vel a buzog (bugyog); zs-vel a zsenge (gyenge) szókban, és némely másokban. E hang mint legközelebbről a j-vel rokon, szintén hajlékonyságot, különösebben lágyságot, puhaságot, gyöngeséget, gyöngédséget, finomságot jelent, pl. gyapju, gyapot, gyáva, gyönge, gyám..."
Még valami erről a MEGY szavunkról. Ez egyáltalán nem tűnik ám oktalan szónak, nagyon is logikusnak látszó a felépítése ha megnézzük : Eleve tartalmaz a kifejezésünk nagyon is a szóhoz passzoló két másik rövidebb szót :
Benne van hogy MEG és benne van hogy EGY . Mit csinál aki MEGY ?... Egymás után lépked, egy meg egy, aztán egy meg egy, majd újra egy MEG-EGY (!) Tömörítve : MEGY
És még mindegy is hogy a járás fogalmáról beszélünk é avagy átvitt értelemben bizonyos események jelen időben történő folyamatáról, mert a lényeg egyezik :
Lépésről lépésre halad bizonyos történés, egyről a kettőre jutunk , a lépéseink egy meg egy MEG-EGY formában történnek meg járáskor is, összetéve a két másik rövid szavunk összehozhatta logikusan azt hogy ezekből legyen meg a MEGY...
A "JER" fogalma a JÁR fogalma, vagyis ehhez köthető. És majd minden képzete J_R , egyedül a felszólító módú GYER(E) forma van GY-vel elterjedve manapság, oka viszonylag kézenfekvő, a könnyebb beszélhetőség. De a többi képzet mind J hangos : JÁRÁS(közig. egység), JÁRDA, JÁRÓKA, JÁRNI, meg a többiek.
A "MÉK" forma meg már eleve egy összehúzott szó (ergo későbbi), hiszen a szó végi K egyértelműen beazonosítható mint személyrag az egyes szám első személy esetén. Ez a személyrag K ugyanúgy ott a MEGYEK/MENEK formák végein is, tehát itt szórövidülés van. Hogy melyikből?... Mindegy, mert mindkettőből kivitelezhető.
MENEKÜL valóban a MENből van, ez rendben van. Lehetne akár ez MEGYEKÜL is, nincs megtiltva, de könnyebb az N hanggal mondani, és igazából elég is csak az egyikre megcsinálni a szót.
Szerintem a MEGY forma is ugyanúgy ősi mint a MEN variáció. Mindkettő messze megelőzheti az ismert nyelvemlékeinket (sok ezer évek), egyszerűen kétfélére van ez képezve már nagyon régóta. A toldások meg az idők során változatosan alakultak, nyilván idővel a kényelmesebben szövegelhető hangalakra fog szavazni az ember.
Ez a személyragozott formákból is jól látszik, mára nagyjából ezen jobb beszélhetőség okán a 6 személyragozott forma megosztozik szépen azon hogy MEGY vagy MEN.
METÉL szó : Ez nem ide tartozó, a fogalom amihez tartozik az a METSZ...
Anonymus nem Magyarországnak nevezi hazánkat, hanem Hungarie-nek. Nem tudta, hogy ez az ország Magyarország?
1. oldal, jobb oldali szöveghasáb, a szkítákról szóló fejezet első sorában, középen.
A Mogyer NEM népnév, hanem terület! Fordításban: "Szcítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernak hívnak." Ami az eredetiben dentumoger, sem Ü, sem GY nincs a latin szóban.
És itt egy egyértelmű utalás arra, hogy Góg és Magóg népe Szkítia szumszédja volt, nem azonos a szkítákkal: 10-11. sor
"A Szcítiával szomszédos keleti tájon pedig ott voltak Góg és Mágóg nemzetei"
Az alábbi mondat ennek a fejezetnek a 17-18. sorában található, benne a Magóg, és a Moger nevekkel, a 18. sor közepén pedig a MOGER nevet olvashatod.
A magyar fordításban: "Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király"
Majd arról tudósít a szerző, hogy: "Ő az Úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében a szittya földről kiszállva hatalmas sereggel Pannónia földjére jött, és a rómaiakat elkergetve az országot birtokába vette." Tehát ők voltak a történelemből ismert hunok.
