"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Latom senki nem vette a faradsagot hogy a _kerdesemre_ valaszoljon. :-(
Ez szomoru. Bar eleg jol modelezi az eletet, es az itt targyaltakat. Nem erdekes sem a kerdes sem a valasz, csak az, amit valaki magatol kitalal...
oncogito, 170
Tudod, én igen ritkán értek teljesen egyet bárkivel - önmagamat is beleértve. Ennek az az oka, hogy igen nagyon szeretem az igazságot és ezért mindig mindent igyekszem több oldalról megvizsgálni.
Erdekes. En is sok oldalrol vizsgalom a dolgokat, es emiatt sokfele nezetet latok igaznak, vagy lehetseges igaznak. De ennek pont az a kovetkezmenye nalam, hogy sok mindennel egyetertek, vagy nem opponalok: Hisz minden oldalrol masik igazsag latszik, nem? :-)
>Adott esetben pedig azt érzem veled kapcsolatban, hogy minősíted a másfajta véleményt, meggyőződést.
Nagyon erdekes felvetes. Azonnal ravagtam vona, hogy dehogy minositem, de jobban atgondolva dehogynem. Es nem is latok semmilyen mas modot. A gondolkodas mindig minosites, ez az alaptermeszete. Minosegeket es mennyisegeket rendel foglamakhoz. Osszekot es szetvalaszt. Ugyhogy uj kerdesem van: milyen specifikus vonast latsz az en minositesemben, miert kulonbozik ez szerinted masoketol, vagy a tiedtol?
Pedig ebben a témában ez lelkiismereti kérdés, ami azt jelenti hogy jobb szembenézni esetleg saját magunk előtt is rossznak tartott önmagunkkal, mint az önbecsapás.
Ebben a temaban... Azt hittem az a tema, hogy Jezus mit tanitott. Mit jelentenek a szavai, utasitasai. Melyek a Bibliabol neznek rank Ez szerintem egyaltalan nem lelkiismereti kerdes. Ez szimpla szovegelemzesi es ertelmezesi kerdes. Lelkiismereti kerdes az lenne, hogy ki kovesse ezeket, stb. En tuti nem szertnek senkit ravenni olyan dolgokra, amit o nem akar. Ez teljesen fuggetlen attol, hogy mi a tanitas, mi annak helyes vagy lehetseges ertelmezese, es ugy egyaltalan.
Az iderangatott szemelyes peldak es tapasztalatok is csak a tema, es a hasznalt fogalmak megerteset szolgaljak (hivatottak szolgalni). Mert ugye lattuk, hogy az "irgalom", "szeretet" es hasonlok mindenkinek masfajta elmenyek, es van akinel ugy latszik hogy ezek zavarjak a megertest. Nemcsak Jezus szavainak megerteset, hanem az itt hozzaszoloket ugyanugy. (Neked nincs olyan erzesed, mintha tobb kulonbozo nyelven folyna egyszerre a tarsagas?)
Tehát abban igazat adok CSerfának (és azt hiszem ezt alapjaiban senki nem vitathatja) hogy nincs olyan ember aki mindenkit tudna szeretni.
Nem tudom, es nem ertem hogy kapcsolodik ez a temahoz. Attol, hogy nincs ilyen ember, Jezus meg mondtahhat hogy szeressunkk mindenkit, ugye? Hisz mondott jo adag mas utasitast is, hgy legyunk tokeletesek, hogy ne iteljunk, es hosszan lehetne sorolni, szerintem olyan ember sincs aki ezeket mind be tudna tartani. Szerintem sokan orulnenek ha akar egyszer lenne egy het az eletukben, amikor mindent betartottak a _maguk_ megitelese szerint legalabb.
Attol hogy nem tud az ember mindenkit szeretni, torekedhet arra. Es ha erre torekszik el is erhet, vagy megkozelitheti. Szemben azzal, aki azt mondja ez nem lehetseges, hat akkor szarjuk le az embereket, vagy valogassunk, vagy valami hasonlot. Esetleg egy melle rakott ideologiaval is megfuszerezve, ami "levezeti" hogy ez volt az eredeti utasitas is, igy minden be van tartva, mindenki nagy nagy oromere.
