Nem eladó!:) Van még 1968. januári szám is. Ugye tudod mi volt 67 decemberében?:)
Egyenlőre csak ezt találtam:
"Programunk fő részét képezi a footballjáték rendszeres űzése. E helyen van szerencsém előrebocsátani, hogy a székesfőváros közgyűlése a külső Soroksári úton levő elemi népiskola mellett fekvő telket egyesületünknek ingyen átengedte. Ezen fővárosi telket oly karba helyeztük, hogy azon tagjaink a rendszeres játékot gyakorolhatják."
(Részlet dr. Springer Ferencnek, az FTC alapító elnökének 1899 nyarán elhangzott programbeszédéből.)
szerintem nem arra gondol, nekem van egy labdarúgó bajnokságaink címmel, ami 85-ös, csak az éppen a II. vh. előtti időszakkal nem foglalkozik, csak felsorolás szerűen 45-től vannak a bajnokságok részletesen is említve
A Ferencváros-Lazio döntők (szeptember 12 és október 24) között még valami történt, amiről dicshimnuszokat zengtek, akik látták, és éeken át meséltették maguknak, akik nem látták. Sárosi legnagyobb napjaként emlegették és hirdetjük még ma is, mi is.
Ez pedig a szeptember 19-i Magyarország-Csehszlovákia mérkőzés a Hungária úti pályán. Sárosi ekkor már megszerezte a doktorátut, a "Gyurka, Gyurka" üdvrivalgásba már belevegyült a "doktor úr!" is. 1937-ben pedig kialakult a Cseh-Sárosi-Zsengellér belső hármas. Amerikában Roosevelt elnök akkortájt nevezte ki maga mellé azokat a jeles tudósokat, tanácsadókat, akiket "agytröszt" néven becézett - vagy gúnyolt - a világsajtó. Erre keresztelték el nálunk is a belső hármast.
Egy apróbb hibát azonban elkövettek a vezetők. Nem az irányító észt tették vezérré! Középre a vidékről csak egy éve felkerült Zsengellért állították, aki, ha nem is rosszul, ám roppant félénken mozgott elől. Csehnek semmi sem sikerült, bármivel is próbálkozott.
A csehszlovákok a szünetben már 2-1-re vezettek. Az első félidő vége felé nagy nehezen egyenlítettünk.
1937. szeptember 19.
MAGYARORSZÁG-CSEHSZLOVÁKIA 8-3 (2-2)
Budapest, Hungária út, 27 000 néző, vezette: Bauwens (német).
Magyarország: Csikós - Futó, Korányi I. - Magda Turay, Dudás - Sas, Sárosi dr., Zsengellér, Cseh II. (a második félidőben: Cseh II., Sárosi dr., Zsengellér belső hármas), Kemény.
Pesten nem igazán találtam semmi érdekeset. A Központi Antikváriumban (Múzeum Krt.) nulla a felhozatal!
Sopronban időnként két helyen is lehet találni érdekes dolgokat! Igaz, mostanában nem néztem, de annak idején pl. 80 Ft-ért vettem meg Mező László: Futball adattárát. Nagyon hasznos könyv!
Az egyik a Corvin mozi mellett, az Üllői és a körút sarkán, az Üllői józsefvárosi oldalán található. Ha ismered a város legjobb gyros-osát, akkor mellette keresd :)
A másik nem is antikvárium, hanem egy piaci könyvárus. Békásmegyeren van, a piacon, ha a HÉVből jobbra jössz fel, akkor pont ott találod magad.
Egyébként ez a Fradi pálya "A" lelátója. 1911-ben készült el, a korábbi képeken a "B" lelátót lehet látni, ami a 30-as évek elején épült. Az A lelátó a mai "kamerás" oldalon, azaz az 1-8-as szektorok helyén volt, és majdnem teljesen ugyanúgy nézett ki, mint a BKV stadion főlelátója, azzal a különbséggel, hogy fából volt.
Amit bemásoltam, azok nem képeslapok, hanem fényképek.
A két képeslap, amire gondolsz egy aukción kelt el, mégpedig ha jól tudom, Szul kocsmatársunk nyerte a licit versenyt. És csak véletlenül voltak az Újpest stadionról is képeslapok. Kb. 3000 képeslapot árvereztek el.
Egyébként a képek:
Itt még biciklipálya van a fű körül, úgyhogy a kép 1925 és 1928 között készült
hogy itt van e biciklipálya, azt nem tudom eldönteni, de itt látszik, hogy az A teraszon sokan vannak :)
Egy kép a Fradi pályáról:
Ismersz valami jó antikváriumot? Én Budapesten két olyan helyet tudok, ahol sport könyveket tartanak...
1944.december 17. Sport utca
MÁVAG-Ferencváros
2-1
Karácsonykor kellett volna lejátszami a FTC-Újpest rangadót,de a sorozatos lágitámadások miatt nem jött össze.