Béla királyt Bele regis-nek, Álmost Almus-nak írja, stb...
Béla: bal oldali szöveghassáb 2. sor vége, 3. sor eleje: "BELE regis hungarie",
MEGY az egy rendhagyó ragozású igénk, TESZ, VESZ, LESZ , HISZ, VISZ szavak viselkednek még efféleképpen a nyelvünkben.
A "MEGY" formának is sokkal több mára elfeledett formája volt régen. MEN szónak is van ilyenje. Személyragozásnál volt MENSZ amit a CSENSZ/KENSZ/FENSZ /ÜZENSZ alakokban ma is vidáman használunk. A MÉSZ nyilván már rövidült hangalak.
De személyragozásnál is volt MEGYNEK, vagy MEGYTEK alak is. A felszólító módot is megoldották vele, a MÉGY ONNAN kifejezéssel, ma is hallani ezt még vidéken idősebbektől.
Azt állítottam hogy a "MEN" forma prímán ragozható, és ezáltal jól kiejthető alakok jönnek létre, ez nem indokolná a MEGY formát. Fordítva már nagyon is volna értelme. Ezt tartom is hogy a MEN jól ragozható mindenre, mert megvannak a régi formák.
Erre te : "Dehogy mindenre"
Pedig de, mert a MEGYEK az MENEK , a MENSZ létezett a MÉSZ előtt, a MEGY helyett MÉN volt, a MEGYÜNK helyett MENÜNK, ma is mondják még itt-ott így ezeket. Minden MEGY forma kiváltható MEN dologgal (ki is volt), azaz a beszélhetőség nehézsége nem indokolná hogy MEN formából MEGY-et készítsen az ember. De mégis itt van nekünk mindkettő.))
"...a menekedünkből (székelyek mindig így mondják) megyünk lett."
Biztos hogy nem, ez annyi mint MEGY+ÜNK, a GY végű már létező ige + személyrag kettes szám első személyben, ez elég triviális szerintem...
"Nem lenne rossz gondolat, csak hogy nem számol a felszólítómóddal... és a többi személy és idő ragokkal."
Jó észrevétel!
"Nem lehet kérdés, hogy a szóképzés során a mássalhangzó érintkezések miatt a kiejtésben keletkezett nehézkesség idezte elő a hangváltást."
Lehetséges... Az mindenképp biztosra vehető, hogy a MEN gyökszó lényegesen elterjedtebb és ez jelenti általában a "menés"-t. A megy gyökkel kevés szavunk van, az is mind a megy(jár) jelentéssel: megy, megye, megyer, s ezzel vége is a sornak.
"mert a MEN esetén eleve prímán működik a toldalékolás mindre, "
------
Dehogy mindenre. Mellesleg nem lenne magyar eredetű egy olyan szó, amit nem lehet tovább ragazni sehogyan sem
Az egykori menek/mék-ből megyek lett, a mén/mejen-ből megyen, a menekedünkből (székelyek mindig így mondják) megyünk lett.
A gy váltást az váltotta ki, hogy az 1. Sz. 3. személy - "ő mejen" szóformánál ki kellett esnie az n hangnak, mert ha nem, pont ugyanaz a szóalak álna elő, mint a menjen - felszólítás esetében. A mejen pedig elég szetencsétlen szóalak - a mely, milyen szóval is alliterál, ezért megyen lett belőle.
CzF:
"A megy tőigéből csak a megyek, a megnyújtott mégy, és megyünk származnak; a többi idő- és személyragokat a men tőige veszi föl, sőt másképen a föntebbieket is, úgymint: menek (v. megyek, tájdivatosan mengyek), mensz, szokottabban: mész, (a tiszta me gyöktől, me-esz), men (v. mén), menünk (v. megyünk), mentěk, mennek; első múlt: menék, menél, mene stb.; második múlt: mentem, mentél, ment stb.; jövő: menenděk, menendesz, menend stb.; parancs.: menj; határtalan: menni; ohajtó: mennék, mennél, menne; részesülő: menő, ment, menendő. "
Jól írtam, direkt írtam így , azért mert ezzel érveltél :
"A MEGY változatot nem lehet felszólítómódba tenni, se múlt időbe, se jövő időbe, se óhajtóba, se részesülőbe " -------- Amire azt mondom való igaz, mert alig kimondhatók jönnek létre.