Ha mar itt tartunk, szerinetm kulonbseg, nem is kicsi van a "mindenki" es a "barki" kozott. Az angol "neighbor" eleg talalo. Es latom masok is az enyemhez hasonloan szemlelik a fogalmat. Ami igy azokra az emberekre vonatkozik, akikre _lehet_, ill. van hatasom. Akikkel valamilyen uton kontaktusba kerulok. Ez nem jelenti a foldon jelenleg elo 7 milliard embert, csak azt a par szazat, ezret, akikkel az elet osszehoz. Es ezeket sem kell egyszerre szeretni, eles helyzetben eleg azza a par emberre konzentralni, akikkel epp ott es akkor vagyunk kapcsolatban. Ha mar ugy is megrottal a minositesert, hat megengedek egyet magamnak: eleg szimplanak tartom ezt a mindenkire hivatkozast, amikor az az egyetlen celja, hogy lerazza magunkrol a felelosseget, megnyugtassa a lelkiismeretet, amikor valaki mellett elmentunk.
Velem is sokszor elofordul. Mert nem veszem eszre az igenyt, vgay a lehetoseget. Mert epp [akarmilyen] allaponban vagyok, ami megakadalyozza a helyes cselekvest. Mert nem talalok modot, utat. Mert csak utolag ugrik be, hogy mirol van szo, amikor keso. Es egyszeru dolog ilyenkor azzal takarozni, hogy a, az csak egy gagyi homeless iszakos, aki maga tehet a nyomorarol. Vagy hogy a, az a ficko a multkor is csak anyazott, hadd szenvedjen, megerdemli. Vagy kitalalni barmi mas ideologiat melyszerint aza helyes, ha elfordulok, sot olyat, miszerint az a kotelessegem.
Ennel nehezebb szembenezni a valosaggal. De szerintem attol hogy nehez, attol meg az a helyes. Es attol remelheto, hogy jo iranyba mosdulnak a dolgok.
ugrifules, 172
>ha szeretetre van szüksége, és tőlem van rá szüksége, akkor Isten megadja, hogy szeressem őt
Persze, megadja. A trukkos resz az, hogy akkor adja meg, ha kered! Vagyis be kell tartanod a sorrendet: te szeretned szeretni (bar nem megy), es utana fogod tudni. Ha nem szeretned szeretni, akkor Isten sem fog veled semmit kezdeni ez ugyben. Nem veletlenul folyik ez a beszelgetes. :)
ugrifules, 172
Menj el kettore -- ez ugye kep. Es intelem. Es nem a resztvevore hanem a helyzetre vonatkozik. Aszerint is kellene ertelmezni. Es _teged_ szolgal ha koveted az utmutatast. (Csakugy mint a tobbi tanitas...)
Szeretet/agape tamaban Biga kimeritoen irt. Mit lehetne hozzatenni? Cselekedni meg azt erdemes ami a helyes dolog. Ha nyitva tartasz _minden_ lehetoseget, atgondolod, netan segitseget kersz Istentol a dontesben, biztos megtalalod a helyes dolgot. A _konkret_ helyzetben, amikor felmerul. Az irt peldaidat, bar a multkor nehezmenyezted en tovabbra is absztraknak tartom. Vagy az a ragadozo most is a kozeledben van, es naponta gyotor? Meg lehet hogy en olvasok csak kicsit tozitva, de nagy indulatot erzek, amiokr ez kerul szoba. Hogy ez mennyire feldulta a lelki bekedet, es nem hagy nyugodni. Es ha igy van, a gonosz legyozott teged. Komolyan. Te meg szvsz pont ugy tudnad legyozni a joval, ha megtalalnad hozza a szeretet utjat. Ezzel visszanyerve az egyensulyt is. A "felebarat" kerdes meg azzal el is mehetne nyugdijba. (Persze ez csak egy olyan "mi lenne ha" tipusu morfondirozas, ne vedd tul komolyan, ha magatol nem megy.)