Háromszori halasztás után sem sikerült lejátszani a meccset.
1944.
Ez az ugynevezett félbeszakadt bajnokság.
Igy álltak:
1.Ferencváros 11 9 1 1 44-11 19 pont
2.Újpest 11 9 1 1 39-17 19 pont
Hogy mi lett volna a Fradi pályán az eredmény ki tudja...
Emlékezés. Százegy esztendeje született Orth György
A feledhetetlen legenda
Lapunk spanyolországi tudósítója, Csillag Imre abban a szerencsés helyzetben volt, hogy élőben láthatta futballozni Orth Györgyöt. Az MTK és a magyar válogatott legendás játékosa április 30-án lett volna százegy esztendős, s ennek apropóján Csillag Imre megemlékezését olvashatják.
A magyar bajnoki mérkőzéseket nézve gyakran jut eszembe egykori barátom, a magyar labdarúgás egyik legendás egyénisége, Orth György. Nagyon kíváncsi lennék a véleményére, amikor egy-egy bántó technikai hibát látok, amikor rosszul végrehajtott lövésen bosszankodom; ugyanis mi néhányan, akik még élünk azok közül, akik látták őt játszani, akik ismerték, tudjuk, mennyit gyakorolt egy-egy lövésfajtát, hogy éles helyzetben is tökéletesen tudja azokat végrehajtani. Nagyszerű futballista és nagyszerű ember volt.
Orth György születésnapjára emlékezem most, az egyik legnagyobb magyar labdarúgóra, aki százegy éve kezdte viszonylag rövidre szabott életpályáját. Sok kiváló futballistát láttam, de nálam mindig Orth volt az első. Sokoldalú volt, a hátvédtől a csatárposztig képes volt kiemelkedő teljesítményre. Egyik legemlékezetesebb alakítása az 1927 júniusi, franciák elleni gólparádéja volt. Bár a 13:1-re megnyert meccsnek Takács II József volt a hőse a maga hat góljával, de Orth is szenzációsan játszott. Olyan átadásai voltak, hogy azokra valóban illett a mondás: szeme volt a labdáinak. Amúgy Orth György is szerzett két gólt a mérkőzés elején, akkor, amikor a franciák még úgy ahogy tartották magukat.
Kapcsolatunk akkor sem szakadt meg, amikor már mindketten külföldön éltünk, rendszeresen leveleztünk. Néhány héttel a halála előtt is írt nekem, ez volt utolsó jelentkezése; a Porto edzőjeként hunyt el 1962 januárjában, hatvanévesen. A klub gyönyörű, fekete márvány síremléket állított neki, s arra aranybetűkkel vésték: „A mi szeretett professzorunk". Évtizede még szó volt arról, hogy Orth György hamvait hazahozzák, hogy magyar földben nyugodhasson, ám azt hiszem, mára az ügy „elaludt", pedig az egyik legnagyobb magyar futballista, aki külföldön is magyar maradt, talán megérdemelné ezt a gesztust...
Ekkor, 1906 tavaszán a Brüll Alfréd adományozta serlegért küzdöttek az I. osztályú csapatok....
Aztán lepergett a Brüll-serleg 1. fordulója. A Postás 1:0-ra nyert. És megszólalt a kritika:
"...Az FTC fiataljai közül csak Rumbold, a jobbhátvéd vált be. A csatársor felfrissítése ne msikerült: Schlosserral, egy, a korához képest is fiatal, meglehetősen naiv játékossal egyészült ki és a csapat leggyengébb részének bizonyult."
Sőt, még a következő heti FTC-Typographia meccs után is: "Az új erő, Schlosser nem idevaló. Kicsi és még lassú is"
Hiába rúgott a következő vasárnap a Törekvésnek a hatból egy gólt, gyönyörű, csavart, pergetett, kontrafals gólt - utána már csak a II. csapatban találta magát.
De a vezetők bizalmatlankodása sehogy sem tetszett a szurkolóknak, akik a heti két edzésen következetesen körülvették a Soroksári úti ódon - saját! - pályát. Szinte lázongtak a Tűzoltó utcaiak és nem lehetett felülni a 28-as sárga villamosra (amelynek két átlóval négyfelé osztott kerek jelzőtábláján a zöld és fehér színek váltakoztak) meg a kétfelé osztott (zöld és fehér mezőnyű) 29-esre, hogy az ember ne halljon méltatlankodó kifakadásokat. És a Ferenc körúti kávéházakban is egyre több hang követelte vissza azt a görbe lábú vékony gyereket a "Slózit".
Malaky a kezét dörzsölte. Ezt várta, elvégre magának tulajdonította a kis Schlosser gyerek felfedezését. Hiszen ő bámulgatta, hogy bánik a rongylabdával ott lent, az ablakuk alatti téren ez a gyerek. Mert hát Malakyék a Petőfi téren laktak, ablakukból éppen lehetett látni a Duna parti grundot, ahol a "Remény" névvel büszkélkedő kis utcai csapat rugdalta azt, amit éppen rúgni lehetett. Ott fedezett fel egy erőteljes hátvédet és ezt a görbe lábú, gyenge felsőtestű, de annál ravaszabbul dribliző és hatalmas lövésekekt megeresztő ballábas csatárt, Schlosser Imrét.