Ez indokolná is hogy legyen MEGY hangalakot követően MEN is. Fordítva azért nem jó, mert a MEN esetén eleve prímán működik a toldalékolás mindre, azaz fordítottan nem volna indokolt MEN alakot követően MEGY dolgot csinálni. Hiszen a MEN múlt időbe MENT, sima ügy.
Felszólítóban MENJ, simán mondható. Jövő időbe MENNI (fogunk), itt sincs probléma. Óhajtóba MENNÉK, itt is tiszta a beszédünk. MENT szónál sincs gondunk, de a MEGYT--nél volna .))
Ergo ha emiatt változtattunk akkor csak a MEGY forma kellett első legyen, hiszen itt szembesülünk ragozásnál gondokkal, a MEN verziónál nem, tehát itt nem is volna indokolt új szót létrehozni.
Most attól az apróságtól tekintsünk el hogy épp a MEN olvasható előbb a nyelvemlékeinkben, itt annyiból ez nem számít hogy a két szó már bőven ezt megelőzően is létezhetett, csak erről nincsenek meg a leírásaink.
Ja és jut eszembe, ettől még a MEGYEN összehúzódhatott MEN formára, lehet pont azért történt célirányosan hogy jobban ragozható, kellemesebb beszélhetőségű toldott szavaink lehessenek...
Lehetséges, sőt azt mondom ez valószínű is. Mivel a MEGY forma bizonyos ragozásai kimondhatóságban igen problémásak volnának. Viszont ha ez így van akkor a MEGY forma az első, és a MEN variációt a szükségszerűség szülte meg mindössze. Tehát gyökként nem értelmezhetjük utóbbit N hanggal.
Van még 1-2 példa ami hasonló okokból viselkedhet így : TESZ---TEDD--TEGYED , bár itt a TEGYED---TEDD viszonyában már rövidülés van, utóbbi szintén összehúzott szó.
Jó, de itt nincsen semmiféle gyakorító igeképzés esetünkben. A VÁRJAD-------VÁRD szó végi D hangjai az igei személyragot jelölik egyes szám második személyben...
Előfordulhat, hogy itt kétféle toldalékkal van dolgunk.
Itt van pl. a gyakorító képzők sora. Nem kevesebb, mint 14 féle található a Z-től a DOGÁL-ig... Egyiket sem rövidítjük, pedig vannak jó sok hangból állók is...
""A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet" Fordította: Pais Dezső"
Engem nem érdekel, ki fordította, hibásan tette.
Nézd meg az eredeti latin szöveget, ha ott magyar van, akkor Te nyertél...
Ebből a háromból csak az első és harmadikban van két hang egyezése, a második esélytelenebb.
Amúgy a MÉD/MED is esélyes... De itt is csupán egyetlen hang a közös...
A MÉD mellett mindjárt ott az egyik törzs neve a MAGI. Ha ehhez az -AR toldalékot tesszük, akkor MAGIAR-t kapunk, ami kiejtve kísértetiesen hasonlít a MAGYAR /MADZSAR szavakhoz...
Ha egy népnév eredetét vizsgáljuk, számításba kell venni azt is, mely gyök/szó jelentése "illik" egy népnévhez. A MÉN még elfogadható, mint jellemző állat, de a MEGY ebben a tekintetben szóba sem jöhet.
Szerintem a MAG a legesélyesebb, mivel ez fordul elő a legtöbb forrásban, ennek van történelmi alapja abban a térségben, ahova legendáink is fűznek bennünket, önálló, népnévhez illő jelentése van nyelvünkben.
Semelyik más változat sem büszkélkedhet ilyen szilárd, sokoldalú támogatottsággal...
Attól, hogy mindkét gyökben azonos K és R hangok vannak. Ahogyan két azonos hang van pl a TÚR és a FÚR, SZÚR, vagy a HÚZ, NYÚZ, ZÚZ, vagy a FEL, KEL... gyökökben, melyek szintén rokonok., és két hang egyezik, de rokonok az ITT, OTT és az EZ, AZ is...