Az irgalom meg nem azonos a szeretettel, de jo indulo ut, ill. alapozas a gyakorlati esetekben. En nem igazan tudom elkepzelni maskent -- hogy valaki irgalmas egy emberrel, es kozben nem talal utat a szzeretethez. A cselekves kozben/altal. (Ahol a cselekves lehet akar ima, stb)
actionman, 187
Welcome to the club. :-o
ugrifules, 189
Ugy gondolom az itt irkalok nem varnak toled sem annyit sem tobbet sem semmit. Arrol ebszelunk, hogy Jezus mit mondott, mit tanitott, ilyesmik. Hogy te ezt szeretned-e megismerni es/vagy szeretned-e kovetni es mennyire, kizarolag rad tartozik.
En meg ugy altalanossagban hiszem, hogy mindenki, mindig kepes egy kicsit meg tobbre, ha akar. Ez nyilvan rad is vonatkozik. Isten sokat ad es sokat ker, es akik sokat teljesitettek, azoktol meg annal is tobbet ker. Ha ugy erzed a hataraidat problajak, erezd magad megtisztelve. (szigoruan szvsz)
Az imanak termeszetesen csak ugy van erelme, ha szivol jon. De egyesekrol tudom hogy mukodik ugy is, hogy csak szerentenek valamit, elkezdik mehanikusan, aztan menet kozben megjon a sziv. Erdekes, ugye?
Meg eszembe jutott egy erdekes kerdes: most az a problema, hogy nem vagy kepes szeretni a ragadozot, vagy pedig ugy gondolod, hogy ha kepes lennel szeeretni az rossz dolog lenne (szamodra, vagy Isten szamara...) MErt ha az elobbi, akkor imadkozhatnal akar magadert is, hogy tudd szeretni a ragadozot, ilyesmik. Ebbol mi baj szarmazhat? Ha a masik eset all fenn, akkor persze ez rossz tanacs.
Es ha mar ennyit irtam rolad, ugye nem felejted, amit korabban irtam, hogy _szerintem_ azzal, hogy kijelentetted, irgalom jar a ragadozonak, es ezt nyujtod is ha kell, minden lenyegest megtettel (fogsz tenni.) A tobbi meg ugyis kialakul. Tovabbra is ugy latom a szavak zavarnak es zavarnak es zavarnak. Netan hagyni kene a szavakat, es szimplan cselekedni csak...
ugrifules, 194
>Azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket (és Te agapénak nevezel), amellett, hogy feltétlen, és bizonyára tudatos is, én igen-igen heves, forró érzelmi töltetűnek tapasztaltam!
Szvsz eltevesztetted a hangsulyt Biga irasaban. Az agape a szeretet, melyel Isten _mindenkit_ szeret. Amit te elsz meg Isten szeretetekent az egyeni dolog. Es ha ugy van ahogy irod, erezd magas szerencsesnek. A forro erzelmi toltes adalek. (Es feltetelezem hogy eleve aktiv es ketiranyu kapcsolat kell ahhoz hogy ilyen kialakuljon.)
Ha ilyen kapcsolatd van, akkor egeszen kezdem elveszteni a fonalat, hogy miert minket nyaggatsz, amikor kezedben a K telefon. En nem hinnem, hogy Isten ezt a szeretetet es igy varja el toled masok irant, meg a ragadozo irant, de ezt vele tisztazhatod. Meg netan van is osszefugges e szeretet erzese es/vagy intenzitasa es akozott amit teszel vagy gondolsz. Ha igy van, akkor hasznalhatod iranytunek.
Az agape nem ilyen. Hanem kozelebb all a tisztelet, szanalom, megertes, egyutterzes, remeny, ehhez hasonlok, tudatosan is iranyithato egyuttesevel. Nyilvan ott kezdodik az eleje, hogy elismered, a masik ember a felebaratod. ;-) [fuggetlenul attol, hogy utana mit fogsz meg tenni vagy nem tenni vele!] Hogy remelhetoleg tarsad lesz Isten orszagaban. Valahol ez a forras (szerintem), aztan ha a forras megvan, kar ebszelni csak kovetni kell.
ugrifules, 200
>Ami van, az van, és ha NINCS, akkor nincs, nem toldom meg erőlködve.