Így hát május 7-én a 33 FC ellen újra bekerült a közben gyatrácskán szereplő első csapatba. A 8:0-ra végződő mérkőzés 5 gólja fűződött Schlosser nevéhez. Meg is változott a sajtó hangja:
"Meglepő szépen játszott a kis Schlosser, aki idővel az egyik legjobb játékosunk lehet..."
A bajnokság végén kitört a MASZ-MOTESZ háború, az MLSZ elvette a Postástól az 1905-ös bajnoki címet és az FTC-nek adományozta. A Postás fellebbezett, elvetették. A belügyminisztériumig ment az ügy, hiába. Erre a Postás visszalépett a bajnokságtól, labdarúgó szakosztályát feloszlatta, s a nagyszerű csapat szétszóródott.
Ilyen előzmények mellett közeledett az év második magyar-cseh mérkőzése. Az elsőt nagy nehezen mentette a magyar csapat 1:1-re Budapesten egy csupa tartalékkal felálló ellenféllel szemben. Abba ugyanis nem adott játékost a Slavia és a Sparta sem. Egy szedett-vedett együttest küldtek Pestre, nehogy az MLSZ-t anyagi kár érje. Akkor ugyanis az MLSZ még erősen támogatta a cseh szövetség önálló törekvését Ausztriával szemben.
Most következett a visszavágó Prágában, ezúttal a legjobb cseh együttessel szemben. Miközben itthon a Postás eset erősen megzavarta a futball életet.
A válogató bizottság a Teréz körúti Edison kávéház pincehelyiségében gyűlt össze, a fő téma nem is a válogatás, hanem az FTC-UTE meccsen Schlosser két remek bombagólja. Senki sem vitatta, hogy a 17 éves gyereket be kell tenni a csapatba, de azért belsőcsatárnak - a rettegett Benda II ellen! - nem merték jelölni, hanem a balszélre állították. Azután nyélbe ütöttek egyetlenegy válogatott edzést, amelyen a kijelölt csapat mindössze négy tagja jelent meg.
Maleczky Román, az új főtitkár vezette fel Prágába a csapatot. Bizony megdöbbentette a pályára érkező fiainkat a hatalmas, hatezer főnyi közönség, amely a kis lelátón még zsúfoltabb képet mutatott. Aztán izgatottan estek neki annak a füzetnek, amelyet a cseh szövetség "Halftime" címen adott ki. Mi még nem csináltunk eddig ilyen válogatott programfüzetet. Benne a játékosok fényképei és egy cikk, mely szerint ennél szerencsésebben, jobban összeállított csapattal még nem álltak ki a csehek.
A sok újonccal felálló magyar csapat idegenül érezte magát a szokatlanul széles Slavia pályán. Dobogtak a szívek a meggypiros ing alatt, mikor felsorakozott az oroszlános jelvényű ingben a hazai legénység. A közelmúltban angol profikat verő Slavia 9 játékosát Rezek, a Sparta rettegett középfedezete és Kopeczky a Meteor balfedezete egészítette ki.
Aztán kezdődött a nagy mérkőzés.
"Mintha két kéz összefonódott volna, úgy repült párhuzamosan a két szélső, Sebestyén és Schlosser. A csehek csak kapkodtak. Ha Schlosserra támadtak már átvágta a labdát, hatalmas ívben Sebestyénnek. Ha a jobbszélsőnkre mentek rá, már repült is a labda Schlosser elé" Viharzottak a magyar támadások, pedig Sebestyén egyáltalán nem volt gyors, és Schlosser sem túlságosan. De a labdáik annál inkább! S ha kellett kiderült, hogy milyen ravasz, minden hájjal megkent focista mindkettő.
Bár az első gólt a csehek szerezték meg, Jeny révén Sebestyén labdájával Horváth egyenlített, majd főleg Schlosser passzaiból 3:1-re, aztán 3:3 után 4:3-ra vezetett a magyar csapat, egy balszerencséd bekapott góllal meg kellett elégednie a 4:4-es, győzelemmel felérő döntetlennel. Amilyen halálos csend fogadta minden egyes gólunkat, olyan meleg elismerő taps fogadta a levonuló magyar csapatot .
-Ki volt a legjobb? - faggatták itthon a hazajövőket a pályaudvaron. Károly Jenő, a "tanár úr", a csapat legrégibb tagja így felelt:
-Nem az a fontos, hogy ki volt jó, hanem az, hogy ki lesz a jövőben a legjobb... Hát ez a kis Slózi a közeljövő legnagyobb magyar játékosa!
Nem tévedett.