Nos az agape meg olyan dolog, amit magad ontevekenyen eloallithatsz es szaporithatsz. Szemben a szeretet mas fajtaival, melyek valoban erednek es mulnak a maguk utjan, akarattol fuggetlenul.
ugrifules, 217
. Én azt nevezem szeretetnek, amit megtapasztaltam, amellyel Isten szvsz mindenkit szeret, és engem tuti nem jobban, mint másokat!
Ja, ha eleve felrevezeted magadat, utana nem csoda ha nem tudsz kiigazodni. Semmifele alapja nincs annak az allitasodnak, hogy teged Isten nem szeret jobban masoknal.
Sot, az alapjan amit irsz, mnyugodt lehetsz hogy itt el korulotted szamos milliard ember, akit Isten nem szeret ennyire. Becsuld meg ezt a dolgot. Es tekints egy kicsit mas szemmel masokra, elsokent talan a citalt ragadozora, akinek meg sose volt resze ilyen jellegu szeretetben. Aki enelkul elte le az eletet. Es eselyes hogy a maradekat is igy fogja leelni.
>Ami jellegében más, azt nem nevezem szeretetnek! A jóindulat az jóindulat, stb.
Az, hogy te mit minnek nevezel, az a te egyeni dolgod. Ha azt akarod megerteni, hogy a Bibliaban mi van irva, akkor ehhez az ott hasznalt fogalmakat kell megismerni. _HA_ azt akarod megismerni, es _onnan_. Vannak mas modjai is a megismeresnek, hasznalhatod azokat, es akkor ezt a kort meguszhatod.
Es senki nem akar semmivel osszemosni, de most allapitottad meg, hogy amit te nevezel szeretetnek, az nem azonos azzal, amit a bibliabol olvasol ki az emlitett cikkekben, es azzal esem azonos, amit mas megel. Mint Biga irta, 7 (het) gorog szo irja le azt, amit a magyar ket (szerelem, szeretet), az angol egyetlen (love) szoval.
Mondhatnank azt is, "dömdödöm". :)
>emiatt hiába is várnánk azt, hogy ETTŐL majd aki ezt kapja, valamikor egyszercsak megtér, meggyógyul
Ne legyel te olyan biztos abban, hogy mi fog es mi nem fog tortenni. :-)) Es az kulonben sem a mi dolgunk, a mienk az, hogy tegyuk a sajatunkat, es ha a tanitast aakjuk kovetni, hat annak a kovetese. A megteres a masik egeyni dolga, a tied csak annyi, hogy szeress, irgalmaskodj, meg sok egyeb, ami _neked_ van mondva. Es ha azokat mind megtetted, ne aggodja holnap miatt, az Atya fog gondoskondi etelrol, ruharol es akar megteresrol is.
Es miben all vajon a hitunk ha nem ebben? :-))
A vilag nem egy gepezet, egy Kola-automata, hogy bedobsz itt valamit es ott kijon valami. Meg ugy sem, ahogy te kiterjeszted. Az osszefuggesek meg annal is tavolabbiak lehetnek, es jo reszuk nem tartozik rank. Keruld el amirol tudod hogy helytelen, a helyes dolgoknal meg nem kell elkeseredni, ha nem latsz hatasst 3 percen vagy akar 3 even belul.
Szeresd a testvert jobban. Ha van ra eroforrasod, meg annal is jobban. Szeretni jo dolog. Nem hiszem hogy barki mondta volna, hogy ne tedd.
ugrifules, 222
>Nem kavarok, próbálkozom megérteni, de az én rendszerem sehogy sem passzol ezzel a görög felosztással :)
Mert az erzesek sokszor keverten jelentkeznek, amit nem biztos hoyg szetvalasztasz.
ugrifules, 222
>Különben meg nem a Bibliánál villog a lámpám, hanem ezen az okfejtésen, ezen a mindenkit-ugyanúgy-szeretni-n.
Ha az "ugyanugy" alatt az egyforma emrteket erted, es meg azt is, hoyg a magyar "szeretet" szo mindenfele lehetseges ertelmezesevel, arrol mar egy csomoszor mondtuk, hogy senki nem mondott ilyen elvarast.
ugrifules, 229
Az onvad es az erolkodes termeszetesen nem hasznos. Az viszont szinten nem, hoyg egyeseket szimplan leirsz, mint a sokat emlegetett ragadozorol irtad, es olyan ideologiat kovacsolsz kore, miszerint ot eleve nem is kellene szeretni, es mintha nem is mondta volna ezt senki.
Ha nem megy, az egy dolog. Ha nem akarod, az is egy dolog. Ezek talan nem is olyan veszes dolgok. Az ideologia, miszerint ez volna helyes es kovetendo, miszerint _ez_ lenne a tanitas, latod az viszont pusztito dolog. Ugyhogy ezzel nem art vigyazni.
újra elolvastam a (169)-t. És nem tudom eldönteni, mit is akartál kihozni belőle konklúziónak.
Mert azt, hogy _mindenki_ felebarát volna, nem igazoltad vele, csak azt: Jézus szerint nemcsak az izraelita a felebarát. De a "nemcsak" nem jelent automatikusan "mindenki"-t!
És az ellenségről idézett igék akkor lennének adekvátak, ha az ellenség egyet jelentene a nem-felebaráttal (tehát ellentéte lenne a felebarátnak). De hát írtam, hogy szerintem nem az! Elég nagy a különbség, amennyire tudtam, leírtam.
A mások felé való jóindulat szerintem emberi választás kérdése, és szvsz erre is igaz, hogy akinek van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van.
És csak azt tudom mondani: nem betűhöz akarok igazodni, hiszen Isten a szívembe írja. Ha meg nem írná, akkor helyette hiábavaló lenne a betűnek megfelelni akarás. De nem és nem látom, hogy hol/miben tennék ellene a betűnek, pl. igazoljátok egyértelműen, hogy mindenki felebarát - Ti pedig folyton valami másról beszéltek ehelyett.
1Tim.2,1-6
Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások, minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.
Mert az jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt,
Aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.
Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,
A ki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében
A mi végett rendeltettem én hirdetővé és apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok), pogányok tanítójává hitben és igazságban.
Dehogyis várok el actionmantól bármit is! Javasolni meg azért javasoltam, mert szvsz még rá sem lépett erre az útra, tán nem is tud róla (hiába, a lexikonok nem szokták emlegetni, de a protestánsok is csak foszlányait).
Írod, a tűrés nem erős oldalam. Tagadom! Inkább alig ismerek embert, aki annyira képes tűrni, mint én. Nekem a szerénység nem erős oldalam :)))
Tagadom azt is, actionmannak lenne hite. Persze ő is tagadhatja, hogy nekem lenne. Azért vagyok actionmannal elutasító, mert szvsz nincs hite, így nem vagyunk testvérek, stb. És nehéz a dolog, mert vallást azt választott magának, annak megvallásaival együtt. Ahhoz meg nincs jogom, hogy őt vallásából kitagadjam, inkább én nem vagyok keresztyén, ha ő az, hisz oly sok kereszt(y)én van manapság, hogy az én személyem nem oszt, nem szoroz.
Hogy nem jár válasz, és ezt leírom, helyteleníted. Nem adok igazat neked ebben. Szerintem jól teszem, ha olykor leírom, inkább akkor lennék szemét, ha másoknak válaszolgatnék, actionmant meg bejelentés nélkül ignorálnám, holott kérdezget, stb.
Imádkozni meg tán lehet, hogy imádkozom actionmanért, de inkább akkor, ha legalább jelét adná, hogy van némi hajlandósága hozzám (aki nem fogadja be a békességemet, noha hozzá mentem, arról visszaszáll hozzám, és ő ott marad, otthagyom). Szóval felhatalmazás nélkül nem imádkozom érte, sőt, ilyen imára ne is buzdíts, hisz egy emberért annak beleegyezése, sőt tudta, sőt akarata ellenére imádkozni olyasmi, mint a manipuláció, vagy a mágia (mert, ha imám meghallgattatnak, actionman újjászületne, amit nem akar, stb.).
Hogy szeretem, vagy nem szeretem actionmant, csak úgy szeretem, mint bárki embert, mint egy nem csúfolódó Fórum-társat. De mi actionmannal éppen nem egymás vagyunk, hanem csak Fórum-társak.
actionman,
te ugyan mondod, felebarátok vagyunk (tagadom), atyafiak (tagadom), barátok (ezt nem tagadom, hisz Jézus Júdást is barátjának szólította).
Én úgy vélem, én kerestem és engem megtalált az én Istenem. Te meg vallassz egy Istent, és elfogadtál egy vallást, egy istentiszteleti gyakorlatot. Én teljesen feleslegesnek tartom ezt az emberi választást, emberek dolgainak, de akár a Bibliának is az elfogadását. Te ráadásul szerintem nem korrekten teszed ezt, hanem csapongva, ill. engedményekkel, miért is meglehetősen eltér a mi istentiszteletünk (nálam a hit=hűség).
Azt jól mondod, nem tartozol nekem semmivel, de én sem neked. Valaha megadtam neked a bizalmat, tiszteletet, és úgy írtam neked, mint azoknak, kikkel vitában szoktam állni, lelkiismerettel, stb. Te rendre megtapostad azokat, mik nekem fontosak voltak... (töröltem)... egyszerűen nem vettél komolyan.)
Az igazmondás sem erősséged, most is itt egy bukta, mondod, utánam járnál. Ám, ha ez lenne csakugyan, ha tényleg utánam olvastál volna (mert az utánjárás elsősorban az), nem ajánlgatnál nekem teológusokat. Aki lexikont ír hitbeli dolgokról, aki elhívás, karizma nélkül tanít, ugyan miképp lehet Istenfélő ember? Miért nem gyülekezetében teszi ezt a kicsikkel? (Írtam én ilyesmiről eleget.)
A protestáns teológusokat csakugyan nem tartom a Jézus-korabeli írástudókhoz, meg farizeusokhoz hasonlíthatónak. Összehasonlíthatatlanul silányabbak a maiak a régieknél. A régiek legalább szerették is Istent (noha rossz ismeret szerint). Munkájukból éltek, tiszták és elég istenfélők voltak, stb. Most alig-alig van köztük a régiekhez hasonlítható tisztességben, szeretetben (és a régiek igazsága mégsem volt elég). Nem is tartom hitre nézve becsületes dolognak, hogy ember merészeli meghatározni, amire Isten kéne, hogy vezessen mindenkit. (Mi a jó, mi a rossz, mi a szeretet, stb., stb.) Meg is tudom ítélni gyümölcseikből őket, mert van ám szép számmal ún. "keresztyén" irodalmam, meg keresztény, meg stb. És ismerem törekvéseiket, és ismerek nem egy protestáns elöljárót, ill. látom életüket, cselekedeteiket, stb. De igazat ilyen írók, akár lexikonírók, teológusok között én egyet sem láttam. És nem is teológus nekünk az ígéret, hanem a Szellem, aki elvezet minden igazságra, meg a kenet bennünk mindenre megtanít. Persze akit nem, mert nem az a kenet van benne, mert nem a Szellem vezeti, annak a teológusok maradnak, kik vezetik földi okoskodásra, meg adnak az írástudóknak okoskodásaikból szép megélhetést, hivatalt.
No mindegy, mindenesetre furcsállom, hogy te szólongatsz engem. Szerintem jobb lenne, ha hitbeli dolgokban hanyagolnál engem, hisz egyszerűbben is felelhetek, oszt megint gyün alomhajos, hogy így, meg úgy kezdem mán megin'.
Igen, mert te az érzelmi alapú szeretetben gondolkozol. Az pont elég, ha jóindulatú vagy másokkal szemben. Isten adja ezt is, ezért könnyű. A szamaritánius se járt mindenfelé sebesült zsidókat keresni, de amikor ott volt, amikor arra járt, rögtön segített. Szerintem semmi probléma sincs azzal, ahogy te csinálod. Persze ott dőlne el a nagy okoskodásunk, ha valóban üldöznének minket, akkor képesek lennénk-e tiszta szívvel imádkozni értük. Na az az agapé.
Nagyon furcsa, hogy régebben, még mielőtt tudtam volna, milyen a szeretet, akkor nagyon AKARTAM mindenkit szeretni, tettekkel is, és nehéz volt, iszonyú nehéz, és állandóan lelkifurdalásom volt, hogy nem szeretek eléggé.
Amióta meg tudom, mi a szeretet, és nem _akarok_ erőlködve mindenkit nagyon szeretni, csak annyira, amennyire bennem van, azóta könnyű, nem teher, és valahogy több is, mert nem nyomorít az önvád sem a "nem-eléggé-szeretés" miatt.
Pedig Isten ezt teszi. Nekünk nehéz ezt felfogni. Én is csak dumálok, és sokszor nehéz így tennem, pedig nekem távolról sincsenek olyan ellenségeim, akik az első keresztényeknek voltak. De ha Isten velünk van ebben, akkor felesleges ezen rágódnunk.
Mit mond a lámpád akkor, amikor az ellenség szeretetéről olvasol Jézustól? A görög felosztást pedig nem én találtam ki. Ha az evangéliumok különböznének a szóhasználatban, akkor azt mondom, véletlen, de egyeznek. Az embernek villog néha a lámpája, ha olvassa a Bibliát, de lehetséges, hogy még javítani kell azon a lámpán :-)
Lk. 6.35 Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.
Nagyon kavarsz :-) Mindkét versnél az agapé szerepel. Számomra ez több a jóindulatnál. Nem tudom jobban megfogalmazni. Jézus az életét adta értünk, mindenkiért, azokért is, akik az ellenségei voltak. Arra kért minket, ugyanúgy szeressük egymást (mint testvéreket), ahogyan ő minket. A feltétel nélküli szeretet azt is jelenti: nem személyválogató. Szerintem ez a szeretet is lehet forró, lehet nyugodt, de egy biztos: változatlan. Míg az emberi szeretet gyakran változik. Barátok elválnak. Családtagok meggyűlölik egymást. Szerelmesek utálják meg egymást és nem találkoznak soha. Pedig izzó volt és forró.
A magasabb indulat, a forróság nem jelent magasabb rendűséget. Ami hevesen lángol, az hamar eléghet. De ki tilthatná meg, hogy jobban szeress valakit? Nem ez a lényeg szerintem. Gondolkoztál-e azon, miért volt a "szeretett tanítvány"? Jézus ember is volt. Voltak barátai. Egyiket jobban is szerette a többinél. Ez emberi érzés volt. De emellett ott volt az a szeretet is benne, ami mindenkinek szólt. A paráznának, a vámszedőnek, Nikodémusnak, a gazdag ifjúnak, a latornak a kereszten.
Ez a különbség az emberi szeretet és az isteni között. A görög nem véletlenül különbözteti meg ezeket a szavakat. Ha jobban tetszik, ne nevezd szeretetnek, épp elég, ha jóindulatú vagy azokkal is, akik nem akarnak neked jót. Te győzd le a rosszat a jóval - írja Pál. Csakhogy Jézus mércéje magasabb, nem csak a testvéreket kell szeretni, hanem az ellenséget is. De ezt csak "agapéval" lehet. Erről beszél Jézus is:
Mt. 5.46 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? 47 És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is?
Nekem semmi problémám azzal, ha ezt az agapét te jóindulatnak nevezed, nem biztos, hogy a "szeretni" egy tökéletes fordítás. De azt is látni kell, az agapé nem arra irányul, hogy te bármiről is meggyőzd ezzel az ellenséget, jó útra térítsd, hanem Isten akaratát tolmácsolod, aki azt szeretné, ha mindenki megtérjen. Ha ezt kívánod, ha ezért imádkozol, akkor közelítesz ahhoz a tökéletességhez, ami az Atyáé.
Gond van a szavakkal, és ezért sokan kiöntik a fürdővízzel együtt a gyereket is. Jó irányba mentünk el, nem a felebaráttal van itt a baj, hanem a szeretet fogalmával. Jézus kereszthalála marad az örök példa: Jézus a kereszten mindenkiért meghalt, még az ellenségeiért is. Nem az Ő fizikai tette bírta később megtérésre sokukat, hanem Isten kegyelme, Isten hatása a szívekre:
ApCsel. 2.37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?”
figyelek én, csak teljesen más fogalmak szerint élek. Én azt nevezem szeretetnek, amit megtapasztaltam, amellyel Isten szvsz mindenkit szeret, és engem tuti nem jobban, mint másokat! Viszont majdnem belehaltam az intenzitásába!
Ami jellegében más, azt nem nevezem szeretetnek! A jóindulat az jóindulat, stb.
De valahogy az a gyanúm, mintha ezt a jóindulatot egybe akarnák mosni a szeretettel, vagyis hogy a szeretetet kellene mindenki felé éreznem (azzal viszonyulnom mindenki felé), azon az alapon, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat (mintha ő Te lennél), nem jobban, de annyira. Ez nem a szeretet, és emiatt hiába is várnánk azt, hogy ETTŐL majd aki ezt kapja, valamikor egyszercsak megtér, meggyógyul, megváltozik stb. (ez most Pasának szól, egy régebbi levelére, és oncogitonak egy korábbi hozzászólására). Mert arra az a forró szeretet képes, nem ez a jóindulat. Azt viszont Isten adja, ha/amikor akarja.
A "szeressétek egymást", ami gyülekezetnek íródott, tehát testvéreknek, AZ viszont a forró egymás iránti szeretet köteléke, hogy egymást, testvér a testvért JOBBAN szeressük, mint magunkat.
(kellene legyen, de ez meg szvsz megmarad az általános használatúvá tett szeretet-fogalom, vagyis a jóindulat nívóján)
Szóval amikor azt mondom: nem szeretek valakit, akkor sem nem gyűlölöm, sem nem vagyok langyos vele - hanem nem érzek iránta felé a szeretetből. Nincs kötelék köztünk (el nem múló).
ezt a szeretetet nem én nevezem agapénak, hanem a Biblia. Az agapé az, amellyel Isten mindenkit szeret "aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.". Annak, hogy téged igen hevesen és forrón szeret, annak én csak örülök. Talán figyelmetlenül olvastad el, amit írtam a 169-ben, éppen arról beszéltem, hogy ezt a képességet éppen ő adja meg nekünk, hogy hasonlóképpen szerethessünk. Nem arról van szó, hogy az agapéban nincsen érzelem, hanem arról, hogy működésében más, mint az a szeretet, amit például a családunk felé érzünk. A barátság, a szerelem, a családi összetartás inkább érzelmi alapú (hisz néha hogy meg tud változni!), míg az isteni szeretet inkább tudatos és változatlan - mivel feltétel nélküli. A szerelem gyakran feltételes "szeretlek, ha te is szeretsz". Isten nem így szeret. Ő akkor is szeret, ha te még a létezését sem vagy hajlandó elismerni. Nyilván ellenségeink felé csak egy ilyen tudatosan fenntartott, feltétel nélküli szeretettel viszonyulhatunk. Ez nem zárja ki, hogy ne legyen benne érzelem - de nem az irányítja. Pontosan ez volt a mondanivalóm, ha megnézed, Isten nem vár el teljes szívünkből való szeretet tőlünk mindenki irányába! Azt az irgalmat, azt a megbocsájtást, a jóindulatot várja el tőlünk, amivel Jézus szeretett minket! Ez azt jelentené, hogy az agapé valami üres, lelketlen, csak az agyunk által irányított dolog? Szerintem távolról sem, hanem éppen ellenkezőleg: ez egy magasabb rendű szeretet, éppen feltétel nélkülisége miatt. Bőven van érzelem is benne: irgalom, szánalom, remény.
Mindenkit barátjaként szeretett volna Jézus? Nem, hiszen tanítványait nevezte csak barátjának.
Miért érzed te mégis forrónak? Mert már jobban kinyíltál Isten felé, értékelni tudod. Isten ezt látja, de jobban szeret-e téged, mint mást? Ő nem személyválogató, mindnyájan a gyermekei vagyunk. Ő tudja azt, hogy szeretteinket jobban szeretjük. De azt szeretné, hogy ne gyűlöljünk és langyosak se legyünk. Olyanok legyünk, mint az irgalmas szamaritánius, aki segített egy zsidón, aki gyűlölte őt.
